"Hopped on the plane at LAX...". Kezdett énekelni Tuuli haladva az autópályán, ahogy beesteledett. "With a dream in my cardigan". Fejezte be Max természetesen nem a zenére, és ez megnevettette a lányt. Közben kivette a lábát maga alól, hogy kinyújtsa. Hat órányira voltak Phoenixtől LA-ig, egybe le akarták tudni. Esetleg itt-ott megállnak egy kicsit, hogy mosdó szünetet tartsanak, vagy egyenek valamit egy közúti étteremben. A város fényesebb volt, mint a többi, ahol eddig jártak. Egyértelműen megmutatta a fényűző életet, ami valójában soha nem állt meg. "Miért nem tudnak itt versenyt rendezni?". Tűnődött hangosan Tuuli, Max pedig rátekintett. "Miami is nagyon menő". Mondta, utalva a tervekre, miszerint a jövőben szerveznének ott egy futamot. Már bejelentették, hogy a vietnami Hanoi szerepelni fog a 2020-as naptárban.

"Igazából nagyon csalódott vagyok, hogy Sepang-ot kivették." Említette Tuuli. Akkoriban a Saubernél dolgozott, mint fotós, és szerette a maláj pályát, hiába volt az év egyik legforróbb versenye. "Jó emlékek származnak onnan". Max elmosolyodott, tisztán emlékezve a közte és Daniel között vívott harcra és a dobogós helyekre. "Magától értetődően". A lány visszamosolygott. Mindig is kedvelték egymást, akkor lettek igazán jó barátok, amikor csatlakozott a Red Bullhoz. Felfedezték benne a tehetséges tervezőt, így felvették Adrian Newey mellé, ami a mai napig megtiszteltetés volt számára. Tuuli tavaly csinálta Max sisakjait, és be kell vallnia a fiúnak büszke volt arra, hogy viselte.

Az új sisakja is lenyűgöző lett, valami újat szeretett volna, kissé fehérebb lett a sárga vagy a narancssárga helyett. Hezitált ezen, mivel tisztelegni akart a rajongói előtt is. De most a fehéret akarta, hiszen imádta azt a színt, és alig várta hogy megmutassa a világnak. Max a texasi katasztrófát szem előtt tartva, már lefoglalt egy lakást. Ott tudnak majd egy éjszakát tölteni, mielőtt megérkeznének. Alig volt késő este, ezért először egy kajáldát kerestek. A redbull pilótája örült, hogy már nem tűnt ki a tömegből. Mindenféle szuper autó közlekedett ebben a városban, így nem ő lesz az egyetlen. Jobban szeretett beleolvadni a környezetbe, mint hogy felismerjék. Hollandiában még nehezebb volt.

Ahol csak egyszer tölthet el egy napot vásárlással a húgával. Anyukáját pedig egy sötétített ablakú autóval szokta hazavinni. Aztán vacsoráznak egy drága étteremben, majd újra elindulnak. Sokkal könnyebb volt, amikor a családja Monacóba repült. Tuulinak nem volt sok kívánsága az estére, csak egy kis időt akart eltölteni, aztán mehettek aludni és pihenni. Főleg azért, mert sok órát töltöttek az autóban ma, meg persze holnap este. Mivel úgy döntöttek, hogy éjszakai kocsikázást tesznek Las Vegasban, utána pedig fel akarják fedezni a Strip-et. Tuuli megint a nyakába akasztotta a fényképezőgépét, ami a szokványos volt. Max kedvelte a látványt, amikor a Hollywoodi Hírességek sétányán mentek. Megvárta, amíg a lány letérdelt, hogy képet készítsen a rajta áthaladó emberekről, és a csillagokról.

"Hé, ott van Michael-é. Mutatott Michael Jackson csillagára, mivel tudta, hogy a fiú imádja azt a zenét. "Valóban". Mosolygott Max, majd lassan a többi csillag felé sétált. "Mondhatok valami közhelyeset?" Kérdezte hirtelen, így a nő megállt, hogy rátekintsen. "Annyi csillag van itt, de mégis te vagy a legfényesebb." A férfi elvigyorodott, Tuuli pedig felnevetett. "Ez valóban klisés, de imádom." Somolygott el Tuuli kezében tartva a gépét, miközben magához húzta, hogy megcsókolja. Ujjaikat összekulcsolták, miközben folytatták a sétát. Szembe kerültek egy szabadtéri múzeummal, kicsi volt, de tucatnyi utcai lámpával, amelyek nagy fénycsóvát hoztak létre. "Kérlek, légy a modellem!" Kérlelte Tuuli, Max felkuncogott, majd beállt a lámpák közé, hogy pózoljon a kamerájának.

