Joanne egyre szorosabban szorította Charles kezét, biztos volt benne, hogy ha így megy tovább, nem fogja érezni a végtagját, mégsem mondott semmit, csak hagyta, hogy olyan feszesen és erősen fogja a lányt, amennyire csak lehetséges. A verejték csillogott a homlokán, és néhány hajszál az arcához tapadt, amikor megpróbálta kontrollálni a légzését. Öt óra telt el, leszállt az éjszaka, és itt volt az ideje, hogy vajúdjon. A lány sírt, látta, és el sem tudta képzelni azt a hatalmas fájdalmat, amit át kell éreznie az alhasában. "Remekül csinálod, Joanne, csak nyomd folyamatosan". Mondták az ápolónők, ahogy körül veszik, egy másik pedig arról gondoskodott, hogy minden alkalommal mély lélegzetet vegyen és erősen nyomja. "Már majdnem kint van, mon ange". Szólalt meg Charles, tűrve el homlokáról a tincseket. Joanne hátra vetette a fejét, nagyokat lihegve. Fojtott kiáltások hallatszottak a szájából, de tudta, hogy mindjárt vége, és alig várta, hogy foghassa kislányukat. Forró könnyek tapadtak az arcára, majd lehunyta a szemét, egy utolsó lökést adva, aztán a testi feszültség kissé alábbhagyott.

Az ápolónők és az orvos gyorsan kezelésbe vették, elvágták a köldökzsinórt, majd rózsaszín törülközőbe és takaróba bújtatták. Pár másodperc múlva a kislány szipogni kezdett, aztán sírni kezdett. A nővér Joannehoz ment, és a karjába adta a babát. "Istenem". Mondta Charles, és érezte, ahogy elárasztja az érzelmek elsöprő hulláma, szeme szúróssá válik, amikor meglátta kisbabájukat Joanne mellkasán. Joanne fáradt mosollyal nézett fel rá, ujjai lágyan simogatták a csecsemő arcát. "Teresa Beatrice Leclerc". Mondta Charles az ágya oldalán ülve, nézve a kisdedjükre. Joanne fogta a babát, miközben az ápolónők néhány gyors vizsgálatot végeztek, majd hamarosan kijelentették, hogy Teresa teljesen egészséges. A sírása enyhült, és Joanne visszanézett rá. "Vedd át, kérlek". Mondta, a férfi pedig örömmel bólintott, gyengéden és óvatosan vette a karjába a lányukat. "Kis hercegnő". Mondta Charles, és könnyes szemekkel tartotta a gyönyörű lányt. Az arca puha volt, és a szájára tette az ujját, amitől kuncogni kezdett.

"Szoptathatod, Joanne". Jelentette a nővér, utána segített Joannenak, hogy egy kicsit fel tudjon ülni, és még lejjebb tudja húzni a kórházi ruhát. Charles gondosan visszaadta a babát Joannenak, miközben nézte, ahogy Teresa-t a melléhez teszi. "A gyönyörű hölgyeim". Puszilta meg Charles Joanne arcát. "Joanne, Charles, gratulálok a kislányotokhoz". Szólalt meg a szülésznő. "A következő órákban két injekciót fogunk neki beadni. Az elsőt K-vitamin, a második injekciót Hepatitis B miatt. Végzünk még néhány orvosi ellenőrzést, és utána tudsz pihenni. Holnap lesz az első fürdetése és természetesen te is felfrissülhetsz". Tájékoztatta a párt. "Rendben". Mondta Joanne, jól látható volt, hogy fáradt. "És akkor? Hazamehet?" Kérdezte Charles, ahogy felállt. "Egészen biztos, Joanne remekül teljesített, a gyermeketek születése minden gond nélkül zajlott. Csinált már ilyet korábban is, bízunk benne, hogy Joanne fel fog épülni és a baba is jól lesz." Mondta mosolyogva a bába. "Egyelőre azt javaslom, hogy pihenj egy jót. Ennek ellenére intenzív éjszaka volt." Folytatta. Charles bólintott, majd hátranézett Joanne-ra és a kisbabájukra, olyasmi volt a látvány, amibe azonnal beleszeretett.

