"Élvezed?" Kérdezte Charles az általa kiválasztott lenyűgöző étteremben vacsorázva. "Az étel valóban csodálatos". Bólintott Joanne és közben kinyújtotta kezét egy pohár bortért. "Nagyszerű". Mosolygott. "Tulajdonképpen azt hittem, hogy ha élvezed az általános. Elvinni egy vacsorára." Charles mosolya legörbült és arca hamarosan komollyá vált. "Még szép, hogy élvezem. Nagyon régen nem voltam vacsorázni egy férfival". Joanne halkan felkuncogott. "Azt hiszem, ezt szereti minden nő". Tette hozzá és a férfi megrázta a fejét. "De az nem számít, ha más módon töltitek az időt". Válaszán nagyot nyelt és érezte a melegséget, ami elárasztja mellkasát. "Nos, szeretek együtt elmenni vacsorázni és filmeket nézni vagy beszélgetni néhány nasival az asztalon esetleg a part mentén sétálni. Ha ez újabb alkalomra inspirál". A nő elmosolyodott és figyelte, ahogy a férfi szeme csillog a válaszán.

"Te mit szeretsz?". Kérdezte Joanne és Charles néhány percig pihentette a villáját és a kését tányérján. "Valójában nem tudom". Mondta. "Mint azt már elmagyaráztam a korábbi kapcsolatom nem ment jól és korábban még nem próbáltam több energiát fektetni egy éjszakai kiruccanás vagy egy egyszerű egyéjszakás kaland után". Magyarázta Charles. "A fő középpontom Jules volt, de most már egyre idősödik, és azt hiszem fontos, hogy egy nő is tanítson neki bizonyos dolgokat tudod? "Szemöldökét összeráncolta, mintha nem volt biztos benne mit mond, és hogy ezeket helyesen tette-e. "Megértem mire gondolsz. Egyértelműen észrevetten a magatartásában, hogy Julest egy férfi nevelte Liamet pedig én neveltem fel, egy nő". Válaszolta Joanne. "Te... próbáltál már valaki mást keresni, miután Liam apja elment?" Kérdezte Charles és a nő megrázta a fejét. "Nem tudtam. Úgy éreztem, hogy mindenki elhagy, mintha az én hibám volt, hogy el akar költözni és szakítani". Magyarázta.

"Nem a szex miatt kezdtem undorodni a férfiaktól, miután megszületett a fiam csak annyit akartam, hogy megvédjen bennünket az olyan fajta emberektől, mint ő." Folytatta Joanne. "Soha sem éreztem, hogy szüksége lenne édesapára, de most már látom, ahogy veled van." Mondta halkan mosolyogva. "Mi van vele?". Kérdezte Charles óvatosan, könyökét az asztalra támasztva és szemével arcára pillantott a megvilágított étteremben. Közben a gyertya lángja halkan pislákol. "Nagyon csodálom, hogy mennyire izgatott volt, amikor elmenünk a házadhoz egy barbecue-ra vagy mikor megmutattad neki az autódat és mindazon dolgokat, amelyeket a fiú az apjával csinál." Joanne lenyelte a csomót torkában. "Joanne...". Úgy tűnt Charles észrevette, hogy a nyilvánosság előtt tartja vissza könnyeit. "Úgy gondolom nagyszerű anya vagy jobbat nem is kívánhatott egy olyan kisfiú, mint ő. És tanár is vagy. Nem tudok rossz szót mondani rólad otthon, vagy Jules azt fogja kiabálni, hogy te vagy a legjobb tanár az egész világon". Mosolygott.

Joanne kuncogott. "Ez nagyon édes". A lány is elmosolyodott. "Bízom benne...". Charles ismét elhallgatott. "Remélem, együtt fogunk fejlődni". Felelte a férfi majd az evőeszközök alatt levő szalvétát babrálja. "És miután dolgoztunk a kapcsolatunkon tudunk foglalkozni a közeli emberekkel való kapcsolaton". Joanne érezte, hogy Charles nehezen tudta ezeket a gondolatokat szavakba foglalni, de a lány megértette, hogy érti és szíve megolvadt mellkasában. "Én is reménykedem". Válaszolta. A pincér az asztalukhoz jött és elvette az üres tányérokat. "Szeretnék látni a desszert menüt?" Kérdezte a hölgy. "Igen, kérem". Charles válaszolt és Joanne felvonta a szemöldökét. "Nem akarsz desszertet?" Kérdezte kis mosollyal. "Nos, de". Joanne felnevetett. "De ha azt mondod nem, nem mondtam volna semmit." Fejezte be Charles, Joanne összenyomta száját, hogy visszafogja mosolyát. A férfinek nyilvánvalóan igaza volt. "Tudod, hogy nem kell aggódnod a számla költségei miatt, ugye? Egyébként is én fizetek". Mondta.

