Pár nap telt el mióta Charles megjelent éjfél körül Joanne lakásán. Joanne azóta nem látta, de a férfi időközben felhívta, hogy tudatsa jól van és a sebe is gyorsan gyógyul. Csapata azon férfiak után ment, akik megtámadták. Nem akart tolakodó lenni, de továbbra is felmerült benne a kérdés, hogy vajon hamarosan újra látják-e egymást. Charles enyhén kuncogott csodálva a vágyra, amire kissé utalt kérdése. Javasolta, hogy találkozzanak valamikor a napirendje azonban zűrös volt és visszahívja, amint rendelkezik egy megfelelő tervvel. Joanne elégedett volt a válaszával. Ragyogó hangulatban volt az elmúlt héten és úgy tűnt az órák, amelyeket az iskolában töltött elszaladtak. Már csütörtök volt és majdnem véget ért a hét.

A suli parkolójában parkolt le autójával és Liam kiugrott a kocsiból a hátizsákját pedig a vállára tette. "Mit fogunk ma csinálni, anyu?" Kérdezte, miközben bementek az iskolába és Joanne üdvözölte néhány kollégáját, akikkel a folyosón találkoztak. "Folytatjuk az olvasási és írási feladatokat". Válaszolta Joanne és kivette a teremkulcsokat táskájából. Liam válaszul felnyögött. "De egész héten ezt csináltuk". Tiltakozott közben bement az osztályterembe. "Tudom drágám". Kuncogott Joanne. "És be is kell fejezned. Szeretnél menni a következő osztályba, ugye?" Kérdezte, és a fiú sóhajtva bólintott. "Ha ma végzünk, felolvashatok nektek egy könyvet, vagy nézhetünk egy filmet holnap. Ez így oké?" Hümmögött, miközben kinyitott néhány ablakot. "Oké!". Mondta Liam és leült a szokásos padja mögé.

"Megyek egy kis teáért". Mondta és kiment az osztályterméből a kis konyhához, amely az iskola épületében volt. "Reggelt, Joanne". Mondta munkatársa, Daphne. "Szia". Joanne válaszul elmosolyodott, vizet öntött a forralóba majd bekapcsolta. "Észrevettem, hogy az a Leclerc srác gyakrabban van itt". Említette meg lazán a szőke közben figyelte, ahogy Joanne kivesz egy teafiltert. Sötét szemöldökét felvonta, ahogy Daphne felé fordult. "Igen, felveszi a fiát vagy kiteszi". Válaszolt rövidesen Joanne. "Legutóbb vele mentél el, együtt vagytok?" Még csak nem is próbálta elrejteni kíváncsiságát. "Nem tudom, te együtt vagy azzal a fickóval, aki minden reggel kiteszi a két lányát?" Válaszolta Joanne és Daphne pislogni kezdett. "A fiaink jó barátok és jól kijövünk egymással". Bedobta a filtert, ahogy beleöntötte a forróvizet bögréjébe.

"Nos, én a helyedben óvatos lennék vele." Daphne összevonja szemöldökét arcán. "A féltékenység nagyon elcsúnyít, Daphne. Legyen nagyszerű napod". Joanne felhorkant, elvette a bögrét és kiment a konyhából. Wow, már szépen sem lehet beszélgetni a kollégákkal. A szemöldöke továbbra is összeráncolódott az aggodalomtól, mikor visszament az osztályába és letette a poharat asztalára. "Joanne,-...". "Kopj le, Daphne". Gondolkodás nélkül sziszegte, aztán felnézett Charlesra az ajtóban állt, szemöldökét felvonta a hangtónusán, kissé zavart volt. "Oh, Charles". Joanne érezte, hogy arca forró. "Üdv, Ms. Hinds!" Csicseregte Jules átment az osztálytermen és odament Liamhez. "Sajnálom". Motyogta Joanne Charles felé tartva. "Nem jól kezdődött a reggel?" Kérdezte kuncogva, karját fejéig emelte, hogy az ajtószélre támaszkodjon.

"Kíváncsi munkatársak és összeesküvés-elméletek arról, hogy együtt vagyunk". Forgatta szemét Joanne és összekulcsolta kezét mellkasán. "Az embereknek valóban semmi jobb dolguk sincs." Adta hozzá. "Hé". Mondta, szabad kezét csuklójára tette. "Még csak reggel nyolc tizenöt van. Van elég órád, hogy ez a nap olyan fényes legyen, mint te magad." Mondta halkan és a nő ajka kissé felfelé göndörült. "Jelenleg nem vagyok olyan fényes, de rendben van". Tiltakozott gyengéden Joanne. Charles egy kicsit elmosolyodott és lenézett, mielőtt a válla fölé nézett volna. Felemelte kezét, hogy megsimogassa az arcát és felemelte állát, mielőtt ajkához egy könnyű csókot nyomna. "Mi a helyzet most?". Kérdezte és a lány elmosolyodott az ajkára pillantott. "Azt hiszem, a többi gyerek hamarosan itt lesz". Mondta Charles, amikor az órájára nézett. "Ma délután megbeszélésen leszek, szóval Pierre szedi fel Julest". Magyarázta és a nő bólintott.

