Figyelem: erőszak

        "Későre jár". Motyogta Joanne kezével gyengéden simogatta Charles mellkasát az asztalnál támaszkodva. "Liam is fáradt". Hozzátette, fia a padlón ült egy párnán lábához támaszkodva. "Pierre biztonságban hazavisz titeket". Mondta Charles és intett Pierrenek, hogy jöjjön oda hozzájuk. Franciául beszéltek közben Charles arra kérte, hogy vigye haza Joannet és Liamet. "Kelj fel, drágám. Hazamegyünk". Mondta Joanne és Liam álmosan felállt, a nő kinyújtotta a kezét, hogy fogja meg. Charles követte őket az étteremben sok vendég elhagyta már a partit. Pierre a járda előtt állt meg az autóval azt mondta gyorsan bemegy valamiért, amit elfelejtett. Bizonytalan volt, ezért Joanne sejtette, hogy csak egy kis egyedüllétet akart nekik adni.

Liam bemászott a hátsóülésre mikor Joanne kinyitotta az ajtót és óvatosan becsukta. Charles felé fordult. "Nézd...". Kezdte a férfi, ujjait karja köré fogta. "Körülbelül hét évig nem voltam ilyen kapcsolatban egy nővel. És te is ugyanabban a helyzetben vagy. Ne haladjunk gyorsan, ne törjük össze egymás szívét". A hangja kissé elcsendesedett közelebb húzva a nőt. "Nagyon szeretnélek megismerni, Joanne. Jobban, mint bármely más kapcsolatomat, ami volt azonban tudod, hogy a munkám akadályt jelent". Szeme lecsúszott arcára. "Szeretném, ha tudnád, hogy a lehető legkeményebben próbállak meglátogatni, amilyen gyakran csak a munkám biztonságosan engedi." Joanne lassan bólintott tudva, hogy érzései azt akarják, hogy együtt legyenek és inkább ma este kezdené vele az életet, mint holnap mégis tudta, hogy igaza van. Joanne érezte, ha valaha is szeret valakit, akkor jobban csodálja azt a személyt, mint bárki mást. Csak türelmesnek kell lennie.

"Több időt szeretnék veled tölteni, Charles". Válaszolta. "Meglátjuk, mit tartogat nekünk a jövő". Mondta hozzá. Charles egyetértően hümmögött. Kezével felnyúlt és kemény ujjaival simogatta arcát. A lány behunyta szemét mikor csókot nyomott homlokára és enyhe puszit adott, mielőtt elhúzódott tőle, Pierre visszatért az autóhoz. "Aludj jól, Joanne". Ajkát kis mosolyra húzta. "Jó éjszakát". A nő elmosolyodott és halkan megköszönte Pierrenek, amikor kinyitotta neki az ajtót. Beszállt és bekapcsolta a biztonsági övet, kezével kis intést tett és elindultak. "Élvezted az estét?" Kérdezte Pierre, ő is mosolygott. "Nagyon szép volt". Válaszolta Joanne. "Rég láttam ilyennek, tudod?" Hümmögött, ujjai röviden a kormánykerék bőrére csúsztak. "Milyennek?". Kérdezte Joanne. "Boldognak, elégedettnek". Összegezte Pierre.

Egy kis kuncogás hagyta el száját a melegség visszatért arcára, bár elég sötét volt ahhoz, hogy Pierre ne lássa. "És boldoggá teszed a fiát, ami közvetlen út szívének elnyeréséhez". Mondta. "Soha nem akartam Juleson keresztül kapcsolatba lépni vele, ugye tudod?" Kérdezte Joanne sietve, Pierre pedig felnevetett. "Ne aggódj, Joanne. Biztos vagyok benne, hogy még soha nem láttad Charlest mikor néhány héttel ezelőtt jött, hogy felvegye Julest a házatoknál. Azt hittük, nagyon kedvelsz". Ezután elvigyorodott, amin a nő hangosan felnevetett. "Biztos vagyok benne, hogy szép barátnőd van". Mondta Joanne ezután. "Igen". Mosolya szélesebb lett. "A neve Caterina, Bolognából származik. A biztonsága miatt nem akartam, hogy itt éljen Monte Carloban ezért olyan gyakran repülök Olaszországba, amennyiszer csak tudok". Magyarázta Pierre. "Hamarosan megpróbálunk családot alapítani". Joanne érezte, hogy szíve összeszorul. "Azt hiszem nagyszerű apa leszel, Pierre". Mondta halkan, majd a férfi hálásan nézett rá.

