A tárgyalóterem kemény ajtaja becsukódott Charles mögött mikor utolsó személyként csatlakozott. Az asztalfőhöz indult és kibújtatta karjait kabátujjából aztán a székháttámlára tette, mielőtt kihúzta azt. Csend volt, amikor Charles leült ingujjai könyékig fel voltak gyűrve. "Na, lássuk". Szólalt fel. "Marcus és Mick tegnap járőrözni voltak és meglátták, hogy ez a fickó szaglászott körbe az üzletünknél. Ha hozzá tehetem". Charles kinyitott egy térképet, amelyre Mick kinyomtatott képeket tett. "Itt van a banda jele". Karikázta be Charles egy tollal. "Láttam már ezt a jelet korábban". Felelte Giovinazzi, fejével kissé bólintva. "A kikötő körül". Magyarázta. "Azt hiszem, gyűlöletet ébresztettünk fel". Beszélt oldalról Pierre. "Egy új csapat van itt és lelőttük a szóvivőt és az őreiket". Magyarázta el Pierre az asztalnál ülő többi férfinak.

"És erre azért volt szükség, mert...?" Kérdezte Arthur szemöldökét felvonva. Tudta, hogy testvére néha ingerülten viselkedik és az ilyen esetek általában bajul sülnek el. "Azt hitte, hogy egy üzletember és megemlíthet valamit a kedvesemről". Mondta Charles Arthur szemébe nézve. "Most már tudják, hogyan kell felbosszantani téged, szép volt". Mondta Ricciardo az asztal másik oldaláról. "Ki kellene hagynod ebből a magánéletedet, Charles. Most lehet háborúban állunk egy másik bandával, amit nagyon könnyen el lehetett volna kerülni." Sóhajtott fel Arthur és beletúrt piszkos szőke hajába. Charles állkapcsa válaszul meglazult. "Elég". Hangja áthaladt a szobán. "Bosszút álltak azzal, hogy személyes box zsákként használtak fel. Azóta nem támadtuk meg őket. Ha egy embert megöltek közölünk, mi is megöltük az övéjükből. Vége van már és nem kellene több időt fecsérelnünk azokon a seggfejeken". Tette hozzá.

"Külön védelmet akarok a kaszinó est folyamán, valamint extra védelmet Joanne és fia számára. Őrjáratokat szeretnék az iskola környékén és éjszaka a lakása körül". Foglalta össze Charles. "Ő egy nő, Charles". Mondta Antonio. "Igen, ezért követelek őröket a háza körül". Válaszképpen felhorkant. "A kódex szerint nem ölhetünk meg egyetlen egy nőt sem. Ennek a kódexnek is meg kell felelniük". Gondolta Antonio. "A nem megölés is kínzást jelent, amíg szívverése percenként nem dobog, van még kérdés?" Charles felvonta szemöldökét és mindenki megrázta a fejét. "Azt akarom, hogy mindenki figyeljen ezekre a srácokra. Nem tudom, honnan származnak, de szeretnék minden lehetséges információt megkapni róluk. Ide jönnek, és azt hiszik, hogy játszhatnak a területünkön." Az asztalnál ülő férfiak egyetértésben hümmögtek. "Tartjuk a tartózkodást. Mindannyian". Tette hozzá Arthur. "Semmi támadás, semmi mulatságos üzlet, amely bármit is provokálna. Háborúba megyünk, amikor eljön az idő".

Charles bólintott. "Jó. Folytassuk a kaszinó esttel...". Könyökét az asztalra tette. "A Keleti partnereinket is meghívjuk valószínű, hogy eljönnek. Zárjuk le az új üzleteket és létesítsünk új kapcsolatot. A tehergépkocsik az éjszakai készletekkel holnap este érkeznek, Daniel?" Charles az ausztrál partnerére pillantott, aki bólintott. "Igen. Csapatom a Nizzából vezető úton kíséri el őket. Mindent biztonságosan lepakolnak". Erősítette meg Daniel. "Rendben, megvárom a kaszinóban". Tette hozzá Arthur. "Elintézve". Mondta Charles, és befejezte az ülést.

        Nem sokkal késő délután, kiszállt az olasz Il Terrazzino étterem előtt. Sebastian autója már ott volt. Charles átment az úton és belépett az étterembe, a terasz felé sétált, ahol partnere egy csésze kávéval ült előtte és egy újsággal az asztalon. "Seb". Szólalt meg Charles, miközben leült. "Charles". Válaszolta Sebastian, és becsukta az újságot. "Maradsz még ezen a hétvégén?" Kérdezte Charles, miközben kényelmesen helyet foglalt a székben. "Nem vagyok biztos benne. Hanna egyedül van a gyerekekkel". Magyarázta Sebastian, hivatkozva a családjára. "Nem most alapítasz te is családot?" A német felvonta szemöldökét kis vigyorral. Charles ajka kissé felfelé görbült. "Valami olyasmi". Ismerte be. "A fiam tanára". Magyarázta. Sebastian helyeslően bólintott. "Rendben, térjünk vissza miért vagyunk itt...". Mondta Sebastian, és elővett egy borítékot zsebéből.

