"És végül, a krumpli és a steak?" Kérdezte a pincér, negyedik tányérral a kezében. "Az enyém!". Szólalt meg Jules, a felszolgáló elmosolyodott és letette a tányért a kisfiú elé. "Bon appetit". Mosolygott a párra és a gyerekekre. "Merci beaucoup". Mondta Jules, aztán kezébe vette az evőeszközöket. Joanne a két fiúra somolygott, akik boldogan mártogatták a krumplit a majonézbe és enni kezdtek. "A ma-... Joanne már elmondta nektek srácok, hogy hova megyünk a nyári szünet elején?" Mondta Charles, és nagyot nyelt, ahogy majdnem azt mondta: 'a mamátok...'. Joanne viccesen felvonta a szemöldökét, elnyomva a mosolyt, ami megjelenni akart az ajkán. "Neeem?". Kántálták a csemeték, majd Joannera néztek, aki a szájához emelte a borospoharat és ivott pár kortyot. "Nos, Ausztráliába megyünk, de nem csak nyaralni." Kezdte Joanne, és szemük elkerekedett. "Charles egyik barátja megházasodik, és meghívunk minket". Folytatta.

"Ausztrália? Az a világ másik végén van!" Sóhajtott fel Liam, miközben néhány krumplit rágcsált, amitől a nő rosszallóan megrázta a fejét. "A gépemmel fogunk menni, talán az út során leszállhatunk valahova, ahova szeretnétek". Javasolta Charles, mintha minden héten ezt tenné. "Szóval, megyünk az esküvőre, majd utána vakációzni". Vonta le a következtetést Jules. "Igen, így van". Válaszolta Charles, miközben vágta a T-Bone-ját. "Annemarie hamarosan elvisz titeket vásárolni. Jól kell kinéznetek az esküvőn". Charles kicsit megrántotta Liam ingjét, amin a lurkó felkuncogott. "Nektek nem kell vásárolni?" Kérdezte Liam. "Anyádnak majd veszek valami szép ruhát". Vigyorodott el Charles. "Megemlítettem, hogy valójában nem szeretem ezt a ruhát?" Kérdezte Joanne, amin mindketten felnevettek, mivel nyilvánvalóan csak viccel. Mindent élvezett a vacsorán, annyira házias érzés volt négyen itt lenni, bár az étterem ismét hihetetlenül elegáns volt.

"Élveztétek a vacsorát, fiúk?" Szólalt meg Joanne, miközben villáját az oldalán lévő burgonyasalátába szúrta. Hevesen bólogattak, Charles és Joanne egymásra pillantott. Húsz perc elteltével befejezték az étkezést, Joanne szépen fogyasztotta a bort és belülről kimelegedettnek érezte magát, nemcsak az alkohol tartalmú ital miatt, hanem azért is, mert nagyon jól érezte magát ma este. A pincér jött, hogy elvegye a tányérokat és letörölje az asztalt, mielőtt hozná a desszertmenüt. Jules és Liam már tudták, hogy szeretnének egy kelyhet eper fagyival nagyon sok tejszínhabbal, Joanne pedig egy brownie-t választott forró cseresznyével. Charles csak egy egyszerű kávét kért. Az asztalnál figyelte őket a férfi hátra dőlve a székben és az ajkára mosoly kerül, amikor Joanne egy szalvétával törölte le a tejszínhabot a fiúk arcáról, mivel rendetlenül ették meg azt a hatalmas kehely fagylaltot és habot. Sok időt töltöttek az étteremben, de végül Charles kérte a számlát.

A felszolgáló elvitte az asztalhoz, és Charles azonnal kártyával fizetett. Időközben Joanne és a gyermekek felálltak a helyükről, és elindultak a ruhatárhoz, hogy elhozzák a porontyok kabátjait. Charles és Joanne amúgy sem viseltek kabátot. Joanne az ajtónál várt, majd Charles hamarosan csatlakozott hozzá, kezét a lapockái között pihentetve. Kicsit kellett sétálniuk az utcán, hogy eljuthassanak a kocsihoz, majd az ujjaival megfogta a karját, hogy kezét az övébe tegye. Joanne rámosolygott, majd a lábára nézett, és megbizonyosodott arról, hogy egyik lépését sem rontja el, mert a szíve gyorsan dobogott mellkasában, miután az ujjaik összefonódtak. Charles kinyitotta az autó ajtaját, és a két fiú már be is ugrott a hátsó ülésre. Charles kitárta az ajtót Joannenak, és közelebb húzta magához, mielőtt beszállt volna, majd egy csókot nyomott a kezére, amitől rózsás lett az arca. Soha sem tudna hozzászokni ennek a férfinak a bájához.

