Figyelem: NSFW (maszturbáció)

        Charles áthajtott a ház kapuin miután megvacsorázott Joanneval és a fiúkkal. Jules még mindig a kocsi hátsó ülésén aludt, aminek örült. A szobájába tudja vinni majd egyedül zuhanyozhat, hogy elgondolkozzon mindenen, mit érzett ma. Charles leparkolt Ferrarijával amint kiszállt kinyitotta az ajtót, hogy felvegye Julest. Bólintással köszöntötte őreit és azonnal felment az emeletre, hogy Jules a szobájában legyen. A kissrácnak élete egyik legjobb napja volt a mai Liam és Joanne mellett és örült, hogy ma úgy döntött megadja neki ezt a szabadságot. Charles levette cipőjét és ruháját aztán kicseréli egy pizsama nadrágra majd berakta az ágyba. Utána a saját szobájába ment kikészíteni ruháit a következő napra azon gondolkodva mit kellene felvennie a meetingre, ami az irodájában lenne. Kivett egy felsőt és tiszta fehérneműt utána bement a fürdőszobába bezárva az ajtót és még mielőtt megnyitotta volna a csapot ellenőrizte, hogy tényleg be van-e zárva az ajtó.

Levetkőzött és bedobta ruháit a szennyeskosárba. Charles a zuhogó víz alá lépett és a kezére bámult az egyik megzúzódott az ütéstől, melyet nemrég adott a srácnak. Joanne biztosan látta, bár nem szólt semmit. Nem telt el úgy egy perc, hogy agya ne rá fókuszált volna. Olyan kedves, bájos és nagyszerű anya. Nem tudott mit tenni, de érezte, hogy ez vonzza a férfit. Emellett lenyűgöző. Eszébe jutott, hogy nézett ki abban az angyali nyári ruhában. Anyaga kissé átlátszó, mellbimbói pedig kissé láthatóak voltak a ruhán keresztül. A karcsú derekát sem rejtette el és haja annyira lágynak tűnt, hogy ujjaival át akarta szőni. Charles állkapcsa megfeszült, amikor lehunyta a szemét és homlokát a hideg, csempézett falnak támasztotta növekvő erekciója miatt halkan morgott.

Mivel Jules édesanyja hét évvel ezelőtt kilépett az életükből, egy nő miatt se érzett így. Az egyéjszakás kalandoktól jobban érezte magát, de nem annyira, mint amikor egyszerűen elképzelte Joannet abban a nyári ruhában. A víz lecsurgott hátán, de alig vette észre, hogy kezét hímvesszője körül mozgatja térde csaknem feladta válaszul erőteljesen pumpálta tenyerével. Charles nem csinálta ezt magának vagy magával nagyon hosszú idő óta és szégyenlős pirosság színeződött az arcán, mivel a fia tanárja rávette, hogy felizguljon. Karját a falnak támasztotta és lenézett, miközben kényeztette magát. "Hmff, basszus". Lélegezve átkozódott és az agya ideképzelte Joanne hangjait, hogy milyen csodálatosnak látszott a lány alatta. Charles csípője nekifogott mozogni kezébe és becsukta a szemét, míg az örömtől a víz alatt reszketni kezdett. Légzése mintaszerűen felgyorsult beleharapott szájába, hogy visszatartsa nyögéseit.

Charles kezét, amely a falhoz támaszkodott ökölbe szorította bütykei fehérek lettek. Lágy morgással elválasztotta ajkait csavart csuklóján miközben pumpált. Charles úgy érezte hasa összeszorul és a víz viszonylag hideg volt bőre mégis forró volt. Makkjából az előnedv kibuggyant és zümmögött a gyomrában lévő szikrázó érzés miatt, ami hamarosan testének minden szegletében virágozni kezdett. Nem tudott mit csinálni csak elképzelni őt, elképzelni, hogy néz ki paplanjára kiterült haja, szeme becsukva, ajkaival pedig a nevét nyögve, miközben alatta éri el az orgazmus. Erősen szívta a levegőt, hogy megakadályozzon egy másik hang hallatását leengedve a kezét. Charles a falhoz hajolt, miközben megpróbálta nyugtatni vadul dobogó szívét. Megfordult és hagyta, hogy a víz arcára menjen és később felemelte a kezét, hogy megtörölje szemét, mielőtt kinyitná őket.

