Tuuli halk puffanással csukta be az ajtót, majd egy nagy lélegzetet vett Phoenix friss levegőjéből, hiszen már majdnem ott voltak. Az autó egy dombtetőn állt meg, úgy döntöttek, hogy egy utolsó szünetet tartanak, mielőtt magához a városhoz érnének. Max felé tekintett, amikor nekitámaszkodott az Aston Martin motorháztetőjének. Ujjai a fényképezőgép köré tekeredtek, hogy aztán képeket készítsen a lenyűgöző látványról, amit a magaslat kínált. A szél lágyan kifújt egy pár hajszálat a feje tetején lévő kontyból, amelyek az arcát keretezték. "Annak ellenére, hogy az autó elromlott...". Köszörülte meg Tuuli a torkát, amint csatlakozott hozzá a fiú, karját a mellkasa előtt fonta össze, hogy élvezze a meleg napsütést. "Nagyon élveztem az ide vezető utat." Fejezte be, majd leengedte a gépét, hogy a nyakán lógjon. "Én is". Max rámosolygott, később a lány a vállára hajtotta a fejét.

"De hogyan folytassuk tovább?" Kérdezte hirtelen Max, Tuuli pedig ismét felemelte a fejét. "Mit?". Kérdezte válaszul. "Mi. Te és én". Mondta. "Mik vagyunk most?". Folytatta Max, Tuuli halkan felnevetett. "A betegségem jobban fog fájni, ha túlságosan belém szeretsz, Max." Felelte Tuuli visszatéve kameráját a tokjába. "Már túlságosan is szeretlek, Tuuls." Mondta halkan, ujjhegyeivel a karját súrolta. "Csak azt akarom, hogy az enyém legyél, amíg élvezhetjük." Tuuli kristályos szeme a fiúra tekintett, amikor simogatta az arcát, és élvezte meleg tenyere érintését. "Akkor azt hiszem, vagyunk valamik." Mondta Tuuli apró mosollyal, majd észre vette, ahogy Max keze a hátán megindul, hogy pihenjen egy kicsit a derekán, és közelebb húzta. Belenézett csillogó szemeibe, amikor a férfi lehajolt. Ajkaik egymáshoz simultak, mielőtt még egyszer megcsókolták volna egymást. Max a szájára mosolygott, szerette ezt a pillanatot.

"Hogy elkerüljük a múltkori baklövést keressünk egy olyan szállodát, hogy a városban tudjunk ebédelni." Javasolta Tuuli, amikor elváltak, hogy aztán újra beüljenek a kocsiba. "Egyetértek". Hümmögte Max, majd beindította a járművet, hátramenetbe váltott, hogy végül rendesen az útra térjen. "Nekem is nagy szükségem van egy zuhanyra." Panaszkodott a lány. "Tudom". Tartotta fent az orrát Max, mintha érezné az illatát, erre Tuuli fújtatott, és játékos módon meglökte a vállát. Folytatták az utat Phoenix felé, és jól látható volt, hogy ez is egy Arizonai város, pálmafák az út szélén, ezek valószínűleg a Beverly Hills-i Rodeo Drive másolata lehetett. Tuuli az autó ajtajának támaszkodott, és az elhaladó nagy épületeket nézte. Max talált egy kajáldát és egyben kávézót is, ahol enni lehetett. Le tudott parkolni az étterem előtt, közvetlenül a járda mellett.

A szép idő miatt úgy döntöttek, hogy a teraszon ülnek le, ahol egy asztal maradt. "Az autóra ráfér egy mosás". Említette Tuuli, belekortyolva a kávéjába. Az alja poros volt a homokos utaktól, amelyeken az elmúlt tíz órában haladtak. "Egyértelműen". Max hümmögött válaszul, nagyon elégedett volt a csirke salátával, most valami egészségesre vágyott. Nem akarta magát bűnösnek érezni, amikor újra elkezdődik a szezon. "Három hét van hátra az első tesztekig." Folytatta, és a lány bólintott. "A teszt festés csodálatos lesz". Árulta el, és a férfi letette a pohár vizet, amikor ránézett. "Tessék? Honnan tudod ezt?". Kérdezte kuncogva. "Adriannel közösen terveztük". Mondta a tervező lány, mintha ez nem is lenne különleges hír. "És ezt csak most mondod?" Kérdezte Max hitetlenkedve. "Valójában titkos információ, tehát nem tudsz semmiről".