"Meg kell ezt szoknom, Charles". Mondta Joanne lágy mosollyal. "Pénzügyi szempontból semmi gondom sincs, ki tudom fizetni az autómat és a lakásomat, de soha nem vacsorázok drága éttermekben és nem járok kedvemre drága boltokba." Mondta Joanne. "Örömmel hagyom, hogy megismerkedj az egésszel". Charles elvigyorodott ez által a lány kis megjegyzést tett. A pincér később visszatért és Joanne rájött, hogy még nem választott semmit ám Charles kért egy olyan tányért, amin osztozni tudnak. "Megesszük a desszertet, majd megnézzük a fiúkat, mielőtt hazaviszlek?" Kérdezte Charles, és a nő bólintott. "Tökéletes". Felelte és a férfi szeretetteljes pillantással visszatért rá.

        A nagy ház ajtaja kinyílt és a sötét folyosón lévő lámpák automatikusan megvilágították a teret. Pierre vigyorogva jött le a lépcsőn pólója ujját a könyökéig gyűrte és egy pár mackónadrágot viselt, úgy tűnt nagyon nyugodt. "Azt mondták, hogy egész éjjel fenn akarnak maradni? A szobalányok csak betették őket az ágyba, mert elaludtak a TV előtt". Nevetett és ezen Joanne is kuncogott. "Akkor ne zavarjuk őket". Mondta Charles büszke egyetértéssel. "Szeretnél inni egy utolsót?" Kérdezte, közben Pierre elment. "Persze". Válaszolta Joanne látva, hogy még el sem múlt tizenegy. "Menjünk fel az emeletre, és körbe vezetlek". Mondta Charles és kezével ismét csupasz felkarját cirógatta. Joanne a lépcső elején levette magassarkúit így nem ébresztette fel a gyerekeket, ha a felső emeleti szobájuk előtt sétálna el. Charles megmutatta neki a nagy moziszobát, ahol a fiúk ma este voltak.

A helyiséget egy játékteremhez és egy kis fürdőszobához kapcsolták. Julesnak valószínűleg mindene megvolt, amire vágyott. Charles továbbá megmutatta neki a két hálószobát, majd végül a saját hálószobáját. Ez volt a legnagyobb a házban és Joanne körülnézett a szürke és fekete színekben, amelyek uralták a szobát. Függönyei nehéznek tűntek a nagy ablakok elé voltak húzva. Az ágyon lévő szürke paplanok szépen álltak és friss illatúak voltak a szobalányok itt valószínűleg naponta kétszer járnak be. Charles kinyitott egy mini hűtőszekrényt ahol néhány üveg pezsgőt tárolt és lassan kinyitotta az ajtót, amely a fürdőszobájához vezetett. A sötét márvány lenyűgözőnek tűnt az egész fürdőszobában, a fekete szekrények és a mosdókagyló egy nagytükörrel a falon. A zuhanyzó nagyon nagy volt csakúgy, mint a kád, amely kicsit inkább a helység hátsó részében található. "Szeretnél fürödni?" Kérdezte Charles és a nő felé fordult.

"Épp most?". Kérdezte, és vállat vont. "Ez egy trükk, hogy meztelenül láss, vagy...?" Kérdezte Joanne és a férfi szeme elkerekedett. "Nem! Nem". Megrázta a fejét. "Csak szeretném elképzelni, hogy veled fürdök, de ha nem akarod, akkor várhatunk vele". Válaszolta Charles és közeledett hozzá. Joanne felnézett kék szemébe érezte, hogy tekintete rajta nyugszik és a lány nagyot nyelt. "Azt akarom, hogy lássam, milyen szép vagy Joanne". Szólalt meg halkan és az ujjaival megérinti arcát és vélte, hogy libabőrös lesz bőre a kedves gesztus miatt. Joanne lassan megfordult félrehúzta haját és a férfi szeme a ruha cipzárjára esett. A lány visszatartotta lélegzetét, amikor ujjai a tarkója felé mozdultak cipzárját lehúzva. Charles elengedte és a nő válla fölött ránézett, amikor ingét gombolta ki. Az anyag szétnyílt és kibújtatta karját az ujjaiból és elkezdte kibontani az övét.