Charles lihegett nem tudta, hogy végül megfogott és elvett valamilyen szappant, hogy megmossa testét és sötét haját. Gyorsan befejezte és egy törülközőt tekert maga köré, mielőtt a tükörhöz ment, hogy leborotválja állán és az arcán lévő durva borostát. Tovább szárította testalkatát, belebújt nadrágjába és nem zavartatva felvette pólóját. Charles a tükörbe nézett kissé hátat fordítva, hogy megnézze a horgot, a maffiája La Brise de Mer emberei fegyverét mely sötét tintákban kavarogtak a hátán. Elfordította fejét és a folyosón keresztül átment a hálószobájába. Kezébe vette a telefont és hagyta, hogy az ágyra essen. Charles gondolatai azon tanakodtak, hogy mennyire magányosnak érezte magát az ilyen pillanatokban. Nemrég találkozott Joannaval és a köztük lévő dolgok barátságosak voltak mindamellett nagyon sokat érzett, miközben a társaságában volt. A legnagyobb örömben, amiben részesült az az, amikor meglátta mennyivel boldogabbnak nézett ki most a fia, hogy esélye volt egy barátjával játszani.

Charles attól fél, hogy túlságosan is közel kerül Joannehoz. Nem akarta, hogy a riválisai meg célozzák. Ugyanakkor biztonsága optimális volt, és ha a helyzetek súlyossá válnának a gyorstárcsázáshoz voltak neki a legjobb partnerei. Összekulcsolta kezét feje mögé, és felnézett a mennyezetre hagyva, hogy gondolatai ébren tartsák.

        Joanne múlt péntek óta nem hallott semmit Charlesról. Majdnem egy hét telt el és csak az asszisztensét Pierret látta, aki felvette Julest az iskolából. Megpróbálta megkérdezni a gyereket, ha valami történt csak ennyit válaszolt. "Apám elfoglalt ezen a héten! De megígéri, hogy csinálunk valami jót ezen a hétvégén". Jules felragyogott, mielőtt Pierrehez fordult. Megnyugtatta, hogy úgy tűnik, a legjobb bajtársak és hogy Jules szintén szép időket tölt Pierre-el. Liam hétfő óta kérdezgeti, hogy átjöhet-e újra Jules és Joanne bólintott. "Természetesen drágám, de azt hiszem, az apja most azt szeretné, ha otthon lenne." Mondta Liam felsóhajtott és egyedül ment játszani a Play Stationnel. Joanne habozott, hogy tárcsázza azt a számot, amelyet Charlestól kapott. Világosan elmondta, hogy ez csak szükséghelyzetekre vonatkoznak, ezért a nő nem akarta véletlenszerűen felhívni.

És emellett nem akarta, hogy azt gondolja, hogy gondolja, bármikor felhívhatja. Joanne furcsának érezte magát a kapcsolatra való vágyakozás miatt. Évek óta nem tapasztalta ezt, de ugyanaz a vonzerő, amit Charles iránt érez. Az asztalról ránézett fiára ahonnan ült tudva, hogy a barátjával akar játszani. Eljött a péntek délután és Joanne megkérdezte Julest az iskolában, hogy tudja már, mit fog csinálni az apjával hétvégén. "Még nem mondta el nekem". Mondta Jules. "De azt hiszem, szórakoztató lesz". Mosolygott, és Joanne beletúrt sötét hajába. "Rendben. Mondd meg neki, hogy jó szórakozást kívánok nektek, oké?" Jules bólintott és felnézett Pierrere, aki most előtte állt készen állva, hogy haza vigye Julest. "Szia, Joanne". Mondta a francia. Barátságos arckifejezése volt. "Szia". Joanne elmosolyodott. "Minden rendben?". Kérdezte az ajkába harapva.