"Még nem mondtam Julesnak, de arra gondoltam, hogy holnap este elvinnélek vacsorázni. Liam nálunk tud aludni, ha akar." Charles lehalkította hangját, mielőtt még a fiúk meghallanák. "Rendben". Joanne ismét elmosolyodott. "Az remek lenne". Válaszolta. "Igen?". Charles hümmögött, és a nő bólintott. "Jó. Majd holnap találkozunk. Felveszek". Hozzátette, és elrugaszkodott az ajtóról. "Legyen szép napod". Mondta Joanne és kicsit intett, mikor a férfi megfordult, hogy távozzon. "Neked is, princesse". Joanne gyorsan visszament az osztályába, hogy elrejtse arcán a pirulást. Leült az íróasztala mögé és végül kortyolt teájából közben a többi gyerek hamarosan csatlakozott Liamhez és Juleshoz az osztályteremben.

Joanne elmondta Liamnek Charles csütörtök esti vacsorameghívását és az óta másról se tud beszélni. Amióta elkezdődött az óra péntek reggel a srácok kuncogtak és suttogtak, hogy egész éjjel fenn akarnak maradni. Joanne nem bánta. Imádnivaló volt látni őket együtt és a szünet alatt is a játszótéren. Az iskola délután kettőkor ért véget és Joannenak némi időbe telt a tanterem takarítása és a hétfő reggeli órák előkészítése. Örült, hogy általános iskolás gyerekek tanára lehet, volt néhány kollégája, akik középiskolákban kezdtek dolgozni és azt mondták, hogy sokkal többet lehet felkészülni és tervezni, mivel ezek a tanulók az utolsó évfolyamban is végeznek. Joannenak természetesen be kellett tartania a szabályokat, mégis szabadabb volt a tervezésben és az oktatásukban.

Minden dolog megtanulásához szórakozást tett bele. Inkább bemutatta a gyerekeknek a Tom és Jerry angol változatát, minthogy néhány szót tanítson nekik, mint egy unalmas órán. Fiatalok voltak, és nem tudtak sokáig koncentrálni. Joanne pozitív reakciókat kapott diákjai szüleitől és mindent megtett, hogy a visszajelzéseiken dolgozzon. A legfontosabb és jelentőségteljesebb üzenetek között azonban mindig az szerepelt, hogy a gyerekek boldogan jöttek haza és imádták az óráit. "Most már mehetünk, anya?" Kérdezte Liam, hátizsákja már a hátán volt. "Egy pillanat, édesem. Kicsit fel kell készülnünk a hétfői órára". Mondta neki Joanne közben az asztalok alá tolta a székeket és új feladatlapokat helyezett rájuk. Becsukta az ablakokat és kicsit elhúzta a függönyt. Aztán kikapcsolta az iskolai laptopot és végre elmehettek.

Liam elfutott előtte a kocsihoz és várta, hogy kinyissa. Elmosolyodott és kinyitotta az ajtókat. Beült a kormány mögé és elindította az autót, hogy hazamenjenek. "Szóval, izgatott vagy, hogy Julesnál aludhatsz?" Oh istenem, mi ez a kérdés. "Igen!". Kiáltotta a hátsó ülésről. "Beszéltetek már arról, hogy mit fogtok csinálni?" Kérdezte Joanne, miközben befordult az utcába. "Egész éjjel a playstationön fogunk játszani". Mondta Liam és a nő kuncogott biztos volt benne, hogy éjfél körül már kidőlnek. "Egészen biztos, hogy nagyon jól fogtok szórakozni". Mondta és a tornácra hajtotta az autót. Mindketten kiszálltak és megindultak a bejárati ajtó felé, amelyet Joanne kinyitott. "Csinálunk egy kis limonádét, aztán becsomagolunk a táskádba, rendben?" Mondta Joanne, mivel a fiú már türelmetlen volt elkészülni, míg Charlesnak időbe telik, mire felveszi őket.

Kettő limonádé és néhány süti közben Joanne arra gondolt, hogy mit fog viselni a vacsorán. Úgy hitte nem viszi normál éttermekbe, mivel az élete minden lehetséges módon drága volt, amire a múlt hétvégén is felfigyelt. Liam felszaladt az emeletre, amint üvege kiürült és egy idő után követte őt, hogy segítsen bepakolni a táskába. Izgatottan tömte tele minden ruhájával, mintha pár hétig maradna, így Joanne egy kicsit lenyugtatta. Zuhanyozott, míg a fiú eldöntötte mely Play Station játékokat viszi Julesék házához. Imádta, hogy a fiúk először aludhatnak együtt és azt is szerette, hogy ő és Charles egy kis időt tölthetnek gyerekeik nélkül. Nem mintha valaha is zavarnák őket, de mindketten eltérően viselkednek egymással, amikor gyermekeik ugyan annál az asztalnál ülnek.

