「Első közös vacsora」
emmus_the_emu

※Jin※
-Szia Y/N, megjöttem! Mi a ma esti program?-lépett be az ajtón Jin.
-Vacsora?-kérdeztem vissza.
-Ez esetben gyere, főzzünk valami finomat!-mosolygott rám, és a derekamat átölelve beterelt a konyhába.
Elkezdtük előszedni a hozzávalókat. Jin ki akart mozdulni a komfortzónájából, ezért a nagyim salátává gyűrődött, magyar kajákkal teli szakácskönyvét lapozgatta.
-Csinálhatnánk...me...meg...nem tudom kiejteni.-tolta az orrom alá a könyvet.
-Meggyleves. Egyik kedvencem.-mondtam, és a konyhaszekrényben kezdtem kutatni a fahéj után.
Amikor kész lettünk, Jin elegánsan tálalta a levest, én pedig éhesen estem neki az egyik kedvenc magyar levesemnek. Jin nem győzte dicsérni a magyarok konyhaművészetét.

※Suga※
-Főzünk valamit?-kérdeztem a kanapén telefonozó Yoongit.
-Inkább étterem.-felelte és a Google Mapsen kezdett keresgélni. Odaültem mellé, és figyeltem.
-Uuu együnk olasz kaját kérlek!-böktem a tőlünk két sarokra lévő aprócska pizzériára. Yoongi bólintott, úgyhogy felkászálódtunk a kanapéról, cipőt húztunk, és kézenfogva elindultunk a pizzéria felé.
Mikor beléptünk, megcsapta az orromat a sülő tészta illata, a háttérben pedig halkan valamilyen zene szólt. Leültünk egy szabad asztalhoz, és pár perccel később már jött is a pincér az étlappal. Gyorsan leadtuk a rendelést, és beszélgetni kezdtünk.
-Joon kérdezi, hogy nincs-e kedved egyik nap átjönni a dormba.-fordult hozzám Yoongi.
-Már hogy ne lenne? Bármikor, örömmel.-mosolyodtam el. Yoongs bólintott, majd előhúzta a telefonját, hogy megírja a válaszomat Namjoonnak. Közben megérkezett a pizzánk, úgyhogy enni kezdtünk. Yoongi átölelte a vállam,
Én pedig szorosan hozzábújtam.

※J-Hope※
-Y/N, gyere, csináltam bibimbap-ot!!-lépett be a szobába Hobi, sugárzóan büszke mosollyal az arcán. Felálltam az íróasztalomtól, és követtem a konyhába. Az asztal szépen meg volt terítve, és a közepén ott illatozott Hobi műve, egy tál bibimbap.
-Ez csodálatos!-néztem végig az asztalon, aztán megcsókoltam Hobit. Ő egyre szélesebben vigyorgott, aztán segített leülnöm, majd tálalta a bibimbapot.
-Gyakrabban is főzhetnél, ez baromi jó lett!-mondtam, miután megkóstoltam.
-Köszi, de azért legközelebb segíts, alig találtam meg a hozzávalókat!-nevetett.

※Namjoon※
-Én nem főzök, az biztos!-rázta a fejét Namjoon.
-Jobb is. Nekem viszont nincs kedvem. Nem megyünk étterembe?-dobtam be az ötletet, mire Nam szeme felcsillant.
-Tudok egyet, itt van pár utcányira, és ott adják a világ legjobb kimbap tekercsét!
-Benne vagyok!-mondtam, és bekötöttem a cipőmet. Namjoon átkarolta a derekam, és kiléptünk az utcára.

Miután az étteremben leadtuk a rendelést, és megkaptuk a kimbap tekercset, igazat kellett adnom Joon-nak. Tényleg ez volt a legjobb amit valaha ettem.

※Jimin※
Épp az utcán sétálok, amikor hirtelen megcsörren a telefonom.
-Szia Jimin!-szólok bele.
-Szia Y/N. Mit szólnál, ha munka után átjönnél hozzám? Csináltam vacsit.
-Tíz perc és ott vagyok.-vigyorodtam el, és visszatettem a telefont a zsebembe.

Ahogy megérkeztem Jimin házához, becsöngettem. Chim egy csíkos kötényben nyitott ajtót. Mosolyogva beléptem a házba, és megcsókoltam.
-Mit főztél?
-Hát, sajnos csak ramenhez voltak hozzávalóim.-vonta meg a vállát, és bevezetett az étkezőbe. Leültünk az asztalhoz, és együtt csendben elfogyasztottuk a tésztát.

※Taehyung※
-Y/N, főzöl valami finomat?-pislog rám a kanapé párnái közül Taehyung. Náthásan szipog, és Yeontant simogatja.
-Persze, Rudolf.-célzok nevetve a fújástól kipirosodott orrára, majd adok egy puszit a homlokára, és kimegyek a konyhába. Egy viszonylag egyszerű húsleves mellett döntök, és előszedem a hozzávalókat.

Nagyjából egy óra múlva el is készülök, és két tálnyi levessel a kezemben lépek be a nappaliba. Az egyiket odaadom Tae-nek, a másikat a saját ölemben tartom, miközben egy kisebb tálban Yeontan elé rakom a csontokat.
-Ez életet mentett.-motyogta a tányérjába Taehyung.

※Jungkook※
-Ki főzzön ma?-fordultam Jungkook felé.
-Kő-papír-olló. Ha te nyersz, én főzök, ha én nyerek, te, ha döntetlen, mindketten.-válaszolja. Bólintok, és mindketten ökölbe szorítjuk a kezünket.
-Kő-papír-olló!-mondjuk kórusban, majd mindketten a választott tárgyat mutatjuk. Lenézek a kezeinkre. Kook ugyanígy tesz.
-Akkor asszem együtt gyújtjuk fel a konyhát.-állapítja meg.
-Úgy néz ki. Uuu csináljunk kimcsit kérlek!-lapozgatom a receptekkel teli újságot.
-Benne vagyok.

Jungkook az utolsó simításokat végezte a kimcsinken, én pedig megterítettem az asztalt. Épp mentem vissza a konyhába, hogy szóljak neki, amikor is kilépett az ajtón a kimcsivel, és majdnem belém ütközött.
-Basszus. Szóval kész a kaja, ehetünk.-mondja, és leteszi az asztalra. Éhesen esünk neki.