Pierre röviden ránézett. "Jelenleg nyakig benne van az üzletben". Magyarázta a nő arca pirossá vált, mivel rögtön tudta, hogy Charlesra érti. "Rendben, én csak..." "Semmi baj". Pierre könnyedén elvigyorodott. "Szép hétvégét". Elmosolyodott és Joanne bólintott figyelve, ahogy elsétálnak. "Jól érezted magad?" Kérdezte Pierre, miközben elindultak a kocsihoz. "Igen! Ms. Hinds olvasott nekünk a kedvenc könyvemből". Mondta Jules, miközben átfutott az iskola udvarán. "Milyen kedves". Pierre eltűnődött és kinyitotta az autó ajtaját. "Nem bánod, ha elmegyek néhány churrosért, ugye? Apád még mindig dolgozik, de végez, mire visszaérünk." Mondta. "Ezaz, churros!" Énekelte Jules és bekapcsolta a biztonsági övet. Pierre elindította a kocsit és elhajtott. A fő ok, amiért Pierre vigyázott Julesra, az az volt, hogy nem akarták, hogy Jules pillanatnyilag a tetőfoka legyen Charles üzletében.

Erőszakos volt és eddig nem telt el olyan nap, hogy Charles nem állt a zuhany alá, valaki más vérével, ami a csatornába megy. De nekik ez az élet.

        "Áruld el! Áruld el annak a személynek a nevét, aki kibaszottul felelős a halott emberemért!" Charles összeráncolta szemeit, majdnem véreres és nyaki vénái kidudorodtak. Vasárnap este az egyik emberét holtan találták a kaszinó mosdójában. Találtak egy esetleges olasz gyanúsítottat, a gazember vigyorogva ült előtte, megkötözve és szétverve, de nem volt hajlandó mondani semmit. Vért köpött a földre, mielőtt nyelne és felduzzadt szemét La Brise de Mer királyához fordította. "Menj a pokolba". Merte mondani és Charles öklével újabb ütést mért az képébe. Több mint egyértelmű volt, hogy tud valamit csak tagadja. "Bátor vagy nevetni az arcomba, miközben életed a kezemben van." Legyintett hátra Charles. "Tiszteletemet kérnéd ezért?" Köpte oda a faszfej.

"Nem". Kuncogott Charles forgatva a kést ujjai között és felnézett a háta mögött levő őrre, aki a szögesdrótot a férfi nyaka köré tekerte. A pasas szeme elkerekedett és Charles érezte, hogy szíve majd kiugrik a helyéről. Morgott, amikor az őrök lehúzták a drótot és az éles vége felhasítja a torkát. "Van valami, ami erősebb a tiszteletnél. A félelem. Félsz tőlem?" Charles hangja átmorajlott a szobán. "Kurvára félsz tőlem?" Vicsorgott a kését beleásta bordáiba lassan elcsavarva és figyelte, ahogy az élet eltűnik a szeméből. A test belesüpped az ülésbe és Charles kihúzta a tőrt és hagyta, hogy a földre essen. "Ő volt az". Mr. Vettel berohant az ajtón és Charles izzadsággal a homlokán nézett rá. "Szép dekoráció, tetszik a piros szín?" Kérdezte Sebastian a véres látvány láttán. "Ő volt". Válaszolta Charles. "Igen a Johnson holttestén lévő ujjlenyomatok az övéi voltak". Erősítette meg Sebastian.

