Max karjaiban való ébredés a legjobb reggel, amit csak Tuuli kívánhat. Miután tegnap este felfedezték Phoenixet, egy hegyi túrával úgy döntöttek, hogy ma aludnak. Mondta Tuuli az ágyban, miután kiszabadult az öleléséből. Törökülésbe ült, miközben kihúzta telefonját a töltőből. A térképen megnézte Phoenix és Los Angeles közötti távolságot. Mivel látni akarta Washingtont is, úgy vélte, hogy egy kicsit fel kell gyorsítaniuk az utazást. Sok mindent láttak tegnap este Phoenixben, és más nem volt, amit nagyon szeretett volna. A városban való kocsikázás is nagyon szórakoztató volt. Keresni kell egy éttermet a szálloda közelében, ahol reggelizhetnek. Mivel már délelőtt tíz óra volt, meg is beszélhetik a terveiket. Tuuli kissé megijedt, amikor érezte, hogy Max mögé kerül. "Mit csinálsz?". Kérdezte, majd körbe ölelte karjaival, hogy magához húzza.

"Megnézek néhány üzenetet". Mondta, megnyitva a WhatsApp-ot. "Gondolkodom, hogy mit csinálhatnánk ma". Tette hozzá Tuuli, amikor a hasra fordult, kezeit pedig a fiú mellkasán támasztotta. "Te vagy a főnök, kívánságod számomra parancs." Ásított Max, majd a kezével megsimogassa az arcát, és ujjaival máris a szőke tincseit forgatta. Elmosolyodott az álmos arckifejezésén, szemével röviden elkalandozott a fiú vonásain. Pár napja nem borotválkozott, ezért borosta borította az állát és az állkapcsát, meg egy kicsit a szája felett. Érettebbnek tűnt, de a lány úgy gondolta, hogy így is jóképű vagy azzal, vagy anélkül. "Megyek zuhanyozni". Említette Tuuli ismét felülve, de Max álmos szemeivel durcás fejet vágott, mert kikászálódott az ágyból. "Olyan aranyos vagy". Felelte a lány utána összeszorította az arcát, majd odahajolt, és egy puszit nyomott rá. "Szia". A férfi hümmögött, Tuuli csak nevetett, mert csak a fürdőbe ment.

Tuuli megnyitotta a vizet, közben levetkőzött a tükör előtt. Mellkasa oldalára tekintett, ahol a műtét sebhelye volt. Ránézett a másik mellére, kis sebek és vörös árnyalatok voltak a mellbimbója körül. Feltételezte, hogy ezek csak a tegnap történtek miatt lehettek, amiket Max-el élt át. Egy mosolyra húzta a száját, amikor a tegnap történtekre gondolt. Tuuli a víz alá ment, és bevizezte a haját, nem úgy, mint korábban. Ismét lenézett a testére, tudva, hogy belülről a dolgok rosszabbak, mint azt mindenki gondolja. Észre vette, hogy ég a szeme, majd mély lélegzetet vett, csuklóját a szája elé tartva, hogy ne hallatszódjon a szipogása. Ezt az életet, a Max-el való utazást kezdte egyre jobban szeretni minden egyes nap. De ennek vége lesz, amint Washingtonból Nizzába repülnek, hogy aztán elkezdődjön az új szezon.

Őszintén szólva, félt. Természetesen tegnap este nem a szex miatt folyt vér az orrából. A rák a gyógyszer ellen dolgozott, és napról napra erősödött. Amíg nem volt sok fájdalma, egészen rendben volt. De mivel belépett Max az életébe, a korábbinál nagyobb szenvedéllyel sem akar meghalni. Tuuli-nak nem volt bátorsága elmondani neki. Nem akarta összetörni életének eme a fontos szakaszában. Az új szezon előtt, mint alapvetően a Red Bull elsőszámú pilótájaként. Senki nem mondta, de mindenki így hitte. Ezzel a csapattal pontokat akart szerezni a fiú, és ezt mindenki tudta. Talán nem kellene ott lennie, hogy lássa. Tuuli mondogatta magának, hogy ne gondoljon a 'talán' és a 'mi lenne, ha' kérdésekre. Egyszer élt, és itt volt az ideje, hogy újra megtegye. Élvezze, ameddig csak lehet. Nem volt az a fajta, aki leül és depressziózik. Meg fog halni, de nem ma.

