Ez alkalommal Joanne volt az első, aki felébredt. Kinyitotta a szemét és felfedezte, hogy Charles szorított egy kicsit karjaival a derekán. Megfordult az ölelésében és elégedetten hümmögött, amikor érezte magán a teste melegét. Az egyik felsőjét viselte, a fehér anyag puhának és könnyűnek tűnt a bőrén. Joanne felnézett tökéletes arcára, szeme még mindig csukva volt, hatalmas szempillái pedig majdnem megérintették az orcáját. Ajkai teltek és természetesen sötét rózsaszínűek voltak, szőrszálai kontrasztban álltak ajka körül és az állkapcsán. Paplan a derekáig ért, kockahasa jól látható volt, így a nő az alsó ajkába harapott tökéletes testalkata látványán. A nap arany fényeiről ki tudta olvasni, hogy nincs késő reggel. Joanne a férfi mellkasára tette a kezét, és nyomon követte a kulcscsontját, majd végül az álla vonalát.

Körme kissé csiklandozta a bőrét, majd a szempillái megmozdultak, mikor ébredezni kezdett. Charles csillogó szemmel nézett rá, majd kezébe fogta a nő kezét, és ujjhegyeit az ajkára nyomta. "Korán van még, nem?" Kérdezte, a hangja karcos volt az ébredés végett, és ettől Joanne libabőrös lett. "Azt hiszem". Válaszolta Joanne. "Hmm, oké". Hümmögte Charles, ujjaival, amelyek a lány csípőjén nyugodtak, mintákat rajzolt a bőrén. Kezüket a szívére tette és Joanne érezte, hogyan ver a mellkasa alatt. Csendben maradtak, majd Charles ránézett, miközben figyelte, ahogy a tenyerét óvatosan elhúzza az övétől, de csak a hasán pihenteti, és ujjhegyeivel az izmokat követi. Annyira gyönyörű ebben a pólóban. Szeme a nő nyakához vándorolt, a nyakhajlata felduzzadt, a mellei pedig a fehér anyagon pihentek. Imádta, hogy ennyire gyönyörűen áll neki a hófehér sötét bőrén, onyx haja pedig kissé elterült azon.

"Olyan jól nézel ki, Charles". Sóhajtott fel Joanne. "Nem számítottam arra, hogy ilyen jóképű barátom lesz azok után, hogy Liam apja és én szakítottunk". Mondta kuncogva, amitől a férfi is vigyorogni kezdett. "Igazán?". Kérdezte Charles. "Azt hittem, bárkit megkaphatsz". Mondta. "Te vagy a legszebb nő, akit valaha láttam". Orrát az övére tette, majd a nő felkuncogott, és elpirult a gyengéd pillanattól. "Alig várom, hogy elmenjünk így négyen". Sóhajtott fel Charles, másik kezének ujjaival áthaladt a haján. A nő rámosolygott, és még mindig az álmos arcát leste. "Azt hiszem, készen állok összeköltözni veled, amikor visszatérünk Ausztráliából". Mondta Joanne a szemébe nézve. Charles mosolya kiszélesedett, és karjaival körbe ölelte, hogy még közelebb húzza magához. Finoman megmozdult, hogy a lány fölé kerekedjen, és határozottan megcsókolta. Joanne hüvelykujjával simogatta az arcát, amikor kissé eltávolodott tőle. "Megbeszélem Liammel, bár nem hiszem, hogy sokáig kell megvitatni". Charles felkuncogott azon, amit mondott, és érezte, ahogy a keze a válla felé mozdul, majd a bicepszéhez.

"Türelmetlen vagyok, hogy mindez megtörténjen, Joanne". Vett egy lélegzetet, lágy csókokat nyomva a kulcscsontjára. "Remélem, nem siettetlek". Mondta ezután. Joanne megrázta a fejét. "Nem". Válaszolt. "Nem kellett sok idő ahhoz, hogy eldöntsem, mit akarok, mikor ilyen varázslatosan érzem magam minden alkalommal, amikor veled vagyok." Mondta Joanne, és a szíve megtelt örömmel a mellkasában. "Boldog vagyok". Mondta Charles. "Soha sem voltam ennyire boldog, mint veled." A férfi elmosolyodott, majd még egyszer megcsókolta a száját, mielőtt mellé feküdne, és fejét a könyökére támasztaná. "Éhes vagy?". Kérdezte egy pillanatnyi csend után. "Megkérhetem a konyhai személyzetet, hogy készítsen reggelit". Mondta Charles, miközben szeme elidőzött az arcán. "Mennyi az idő?". Kérdezte a lány, majd a férfi megkereste a telefonját az éjjeliszekrényen. "08:30". Mondta. "Igen, mehetünk reggelizni". Bólintott Joanne. "Hmm." Dörmögte, és visszatette a készüléket a szekrényre. "Mi az?". Kérdezte a férfi dörmögése miatt. "Azt reméltem, hogy az ágyban reggelizel". Felelte Charles egy kisfiús vigyorral, kezét a combja felé vitte a lepedők alatt.