"Jó". Charles bólintott. "Szabaduljatok meg a testtől és tisztítsátok meg ezt a helyet". Viharzott ki Sebastian mellett és felindult az emeleten a ház legfelső szintjére. A szobalányok megdöbbentek a megjelenése miatt és elkapták a fejüket a véres látványtól. Charles a szobájához tartozó fürdőszobába ment és nagyot sóhajtva figyelte ingje véres foltjait és duzzadt ujjait, amelyek ugyanolyan vörösen festettek. De megtörtént. Oda-vissza. Szembe kellett nézniük a következő üzlettel vagy kihívással. Megmosta a kezét és a vörös vízre nézett, amely a lefolyóban kötött ki. Tiszta vízzel lemosta az arcát később egy papírzsebkendőt tartott a vágásnál, amelyet az a seggfej okozott az arccsontján, mielőtt elfogták. Charles nyugodtan kigombolta ingjét és egyenesen a kukába dobta. Leült az ágy szélére és ujjaival átfutott haján.

Kissé megdöbbent a kopogás miatt. "Charles megmosakodtál?" Pierre. "Igen". Charles válaszolt és Jules berobbant az ajtón, hogy megölelje apját. "Szia apa!". Mosolygott. "Szia, kishaver". Charles elmosolyodott és átkarolta a fiát. "Miért nincs rajtad ing?" Kérdezte Jules. "Épp most zuhanyoztam". Charles mosolyogva hazudott. "De még nem találtam egy szép inget, szeretnél kiválasztani egyet?" Kérdezte meg és Jules bólintott, mielőtt a szekrényhez sétált és átadta neki egy új ruhaneműt. "Mit fogunk csinálni holnap?" Kérdezte Jules, miközben felugrott az ágyra. "Arra gondoltam, hogy aludhatnánk és játszhatnánk a mozi teremben. A nap végén pedig Pierre barbecuet sütne". Mondta Charles begombolva új ingét és Jules válaszul felvisított. "Liam is jöhet, kérlek?" Leugrott az ágyról és meghúzta Charles karját. "Kérlek?". Kérdezte ismét.

"Itt akarsz vele játszani?" Kérdezte Charles és Jules erőteljesen bólogatott. "Nem is tudom Jules, én -..." "De Liam még nem is látta a szobám!" Mondta Jules. "Hát rendben". Adta meg magát Charles. "Felhívhatjuk Ms. Hindst, hogy kérdezzük?" Kérdezte Jules, majd Charles kihúzta telefonját a zsebéből halkan sóhajtva és lefelé görgetett, hogy megtalálja a számát, amely a „J" betűsök között volt. Füléhez emelte a készüléket, kissé lehunyta a szemét, amikor tárcsázta a telefonszámot. Bassza meg, tényleg ideges volt amiatt, hogy egy hét után beszélget vele? "Szia, Joanne beszél." Hangjától majdnem elgyengült a térde. "Szia". Válaszolta magában megforgatta a szemét. "Ne haragudj, elfoglalt hetem volt". Motyogta. "Pierre elmagyarázta". Mondta Joanne. "De itt valakinek hiányzik a barátja". Mondta utána Charles. "Nos, milyen véletlen egybeesés, de ebben a házban is". Nevetése elfelejtette vele az elmúlt pár nap összes fájdalmát.

"Jules azt javasolja, hogy Liam holnap nálunk töltse a napját. Este grillezünk, szívesen maradhat." Charles hallotta, ahogy beszél és Jules már izgatott volt mellette. "Hmm, nem hiszem, hogy benne lenne". Charles kuncogott a kötekedő hangon majd hallotta, amint Liam ordibál a háttérben. "Rendben, holnap elviszem. El tudod küldeni nekem a címet?". Kérdezte Joanne. "Természetesen". Válaszolta Charles. "Viszlát, holnap". Mondta és bontotta a vonalat, mikor a nő is elköszönt. Charles elmosolyodott, amikor Jules ismét megölelte. Nehéz a munkája, de mindent megtesz szeretteinek védelme érdekében. És érezte, hogy Joanne és Liam is azzá válnak.

Credit to curvaparabolica