Charles körbe sétálta az járművet, majd beült a Landrover kormánya mögé. Az útra hajtott, miután meggyőződött arról, hogy Liam és Jules is bekapcsolták-e a biztonsági övüket, mint ahogy Joanne is.

        Nem sokkal később érkeztek vissza Charles lakásához, a férfi megállt a kocsival a tornácon, majd kivette a kulcsot, amikor leállította a motort. Liam és Jules ugyanazon az oldalon vetődtek ki, majd Joanne is követte a példát, az autó körül sétált, majd Charleshoz csatlakozott, aki az ajtónál várt. "Játszhatunk még egy utolsó játékot a Play Station-ön, apa?" Kérdezte Jules, miközben felakasztotta kabátját a fogasra. "Késő van, srácok. Aludni kell. Holnap megyünk a tengerpartra." Mondta nekik Charles, és letérdelt a szintjükre. "Ah, egy játék?" Sóhajtott Jules, de Charles megrázta a fejét. "Egész délután játszhattok, amikor hazaérünk". Mondta, és sóhajtva bólintottak. "Annemarie, tudna segíteni nekik a lefekvéshez, kérem?" Kérdezte Charles a szobalánytól, aki már várta a parancsát. "Természetesen, Uram, Asszonyom". Mosolyodott el Annemarie. "Jó éjszakát". Charles átölelte a két kisfiút, mielőtt Joannehoz mennének. "Jó éjt anyu". Liam elmosolyodott, amikor a nő megpuszilta az arcát, majd Jules lázasan elpirult, miként az ő arcára is adott puszit.

Annemarie felkísérte a gyerekeket az emeletre, hogy készen álljanak az alváshoz. "Van egy meglepetésem számodra". Mondta Charles, miközben a mellkasához fordította. "Még egy?". Kérdezte egy humoros kuncogással, amitől vigyor került a férfi jóképű arcára. "Gyere velem, és meglátod". Joanne érezte, hogy térde meggyengül, ahogy ajkai az övén súrlódik. Lágyan harapdálja a száját, kezével óvatosan szorítva a derekát. A férfi felajánlotta a kezét, hogy jöjjön fel vele a lépcsőn, majd a nő megfogta, és vele lépkedett. Charles széttárta a hálószobája ajtaját, karjaival hátulról a derekát körbe ölelte, ahogy belépett Joanne a megvilágított szobába. Joanne felkuncogott, amikor ismét magához húzta, kezét a csuklóján nyugtatva. Alig tudtak így menni, de Charlesnak sikerült bevezetnie a fürdőszobába. Nem volt nagy fény, csak gyertyák voltak a padlón és a nagy kád szélén. Rózsaszirmok szétszórva a parkettán, a jéggel teli vödörben pedig egy pezsgő volt.

"Biztos vagyok benne, hogy csak meztelenül akarsz látni". Rázta meg a fejét derülve Joanne, miközben megfordult az ölelésében. "Ez egyszerre igaz is és nem is". Mondta Charles, mindketten felnevetve. "Csak tökéletesen akartam befejezni ezt az éjszakát". Mondta, szeme az arcára vándorolt. "Így is az volt". Motyogta Joanne, simogatva a férfi vállát alulról felfele. "Örülök, hogy élvezted". Charles elengedte, hogy becsukja az ajtót mögöttük, majd a nő levette magassarkúját a lábáról. Charles megfogta ingjének gombjait, és végig kigombolta őket, majd a válláról levette a fehér anyagot. Joanne lehúzta a ruha cipzárját, és engedte, hogy a bokájáig leessen. A nő megborzongott, ahogy megérezte a férfi mellkasát az övén, mikor a testük még egyszer egymáshoz nyomódtak. Karjait a nyaka köré vonta, közben Charles egyik keze lefelé mozdult gerincén keresztül a bugyijáig, játékosan nyomogatva a fenekét. Az ajkuk szenvedélyesen összekapcsolódott, ujjai eltűntek hollófekete hajában. Charles érezte, hogy nyelvük egymással táncol és szíve gyorsabban kezdett verni, amikor a csókjuk elmélyült.