Pierre a házuk elé parkolta le az autót és Joanne kiszállt kinyitva a hátsó ajtót, ahol Liam már elaludt. "Hé, kishaver. Menjünk az ágyba". Lágyan simogatta az arcát, hogy felébressze. Álmosan hümmögött és kiszállt a kocsiból, miközben a kezét fogta. "Köszönöm a fuvart, Pierre. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan újra találkozunk." Joanne elmosolyodott. "Aludjatok jól, mindketten". Köszönt el Pierre aztán elindult. Joanne kivette kulcsát a táskájából és kinyitotta a bejárati ajtót. Lehúzta Liam kabátját karjáról és azonnal felment az emeletre. Joanne bezárta az ajtót háta mögött és gyorsan megnézte, hogy a ház összes ablaka és ajtaja be van-e csukva vagy zárva. Liam már levetkőzött és Joanne átadta neki a pizsamáját. Elvette magassarkúját a folyosón és elhatározta, hogy hamarosan magára veszi szabadidőalsóját is.

"Aludhatok holnap sokáig?" Kérdezte Liam ásítással, miközben Joanne betakarta. "Természetesen, holnap vasárnap van. De ne délig." Elmosolyodott és hallotta, ahogy fia felnyögött mikor összeborzolta a haját. "Jó éjt anyu". Dörmögte.

        "Charles, veled kell jöjjek, vagy ..." "Nincs szükségem hülyeségekre! Ezt a kibaszott dolgot kell csak befejezni. Azt akarom, hogy ez az éjszaka minden szarság nélkül sikerüljön". Charles kivette golyókkal teli fegyverét, megnézte a pisztolyt és ellenőrizte, hogy megvan-e töltve. Pierre karba tette kezét mellkasa előtt. "Egyedül fogom intézni". Mondta Charles. "Már a parti óta nem láttad Joannet majdnem egy hét telt el, hagyd, hogy befejezzem". Mondta Pierre ezen még jobban feldühödött. "Törődj a magad dolgával". Horkant fel Charles, beletette a fegyvert kabátjába elvette autója kulcsát és Pierre megesküdött, hogy a ház megremegett, amikor Charles becsapta az ajtót. Késő volt már és bár Charles volt a csapat királya ez nem jelentette azt, hogy biztonságban van. De ezt akarta. "Nem kellene nekünk...?". Pierre a fiatal Mr. Armstrong kérdésére megrázta a fejét. "Nem, hagyd őt". Erősítette meg Pierre.

Charles csikorgatta fogait alig kötötte be biztonsági övét, mielőtt kihajtott a kapukon. Egy idióta telefonhívás szakította meg a vacsorát és a stresszes napok miatt vérnyomása az egekbe emelkedett és a kontrolálhatatlan düh töltötte be az agyát. Egy névtelen telefonáló azt mondta, hogy befejezetlen ügyük van. Charles biztos volt benne, hogy a befejezetlen ügy be fog fejeződni, miután egy golyót repít a fejébe. A telefonon megadott helyre ment az autó ajtaját becsapta, miután a Ferrarival hanyagul leparkolt. Látta, hogy egy kapucnis ember a sikátor falához támaszkodik és ujjait fegyvere köré csavarta miközben közeledett hozzá. "A főnökömnek nem tetszett, ahogy üzletelsz vele, Leclerc." Mondta, mielőtt megszólalhatott volna. "Úgy tűnik, mintha érdekelne?" Vágott vissza Charles és felé tartotta fegyverét.