"Információkat szereztem az itt járkáló új bandáról. Nem tudom, hogy megfenyegették-e őket. A franciaországi Grosjeanhoz fordultak, hogy üzleti tevékenységet folytassanak. Azonban elutasította. Romain azt mondta, úgy vannak felfegyverkezve, mint egy hadsereg". Charles kibontotta a borítékot, amiben egy papír volt. "Romain adta el nekem őket, ezeket a fegyvereket használják állítólag. Ha érdekel egy kis upgrade, eladhatom neked a felét". Mondta Sebastian. Charles átnézte a Romain által kiállított dokumentumot, az embert egyértelműen tájékoztatták a másik bűnszövetkezet felszereléséről és ez nagyon hasznos volt. "Igen, szeretném megvásárolni a felét". Mondta Charles habozás nélkül. "Tíz helyett csak öt százalékot adok az árhoz." Mondta Sebastian, Charles kiengedett egy szórakoztató hümmögést. "Milyen kedves". Válaszolta. "Legalább marad valamennyid, amiből tudsz venni a barátnődnek valami szépet". Viccelődött Sebastian, ezen mindkét férfi felnevetett, mivel tudták, hogy Charles a partnercsoport leggazdagabb embere.

"Találkozhatsz vele, ha eljössz a kaszinóba". Mondta Charles, de Sebastian megrázta a fejét. "Nagyon sok esélyem lesz látni őt, ha figyelsz rá Charles". Válaszolta társa, és ez biztos érzést adott neki, hogy még a kapcsolatai is tudják, milyen kemény és bonyolult a biztonsági rendszere. Charles válaszul bólintott. "Rendben. Elküldöd nekem a részleteket? A fizetésről később még beszélhetünk, vagy most van szükséged némi zsebpénzre?" Kérdezte viccelődve és Sebnek ezen nevetnie kellett. "Eltűnsz innen, ugye?" Kérdezte a német és a partnerek kezet ráztak. Charles elbúcsúzott Sebastiantól és kivette kulcsát a zsebéből az autó kinyitásához. A kormány mögé ült, és elindult Monte Carlo partvidékéről.

"Hamarosan megérkeznek?" Nyüszített Liam, miközben a konyhaasztalnál ült és figyelte, ahogy édesanyja a konyhában tevékenykedik, hogy elkészítse a vacsorájukat. "Igen édesem". Válaszolta Joanne miközben keveri az edényben melegedő Alfredo csirke szószt. Liam egész este arra várt, hogy barátja megérkezzen, és nem tudná kibírni, hogy ne menjen fel majd vele az emeletre a playsation mögé. Joanne megnézte a telefonját, Charles küldött neki egy üzenetet, hogy hat óra körül fog érkezni, ami néhány perc múlva lesz így azt hitte, hogy hamarosan jönni fog. A csengő megszólalt és Liam felkapta a fejét. "Nyisd ki az ajtót nekik". Joanne a válla fölött rámosolyodott és Liam elindult a folyosó felé, hogy megtegye. Újra elmosolyodott mikor meghallotta Charles hangját, ki üdvözli a fiát. Ezután felmentek a lépcsőn, úgy gondolta a fiúk már elmentek játszani a vacsora előtt.

Charles lassan belépett a konyhába és a pult felé nézett. "Szia". A nőre mosolygott, és közelebb ment hozzá. "Szia". Válaszolta Joanne. "Remélem, szereted az Alfredo csirkét." Mondta derülve. "Biztosan". Válaszolta Charles, és a nő megborzongott mikor kezét a hátára tette, hogy mellkasához húzza. Joanne majdnem dorombolt mikor érezte, hogy melegsége körül öleli erős karjai által. A háta lágyan nekinyomódott a mögötte lévő pulthoz és előrehajolt, hogy ajkát meghúzza. "Nem is nézhetnél ki jobban ma". Motyogta Charles kezével érezte ruhájának puha anyagát. "Köszönöm". Mondta Joanne csillogó szemeibe nézve. Imádta. Nagyon tetszett neki, amikor így tartotta, amikor így nézett le rá, bár érezte az óriási vágyat, hogy elűzze félelmét, mégis imádta. "Nem kellene figyelned a kajára ahelyett, hogy engem néznél?" Sötét szemöldökét felvonta és hangja szórakoztató volt.

Joanne felsóhajtott és megfordult, hogy a tűzhelyen lévő edényekre nézzen, kissé lejjebb vette a gázt és ismét megkavarta az ételt, hogy megbizonyosodjon arról nem égett le. Arca vörös lett és Charles vigyorgott, amikor a pulthoz hajolt, hogy őt figyelje. "Liam újra eljöhet hozzánk aludni szombaton". Mikor megemlítette Joannenak szüksége volt néhány percre, hogy átgondolja mi lesz szombaton. Oh igaz. A kaszinó est. "Jó". Válaszolta Joanne. "Akkor nem kell figyelnünk az időt". Mondta a nő, a férfi bólintott. "Gondolod, hogy menni fog?" Kérdezte hirtelen Charles mögötte, és ujjaival lassan áthaladt a lófarokba kötött haján. "Mi, a főzés?" A nő felnevetett ezen a férfi is felkuncogott. "Nem, úgy értem mi". Mondta, Joanne egy pillanatig várt mielőtt válaszolna, közben a vízbe dobta a tésztát.