A lány felemelte az arca elé, majd a férfira közelített, megragadva az alkalmat, amikor a szemébe tükröződik a fény. Ezzel kontrasztot teremtve a világosság és a sötétség között. "Ha valaha kirúg a Red Bull, tudod, mit kell tenned." Mondta Tuuli, átadva neki a gépet, hogy megnézze az általa készített képeket. "De csak akkor, ha mindegyiket te csinálod." Flörtölt Max, miközben magához húzta, Tuuli pedig felkacagott. "Vannak autóim, amikről tudok képeket készíteni, Verstappen." Szabadult ki a karjaiból, majd Max is felnevetett, tovább sétálva. Az éjszaka végére egy fagylaltozó előtt ültek le, mindketten egy tölcsérrel, különböző ízű fagyival. Egész éjjel kint voltak, befejezték az evést, viszont Max megette a lány fagylaltját, mert annyira tele volt.

Tuuli álmos volt, amikor beszállt az autóba, szinte erőlködött, hogy ébren maradjon, amíg el nem érték a lakást. "Olyan fáradt vagyok". Panaszkodott. "Te voltál az, aki egész éjjel kint akart lenni, kicsim." Mondta Max, de erre csak a szemét forgatta, majd kinyitotta a kocsi ajtaját, mégis ülve maradt. Max nyitva tartotta, majd lenézett rá. Csillagfényes tekintete visszanézett rá, és a lány felé nyúlt. Max kuncogott, és gond nélkül felkapta, aminek hatására úgy tekerte körbe a végtagjait, mintha egy kis koala lenne. Max kitárta az ajtót, közben nem akarta elengedni. Megtalálta a hálószobát az első emeleten, aztán letette az ágyra. Amint a feje a párnákhoz ért elaludt, Max ráterítette a takarót, hátha nem fázik meg. Be is csukta neki az ablakokat és a függönyt is elhúzta.

Max kiment a hálószobából, amikor csörögni kezdett a telefonja, és azon tűnődött, ki az. Arra gondolva, hogy itt késő van, mert ugye ott volt az a kilenc óra különbség LA és Európa között. "Szia, itt Max." Szólalt meg. "Szia Max, Vaika vagyok, Tuuli anyukája". Nagyon meglepődött, amikor meghallotta a hangját. "Sajnálom, hogy felhívtalak, úgy érzem magam, mint egy ötéves édesanya." Kissé felnevetett. "Tuulival ma egy kicsit korábban beszélgettünk sms-ben. Azt mondta, hogy minden rendben van, de én mégis szeretném hallani a dolgokat a te szemszögedből is." Folytatta a nő, Max pedig a konyhapultnak támaszkodott egy pohár vízzel. "Szerintem jól van, kicsit fáradékonyabb, mint például egy sétától vagy valami ilyesmitől, de ettől függetlenül jól van. Van mikor túl sokat gondolkodik." Felelte Max.

"Minden nap szedi a gyógyszert." Tette hozzá. "Az jó". Egy pillanatra elhallgatott. "Hiányzik nekünk." "Megértem". Max halk hümmögést hallatott. "Ma kaptunk egy levelet a kórháztól, amiben azt írták, hogy a hét végén megakarják nézni. Jövő vasárnap érkeztek, ugye?" Kérdezte Vaika. "Igen, biztos lehetsz benne, hogy minden a tervek szerint alakul. Mindenesetre két hét múlva Barcelonába kell utaznunk." Magyarázta Max. "Oké, jó. Akkor már nem is zavarlak titeket gyerekek". A nő ekkor felkacagott. "Nem zavarsz, Tuuli egyébként már alszik". Max is nevetett. "Jó éjt nektek". Köszönt el Vaika, majd a fiú a búcsúzás után befejezte a hívást. Meg itta a pohár vizet, majd a fürdőszobába ment, hogy fogat mosson, meg valami kényelmes pizsibe öltözzön.