Joanne felnevetett, majd elcsapta a kezét. "Egyáltalán nem". Charles elmosolyodott az örömteli arcán, majd előrehajolt, hogy ismét megcsókolja.

        "Fiúk, van valami, amit el akarok mondani nektek". Mondta Charles, miközben segített Julesnak, hogy ne ürítse ki a szirupos üveg teljes tartalmát a palacsintáira. "Joanne és Liam hozzánk fognak költözni ezen a nyáron." A palacsintát már rég elfelejtették, amikor a két gyerek meglepetten felnézett. "Tényleg, anya?!" Kiáltott fel Liam. "Örökké itt fogunk élni?" Kérdezte következőként. Joanne felnevetett a szavain. "Nos, az örökké nagyon hosszú". Válaszolta először. "De az iskolát követően itt töltjük a nyarat, ha akarod természetesen". Mondta Joanne. "Naná!". Kiáltott fel Liam, és a srácok bezsongtak a ténytől, hogy még több időt tölthetnek együtt. Charles és Joanne egymásra néztek majd megrázták a fejüket. "De egyelőre továbbra is külön élünk, rendben?" Mondta Joanne, ahogy a fiúk lenyugodtak. "Van valami, amit várhat". Charles elmosolyodott, és hátradőlt, miután megkapta a kancsó narancslét.

Joanne telefonja felvillant, majd a képernyőre nézett, látva, hogy Francesca üzent. Az exénél vannak ismét a gyermekei, és tudatta Joanneval, hogy jövő héten Monte Carloban lesz, és szeretne ebédelni és egy vásárlós napot tartani, ha ő is ráér. "Egy olasz barátnőm fog jönni ezen a szombaton, nem bánod, ha itt hagyom Liamet?" Kérdezte Charlest. "Természetesen nem. Bármikor leadhatod". Mosolygott rá Charles. "Akkor maradjatok itt vacsorára". Tette hozzá azonnal. "Jól hangzik". Felelte Joanne mosolyogva. "Ki jön, anya?" Kérdezte Liam. "Fran néni". Mondta Joanne. "Oh, jó, hogy itt leszek, nem akarok veled vásárolni." Mondta homlokát ráncolva. "El tudom képzelni, drágám". Nevetett, és Charles is felnevetett. Joanne befejezte a reggelit és várt, míg a többiek is el nem készülnek. "Szóval, autóval megyünk a strandra, vagy oda sétálunk?" Charles összehúzott szemöldökkel nézett rá. "Autóval menni? Nem szükséges. Később megmutatom, miért". Mondta.

Joanne megrázta a fejét. "Annemarie gondoskodott arról, hogy az emeleten készen álljanak a fürdőruhák, ott átöltözhetsz, ha akarsz." Mondta Charles. "Rendben". Bólintott. "Segítek nekik". Mondta Charles, majd a gyerekek felé biccent. "Egy angyal vagy, baby". Mondta Joanne a válla fölött, és a férfi kuncogott, amikor a lány újból felment az emeletre. Nem is várt mást Charlestól, máris elintézte, hogy legyen egy fürdőruhája, így nem kell haza mennie, mivel a strandra menési terv egy meglepetés volt. Még mindig nem volt biztos benne, mit tervez, mert kissé bizonytalan volt, de hamarosan meg fogja látni, gondolta. Joanne belépett a hálószobába, amelyet már szépen rendbe raktak és kitakarítottak, új huzatokat húztak fel a takarókra, és a függönyök is teljesen el voltak húzva, friss levegő áramlott a nyitott ablakon keresztül. A fallal szemben lévő asztalon volt kitéve neki a fürdőruha, majd felvette az összehajtott sötétkék bikinit. Nem meglepő, hogy kék volt.

Átöltözött fürdőruhába, és elvette a törülközőket a fürdőszobából, majd levitte őket. Charles is felöltözött, a gyerekekkel a verandán várt. Napvédő krémmel bekente a hátukat, és a nő elégedetten felsóhajtott, lehet, hogy még tökéletesebb apa lenne mindkettőjük gyerekének? Joanne keze a vállán nyugodott, amikor felé fordult, és rámosolygott. "Szia". Mondta Charles. "Gyönyörű vagy". Motyogta, és felállt, hogy megpuszilja. "Köszi". Automatikusan jelent meg újra a mosoly, miután csókolóztak. "Menjünk". Mondta, majd felvette a táskát a sok törölközővel, vízzel és naptejjel. Joanne még nem tudta kitalálni, miért mentek keresztül a kertjén, ám amikor kinyitotta a hátsó fakerti ajtót, teljesen megvilágosodott. Egy privát strand, amely kiterjedt az itt lévő kerten, és elég nagy volt ahhoz, hogy érezze a tengerpart feelingjét. Természetes, hogy Charles Leclercnek saját strandja van. A bandáját nem hiába nevezik, La Brise de Mernek.

