A Belga Nagydíj utolsó öt köre. Sötét felhők lepték el Spa Francorchamps-i pályáját körülvevő Arden-ek. Nagy volt az eső valószínűsége, és Max reménykedett, annyira szerette volna, ha most kezdene el esni. Vettel-t üldözte maga előtt, és Max tudta, hogy a német nem olyan jó esőben, mint szárazon. Mintha kívánsága parancs lenne, mérnöke, Gianpiero hangja hallatszott a fülében. "Max, eső az ötödik kanyarban, eső az ötödik kanyarban". A szíve kihagyott egy ütemet, amikor érezte az esőcseppeket a sisakján, és lassan benedvesítik a kesztyűit. "Bemegyek". Válaszolt Max a rádión, a Hamiltonhoz viszonyított távolság nem volt elég nagy, de csak ha így tud pozíciót szerezni. "Átmenetiek?". Max habozott, de valamiért tudta, hogy az eső nem áll el. Lehullik az égből, és el fogja áztatni az aszfaltot. "Rendes esőgumik".

"Max, nem vagyunk biztosak benne, hogy...". "Csak rakjátok fel őket!" Morgott válaszul, és boxutca kezdett hangos lenni, amikor a szerelők felugrottak a székükről, hogy összeszedjék az abroncsokat. A boxfal feszült volt, most bízniuk kellett a pilótájukban. Christian szkeptikusan nézett fel az égre. Kirakta a kezét, hogy érezze, ha az eső egyre erősebb lenne. A gumikat rátették az autójára, és Hamilton mögött jött ki. Mennydörgés lepte el az eget, több eső érkezett, elázott kesztyűje, és szinte nem lehetett látni. Max érezte, hogy az autó egy kis időre megcsúszik, de visszanyerte az irányítást. Összeszorította a fogát, közben ujjai megfeszültek a kormánykeréken. Spa még soha nem volt ilyen nedves. Az emberek a lelátón eláztak, de nem törődtek vele, mivel nézték, ahogy a viszonylag egyszerű verseny egy őrült cirkusszá alakul.

Max lopta a távolságot közte és a Mercedes pilótája között, megelőzve őt, ahogy ráfordult az Eau Rouge-ra. Szíve gyorsan vert a mellkasában. Tuuli-ért, Tuuli-ért, Tuuli-ért. Igyekezte nyugtatni magát, úgy üldözte a piros autót, mintha egy bika lenne, aki haragra gerjedt, amikor meglátta. Vettel-nek esélye sem volt küzdeni vele az interek kevés tapadása miatt. A pálya túl vizes volt. Max ujjai dermedtek voltak a kormánykerék körül, az eső már most ömlött a ruhájára. Már csak néhány méter volt hátra, és ott volt a célvonal, az újabb győzelme. Édesanyja és húga ott volt, a csapata is, Tuuli is, az szakadó esőben, hogy gratuláljanak. Megcsinálta. Megcsinálta. Átsuhant az célegyenesen, a csapata mellett, akik tapsoltak és hihetetlenül büszkék voltak versenyzőjükre.

Max hitetlenkedve rázta a fejét, majd a bokszutcába hajtotta az autót. Ujjai majdnem túl hidegek voltak ahhoz, hogy elengedjék a kormányt. Majd egy pillanatra levegőt vett, mielőtt kiszállt. Hamilton volt az első, aki odalépett hozzá, sisakja még mindig rajta volt, de a rostély nyitva volt. "Ez kockázatos volt." A brit elvigyorodott, vagyis gumi taktikája miatt. "Néha csak tudod mit kell tenni". Felelte Max, és kezet rázott, mielőtt oda futott volna a csapatához. Veregették a hátát, és a vállát, meg a tömeg, amely ott volt neki, olyan hangosan ujjongott, hogy fel kellett néznie, és integetnie kellett a narancssárgába öltözött embereknek. Volt egy rövid interjúja, mielőtt belépett a lihegőbe, ahol ivott egy kis vizet. Max utolsó emberként állt fel a dobogóra, csapata alatta kiabált, a szurkolók pedig zászlójukat lobogtatták. Elkezdődött a holland himnusz, így összefogta kezét háta mögött. Felnézett az égre, miközben az eső az arcára cseppent.

"Én leszek az eső, amire szükséged lesz Spa-ban".

Valóban ő volt az. Becsukta a szemét az érzelmi kimerültségtől. Tuuli elvesztése erősen megérintette, de hihetetlenül megkönnyebbült, hogy betartotta az ígéretét. Ezt a győzelmet az ő Tuuli-jának szentelheti. Lenézett a gárdájára, amikor az osztrák himnusz következett, a nagy trófea átvétele közben magához tért. Megpuszilta a képekért cserébe, és az égre mutatott, majd feldobta a díját aztán elkapta. Maxnek a szokásos médiafeladatai következtek, a sajtótájékoztató és a médiatér, ahol mindenki elmondhatta, hogy ez egy különleges győzelem volt. Max abban a pillanatban jött rá igazán, hogy megnyerte a versenyt, amikor leült a szállodai székre. Letette a trófeát az asztalra maga elé, és mosolyogva vizsgálta.

Max elővette zsebéből a telefonját, levette a tokot, hogy láthassa róla és Tuuli-ról készült fotót, amit mindig ott tartott, majd a trófea mellé tette. Aztán tárcsázta a számát. "Szia, itt Tuuli. Jelenleg egy versenypályán töltöm az időmet. Viszlát később!".

Max válaszul elmosolyodott.

"Ég veled, Tuuls."

VÉGE

Credit to curvaparabolica

Köszönetnyilvánítás/Acknowledgment

First of all, thank you so much for translating this story. 💋 I really loved it. ❤️

Szeretném tényleg mindenkinek megköszönni, hogy idáig eljutottatok velem, és végig követtétek Maxy és Tuuli történetét. Sok embernek nem tetszhet, mert nem épp "happy end" lett a vége, de tudjátok, hogy az élet nem mindig hoz boldogságot. 

Még egyszer utoljára köszönöm mindenkinek, aki valamilyen formában  támogatott. El sem hiszitek mennyire boldoggá tett. ❤️ 

Remélem a továbbiakban is követni fogjátok a munkásságomat, mert hamarosan új fordítással érkezem. 😏🙈

De nem is húzom tovább az időtöket, legyen csodás szép napotok/estétek! 💙

Puszi-J