"Szerintem, tökéletesen haladunk. Sokat voltunk együtt az elmúlt hetekben". Felelte Joanne kissé hátra döntötte fejét, amikor Charles ujjai köré csavart egy tincset. "Én is így gondolom". Hümmögte Charles kezeivel megszorította vállát, mielőtt ismét a derekához tenné. Az ajkait a vállára tette lágy csókot hagyva csupasz bőrére. Joanne szíve kihagyott egy ütemet mikor orra a nyakhajlatához ért, folytatva szerelemes csókok hadát, míg meg nem találta az arcát és ott csókolgatta. "Szeretek veled lenni, Joanne. Ez a napom vagy a hetem legfontosabb eseménye." Mondta halkan. Joanne ismét szembefordult vele és elhajolt a konyhai pultról. "Szombaton nyilvánosan velem látnak majd. A partnereim tudnak rólad, és bármikor védelmet nyújtanak. De vannak olyan riválisok, akik bármit megtesznek azért, hogy elpusztítsák, ami az enyém." Mondta Charles, egyik kezével az arcát simogatta. "És szeretném, ha tudnád, az életemmel védelek meg téged". Hozzátette.

"Charles...". Felsóhajtott, szemöldökét kissé összehúzta, keze pedig a mellkasán nyugodott, egyik tenyere a szíve fölött volt. "Bízom benned". Mondta Joanne. "Biztonságban érzem magam, ha veled vagyok". Mosolyt csalt a férfi arcára és melegséget érzett a mellkasában. Lassan bólintott és elraktározta a szót, ami sokat jelentett neki. Szenvedélyesen megcsókolta, ajkaik egy pillanatra egymásnak estek. "Le tudod csalogatni a fiúkat az emeletről? Megterítem az asztalt". Mondta Joanne, amikor felnézett rá. "Természetesen". Mondta Charles és még egyszer megcsókolta, mielőtt kiment a folyosóra. Joanne elmosolyodott azon a pillanaton, amiben részt vett hasát pillangók lepték el. Charles által annyira szerelmesnek és könnyednek érezte magát. Joanne meggyőződött arról, hogy a tészta megfőtt-e és elzárta a tűzhely tűzét, mielőtt a vizet és a tésztát egy szitába öntené, hogy a tányérokra tegye.

Utána az asztalhoz vitte őket és hallotta, ahogy a fiúk már futnak le a földszintre. Lelkesen léptek be az ebédlőbe és mindketten a székre ugrottak, hogy egymás mellé üljenek. Charles és Joanne egymásra mosolygott a gyermekeik látványára, mielőtt az evőeszközöket felvennék, hogy egyenek Joanne házi Alfedro csirkéjéből.

        Joanne visszahajolt a mellkasához elégedetten sóhajtva. Charles beleegyezett abba, hogy a vacsorát követően vele marad, és olyan filmet néz, amit Joanne javasolt, egy randis mozit. A ruháját pizsamára cserélte, ami egy laza rövidnadrág és egy felső volt. Lábát kissé felhúzta, a férfi keze a combján nyugodott, míg a másikkal hajának néhány tincsével játszott. Nyugodtnak, igazán nyugodtnak érezte magát és soha sem gondolt valami ilyen egyszerűre, amitől így érezhet. Charles imádta, hogy a teste a mellkasához nehezedik, testének melegségét, ami a sajátját melegíti fel. Valamiféle thrillert néztek a Netflixen, miközben a gyerekek már az emeleten aludtak. Kissé elmozdult a nő mögött, hogy karját a dereka köré tegye és Joanne érezte, hogy feje a fejetetején nyugszik. Biztonságosan és melegen érezte magát ölelésében. Ujjai lassan felfelé és lefelé vonultak a férfi karján, és libabőrös lett, amikor körme finoman karcolta.

A film vége következett, Joanne lassan felnyomta magát és a válla fölött a férfira nézett. "Haza kellene mennem". Felelte Charles ásítással és mosolyogva tekintett rá. Kezét az arcára tette, miközben hüvelykujjával simogatta. Mindketten felálltak a kanapéról és csendben mentek a folyosón, hogy ne ébresszék fel a gyerekeket. "Iskola után hozzád viszem Julest". Suttogta a nő mikor az nyitott ajtóban állt, kissé megremegtek végtagjai a hűvös éjszakai levegőtől. "Rendben". Bólintott Charles. "Menj be vissza". Suttogta, karjai hidegek voltak, mikor kezével simogatta. Joanne röviden az ingére meredt mikor ismét megcsókolta. "Aludj jól, hercegnő". Motyogta az ajkaira és a nő a falhoz támaszkodva nézett rá. "Jó éjt, Charles". Válaszolta és figyelte, ahogy beül a kocsijába. Mielőtt elindult volna csókot nyomott ajkaira, miközben megbizonyosodott arról, hogy Mick és Marcus ma este figyelik őt.

Credit to curvaparabolica