Halk kisbabasírás hallatszódott a Charles éjjeliszekrényén lévő babaőrzőn keresztül. Ennek ellenére mindketten felébredtek, az idő még csak valamennyivel hajnali három után járt. A kis Teresa már négy hete volt otthon velük, és remekül teljesít. Nem sír sokat éjszaka, ezért Charles felült, figyelve a nyöszörgését, talán valami nincs rendben. "Majd én, majd én". Hallgattatta el Joannet, aki éppen le akarta venni magáról a paplant, hogy aztán lábait az ágy szélére lendítse. "Én is tudok menni". Motyogta fáradt szemét dörzsölve. "Ne, megoldom". Válaszolta Charles, kiszabadulva a lepedő alól, majd kikelt az ágyból. Charles csendesen kiment a hálószobából a folyosóra, remélve, hogy Teresa sírása nem ébreszti fel a másik két fiút. Charles kinyitotta hálójának ajtaját, felkapcsolta a gyenge fényt a sarokban, aztán belenézett a kiságyába. Matracán enyhén mocorgott, karja a takaró fölött volt, és kezét pedig belegyúrta a puha anyagba.

"Szia, kishercegnő". Dünnyögte Charles, majd gyengéden felemelte és csupasz mellkasához tette. Kinyílt a szeme, hogy ránézzen, sírása azonnal elhalkult. A férfi letekintett rá, ahogy a testéhez támasztotta, karjával apró alkatát fogta, kezével pedig a fejét simogatta. Lassan körbejárt a szobában egy dalt dúdolva, amit nemrég tanult meg Joanne-tól. Teresa folyamatosan nézett fel az apjára, elbűvölve a mellkasából érkező hangtól és rezgéstől, de ragyogó szeme elég hamar leereszkedett, keze ficánkolása lelassult, és nem kellett sok idő, mire újra elaludt. Charles felpillantott, amikor észrevette, hogy Joanne az ajtónak támaszkodva mosolyog, miközben kettőjüket figyeli. Visszamosolygott rá, csendben maradt, ahogy a kis Teresa-t visszarakta a kiságyába, ismét a végére téve a takarót majd betakarta, ügyelve arra, hogy biztonságosan feküdjön a hátán, és hogy a pokróc ne takarja el túlságosan. Joanne odalépett hozzájuk, aztán a gyermekükre nézett. Lenyúlt, hogy megsimogassa puha arcát és fejét fedő fekete haját.

"Vissza kellene feküdnöd". Suttogta Charles karját köré fonva, miközben ajka csupasz vállára tapadt. "Csak látni akartam kettőtöket". Válaszolt halkan a lány, élvezve a férfi meleg érintését. "Háromkor?". Kérdezte, mire könnyedén felkuncogott. "A nap bármely szakában". Válaszolta Joanne. Charles a szemébe nézett, amikor a nő felé fordult, és lehajolt, hogy megpuszilja ajakit. "Három óra múlva újra fent leszek, megint megnézem őt". Mondta Charles, amint lekapcsolta a villanyt, és becsukta mögöttük Teresa szobájának ajtaját. "Azért hagyd, hogy gyakrabban én is felkeljek". Joanne még mindig halkan beszélt, amikor átmentek a folyosón vissza a hálójukba. "A munkád is fontos". Mondta, visszabújva a takaró alá, majd Charles is csatlakozott hozzá az ágy másik oldalán. "Tudom". Válaszolta Charles, utána felé fordult, aztán a lány is ugyanezt tette. "De a családom még fontosabb". Mondta. Joanne hagyta, hogy lágy mosollyal pillantson a férfire, majd kezével kinyúlt, hogy megsimogassa az arcát. "És még csak négy hete szültél, mon amour". Szólalt meg Charles, megfogva a kezét.

Joanne érezte, hogy belül melegség virágzik, amikor megcsókolta az ujjbegyeit utána a keze felső részét, mielőtt közelebb húzná magához, hogy a mellkasához szorítsa, és puha csókokat hagyna a nyaka ívén. "De nagyon jól érzem magam". Tiltakozott a nő, amitől a férfi halkan felnevetett. "Csak hadd vigyázzak mindenkire". Válaszolta Charles, és újra csókot lehelt ajkaira, mire a lány bólintott, és a fejét a felsőtestén hagyta. Még néhány percig ébren voltak, és megbizonyosodtak arról, hogy Teresa biztosan alszik, és nem kezd újra sírni. A babaőrzőn nem hallatszott semmi hang, így a Leclerc család háza hamarosan ismét mély álomba merült.