"Én a helyedben eldobnám". Mondta, majd Charles állkapcsa megfeszült, amikor hallotta a tokokból kipattanó kések hangját és a kibiztosított pisztolyokat. "Rendben". Sóhajtott és a fegyvert öve mögé tette. "Akarsz róla beszélni? Ettől jobban érzed magad?" Válaszolt vidáman Charles. "Nem fogok beszélni. Ciao, Charles". Charles elkerülte az első ütést mikor a másik gengszter meg akarta ütni és sikerült kivernie a fegyvert a másiktól. Charles bütykei majdnem felhasadtak, amikor egy durva felső ütés adott, de egy térdrúgás a földre taszította, három az egy elleni harc nem volt tisztességes. Morgott, amikor egy térd csapódott az orrába, Charlest ellökték és vért köpött ki. "Egy üzenet a főnököktől". Charles látása homályos volt, ám látta a színes maszkot, amelyet az a gengszter viselt, akinél kés volt.

Ki akarta húzni karját a fogásokból és fejével hátra ütni, de fejét hátra húzták és a kezét is. Érezte, hogy belsője felkavarog, amikor hasát még keményebb ütések érik. "Egy üzenet, amely emlékeztet téged, hogy tarts egy kis tiszteletet". Az egyiknél, akinél a kés volt összeszorította, Charles nem adta meg nekik azt az örömöt, hogy felnyögjön, amint a kés fájdalmasan felvágta bőrét. Utána hagyták a földre esni és elrohantak, mielőtt Charles felállna és megragadná fegyverét a földről. Lihegve átkozódott, ahogy felállt a földről kezét hasára nyomva közben a vér befestette ingjét. Megtörölte az orrát és összerezzent, amikor érezte, hogy törött. "A pokolba". Vicsorogva felállt és a kocsihoz támaszkodott, amikor odaért. Mély lélegzetet vett és visszarántotta a helyére. Szédült az ezt követő fájdalomtól és majdnem kihányta a vacsoráját.

El kellett mennie innen. Charles felnyögött a hazatérés gondolától. Soha nem lenne vége, ha Pierre hencegne a hasonló szituációkon. Hülye volt? Biztosan. Tudta, és nem akart erről többé hallani. Jelenleg az egyetlen személy, akit látni akart az Joanne bár tudta megijesztené, ha így jelenne meg az ajtón. Beült kocsijába és hátradőlt az ülésen, mielőtt összegyűjtené energiát az autó indításához és megfordításához, hogy a házához menjen. Veszélyesen vezetett más sofőröktől dudát és nézéseket kapott, miközben autóját próbálta a jobb sávban tartani. A vágások égtek hasán és a vér még mindig szivárogott a fehér ingjébe. Egyik kezét a sebre nyomta, amelyet már ellepte a vér. Charles hanyagon parkolta le az autót Joanne lakása elé és megkönnyebbülten látta, hogy a lámpák még mindig égnek.

Kimászott kocsijából és az ajtóhoz botladozott támaszkodva a házhoz, miután bekopogott az ajtón. Joanne senkit sem látott, hogy a bejárati ajtó felé sétálna így szíve a torkában dobogott azon gondolaton, hogy ki látogatná meg késő este. Nagyot nyelt és elindult a folyosón felkapcsolva a külső ajtó villanyát és felismerte az ajtón támaszkodó férfi alakját. Joanne a bejárati ajtóhoz rohant, kinyitotta és aggódva nézte Charles véres orrát és hasát. "Bent -... bent van Liam a szobájában?" Kérdezte Charles először és a nő bólintott túlságosan zavartan, hogy bármi mást kérdezzen. Elrugaszkodott a falról és elment a konyhába. "Ne az átkozott konyhámba". Ez volt az első, amit mondott, és ha más helyzet lenne, akkor valószínűleg felnevetne a férfi. "A fürdőszobába, gyerünk". Mondta és fogta a karját, hogy megtartsa.