"Belemehetünk?" Kérdezte Liam csillogó szemmel, izgatottan várva, hogy bemehessen a vízbe. "Igen, de legyetek óvatosan!" Figyelmeztette Joanne, és mindkét fiú a vízbe rohant, ahogy bejutottak egymást fröcskölték. Joanne leült a térdére a törülközőn, és a naptej felé nyúlt, hogy bekenje a végtagjait és a hasát. "Add ide". Charles hümmögött, jelezve, hogy adja neki oda a tubust. Megfordult, és elvette haját a vállairól. Kezével elkente a krémet a hátán, a vállain, és a karján, majd óvatosan mozgatta ujjait a fürdőruha szélén és a pántjai alatt, ügyelve arra, hogy bőre minden egyes részét bekenje. Egy édes csókot nyomott a vállára. "Olyan jó ízlésem van". Felsóhajtott, miközben játékosan a vállához csapta fürdőruhájának egyik pántját. Joanne felkuncogott, miközben ismét kínzóan csókolgatta a vállát, és hagyta, hogy a fogait lágyan beleássa a bőrébe. Ezután megfordultak, és Joanne fényvédő krémmel dörzsölte meg a férfi hátát, hogy elkerülje a sápadtabb bőrt attól, hogy a naptól felégjen.

"Képet akarok készíteni veled, drágám". Charles kezébe vette a telefont. "Így végre megváltoztathatom telefonom hátterét, amit az Apple nekem ajánlott, mert soha nem változtattam meg, mióta megvettem ezt a telefont". Magyarázta. Joanne közelebb lépett hozzá, érezte, hogy a karja körül öleli a derekát, és az oldalához húzza. Kezei a mellkasán nyugodtak és a férfi mosolygott a telefonjára, ahogy a kép elkészült. Charles megleste a képet, miközben figyelte Joanne gyönyörű mosolyát, ahogy az oldalához dőlt. Szeretetteljes pillantással nézett vissza a lányra, kezét kinyújtva, hogy óvatosan megfogja az állát ujjai között, és előrehajolt, hogy megcsókolja. Jules és Liam kijöttek a vízből, betekerték magukat törülközővel, hogy megszárítkozzanak. "Gyertek fiúk, csináljatok képet Joanneval". Charles felállt, és a gyerekek kuncogva álltak Joanne két oldalára, furcsa arcokat vágva a kamerának, amíg Charles azt nem mondta nekik, hogy álljanak le egy pillanatra.

"Nem jössz egy képre, apa?" Kérdezte Jules, és Charles odament, hogy leüljön Joanne mellé, majd átadta neki a telefonját. Liam leült előtte, Jules pedig Charles egyik térdére ült. Joanne elkészítette a képet, amikor mindannyian benne voltak. A fiúk elmentek játszani, majd Joanne és Charles a telefonhoz hajolt, hogy megnézze a képeket. "Ez jónak tűnik". Mondta a nő fejét a vállán nyugtatva. "Még ezt is szeretem". Mondta Charles, miközben félrehúzta a képet kettejük egyikére. "Joanne, apa! Bejöttök?" Szólt Jules a tengerből, és Joanne felsikoltott, amikor Charles hirtelen felkapta. Karját a nyaka köré tekerte. "Bedobod az anyukámat a vízbe?" Liam kuncogott, miközben Charlesal áthaladt a vízen. "Nem, ő nem!" Joanne figyelmeztette, de alig tudta befejezni a mondatát, mielőtt a tengerbe dobta volna, és egyben el nem ázna. Joanne ismét a felszínre ért, majd eltűrte a haját a szemétől.

Ennek ellenére nevetett és Charles felé úszott, majd közelebb húzta, hogy a lábát dereka köré tegye. Most vállain nyugtatta a kezét, élvezve a hűvös vizet, és ahogy a férfi tartja őt. Két fiú a sekély résznél játszottak a homokban, nevetésük és ordításuk hallható volt, ahol a pár időzött. "Köszönöm, Charles". Mondta Joanne. "Mindenért, amit értünk teszel". Motyogta, rajzolgatva a kulcscsontján. A férfi rá mosolygott. "Nincs semmi, amit ne tennék meg kettőtökért, babe". Joanne a szemébe nézett, amely majdnem megegyezett a tenger vízével, az ajkára nyomott csók sós volt, és pontosan olyan volt, mint a nyár, élete legjobb nyara.

Credit to curvaparabolica