emmus_the_emu
「Az első csók」

※Jin※
-Jinnie! Hé, Jin!-kiáltok a nappali felé, ahol Jin épp takarít.
-Mi az, jagiya?-ordít vissza a nappaliból.
-Nem vagy éhes? Főznék vacsorát.
-Oké!-üvölti, én pedig nevetve kezdtem előszedni a cuccokat, amik a ramenhez kellenek.
Elgondolkodva kavargattam a tésztát a tűzhelyen, amikor hirtelen Jin ölelt át hátulról.
-Nagyon jól néz ki, jagiya. Épp úgy, mint te!-mosolygott rám, majd az államnál fogva maga felé fordította a fejemet, és megcsókolt. A főzőkanál nagy csattanással landolt a fazékban.

※Suga※
Egy doboz süteménnyel a kezemben kopogtattam a stúdió ajtaján.
-BE NE MERJ JÖNNI!-kiáltott ki Yoongi, én azonban nem törődve vele, kinyitottam az ajtót, és a fiú asztalához sétáltam. A háta mögött megálltam.
-Azt mondtam, ne gyere be.-morogta.
-Én vagyok az, Yoongi.-mondtam, és leraktam elé a sütit. Leültem mellé, és az előtte széthányt papírokon álló dalszövegeket olvasgattam. Az összes zseniális volt, szokás szerint.
-Kösz jagiya, ez életmentő volt!-motyogta a dobozzal a kezében, majd hirtelen odahajolt hozzám, és megcsókolt.

※J-Hope※
-Naa, Hobi, csak egy mozdulatot! Szeretném én is megtanulni!-könyörögtem.
-Jagiya, mindketten tudjuk, hogy bénán táncolsz. De mivel ennyire szeretnéd...-sóhajtotta Hoseok, és megállt velem szemben.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá. Megvonta a vállát, és lassan elkezdte mutatni a mozdulatokat. Türelmesen tanítgatott, és sorra javította ki a hibáimat, amikor hirtelen megbotlottam a saját lábamban.
-Ó basszus!-motyogtam, és a kezemmel próbáltam tompítani az esést.
-Y/N! Jól vagy?-nézett rám aggódva Hobi, és a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. Elfogadtam, azonban Hoseok egy kicsit nagyobb lendülettel húzott fel, mint számítottam rá. Amikor a lábamon álltam, már csak pár centi választott el tőle. Ő pedig megszüntetve ezt a távolságot, óvatosan a számra tapasztotta a száját.

※Namjoon※
-Y/N, tudnál segíteni?-kiabált ki a konyhából Namjoon. Sóhajtva leraktam a könyvem, és felálltam a kanapéról.
Nam a konyha közepén állt, egyik kezében egy késsel, a másik kezéből pedig dőlt a vér.
-Úristen, te vagdosod magad?-kaptam a szám elé a kezem.
-Dehogyis, csak vacsorát próbáltam csinálni. Bekötöznéd?-nézett rám kiskutyaszemekkel.
-Persze.-mondtam, és elővettem a szekrényből a Betadint és a kötszert. Egy zsepivel letöröltem a vért, majd fertőtlenítettem a sebet és bekötöztem.
-Nagyon köszönöm, jagiya. Mihez kezdenék nélküled?
-Valószínűleg elvéreznél.-vágtam rá szórakozottan, mire elnevette magát, majd előrehajolt, és az ajkamra tapasztotta az ajkát.

※Jimin※
-Chim, szerinted ez milyen?-léptem ki a próbafülkéből egy zöld nadrágkosztümben.
-Szerintem a zöld nem a te színed, jagiya. Nézd meg ezt a lilát!-nyomott a kezembe egy levendulaszínű ruhát. Mosolyogva bólintottam, és visszacsuktam a próbafülke ajtaját. Lehámoztam magamról a nadrágkosztümöt, és visszaakasztottam a vállfára. A lila ruháért nyúltam, és már épp áthúztam a fejemen, amikor beköszöntött a probléma. A fejem ugyanis elakadt. Hiába ráncigáltam, nem mozdult se föl, se le.
-Jimin, be tudnál jönni? Van egy kis probléma...-szóltam ki, Jimin pedig rögtön belépett a fülkébe, és bezárta az ajtót. Amint meglátott, kitört belőle a röhögés.
-Nyugodj meg jagiya, segítek.-kuncogta, és segített rendeltetésszerűen belebújni a ruhába.
-Na végre.-sóhajtottam.
-Azta Y/N! Gyönyörű vagy!-mért végig a száját megnyalva Jimin. A következő pillanatban pedig már az ajkamon volt az ajka.

※Taehyung※
-Mit szeretnél csinálni?-fordult hozzám Tae.
-Uuu, fagyizhatunk?-kérdeztem, hozzá pedig úgy ugráltam, mint egy kisgyerek. Yeontan boldogan rohangált mellettem, Tae-t rángatva az utcán.
-Jó, menjünk!-adta meg magát nevetve Taehyung, és megfogta a kezem. Yeontannal az élen indultunk a fagyizó felé.
-Milyet kérsz?-kérdezte Tae.
-Csokit és epret. Megvárlak itt kint Yeontannal, úgysem tudok még koreaiul rendelni.-vettem át tőle a pórázt. Ő bólintott, és bement a fagyizóba. Pár perc múlva két tölcsérrel a kezében jött ki, az egyiket a kezembe nyomta, és visszavette Yeontan pórázát. A közeli parkhoz sétáltunk, és leültünk egy padra.
-Hé Y/N...-bökte meg a karomat Tae, amikor mindkettőnk fagylaltja elfogyott.-Csokis vagy.-kuncogta.
-Mi? Hol?
-Itt.-mondta, és felém hajolva óvatosan lecsókolta a számról a fagyi maradékát.

※Jungkook※
-Nem kéne inkább Jin hyungot megkérni?-pillantottam Jungkookra.
-Minek? Én is tudok főzni!-vonta meg a vállát, és hangosan csörömpölve kezdte előszedni az edényeket.
-Hogyne...a legutóbbi próbálkozás is tökéletes volt...-emlékeztem vissza a sütőből általam kiszedett elszenesedett...akármire.
-Y/N, most akadékoskodsz vagy segítesz?
-Segítek, segítek na.-forgattam meg a szememet, és elkezdtem egy tálba önteni a palacsintatészta hozzávalóit.
-Kellett neked magyar receptet választani! El se tudom olvasni...mi az ördög ez? S..zouda...feladom!-csapta le az asztalra a receptet.
-Hé! Ne fikázd a kedvenc kajámat. És az szódavíz. Add ide!-böktem oldalba, Kook pedig készségesen adogatta a hozzávalókat. Sikerült katasztrófák nélkül kikevernünk a tésztát.

Amint a tészta állt egy órát a hűtőben, Jungkook-kal visszatértünk a konyhába.
-Na, ez lesz az érdekes része. Én beleöntöm a tésztát a serpenyőbe, te meg majd dobálni fogod, úgyis mindent meg tudsz csinálni!-adtam ki az utasítást.
-Dobálni? Hogy mi?-nézett rám kétkedve. Aztán észrevette, hogy nem viccelek.

Az első palacsinta a földön landolt. A második a tűzhelyen. A harmadik a fejemen.
-Jaj, bocsi jagiya.-lépett hozzám Jungkook, és felhajtotta a szemem elől a palacsintát. Az arca sokkal közelebb volt, mint számítottam rá. Egy ideig mosolyogva nézett a szemembe, majd tekintete az ajkaimra tévedt. Aprót bólintottam, mire nagy lendülettel megcsókolt.