"Itt maradok, jó? A közelben leszek". Motyogta Charles, Joanne pedig biccentett. Mosolygott, ujjaival megfogta az állát, majd felemelte az arcát, hogy megcsókolhassa. "Haza telefonálok". Mondta, aztán habozva kiment a folyosóra, tudva, hogy biztonságban van, de állandóan vele akart maradni. Mick még mindig ott ült, keze a feje alatt pihent és a szeme csukva volt. Szegény fiú a sok várakozás után elaludt. "Szia, Mick". Charles gyengéden megrázta a karját, amitől kinyitotta a szemét. "Joanne körülbelül fél órája szült". Tájékoztatta Charles, ettől Mick szeme felcsillant. "Igazán? Megnézhetem? Oh, nem, adok neki egy kis időt". Mondta Mick, készen állva felállni, de helyette ülve maradt. "Bekukkanthatsz, biztos vagyok benne, hogy örülne neki". Mondta Charles, Mick pedig bólintott. Figyelte, ahogy Mick csendesen bemegy a szobába, Charles jobban érezte magát, hogy valaki vele van. Charles a kezébe vette a telefonját, és tárcsázta Pierre-t. "Charles, minden rendben van?". Kérdezte azonnal Pierre. "Tökéletesen". Válaszolta Charles. "Világra hozta, és ez csodálatos". Sóhajtott fel álomszerűen.

"Azt hiszem, ez a legboldogabb pillanat az életemben". Mondta Charles széles vigyorral. "Örömmel hallom. Hogy van?" Kérdezte Pierre. "Jól van, persze csak fáradt. Holnap délután mehetünk haza. Hogy vannak a fiúk?". Kérdezte Charles, aztán megfordult, hogy az ablakra nézzen, és látta, ahogy Mick beszélget Joanneval, egyértelmű volt, hogy a fiatal németet elbűvölte a karjában lévő kis élet. "Idegesek. Megijedtek, hogy valami történt, de most alig várják, hogy találkozzanak a kishúgukkal". Kuncogta Pierre. "Jó tudni". Válaszolta Charles. A telefonhívás Pierre-el rövid volt, Pierre egyébként valószínűleg aludt, mivel majdnem három óra volt, így Charles nem akarta sokáig feltartani. Befejezte a hívást, és visszament a szobába. Joanne kissé elbóbiskolt, mindketten tudták, hogy rövid lesz az éjszaka, mivel Teresa-t rendszeresen kell etetni. "Hazamehetsz, Mick". Mondta Charles, majd bólintott. "Hívj, ha szükséged van valamire". Mondta Mick. "Gyönyörű". Mosolygott. "Az". Mondta Charles, és büszkeség töltötte el a mellkasát pompás babája és a világ legszebb nőjének láttán.

        Joanne másnap reggel kissé kótyagosnak érezte magát. A korábbi terhességétől kezdve tudta, milyenek a szülés következményei, emiatt nem is aggódott. Tudta, hogy normális ilyennek érezni magát. Az ápolónők megfürdették Teresa-t, gyengéden puha anyagokkal mosták, míg Charles segített Joannenak megmosakodni és felfrissülni. Lenge ruhát viselt, és járás közben itt-ott érzett fájdalmat, de úgy összeségében egészen jól érezte magát. Teresa megkapta az injekcióit, utána sírt, azonban minden rendben volt, amikor Joanne ismét szoptatta, és ismét pihenhetett rajta. Charles is fogta egy ideig, most egy kis rugdalódzót és tiszta pelenkát viselt. Kis szeme nyitva volt, és elszántan nézett fel Charlesra, mielőtt a szemével elfordult volna, hogy a mellkasához simuljon. Charles örült, hogy Joanne tegnap, még mielőtt indultak volna kórházba, felhívta rá a figyelmet arra, hogy rakja be a babahordozót az autóba, így ma hazautazhatnak Teresa-val. Miután mindent letudtak, Joanne vitte Teresa-t, Charles pedig a táskáját fogta, sétálva a folyosón.

Joanne örült a friss levegőnek, Charles egy kicsit közelebb állt meg a kocsival a bejárathoz. Kinyitotta neki az ajtót, berakta Teresa-t a babahordozóval, mellé tette a kitömött, kis majmot. Teresa egy kis ruhát viselt, melegen kell tartani a hazajutás alatt. Joanne csak azért szállt be mellé, hogy biztonságban legyen, Charles pedig óvatosabban vezetett haza, mint valaha. Joanne nem aludt sok órát, de épp annyi energiája van, hogy beleszeressen a kislányukba, és hogy Charles mellett mindent megkaphat. Alig várta, hogy a fiúk meglássák Teresa-t. Charles az ajtó mellett parkolt le, majd kinyitotta neki az ajtót. Kikacsolta a biztonsági övet Teresa babhordozója körül, és kivette az autóból. A bejárati ajtó kinyílt. Pierre Liam-et és Jules-t a kezénél fogva tartotta, mivel nagyon kíváncsiak voltak. "Anya! Hiányoztál". Mondta Liam. "Te is hiányoztál, édesem". Mondta Joanne. "Menjünk be, hogy találkozzatok a kishúgotokkal". Folytatta, Charles pedig szorosan követte őt.