"Tuuls, jól vagy? Már eltelt fél óra." Max hangja félbeszakította gondolataiban, és elzárta a csapot. "Jól vagyok, csak megbeszélem a dolgokat magammal." Válaszolta, miközben levette a törülközőt az állványról, hogy megszárítkozzon. "Rendben". Max kuncogva hagyta magára. Tuuli egy farmernadrágba és egy egyszerű ingbe bújt, nem volt kedve sminkelnie magát, mivel ma valószínűleg nem volt rá szükség. Csak némi krémet tett az arcára, mivel volt némi vörös folt itt-ott. Egy ajakbalzsamot kent ajkaira, mielőtt kiment a fürdőszobából. Max rámosolygott az ágyon ülve teljesen felöltözve. "Találtam egy éttermet, ami közel van ahhoz, ahol tegnap ettünk, de itt inkább reggelit és ebédet szolgálnak fel." Említette. "Remek, éhes vagyok". Mondta Tuuli, a hasát simogatva. "Örülök a találkozásnak, éhes. Max vagyok." Ugratta, a lány mosolyogva forgatta meg a szemét. Majd a vállánál meglökve elment, hogy felvegye a cipőjét.

Max felnézett, amikor Tuuli a tükör elé lépett, hogy befonja a haját. Ujjai elkapta a derekát, amikor felállt, hogy még egyszer magához húzza. Gyengéd csókokat hagyva csupasz bőrén. "Eltüntettem, amit tegnap este hagytál." Mondta figyelmeztetően Tuuli, de csak kisfiúsan vigyorgott rá, amikor rá tekintett a tükrön keresztül. "Nem hallottam, hogy panaszkodtál volna miatta." "Volt valami a számban". Vont vállat, majd hátra nézve a döbbent arcát leste. Felkacagott, miközben a táskáját és a telefonját kereste. "Az elsők között akarok lenni a barátnőid listáján". Mondta a tervező, miközben a folyosón mentek a lifthez. "Úgy mondod, mintha sok barátnőm lenne." Duzzogott a versenyző. "Olyan nőcsábász voltál fiatalabb korodban, kicsim. Úgy értem, nézz rá". Felé fordította a telefonját, egy hülye kép volt, amikor kisebb volt, és ajkai elváltak egymástól.

"Ki küld neked ilyet?" Tuuli sírva fakadt a röhögéstől, amikor Max megpróbálta elvenni tőle a mobilját. Biztosan megnézték őket mások, akik csatlakoztak a liftben. "A húgod". Mondta ki, minden alkalommal kuncogott, amikor eszébe jutott a kép. "Általában szeretem, ha a barátnőmet szeretik a családom, de most kétlem." Válaszolt makacsul Max, majd kezét a farmerja zsebébe nyomta, amikor az étterem felé vették az irányt. "Valójában benne vagyok egy csoportban az anyukáddal és a húgoddal". Árulta el Tuuli. "Tuuli!". Mondta Max, és fújtatott. "Elveszed a családomat, vagy mi?" Mondta, még csak nem is tud megbántottnak tűnni, hiszen valójában boldog volt. Örült, hogy ennyire szeretik, fordítva sokkal rosszabb lett volna. Tuuli és Max eljutottak az épülethez, és rögtön lett két asztaluk, bár eléggé zsúfolt volt. Leültek, és már meg is rendelték az italokat.