Nevetett. "Világos. Semmi tipp?". Max vonogatta a szemöldökét, de Tuuli mosolyogva rázta a fejét. "Semmi tipp". Válaszolta. "Hamarosan látni fogod a Silverstone-i leleplezésen." Max visszamosolygott rá, és villáját ismét a salátájába szúrta. Ez minden évben megszokott volt, különleges festéssel készülnek az első körökre Silverstoneban. Majd amikor Barcelonába utaznak a hivatalos tesztekre a csapatokkal, festés a szokásos matt kék-piros Red Bull marad. De Max nem bánta, tetszett neki az autófestés következetessége, és az egyszerű színek végül is illettek a csapathoz. Az ebédjük után először elmentek egy autómosót keresni, Tuuli addig kint várt, hogy telefonját a wifi-hez csatlakoztassa. Megivott még egy csésze kávét, miközben egy padon ült, hogy két éjszakára foglaljon le egy szállodát. Felhívta őket, hogy ki tudjon venni egy szobát kettőjüknek, ügyelve arra, hogy két ágyas legyen, és ne egy.

Az Aston Martin vadonatújnak tűnt, a fekete lakk csak úgy ragyogott a napfényben. "Útközben találtam egy mosodát is, majd a GPS-be beírom." Mondta Tuuli, amikor beült, körmei a navigációs rendszer képernyőjéhez ütődött. "Nem volt kedved vásárolni, amíg le nem szálltunk?" Kérdezte Max vigyorogva, a leány pedig felnevetett. "Nem tudom, talán Las Vegasban vagy Los Angelesben." Vállat vont, mert azt a két várost is meg akarta látogatni. Utolsónak Seattle volt a listáján, aztán hazarepülnek. Tuuli hátradőlt a bőrülésen, és elgondolkodott azon, milyen természetes érzés Max mellett lenni. Jómaga sem akart hazamenni, valószínűleg azért, mert félt attól, hogy mi történhet, amint elhagyja az Egyesült Államokat. A másik oldalon viszont szívesen látná a csapatot. Hosszú téli szünet volt, és mindkét részlegnél szerette a srácokat. Gondolataiba elmerülve rájött, milyen fáradt is.

A keze megmozdult, amikor érezte, hogy egy kicsit megfájdult az egyik testrésze, de azt feltételezte, hogy a szűk hely miatt volt, amikor tegnap este aludtak, a csomagtartóban. A fekvő hely kemény volt alatta, a feje alatt csak egy párna volt, ami jelen esetben Max mellkasa volt. A fiú rámosolygott, amikor ásított, tudta, hogy pihennie kell egy kicsit. Délután már bejelentkezhettek a hotelben, így Max azonnal oda tartott. Megkönnyebbülten vélte felfedezni, hogy egy négycsillagos szálloda volt. A szoba tágas, és elegendő hely van kettejüknek. Egy nagy méretű ágy van a szoba közepén, nem pedig két sima ágy, mint az utazás elején. Max ledobta a csomagjaikat egy sarokba, Tuuli pedig leült a heverőre. "Megyek zuhanyozni". Említette, de nem ment sehova. Max kuncogott, és fáradt mosollyal nézett rá.

A ruhájukat megmosták és megszárították a mosodában. Ez nagyon boldoggá tette Tuulit, mostmár újra tiszta kedvenc farmerja, de pillanatnyilag nem volt hozzá energiája felhúzni a lábára. Max hirtelen meglepte, amiért felkapta az ágyról, majd kinyitotta a fürdőszoba ajtaját. Letette a földre, mielőtt megnyitotta volna a vizet. Tuuli nem szólt semmit, amikor lekapta magáról a pólót, majd a lányt is levetkőztette meztelenre. Becsukta a szemét, amikor a víz az arcára fröccsent, élvezte a langyos vizet. Max kezei a hátán voltak, és magához húzta. Tett egy kis sampont a tenyerére, utána elkezdte mosni a haját. Elég magas volt a fiú ahhoz, hogy átnézzen a feje fölé, hogy lássa, mit csinál. Tuuli rátekintett, miközben a kezét a mellkasára tette. "Mi az, baby?" Kérdezte Max mosolyogva.

Tuuli érezte, ahogy a melegség szétárad a testében, a becenév hallatán. "Csak csodállak". Válaszolt a lány, figyelte, ahogy kezét a homlokára tette, hogy a sampon ne kerüljön a szemébe. "Eszembe jut a kis Szenilla a Szenilla nyomából, pont így nézel." Kuncogott Max. Rebesgette a szempilláját, erre mindketten felnevettek. "Pihenned kéne egy kicsit, utánanézek az interneten, hátha tudunk valamit csinálni ma este." Mondta Max, ahogy kimosta a sampont szőke hajából. Tuuli nem tiltakozott, ahogy lehunyta a szemét érezte, hogy milyen fáradt. Max elzárta a vizet, aztán egy törülközőbe csomagolta. Megszárította a testét és a haját, mielőtt belebújt pulóverébe meg egy rövidnadrágba. Ledobta magát az ágyra, és bebújt a paplan alá. "Később beszélünk". Hümmögte a nő, Max elmosolyodott, amikor a lány az oldalára fordult, és szinte azonnal elaludt.

