Charles a nőre nézett, miközben elvett még egy pizzaszeletet. Nem akarta úgy bámulni, mint egy fura alak, de nem tudta levenni róla a szemét. Röviden letekintett kezére és nem látta a fényes, arany karikagyűrűt, amire számított. Ha jól emlékezett, akkor a folyosón lévő képeken sem látott férfi karaktert. "Liam apja nincs itt?" Kérdezte hirtelen, amikor szemével újra rápillantott, rájött mennyire merész kérdést tett fel. "Vagy ez nem az én dolgom?" Harapott egyet szeletéből kissé megnyugodott, amikor Joanne a fejét rázta. "Semmi baj". Szomorúan elmosolyodott. "Liam apja valóban nincs itt. Tervezett terhesség volt, ám ő megfutamodott attól a gondolattól, hogy gyermeket neveljen, amikor szülni készültem." Lenézett körmére. "Évek óta nem láttam őt és Liam sem találkozott vele soha. Szeretném, ha ez így is maradna." Mondta Joanne és felállt, hogy újra töltse poharát.

"Mi a helyzet veled?". Merte megkérdezni. "Velem?". Válaszolta Charles. "Nem gondolom, hogy nőtlen lennél." Joanne ismét megmutatta gyönyörű mosolyát, mielőtt leült. "Nem vagyok házas". Mondta Charles. "Nincs az életemben nő". Hozzátette. "A történetem megegyezik a tiéddel". Rövid volt, és Joanne lassan bólintott érezve, nem igazán beszél szívesen magáról. "Jules számomra a világot jelenti, még ha a munkám nehéz is". Charles állkapcsa kissé megfeszült. "Értem". Motyogta Joanne. Charles a szemöldökét ráncolta érezve a késztetést, hogy többet mondjon neki, annak ellenére, hogy nem akart túl sokat mesélni önmagáról. "Nem tudtam, hogy terhes". Újra megszólalt. "Jules egy cetlivel feküdt a küszöbömön, mondván, hogy ő az enyém és hogy nem tud törődni vele." Joanne megdöbbent a történettől szinte könnyek mardosták szemét a gondolattól, hogy egy elhagyatott kisbabát tettek az ajtaja elé.

Charles egy pillanatra ránézett. "Sajnálom, nem tudom elképzelni egy nőről, egy anyáról, aki ezt művelné." Mondta Joanne, hogy magyarázza érzelmeit. Charles szíve összeszorult kedvességétől. "Egy barátomról neveztem el, akit elvesztettem". Magyarázta ezután, és a két fiúra nézett, akik még mindig a pizzájukat eszegették. "Ez egy gyönyörű gesztus". Joanne elmosolyodott, és felállt elvette a tányérokat és a poharakat, Charles közben segített betenni az evőeszközöket a mosogatógépbe, azonban egy villa megszökött és a padlóra esett. Mindkettő lehajolt, hogy felvegye, ezáltal kellemetlenül közel kerültek egymáshoz. Joanne felállt, és kipirult arccal nézett rá. "A villád". Mondta Charles enyhén kuncogva. "Igaz". Ziháló nevetést adott ki, még mindig szemébe nézve. "Meg fogod csókolni aput?" Mindketten hátráltak és Julesra néztek, aki a küszöbön állt.

Joanne majdnem kiejtett mindent a kezéből, amikor megpróbálta összeszedni magát, fia olyan hangosan kuncogott, mint Jules szüleikre nézve, akik két nagyon kínos felnőttként érezték magukat. "Ez nem rád tartozik, kis ember." Charles a fiára mosolygott, letérdelt, hogy csiklandozza mindkettőjük hasát, és a gyerekek nevetve kiáltottak fel. Joanne rájuk nézett, gyomrát pillangók lepték el, mert egyszerűen annyira imádnivaló volt a helyzet. Megmelegedett a szíve, amint látta, hogy a gengszter elbontja falait a gyerekek körül. "Azt hiszem, itt az ideje, hogy induljunk". Charles ismét felszólalt, és kiegyenesedett. Joanne bólintott, és az ajtó felé vette az irányt, hogy kinyissa nekik. "Hú, anya! Nézd Mr. Leclerc autóját!" Kiáltotta Liam, és a gyerekek odamentek Charles járműjéhez. "Légy óvatos, drágám". Mondta Joanne félve, nem akarta, hogy bármi történjen, és kárt okozzon a drága autóban.