Joanne kinyitotta az ajtót és a kád szélére ültette. "Mi a fene történt?". Majdnem suttogta. "Rosszul sikerült a találkozó". Felnyögött, amikor hasa kissé megfeszült. Joanne a fiókjában matatott, hogy keressen fertőtlenítőt és kötszereket. "Az orrom is eltört". Magyarázta, amikor a nő duzzadt arcára nézett. Joanne nem szólt semmit a hűtőhöz ment, hogy kivegyen egy jégzacskót, amely minden esetre ott volt. A nő átadta neki és gyengéden az orrához nyomta. Joanne küzdött a pirulással, amikor szétszakította ingjét, hogy megnézze hasán a vágásokat. Most nem volt itt az ideje annak, hogy vágyjon erre a férfira Joanne, szedd össze magad. "Cazzo". Átkozódott fogain keresztül, amikor a fertőtlenítőszerrel átitatott vattát a vágásokra tette, hogy kitisztítsa. Egész teste megfeszült, kockái körvonalazódottak hasán, bicepsze meghúzódott, kezét a kád szélére tette.

Charles e helyett a földre ült és a nő térdre ült lábai közé. Behunyta a szemét mikor a jegeszacskó újra az orrán volt. Csend volt köztük közben Joanne továbbra is tisztította a sebeit. Csak megvágták, ahogy látta nem kell összevarrni. Derekát betekerte a kötszerrel és megnézte, hogy időközben elállt-e a vérzés. "Miért nem mentél haza?" Kérdezte. "Pierre felajánlotta, hogy velem jön, de azt mondtam egyedül megyek. Soha sem fejezné be, ha így mennék haza. Ráadásul nem akarom, hogy úgy érezzék, az ő hibájuk lenne." Mondta őszintén Charles. "Tehát azt hitted, hogy ki tudod ijeszteni belőlem a szart is?" Meglepte Joanne hangneme igéző kék szemével felnézett rá közben tisztára törölgette arcát. "Egyáltalán nem vagyok ehhez hozzászokva, Charles. Még soha nem beszéltem a rendőrséggel és nem is volt gyorshajtásért csekkem. És most ülök valaki mellett, aki minden nap bűncselekményekkel foglalkozik". Halkította le hangját, hogy ne ébressze fel Liamet.

"Tudom". Hunyta le a szemét Charles. "Sajnálom". Kért bocsánatot. "Nem tudtam, hová menjek Joanne. Abban a pillanatban minden homályos volt, és csak egy biztonságos helyre vágytam." Mondta egyik kezével beletúrt zsíros, fekete hajába a másik Joanne csupasz combján volt. Joanne abban a pillanatban jött rá, hogy csak egy túlméretezett inget és egy fehérneműt viselt. Nem nézett a szemébe mikor az alsó ajkába harapott. "Megijesztettél". Ismételte Joanne. "Kérlek, ne adj fel minket". Minket. Istenem, mit csinálnak vele ezek a szavak. Keze simogatta arcát és a tenyerébe temette. Kis mosollyal megrázta a fejét. "Csak meg kell tanulnom, hogyan kezeljem". Mondta halkan. Hüvelykujja előre hátra siklott arcán és a nő lágy mosolyra húzta ajkait. Charles kicsit felült és a nő felé hajolt a szemébe nézett az összes szúró fájdalom, amelyet testében érzett enyhült egy kicsit.

Az orruk egymáshoz ért, mielőtt az ajkát az övéhez nyomná és határozottan megcsókolná. Joanne vigyázott mikor keze megindult mellkasán és vállain az arcára puszilt, miközben visszacsókolta. Visszahúzta a nőt, amikor el akart távolodni tőle és halkan dörmögött mikor érezte, hogy nyelve befurakodott ajkai közé. Joanne érezte, hogy szíve mellkasában őrült tempóban dobog mikor elmélyítette a csókot, tüdeje majdnem kifogyott a levegőből a szerelmes szenvedélyes csóktól. Charles nem akarta abbahagyni a csókolózást ám mindketten rájöttek, hogy ajkuk vörös és duzzadt mikor elváltak. "Hadd hívjam fel Pierre-t, hogy vigyen haza Charles". Suttogta, és lassan bólintott tudva, hogy ez a legjobb ötlet. De mielőtt még megtehette volna, a férfi mellkasához húzta, hogy még közelebb kerüljenek egymáshoz.

🇮🇹 Ciao - 🇭🇺 Viszlát/Szia
🇮🇹 Cazzo - 🇭🇺 Faszom

Credit to curvaparabolica