Charles ébresztője néhány órával később megszólalt, Joanne felé fordult, aki a másik oldalára gurult, és mélyebben beletúrta fejét a párnákba. Elmosolyodott a látványtól, és rövid időre hagyta, hogy keze végig fusson a lány karján, majd lehajolt, hogy megpuszilja az arcát, mielőtt kimászott volna az ágyból. Kikészített néhány ruhát, aztán bement a fürdőszobába egy gyors zuhanyra. A nap még nem kelt fel, és még sötét volt a házban, amikor átment a folyosón, hogy először ellenőrizze Teresa-t. Ébren volt, ez azért lehetett, mert hallotta Charles lépteit a szobája közelében, de nem sírt és nem is nyöszörgött. A szeme csillogott, amikor Charles felemelte, és egy fogatlan mosolyt küldött felé. "Jó reggelt, kis angyalom". Kacagott fel, a takarójába burkolózva tartotta, miközben a szoba sarkában lévő asztalhoz vitte, ráhelyezte, hogy kicseréje éjjeli pelenkáját egy nappalira. Utána magával vitte a földszintre. E négy hét elteltével Joanne inkább a palackos etetést alkalmazta, és átálltak a tápszeres tejre.

Teresa mintha nem bánta volna. Nem utasította vissza az üveget, és ugyanannyit ivott, mint az anyatejnél. Charles örült, hogy az első hetek eddig olyan könnyedén teltek. Teresa-t nem volt nehéz kezelni, nem sírt túlzottan, és nem vágyott nagy figyelemre. Nem okozott álmatlan éjszakákat, amelyeket a partnerei mondtak. Persze éjszaka felkeltek miatta az ágyból, de ez minden újszülöttnél előfordul. Charles a karjában tartotta, amíg mozog a konyhában, palackját már a személyzet felmelegítette, akik szinték elkezdték a napjukat. Leült az asztalhoz, ölében tartva a babát, miközben odaadta az üveget. Lenézett a csinos csecsemő arcára, mialatt megitta a tejet, de nem vette észre, hogy a fia az ajtóban áll. "Apu?". Kérdezte Liam halkan. "Jó reggelt". Mosolyodott el Charles. "Eteted?". Kérdezte Liam, és Charles biccentett. "Éhes". Mondta, Liam közelebb jött. "Ki akarod próbálni?". Kérdezte Charles, a fiú bólintott. Charles a másik combjához húzta.

"Fenn kell így tartani az üvegcsét". Karja Liam köré fonódott, hogy megbizonyosodjon arról, az üveg jobbra áll-e, másik kezével pedig lágyan megcirógatta Teresa fejét. "Oh, iszik". Suttogta Liam, miközben Charles elmosolyodott. Teresa a bátyjára nézett. "Nem tudsz aludni?". Gondolta Charles. "Nem igazán". Liam megrázta a fejét. "Minden rendben?". Kérdezte utána. "Igen, csak nem akarok iskolába járni". Liam halkan felkuncogott. "De az iskola vicces, igaz? Vannak jó osztálytársaid?" Kérdezte legközelebb. A múlt hét során Liam és Jules visszatért egy nizzai iskolában. Kissé hosszú az út autóval, de Joanne azt akarta, hogy visszamenjenek a suliba. "De igen... Csak anya órái szórakoztatóbbak voltak". Duzzogta Liam, és erre Charles lélegzetvisszafojtva felnevetett. "Azt elhiszem". Válaszolta Charles. "Megszokod, csak megváltozott a helyzet". Mondta, és Liam helyeselt. "Öltözz fel, reggelizzünk meg együtt, korán kelő". Hümmögte Charles, Liam pedig leugrott az öléből, hogy feljusson az emeletre öltözni.

Pierre szokta vinni a fiúkat az iskolába, Joanne pedig fent volt, mielőtt Charlesnak az irodájában kellett volna fogadnia partnereit egy találkozóra. Ragaszkodott ahhoz, hogy az összes találkozót Monte Carloban tartsák, így Charles vagy otthon volt, vagy mindenesetre egy tíz perc autóútra. Imádta azt a két órát, amelyet Teresa-val töltött, mielőtt Joanne felébredne. Megelégelte, hogy láthatta őt, mielőtt elmegy dolgozni, vagy amikor elfoglalt az irodájában. Már a kezdetektől jó kapcsolatot akart ápolni a lányával, és örült annak, hogy most jól mennek a dolgok. Teresa felsikoltott, amikor Charles átadta az anyjának, mosolya elterjedt az orcáján, amikor puszikat nyomott az arcára és a homlokára. "Ma este vacsora előtt visszaérek". Mondta Charles, és lehajolt, hogy megcsókolja menyasszonyát, ahogy megigazította a gallérját. "Rendben". Válaszolta Joanne vigyorogva, ahogy ismét egy újabb csókért esedezett.