"Be akarsz ülni a kormány mögé, haver?" Ajánlotta fel Charles ez által felgyorsult a nő szívverése. "Igen!". Mondta Liam, és Charles beültette fiát a nagy, bőrülésbe. Alig tudott átnézni, ám apró kezével megragadta a kormányt. Charles megnyomta a műszerfal egyik gombját, hogy elindítsa a motort, és a fiúk megörültek és izgatottan tapsoltak. Joanne elmosolyodott a látványon. "Gyere, Liam. Haza akarnak mostmár menni". Mondta gondolva, hogy elég volt, nem akarta feltartani őket. Charles kiemelte Liamet az ülésből, és Julest az anyós üléshez csatolta. A biztonságos ülés megnyugtató érzetet keltett benne. Liam visszatért az anyjához megfogva a kezét. "Köszönöm, hogy vigyáztál rá". Mondta a férfi kezét az autó tetejére támasztva, és visszanézett Joannera. "Nincs mit". Válaszolta. "Azt hiszem, a fiúknak kellemes délutánja volt". Liamre mosolygott, aki hevesen bólintott.

"És köszönöm a vacsorát". Tette hozzá Charles, mosolyogva. "Örömömre szolgált". Mondta Joanne, és röviden csend állt be köztük. Charles tekintetét a bűbájos nőn nyugtatta arra pillantott amerre esteledni kezdett, és a fény ráesett arcvonásaira. "Jó éjt, Joanne". Mondta, és a nő bólintott ugyanúgy válaszolt, bár ő már beült a kocsijába. Lehajtott a tornácról, és Jules egész idő alatt integetett. Charles egyszer felemelte kezét és intett aztán elindultak. "Jó volt Julesal játszani, drágám?" Kérdezte Joanne, miközben visszamentek a házba. "Nagyon jó". Felelte Liam, és visszament a nappaliba. "Tetszik neked Mr. Leclerc?" Mikor megkérdezte a nő pislogott kérdésére. "Ő egy kedves ember". Mondta Joanne, miközben folytatta a konyha takarítását. "Megint vacsorázni fog velünk?" Kérdezte. "Nem tudom, talán ha Jules újra eljön". Vont vállat. "Elfoglalt munkája van, kedvesem".

"Ezért jöhet el újra! Julesnak akkor nem kell megvárnia az apját". Liam úgy tűnik, mindent bevetet, Joanne elmosolyodott. "Meglátjuk". Mondta. "Menj fel az emeletre és zuhanyozz. Hamarosan itt a lefekvés ideje". Mondta fiának, aki kicsit felhúzta az orrát, mielőtt felment a lépcsőn.

"Ms. Hinds megengedte, hogy mi magunk díszítsük ki a pizzát! Nagyon vicces volt." Mondta Jules, miközben házuk felé szökdécsel. "El tudom képzelni". Charles kuncogva figyelte, ahogy az ajtó előtt áll az adrenalinnal feltöltött fiú. Charles köszöntötte őreit, és kinyitották az ajtót nekik. "Szerelmes vagy Ms. Hinds-be?" Sétált Jules, Charles torkán akadt a levegő. Néhány őr rájuk pillantott, valaki halkan felnevetett. "Nagyon kedves nő". Válaszolta, miközben követte a fiát az emeleten. "A ruhájában hercegnőnek tűnt". Folytatta Jules. Charles nem válaszolt erre. Ha most gyönyörűnek hívja, soha sem fogja hallani a végét. "Fog még egyszer vacsorát készíteni nekünk?" Kérdezte Jules. "Nem tudom, drágám". Charles leült Jules ágya szélére, és segített neki a fején át levenni felsőjét. Pizsamája a párnán pihent. "Játszhatok majd újra Liamel?" Kérdezte megint támaszkodva apja karján, miközben kibontotta a cipőfűzőjét.