Csatlakozott Tuuli-hoz a nagy ágyba, a lány pedig automatikusan a mellkasához bújt, amikor magához húzta. Állát a fejére tette, később mélyet sóhajtott, mielőtt elaludt.

Utazásuk utolsó néhány napja két másodperc alatt telt el. Felfedezték Los Angeles-t és az Universal Stúdiót. Tuuli végül vásárolt LA-ben és Las Vegasban is, mivel a legutóbb meglátogatott város az pont Las Vegas volt. Tuuli a kocsiban aludt, hogy ébren maradhasson a The Strip-i éjszakai útra. Világos volt, hogy nagyon szereti ezt a várost. Annyi mindent lehet látni, és teljesen büszke volt magára, hogy sok mindent sikerült megcsinálnia a bakancslistáján. Max eközben örült, hogy búcsút mondhatnak az Aston Martintól. Amivel több mint ezer mérföldet mentek, egészen Amarillótól Las Vegasig, és el tudták érni a gépet, amivel végül Washington DC-be mentek. Furcsa volt, hogy az időjárás ilyen gyorsan változott az Egyesült Államok különböző részein.

Tuuli egy vastag pulóvert vett fel, ismét elő kellett vennie bőröndjéből a télikabátját, amit New York óta nem használt. Időt szántak arra, hogy megnézzék Washingtont, hiszen ez volt a kirándulás az utolsó napja. Mindent meglestek DC-ben, a Fehér Háztól, a Lincoln-emlékművön, a Jefferson-emlékművön és a Nemzeti Lég- és Űrmúzeumon át mindent. Határozottan a kedvencei közé tartozott. Sajnos minden mulatságnak vége szakad, és a Washingtonból Nizzába való repülés is ezt jelezte. "Valamiért olyan furcsán érzem magam." Mondta Tuuli, miközben egy taxi hátsó ülésén ültek a repülőtérre tartva. "Szinte olyan érzésem volt, mintha itt laknék". Kuncogott. "Sok mindent láttunk ebben a pár hétben." Max hümmögött, keze a térde belső oldalán pihent.

"De tényleg sokat. Meg kell tisztítanom a fényképezőgép lencséit, mielőtt Barcelonába megyek." A lány felkacagott, Max pedig rámosolygott. Persze a városok, amiket meglátogattak, csodálatosak voltak. A látnivalók szépek voltak, de a legjobb az egész utazásban az volt, amikor megtalálták egymás szerelmét. A Tuuli-ba való beleszeretés volt az egyik legszebb dolog, amit valaha is érzett az életében a pilóta. Max megemlítette a lánynak, hogy az anyja felhívta, és azt mondta, néhány nappal azután, hogy visszaérnek, kórházi kontrollra van szüksége. Így Max felajánlotta, hogy maradhat nála pár napig, hiszen közel van az intézményhez. Tuuli tudta az okát, a közelében akarta őt, hogy vigyázzon rá. A két teszt között haza megy, hogy egy kis időt töltsön a családjával.

Őrület volt, hogy alig érnek haza, de már egy egész hónapot előre kellett tervezniük. Minden munkát az eseményekre tervezték, így alig volt ideje hazamenni, bár már hozzászokott. Éppen a helyzet miatt akad sok más tennivaló is, amit szeretett, de a betegsége kényelmetlenné tette. Tuuli egy kis időt még el töltött a gépen ülve, hogy szerkeszthesse a képeit. Majd posztot tett ki Instagramján, aztán csinált egy kis helyet a kameráján, mielőtt filmet nézett volna Maxel. New Yorkba indultak, így a hazaút hosszú volt.

Amikor Nizzába értek, a reggeli nap sütött. Látta, hogy a fiú édesanyja és húga ott vannak. Sophie-nak könnybe lábadt a szeme, amikor meglátta őket, majd szorosan megölelte mindkettőt. Victoria magához ölelte testvérét és Tuuli-t is, készen arra, hogy mindent hallhasson az utazásról. "Oh, mellesleg". Tuuli említette, mielőtt a kocsihoz sétáltak. "Ez történt". Összekulcsolt kezüket felmutatta, a lányok felnevettek. "Gondoltuk, drágám." Sophie és Tuuli felnevetett, erre Max mosolyogva rázta meg a fejét, a világ három kedvenc nőjére. Hazatértek. Az igazi munka csak most kezdődik. Csináljuk.

Credit to curvaparabolica