Joanne egy testszínű ruhát vett ki a szekrényéből. Az időjárás mindig is csodálatos volt és a monacói esték naposak voltak és szinte olyanok voltak, mint a nyár tehát úgy gondolta, hogy ma este nem fogja kirázni a hideg. Egy vékony bugyit vett fel, amely nem hagyott durva vonalakat a ruhán és szépen illeszkedett az alakjához. Liam letette táskáját a földszinten és a TV elé ült, amikor ő is lejött. "Elmehetek így vacsorázni Mr. Leclerc-el?" Dörmögte és lehajolt, hogy bele lépjen a szarvasbőrű tűsarkújába. "Igen. Tuti szerelmes lesz beléd". Liam kuncogott, és a nő is kacarászott rövidesen beállította a haját, mielőtt megpuszilta fia arcát. Joanne a délutáni óráktól kezdve a mosogatógépbe tette üres poharaikat és gyorsan elvette a konyharuhát a pultról. "Anya! Itt van Mr. Leclerc!" Kiáltotta Liam a nappaliból és Joanne a mosogatóba dobta a ruhát, mielőtt megragadta kis táskáját, amiben telefonja és a pénztárcája volt.

"Nyisd ki neki az ajtót, kedvesem". Felelte Joanne, miközben ajakbalzsammal még bekente ajkait és gyorsan bele pillantott a folyosó tükrébe. Ujjaival átszántott onyx hajszálain. "Szia, haver. Készen állsz az esti Play Station játékokra?" Hallotta, ahogy Charles megkérdezte Liamet és egy mosolyra húzta ajkait. "Igen! Eeeggész éjjel fenn maradunk!" Kiáltott fel Liam izgatottan. "Anyukád is készen áll a vacsorára?" Kérdezte a következőt és hallotta sarkok kopogását a folyosó padlóján. Fia mögött jelent meg és felnézett Charlesra gyönyörű mosollyal, amely mindig is megjelent az arcán. "Készen állok". Mondta Joanne. "Nyisd ki az autót, Liam". Charles átadta neki az Audi kulcsát, amelyet ezúttal használt. Fia gyorsan elsétált a verandán lévő autóhoz. "Csodálatosnak látszol, Joanne". Motyogta halkan, amikor a nő bezárta az ajtót háta mögött. "Köszönöm". Elmosolyodott szemhéja megrándult, amikor az arcára tett egy csókot. Keze meleg volt a hátán, miközben az autóhoz mentek.

"Néha ülhetek a kormány mögött is?" Mondta Liam reménykedve, tisztán emlékezett arra, mikor a Ferrari kormánya mögött ült. "Tudod mit? Holnap reggel leviszlek téged és Julest a garázsba megmutatom az összes autómat és akkor bele ülhetsz bármelyik kocsiba." Mondta Charles. "Oké!". Liam boldogan vigyorgott közben bemászott a hátsó ülésbe és bekapcsolta a biztonsági övet. Joanne elmosolyodott, amikor válla fölött a fiára nézett. "Sikerült jól kezelni a hetet?" Kérdezte Charles, mikor lehajtott a tornácról az útra. "Minden rendben volt, mindaddig, míg kollégáim nem kíváncsiskodtak". Joanne kuncogva forgatta a szemét. "Értem". Nevetett fel majd szabad kezét a nő térdére tette. Kényelmesen érezte magát, amikor érdes ujjai lassan köröztek a bőrén. "Pierre ma este figyeli fogja őket, mások járőrözni fognak." Magyarázta, mikor áthaladtak a nagy villa kapuján.

"Biztos vagyok benne, hogy jól fognak szórakozni". Joanne mosolygott és a férfi bólintott, miközben leállította az autót. Joanne is kiszállt az kocsiból és hamarosan beléptek a házba. A folyosón volt néhány ember, Mr. Armstrong és Mr. Schumacher, akik a kabátjukat vették fel. Barátságosan köszöntötték őt egy gyengéd meghajlással és visszamosolyogott rájuk közben bekísérte Liamet, aki hirtelen félénk lett mikor még nem látta a barátját. Jules gyorsan megérkezett és megörültek, hogy újra láthatják egymást. "Rendben fiúk". Charles leguggolt és közelebb hívta őket. "Ma este Pierre a főnök. Legyetek kedvesek vele és a szobalányokkal, akik ma este vacsorát és harapnivalókat fognak biztosítani, világos?" Kérdezte őket és Joanne vigyorgott a látványon, hogy mind a két gyerek komolyan bólintott. "És a legfontosabb az estére az az, hogy érezzétek jól magatokat, szóval irány az emelet". Vigyorgott, Jules és Liam felszaladtak a lépcsőn, miközben kuncogásuk visszhangzott a folyosón.

"Mi is eltűnünk innen". Charles megigazította kabátját és kacarászva felé fordult. "Jól van, Mr. Leclerc." Kuncogott, és kirázta a hideg gerincén mikor az ujjaival cirógatta hátát, ahogy visszamennek az autóhoz. A férfi kinyitotta az ajtót neki és beült. Charles csatlakozott hozzá, és elindította a kocsit. Röviden rámosolygott, mielőtt elindultak az étterembe, hogy együtt töltsenek el egy estét.

🇫🇷 Princesse - 🇭🇺 Hercegnő

Credit to curvaparabolica