Annemarie és Ciara most is a nappaliban gyűlt össze, Marcus és Mick is jöttek megnézni a kislányt ahogy Pierre is. "Gyertek". Mondta Joanne Liamnek és Julesnak, miközben lassan kiemelte Teresa-t az üléséből, a kezében tartva. "Olyan pici!". Suttogta Liam. "Az". Kuncogta Joanne. "Mi a neve?". Kérdezte Jules. "Teresa". Válaszolta. Teresa nem sok hangot adott ki, a szeme csukva volt, és a kis kezét Joanne ujja köré fonta, miközben halkan a karjaiban ringatta. "Jó munkát végeztél, Joanne". Mosolygott Pierre válla fölött nézve a babát, és gyengéden megszorította a karját. Charles több mint büszke volt, amikor meglátta őket, mindenki szerette a leányzót. "Nos, fiúk". Mondta Charles, letérdelve eléjük. "Nagy figyelmet kell fordítanunk Teresa-ra a következő napokban. Édesanyátok keményen dolgozott, hogy megszülje. Lehet, hogy nincs mindig időnk veletek lenni, vagy játszani, rendben? De ez nem azt jelenti, hogy kevésbé szeretünk ". Mondta Charles, és bólintottak. "Még nem tud csinálni semmit". Rázta meg a fejét Jules, megértve, hogy Joannenak és Charlesnak sokat kell foglalkoznia a csecsemővel.

"Megfognád? Használnom kell a mosdót". Mondta Joanne tudva, hogy kissé vérzik, és betétet kell elővennie. "Természetesen". Vette el Teresa-t Charles, a hirtelen váltás miatt sírni kezdett. "Oh, nem kell sírni". Gügyögte Charles, felemelte és megpuszilta a kis arcát, szorosan a kezében tartva, hogy biztosan ne csússzon ki a kezéből. Annemarie eközben segített Joannenak, a nő pontosan tudta, mit kell tennie a következő hetekben, hogy segítsen a lánynak. Mindenki, aki eljött megnézni a kisbabát, visszatért a helyére, magára hagyva a párt. Liam és Jules nagyon felkeltette érdeklődését a kislány iránt, és mindig figyelték azt, amit Charles csinált. Joanne elolvadt vőlegénye és a babájuk láttán. Mivel Teresa nem hagyta abba a sírást, Charles kitalálta, hogy pelenkacserére lehet szüksége. Teresa-t az asztal puha matracára fektette magabiztosan, amikor kibontotta a rugdalódzót és a pelenkát. "Oh, bekakilt." Mondta Jules, természetesen még mindig vizslatták, Liam befogta az orrát. Ez kicsit megnevettette Charlest. Elrakta a pelenkát majd megtisztította, utána tiszta pelust vett elő.

"Joanne, tudsz segíteni?". Kérdezte, Joanne odament hozzájuk. Charles figyelte, ahogy az új pelenkát felhelyezi Teresa-ra, és amikor tiszta és száraz lett, a kisbaba abbahagyta a sírást, és elégedetten feküdt a puha matrac alatt, lábai felemelkedtek, kis ujjai a tenyerébe görbültek, rángatózva mozogott a matracot takaró kis pléden. Joanne elmosolyodott a látványtól, amikor újra begombolta a kisruhát. Charles keze Joanne válla fölé mozdult. "Menj egy kicsit pihenni, ha inni akarsz, akkor elviszem neked". Mondta, a nő biccentett, bízva abban, hogy minden rendben lesz, ha Charlesal van. "Csodálatos voltál". Motyogta, utána megcsókolta. "Csodálatosak voltunk". Mosolyodott el Joanne. Emlékezett, milyen egyedül volt, amikor Liam-et szülte, de ezúttal Charles mellette áll. És együtt látták, ahogy ebbe a világba érkezett gyönyörű lányuk. Teresa Beatrice Leclerc.

Credit to curvaparabolica