"Ki fog hűlni a víz". Hümmögött a nő, mire halkan felkuncogott, kissé elválva tőle a nő elkezdte kibontani az övet nadrágja körül. Charles figyelte, ahogy ujjai a bőrén kandikálnak, mielőtt kihúzta volna az nadrágszíjat a hurkokból. Kigombolta a gombot, lehúzta a cipzárt, és kilépett belőle majd azonnal levette az alsóneműjét, ami a padlóra esett. Joanne lehámozta magáról a bugyiját, és kibontotta haját a lófarokból, de csak azért, hogy azt egy kontyba tegye, hogy ne legyen vizes. Charles segített neki bemászni a kádba anélkül, hogy megcsúszott volna rajta. A férfi leült a nő ellenkező oldalára, majd elvette az üveg pezsgőt és két poharat. "Imádom, amikor Jules és Liam velünk vannak, de amikor nincsenek...". Sóhajtott fel elégedetten Charles. "Pontosan tudom, milyen érzés". Nevetett fel Joanne, miközben tartotta a poharát hagyva, hogy öntsön bele egy kis pezsgőt. "A születésnaposra". Mondta Charles, összekoccintva az üvegeket. "Olyan gyorsan szalad az idő, hogy az már szürreális". Mondta Joanne. "Attól, hogy először tartottam a karjaimban, egészen nyolc éves koráig".

Szomorúság jelent meg Charles arcán. "Soha nem kellett a mellkasomhoz tartani a fiamat, miután megérkezett erre a világra." Mondta Charles alsó ajkába harapva. "Fáj az, hogy még csak nem is tudtam a létezéséről, amíg le nem tették a küszöbre." Szemével Joannera nézett, miképpen az arcát simogatta. "Nem hibáztathatod magad, Charles". Mondta halkan. "Nagyszerű apa vagy. Két fiú néz fel rád." Mosolygott. "Liam megkérdezte tőlem, hogy leszel-e valaha az apja". Mondta Joanne, és érezte, hogy a szeme könnyezik. "Jules is ugyanezt kérte tőlem, hogy egykor leszel-e az anyja". Összevonta szemöldökét Charles az érzelmektől, amiket érzett. Kezeivel szorosan szorította a nő derekát. "A jövőben azt akarom, hogy velem legyetek, Joanne". Mondta Charles. "És ha az elején a hit adott volna egy lehetőséget az apaság megkezdésére, akkor nem lenne senki más az oldalamon, csak te". Charles kezével felnyúlt, hogy megtörölje a könnyes arcát. "Szeretlek". Suttogta Joanne.

"Én jobban szeretlek, mon amour". Válaszolta Charles és megcsókolta, a pezsgőspoharak majdnem leestek a kád széléről. Az ölébe húzta, még egyszer magába zárva. Mellkas, a mellkashoz, szív a szívhez. Csókjuk kétségbeesett és szeretetteljes volt, ami miatt ujjhegyei a csípőjébe ástak a meleg víz alatt. Charles érezte, hogy éledeztek a libabőrök, amikor Joanne keze lecsúszott bicepszén és a mellkasán. Annyira belemerültek a csókolózásba, hogy ajkai már fájtak, amikor Charles elvált tőle, majd ajkát a nyaka felé vitte, körmével pedig tarkóját karmolássza, miközben óvatosan megszívta a bőrt. Sóhajtott, ahogy a nedves mellbimbói a mellkasához nyomódtak, Charles kezei a végtagja fölé csúsztak, mielőtt valamelyikük a combjai közé vándorolna. Joanne a csípőjét lágyan felnyomta, amikor a combjait szorította, és az izgalom átfolyt a nő véráramában.

Az éjszaka nem állt meg itt. Ujjai mélyebben belemerültek a lába közé, kényeztetve őt és szíve elégedetten ver, amíg szájába nem kiáltotta a nevét. Egymás homályos szemébe néztek, amikor a nő lassan rá ült ült, aztán belé hatolt, és homlokát az övén nyugtatta. Ajkukat egymás lehelete csiklandozta és együtt nyögtek, miközben szívük szinkronban dobogott.

🇫🇷 Bon appetit - 🇭🇺 Jó étvágyat

🇫🇷 Merci beaucoup - 🇭🇺 Nagyon szépen köszönöm

Credit to curvaparabolica