"Majd meglátjuk, oké? Ms. Hinds nagyon szorgalmasan tanít téged, Liamet és a többieket." Említette Charles, és Jules bólintott. "Ő a legjobb!". Mondta, Charles ezen elmosolyodott. Könnyen el tudta képzelni, hogy ő egy kedves tanárnő. Jules kilépett nadrágjából, és feltette a pizsamaalsóját. Charles fogta felsőjét, és felöltöztette. "Apu?". Nézett rá Jules. "Megnézel velem egy mesét lefekvés előtt?" Kérdezte Charles pillantása megenyhült. "Természetesen, pajti". Felállt. "Miért nem kéred me Pierret, hogy segítsen bekapcsolni a TV-t? Közben én is átöltözök pizsamába". Mondta Charles, és megsimogatta arcát. A fiú bólintott, és elrohant, hogy megtalálja Pierret. Charles felegyenesedett, és átment a folyosón a saját szobájához. A friss esti levegő befújt az ablakon keresztül és megindult, hogy becsukja őket. Végül levette nadrágját és ingjét, amelyet ma reggel óta viselt. Melegítőalsóra és pulóverre váltotta fel aztán elindult a vetítő terembe.

Pierre a kanapén ült Jules mellett, ketten elfoglaltan választották ki azt, amit ma este fognak nézni. Jules arca felragyogott, amikor megpillantotta a Pókembert, így ez lett a végső választás. "Apa, jössz?" Kérdezte Jules Charles bólintott. "Igen, kincsem". Válaszolta, kivette a telefonját a zsebéből, hogy kikapcsolja. Nem akarta, hogy zavarják a fiával töltött estét. Pierre odament hozzá, miután elindította a Pókembert Jules kedvéért. "Nem voltál itthon a vacsorán". Emlékeztette. "Nem, nem voltam". Felelte Charles rezzenéstelen arccal, és Pierre elvigyorodott. "Fejezd be". Charles mondta rögtön, Pierre azonban látta, hogy elpirult, mielőtt megfordult volna. Charles fiával a tágas kanapéra ült, karját a kanapé tetejére tette, miközben Jules az oldalán ült. Lenézett a gyerekre, aki összevont szemekkel nézte a tévét.

Charles elmosolyodott, keze áthaladt kissé pufók arcán, és egy csókot nyomott rá Jules orrát ingerülten ráncolta nem akarta, hogy az apja zavarja őt, miközben a Pókembert nézi. Charles is nézte a TV-t, és ketten csendben ültek, miközben a szuperhős filmet nézték. Nem tartott sokáig, amíg Jules a mellkasán elaludt, a játékos délután kimerítette. Charles egyedül fejezte be a filmet, majd Julest a hálószobájába vitte, amely közvetlenül a sajátja mellett volt. Őre bólintott, miközben kinyitotta az ajtót, Charles fiát az ágyába tette, levette cipőjét és nadrágját, mielőtt betakarná. Egy pillanatra a falnak támaszkodott és figyeli, ahogy békésen alszik egy szórakoztató nap után. Charles úgy érezte, hogy szíve összeszorul válaszul gondolatára. A félelme, hogy valami történik Julesal késztette arra, hogy visszafogja fiát, miközben olyan korban volt, amikor szabadon akarta engedni, hogy más gyerekekkel játsszon, nem aggódva azon mit gondol az apja.

Miután megismerte a tanárát, nyugodtabbnak érezte magát, amikor tudta, hogy jó helyen van egy kedves nővel és legjobb barátjával. Nem olyan rég óta ismeri Joannet, mégis talán sok mindent megtanult tőle ilyen rövid idő alatt.

Credit to curvaparabolica