Nem akarta, hogy egyedül vetkőzzön le. Nem akarta, hogy a lány szexjátékként lássa őt és nem szeretné, hogy a nő azt gondolja, hogy ő most egy szexjáték. Hét kemény év után elutasította és maga választotta ki a szexpartnereit ideje volt már megtanulnia, hogy lehet kapcsolatot létesíteni anélkül, hogy először az ágyban kötne ki. És vágyott rá, hogy ezt Joanneval megtanulja. Joanne először tétovázott, de a férfi megmutatta, hogy nem kell félnie, mert ő már levette az alsóneműt is. Charles közben hagyta, hogy a kád megteljen vízzel és gyertyát gyújtott meg, a pezsgőt a pohárba öntötte. Joanne arca vörössé vált, amikor ő is levette az fehérneműjét és szemével röviden fenekét leste, amikor áthajolt, hogy megnézze a vízhőmérsékletet. Egy kuncogás csúszott ki a száján és a férfi lusta vigyorral nézett rá válla felett. Joanne félretette idegességét és hagyta, hogy a ruha a földre essen.

Charles eközben már beült a kádba várva arra elég kényelmesen érezze magát, hogy csatlakozzon hozzá. A férfi ránézett, amikor felvette a ruháját és összehajtotta, hogy eltegye valahová és ne legyen vizes. A bugyiját is hagyta, hogy a földre essen és felkötötte haját, hogy az se váljon nedvessé. Charles kinyújtotta kezét, hogy segítsen neki és óvatosan bele ült a kád másik oldalára. Charles lassan közelebb mászott hozzá keze megtalálta derekát és közelebb húzta mellkasához. Tanulmányozta, hogy mennyire sötétebb a bőre, mint az övé, előtte van vékony alakja és annyira hihetetlenül gyönyörűnek tűnt. Nem tudta elképzelni, hogy senki más nem gondolt volna rá így. "Rég óta nem nézett rám így senki". Mondta Joanne halkan, miközben kezét a férfi mellkasán pihentette. "Hogy érzed magad?" Kérdezte Charles, ujjaival lágyan simogatva az oldalát. "Csodálatosan". Suttogta. Ajka felfelé göndörült és keze óvatosan elmozdult a combjáig, hogy közelebb húzza.

Joanne arca ismét felmelegedett mikor nagyon közel ültek egymáshoz, mégis jól érezte magát a karjaiban. Ujjhegyeivel rajzolgat ábrákat az erős karján, a kulcscsontján és az állát borító borostán. A férfi megfordította fejét, hogy megcsókolja a lány ujját és a szíve kihagyott egy ütemet, amikor abban a pillanatban érezte őt. "Meg tudod mutatni a tetoválásodat?" Kérdezte és Charles lassan bólintott elengedve, hogy megforduljon. Joanne a mintára nézett, amely a vállán át kúszott és tovább terjedt a hátán. A nő a bőrébe tetovált horgonyt szemlélte, bandája francia neve dőlt betűvel volt írva. "A banda összes tagjának van ilyenje?" Kérdezte, és a férfi hátrafordult. "Igen". Megerősítette. "Kötelezettség, ha elfogadják őket a csapatban". Magyarázta Charles és a nő bólintott válaszán. "Nem félsz tőlük, ugye?" Kérdezte következőnek hüvelykujját az arccsontja felé csúsztatta mikor az arcát simogatta és a nő megrázta a fejét. "Nem, nagyon kedvesek velem". Mosolygott.

"Eleinte kicsit féltem". Nevetett fel Joanne. "Láttam már Pierre-t az iskolában pisztollyal a nadrágja hátsó részében és késekkel mellényében". Mondta. "És amikor megjelentél a házamban...". "Te...?". Kérdezte Charles kis mosollyal és a szemébe nézett, miközben a víz lágy buborékokat terjesztett köréjük. "Fogalmam sem volt, hogy mit gondolsz rólam, hogy egész nap vigyázok a fiadra tehát kissé féltem azon a délutánon." Válaszolt kuncogva Joanne. "Soha nem bántanálak téged". Mondta ajka ismét felfelé húzódik és Joanne is elmosolyodott. Keze tarkója felé mozdult és óvatosan húzta a nőt közelebb hozzá, ajkaik hamarosan összekapcsolódtak. Kezeit a férfi arcához tette miközben csókolóztak. Nem tudta eléggé megízlelni ajkának ízét nyelve olyan puha, akárcsak az sajátja. Néhány perc múlva lassan elváltak, Joanne ajkait kissé duzzadtnak vélte és az arca természetesen piros lett. "Hadd vigyelek haza". Javasolta Charles annak ellenére, hogy inkább egész éjjel a karjaiban tartaná.

Joanne bólintott és mindketten kiszálltak a kádból. Egy nagy, bolyhos törülközőt tekert köré és megszárította testét, majd visszavette fehérneműjét és ruháját. Charles is felöltözött és ő vezette le a földszintre és a lakásából, hogy hazavihesse. Joanne holnap ismét felveszi Liamet. Charles a nő lakása ajtajához sétált és utolsó csókot hagyott ajkán, mielőtt mindketten jó éjszakát kívántak.

Credit to curvaparabolica