「Amikor csak neked énekel」
Starstable_fanvagyok

※Jin※
Mindent beleadva táncoltam a színpadon, úgy éreztem, lángolnak az izmaim. Egy pillanatra odanéztem a zsűrire, hogy láthassam a véleményüket. Ekkor megcsúsztam, és lezuhantam a színpadról. Az egész közönség és a zsűri is nevetni kezdett. Csak nevettek és nevettek, közben a szájuk egyre nagyobbra nyílt, és pengeéles fogak bukkantak elő, aztán mind elindultak felém, hatalmasra tátva cápára emlékeztető szájukat...csak jöttek, és már csak pár méter választott el tőlük...
-Jagiya! Nyugodj meg, csak álom! Semmi baj!-ébredtem fel a hajamat simogató Jin hangjára. Szorosan magához ölelt, és próbált megnyugtatni.
-Felsültem a táncbemutatón...-motyogtam.
-De a valóságban nem fogsz. 시리도록 푸른 하늘 아래 눈 떠
흠뻑 쏟아지는 햇살이 날 어지럽게 해
한껏 숨이 차오르고 심장은 뛰어
느껴져 너무 쉽게 나 살아있다는 걸...-kezdett bele halkan az I'm Fine szövegébe. Lehunytam a szemem, és szorosan hozzábújtam.

※Suga※
Halkan kimásztam az ágyból Yoongi mellől, és átlopakodtam a szomszéd szobába az íróasztalomhoz. Nagyot sóhajtva magam elé húztam a vaskos matekkönyvet, és felcsaptam a száztizenötödik oldalon. Egy zseblámpa fényénél olvastam a feladatokat, és egy apró papírfecnire jegyzeteltem a megoldásaimat.
Hajnali kettő körül járt az idő, amikor úgy éreztem, nem bírom tovább. De muszáj volt, ha nem akarok megbukni. A könnyeimet törölgetve lapoztam, mikor hirtelen Yoongi ölelt át hátulról. Fejét a nyakamba fúrva halkan a D-Day-t énekelte. Becsuktam a tankönyvet, és csak hallgattam.

※J-Hope※
-Hobi, szerintem hagyjuk. Soha nem fogom megtanulni a Run BTS koreóját, és kész.-mondtam elkeseredetten, és leültem a földre. Hobi leült mellém, és a vállamat átölelve odahúzott magához. Adott egy puszit a fejemre, aztán megszólalt.
-Csak azért nem megy, mert elfelejtettem hozni a hangszórót meg a telefonom. Zenére egyszerűbb.
-És? Most mondtad, hogy nincs itt se a hangszóró, se a telefon.-néztem rá értetlenül, mire nevetve megcsókolt.
-De én itt vagyok.-mondta, és a kezemnél fogva felhúzott, és elkezdte a Run BTS-t énekelni.

※Namjoon※
-Joon! Taníts meg rappelni!-nyitottam be a hálószobánkba, ahol Namjoon épp az én utasításomra zoknit párosított.
-Mi?-kérdezett vissza, és felvont szemöldökkel nézett rám.
-Taníts meg rappelni.-ismételtem meg, és egy ugrással levetettem magam az ágyra mellette. Nevetve előrehajolt, és megcsókolt, aztán keresett néhány egyszerűbb angol rappet amivel tanítgathat.
Órák teltek el, és egyre jobbnak éreztem magam.
-Bemutatsz egyet? Kell a mesterkurzus!-vigyorogtam rá csillogó szemekkel, mire ő bólintott, és belekezdett a joke-ba*. Tátott szájjal hallgattam.

※Jimin※
-Chimchim! Nem tudok aludni!-böködtem meg a mellettem fekvő Jimin vállát. Álmosan kinyitotta a szemét, és hunyorogva nézett rám.
-Éhes vagy?-kérdezte rövid hallgatás után.
-Kivételesen nem, csak nem tudok aludni. Már kiolvastam egy könyvet, megnéztem egy epizódot a kedvenc sorozatomból, számoltam bárányokat, hallgattam zenét, de semmi.-meséltem el az éjszaka eddigi történéseit.
-Gyere, bújj ide.-húzott közelebb magához, és a jellegzetes hangján belekezdett a Like Crazy-be. Egy ideig hallgattam, aztán elnyomott az álom valahol a dal vége felé.

※Taehyung※
-Y/N, felelsz vagy mersz?-kérdezte Taehyung. Túl sok szabadidőnket igyekeztünk agyonütni ezzel a játékkal kettesben. Illetve hármasban Yeontan-nal.
-Felelek.-böktem ki egy kis gondolkozás után.
-Oké. Amikor először találkoztál a bandával, kivel tudtad volna elképzelni magad úgy, mint egy pár?
-Veled.-válaszoltam, és nyomtam egy puszit az arcára.
-Tényleg? Aranyos vagy.-mosolygott rám meghatottan.-Te kérdezel.-tette hozzá.
-Felelsz vagy mersz?
-Merek.
-Akkor énekeld el nekem a Take Two-t.-mondtam, mire rögtön belekezdett.
-Jaj Taehyungie, ez nagyon szép volt!-öleltem át könnyezve amikor véget ért a dal. Ő csak vigyorgott, aztán megcsókolt.

※Jungkook※
-Unatkozom!-böködtem meg a konyhában mosogató Jungkook vállát.
-Nem Jiminnel táncoltál eddig?-kérdezett vissza féltékeny arckifejezéssel. Magamban kuncogva válaszoltam.
-De, de próbára kellett mennie. Most viszont szívesen énekelnék veled!-öleltem meg szorosan, és bociszemekkel néztem rá.
-Miért is van az, hogy rád nem lehet haragudni?-sóhajtotta, majd lehajolt és megcsókolt.-Karaoke est?-kérdezte, mikor ajkaink elváltak egymástól. Izgatottan bólogattam, és betereltem a nappaliba.
-Mivel kezdjük?-kérdezte.
-Úú, a Seven-nel kérlek!-tapsoltam.
-Az explicit verzióval?-vigyorgott rám felhúzott szemöldökkel, mire nevetve rácsaptam a vállára, ő pedig belekezdett a dalba. Csodálatos volt.

*a joke szerintem RM egyik legzseniálisabb dala, felülre felraktam a klipjét. Nincs fent Spotify-on, sem Apple Music-on, csak YouTube-on