Max hallotta, ahogy a telefonja rezeg, valahol az asztalon hagyta. Odament, csendben bement a fürdőszobába, hogy felvegye, Tuuli zavartatása nélkül. "Max, remélem, nem hívlak az éjszaka közepén." Christian volt. "Nincs semmi baj". Kuncogott lágyan Max. "Nem tudom, hol vagytok. Csak tájékoztatni akartalak, hogy szeretnénk, ha te és Tuuli itt lennétek az első tesztnapokon. Már elég rég óta távol vagytok. Nem akarlak siettetni, főleg nem Tuuli-t. Egyébként hogy van?". Kérdezte a főnöke, Max közben szét hajtotta az imént használt törülközőt, hogy száradjon. "Teljesen rendben van. Észrevettem, hogy fáradtabb, és egyre kevesebbé bírja. Durva éjszakánk volt, amikor a kocsiban kellett aludnunk, mivel szivárgás volt a benzintartályban." Röviden tájékoztatta. "Jaj, az nem jó. Elrendezted az egészet? Remélem, ma este egy szállodában alszotok". Válaszolt Christian. "Igen, Tuuli most alszik."

"Oké, ezt jó hallani. Mindenesetre, ahogy mondtam, kérlek, gyertek el a barcelonai tesztekre, és minden rendben lesz." Beszélgetésük egy kicsit tovább folytatódott, közben Christian mesélt Maxnek a show-ról, amit Pierre-el Silverstone-ban csináltak, és jól ment, ahogy várták. A telefonhívás nem sokkal később véget ért, aztán Max teljesen felöltözve jött ki a fürdőszobából. Látta, hogy Tuuli táskája nyitva van. Ránézett a gyógyszerdobozára, ami a tetején volt. Szépen leellenőrizte, csak hogy megbizonyosodjon arról, nem felejtette el, vagy egyszerűen túl makacs volt ahhoz, hogy bevegye őket. Végül is Tuuli-ról volt szó, sosem tudhatod, mit tehet. Nevetett a gondolatain, még mindig nem akarta, hogy megváltozzon. Az éjjeliszekrényen lévő mobil kijelzője felvillant, és a férfi nem akart hangos lenni, csak ellenőrizte, ki az. Az anyja volt. Max kicsit habozott, de mégis felvette. Beírta a kódját, ami a születésnapja volt, így könnyű volt kitalálni.

[Mamának]: Üdv Ms.Kesküla, csak tájékoztatni akartam, hogy Tuuli jelenleg alszik. Nagyon fáradt volt a Phoenix-i autós út után, ezért pihen (lehet, erőltettem egy kicsit). Jelenleg rendben vagyunk.

Max elküldte az üzenetet, és látta, hogy a pipák azonnal kékre váltanak, jelezve, hogy elolvasta. Tuuli édesanyja rövid időn belül visszaírt. Szemét a képernyőre összpontosította, hátha megjelenik egy új üzenet.

[Tuulinak]: Szia Max, köszönöm, hogy tájékoztattál minket. Tuuli nem vette fel a telefonját, ezért úgy gondoltuk rákérdezünk. Nagy lány, és tudjuk, hogy veled van. De el tudod képzelni, hogy mindentől félünk, ami történhet, míg távol van. Köszönöm, hogy vigyázol rá :)

Elmosolyodott az üzeneten, kikapcsolta telefonja képernyőjét, hogy ismét az éjjeliszekrényre helyezze, aztán ott hagyta tölteni. Max Tuulira tekintett, majd kinyújtotta a kezét, hogy néhány nedves tincsét kivegyen az arcáról. Utána megsimogatta orcáját és a homlokát. A pólója nem rejtette el azt a szelíd szerelmi harapást, amit tegnap este a nyakán hajtott, majdnem elvörösödött. Az éjszaka olyan nyomorúságos volt, mégis valamitől elképesztővé vált. Egy emlékké, amelyet örökké őrizni akart. Nem ez volt a legromantikusabb környezet, ahol először voltak együtt, de szenvedélyes és szeretetteljes volt. Max leült egy székre, bekapcsolta egy kicsit a tévét, majd megnézett néhány dolgot a mobilján, hogy keressen egy pár esti turisztikai programot, mintha megígérte volna.

Max reménykedett és pozitív volt abban, hogy még mindig jól csinálja. Remekül érzi magát Tuuli az utazás fárasztó napjai és a betegsége ellenére. Tuuli egy az egy millióhoz tipusú lány volt, ezért remélte, hogy ő is lesz az, aki túléli a rákot. Egy dolgot biztosan tudott, nem hagyja fel a szerelmét.

Credit to curvaparabolica