Mivel szép idő volt ezen a napon, Joanne kiment sétálni Teresa-val és Mick-kel, aki el akart jönni, mert hamar megszerette a kislányt. Joanne amúgy vakon megbízott benne, és tudta, hogy gyorsan bevásárolhat, amíg ő kint vár a babakocsival. Boldog volt, hogy Teresa egy ilyen szerető otthonban nőhet fel. Charles összes embere, Marcus, Pierre, Mick és még sokan mások az őrök közül, mindannyian szerették Teresa-t, üdvözölték, megsimogatták pufók arcát, vagy ajándékokat hoztak neki. Sebastian volt az első Charles partnerei közül, aki találkozott Teresa-val, ő is féltette. A legfontosabb az volt számára, hogy Liam és Jules jó nagytestvérek legyenek számára. Érdekelték, mikor gondozta a picilányt, és kedvesek voltak, mindent megértettek, ennél nem is lehet jobb. Liam és Jules alig várták, hogy Charles és Joanne végre összeházasodjanak, de Charles azt mondta nekik, hogy nem akarnak téli esküvőt tartani, mivel hamarosan beköszönt a tél és akkor sokkal hidegebb az idő. Meg mellette azt akarták, hogy Teresa egy kicsit idősebb legyen.

A legközelebbi időpont augusztus vége lenne, de az messze volt, és amúgy sem nem ez volt a figyelem középpontjában. Joanne otthon volt, amikor Pierre visszatért a fiúkkal, akik végeztek az iskolával. Teresa abban a kiságyban aludt, amivel körbe lehetett menni a házban, szorosan tartották, amikor napközben szundikált. A fiúk csendesen bejöttek, felpattantak az asztal székeire, hogy megszerezzék limonádéjukat és a sütiket, amelyeket Ciara tett az asztalra. A mindennapjaikban minden szépséges volt. Joanne szerette azt a nagy egyensúlyt, amely mindkettőjüknél volt, amikor fiaival és kislányukkal töltötték az időt. Nem akarta, hogy bármelyikük is kirekesztettnek érezze magát, és eddig elképesztően jól kezelték. Charles késett a vacsoránál, mint általában, ennek ellenére együtt ettek, miközben a fiúk elmondták az iskolában töltött napjukat, és beszéltek egy születésnapi partiról, ahová meghívták őket. Joanne büszkén érezte magát anyaként, hogy osztálytársaik megkedvelték őket, és buliba akartak menni, hogy még több barátot szerezzenek.

A fiúk vacsora után elmentek Play Station-özni, Joanne és Charles pedig a konyhaasztalnál ültek, Teresa a nő karjaiban volt, miközben etette. "Antonio és Francesca el akartak jönni a hétvégén". Kezdte a férfi. "Ma küldött nekem üzenetet". Tette hozzá Charles. "Oké". Hümmögte válaszul. "De lemondtam". Mondta vigyorral az arcán, és Joanne fujtatott, ennek ellenére kissé felnevetett a hozzáállásán. "Mert van mit ünnepelni". Folytatta. "Igen?". Joanne a homlokát ráncolta. A kabátja belső zsebében lévő papírokért nyúlt, széthajtotta majd az asztal fölé tolta Joanne felé. A nő megbizonyosodott arról, hogy Teresa stabilan fekszik a karjában, miközben szabad kezével a lapokért nyúl. Síkra fektette őket az asztalon, a szíve kihagyott egy ütemet, mivel ezek az iratok igazolták, hogy Charles hivatalosan is Liam apja lesz, ő meg Jules anyja. "Elintézted?". Kérdezte Joanne mosolyogva, szeme kissé könnyes lett. "Úgy éreztem, ideje lenne ezt most elintézni". Mondta, majd felállt, hogy mellé menjen.

Joanne közéjük tette Teresa-t, amitől a kislány felnézett szüleire. "Mivel a mi kis csodánk megszületett, és a fiúk nagy tesók lettek, nem akartam tovább várni. És beszéltünk róla, mielőtt elkezdődött volna az a nehéz időszak". Mondta Charles. "Ők a fiaink, ő a gyönyörű lányunk, és te a gyönyörű feleségem vagy. Semmi másra nincs szükségem ezen a világon". Mondta, kezével az arcát simogatta, hüvelykujjával lesöpörte a leesett könnycseppeket. "Szeretlek". Szólalt meg Joanne, lehunyta a szemét, amikor a férfi lehajolt, hogy megcsókolja. Halkan felnevettek, ahogy meghallották, hogy Teresa vihorászik közöttük, széles mosollyal az arcán. "Én jobban szeretlek". Mondta Charles. "Mindennél jobban".

Quia amor vincit omnia, in perpetuum et unum diem

„Mert a szeretet meghódít mindenkit, örökké és plusz egy napig."

V É G E

Credit to curvaparabolica