"Tehát, hogy időben megérkezz Barcelonába, még adj egy kis időt magadnak, hogy felkészülj a szezon előtti tesztelésre, szerintem jó lenne, ha kicsit felgyorsítjuk a dolgokat". Kezdte Tuuli, táskáját a lába közé tette. "Még másfél hetünk van hátra. Tudunk időt szakítani. Mármint van még Los Angeles, majd utána a Washingtonba tartó gépre szállunk fel". Mondta Max. "Igen, de a Los Angeles-i autó út eltart egy ideig, és a hazautazás is." Mondta Tuuli, Max gondolatban bólintott, mert igaza volt. "Szeretnék egy kis időt szánni arra, hogy Los Angelesben legyek, mintha nem akarnám elsietni. Mindig is arról álmodtam, hogy meglátogatom a várost." Érvelt a leány, Max közben a könyökét az asztalra tette. "Mi lenne, ha egy napot LA-ban töltenénk, éjfélkor elutaznánk Las Vegasba, majd repülővel Washingtonba. Ide pedig nem jövünk vissza." Mondta Max, a vigyora kissé elhalványult a mondata végén, de most igaza volt. "Oké. Csináljuk." A lány felemelte kávéscsészéjét, hogy koccintsanak, majd mindketten újra felnevettek.

        Úgy döntöttek, hogy távoznak, miután visszatértek a villásreggeliről. Érezték, hogy újratöltődtek, hiszen jól bekajáltak, és készek voltak útra kelni. Max berakta cuccaikat az autóba, míg Tuuli gondoskodott a kártyák visszaadásáról, aztán köszönetet mondott mindenért a személyzetnek. Max közben előre ment a kocsiért. Tuuli a navigációs rendszert is megfelelően beállította, amikor kihajtottak. "Gyorsan meg kell állnunk egy közeli benzinkútnál, mielőtt véglegesen elhagynánk Phoenixet." Említette Max. "Rendben". Mondta a lány, és visszaült a bőrszékbe. Utána csend volt az autóban, de nem az a kínos csend. Egyikőjük sem bánta, hogy csak a rádió tölti be a háttérzajt. Hamarosan találtak egy benzinkutat, Tuuli pedig maradt a járműben, miközben a fiú tankolt. A lány végiggörgette a képeket, amelyeket telefonjával készített a teljes út során.

"Több mint 1000 képet készítettem a mobilommal." Mondta, amikor Max visszaült nevetve. "Az sok. Nem úgy volt, hogy magaddal viszed a kamerádat, hogy ne robbantsd szét a telefonod tárhelyét?". Ugratta, mire a lány mosolyogva forgatta a szemét. "Meglehet". Válaszolta Tuuli, miközben tovább mentek. Visszanézte a New Yorkos, a Miamis és a Havannas képeket. "Amikor elkezdtük ezt az utat, azt hittem, soha többé nem akarok hazamenni." Szólalt meg ismét Tuuli. "De már hiányzik?" Kérdezte Max gyengéd mosollyal. "Eléggé". A lány kuncogott. "Csak gondtalan napjaim voltak itt. Napok, amikor nem kellett aggódnom a holnap miatt, ha érted, mire gondolok." Max bólintott, majd megint az útra nézett, amikor ráfordultak az autópályára. "Leállok, nem akarok depressziósnak tűnni." Mondta Tuuli, és kinézett az ablakon.

"Semmi gond, csak beszélj, amikor szükséged van rá. Ez nem olyan, mint egy egyszerű láz, Tuuls." Kezével megfogja az övét, és ujjaik összefonódtak. "Mögötted állok, mindig". Tette hozzá, és a lány csak szorított a fogáson. Tuuli a fiú karjára hajtotta a fejét, és mélyet sóhajtott, figyelve az utat és a többi elhaladó autót. "Nagyon várom Las Vegast." Szólalt meg végül. "Én is, érezzük jól magunkat ott, rendben?" A férfi elmosolyodott, a lány is mosolyogva bólintott. Lehajolt, hogy megpuszilja az arcát, és úgy tett, mintha az autó repülne. A lány fújtattva elengedte a kezét, azonban mindketten elmosolyodtak. Nem kellett kimondani azt az egy szót, ami mindkettejük fejében járt.

Credit to curvaparabolica