FIGYELMEZTETÉS: szexuális tartalom (18 éven aluliak ne olvassák. Ha kényelmetlenül érzitek magatokat, ugorjátok át a fejezetet!)

A hátsó ülést lenyomták, hogy egy síkban legyen a csomagtartóval, és több helyet teremtsen. Tuuli szeme csukva volt, amikor Max fölé került, kissé nehéznek érezte magát a lábai között. Megcsókolták egymást, majd óvatosan meghúzta a lány ajkait, a puszik közötti elektromosság egyértelműen érzékelhető volt. Mikor együtt táncoltak, egymás felé hajoltak kis érintésekkel, mielőtt elváltak volna. Olyanok voltak, mint a mágnesek vagy a bolygók az univerzumban, egyek voltak, de mégsem. Talán jobb is volt, mint a rendes csók, de Tuuli határozottan élvezte, amint ajkait az övéin érezte erősen összekapcsolódtak. Melegség töltötte el a testét, karjait a nyaka köré tekerte. Ujjai végigsiklottak piszkos szőke haján, észrevéve a zselét, amellyel igazítani szokta. Ujjbegyével küzdött, hogy a szálakat összeborzolja. Lágyan hümmögött, és ez választotta el tőle az ajkát. Közben a fiú nyelve felfedezte a száját, a kezei pedig végigmentek az oldalán, hogy felemeljék a pulóverét.

Tuuli a kezét feje mellé tette, amikor felfelé húzta az anyagot, és eltávolította a testéről. Mellkasuk összeért, amikor folytatta az abbamaradt csókot. Max érezte, ahogy a keze elhagyja a haját, és lefelé kúszik a mellkasán, körmei enyhén karcolják a bőrét, amikor levette róla a felsőjét. Hagyta, hogy tenyere végi vándoroljon a felsőtestén és a hasán lévő kockákon. Érzékelte, ahogy a bőr alatt futó izmok még jobban felcsigázzák, és a szupernóva szemei ​​a tejút sötétjévé váltak, amint ránézett. Kölnijének illatától elájult, amikor megérezte az illatot. A pézsma illat hirtelen olyan éretté tette a fiatal autóversenyzőt. "Nem baj, ha én...?". Kérdezte Max, duzzadt és vörös ajkakkal a csókolózástól, kezeivel a mellét simogatta melltartóján keresztül. Tuuli bólintott, nem félve vagy szégyellve megmutatva magát. Max a háta mögé nyúlt, hogy kikapcsolja a kapcsot, majd óvatosan lecsúszatta a pántot a válláról.

Tuuli az arcát nézte, hogy megfejtse, mire gondol, miközben a férfi szeme a mellkasára esett. Látta a heget, amely még mindig látható volt, és végig futott az elülső oldalán. A bőr még vörös volt, de egyáltalán nem tűnt csúnyának. Tovább fog gyógyulni, amíg nem lesz a saját bőrszíne, és alig lehet majd látni, hacsak nem nézik meg alaposan. Tuuli nem látott undort vagy bármi mást a szemében, csak olyat, ami a csodálkozásra és a kíváncsiságra hasonlított. "Fáj?". Kérdezte halkan, mire a lány megrázta a fejét. "Már nem". Válaszolt. Max újra megleste, mielőtt ismét a szemébe nézett volna. "Tuuli, nagyon szép vagy." Mondta, a lány rámosolygott, és felé hajolt, hogy még egyszer megcsókolja. Abban a pillanatban egyáltalán nem ölték meg a hangulatot. Csípőjük eggyé vált, keze hamar vissza tért a testére, hogy megszabaduljon a farmerétől. Tuuli is ugyanezt tette, kezével a hasán át a csípőjéig, aztán kigombolta a ruhaanyagot.

Max ajka a nyakán elterelte a figyelmét, amikor az álla alatt nyomott puszikat, a szemhéja megrebbent az ottani melegségtől. Nyelve benedvesítette a bőrét, amikor szívta és harapta a torkát. Halk nyöszörgés szakadt ki szájából, mikor még mindig le akarta húzni a farmerjét, csak nem tudta elérni a cipzárt. Max enyhén felkuncogott, elemelte fejét a nyakáról, majd felült, de egy kicsit túl gyorsan, és emiatt a fejét be ütötte a kocsi tetejébe. "Auw, jezus". [Au, jézus] Nyögött hollandul, és Tuuli nevetése visszhangzott. "Igazán szexi". Mondta a lány, a szemét forgatta, és egy mozdulattal levette az alsóját és a farmert, ez elhallgatatta. Tuuli-nak rég nem volt barátja, így csak maga elégítette ki a szexuális szükségleteit. Max odanyúlt a pénztárcájáért, hogy elővegye az óvszert, annak ellenére, hogy a nő gyógyszert szedett. Túl kínos lenne egy olyan Aston Martin visszaadása, aminek szivárgó tartálya van, és furcsa foltjai a hátsó ülésen. Nem nyomódott belé azonnal, újabb csókkal lepte meg, miközben keze végig kígyózott a testén.

Elakadt a lélegzete, amikor a fiú hüvelykujja megsimogatta az idegvégződését, két ujja izgatta a bejáratát, mielőtt benyomult volna. Egyértelmű volt, hogy van tapasztalata, de Tuuli nem panaszkodik. Max elégedetten látta, ahogy a feje hátracsuklik, kezével pedig a bicepszét fogja, ahogy gyengéden belé simította az ujjait. Az autó ablakai lassan párásodni kezdtek, olyan volt, mint egy filmjelenet. A lány nyögése volt a legszebb dolog, ahogy a mozdulatokkal együtt a csiklóját simogatta. Max válaszul morgott, és érezte, ahogy ujjai benedvesednek, el tudta képzelni, hogy milyen jó érzés neki. Tuuli panaszos nyafogást hallatott, amikor a férfi kihúzódott, mielőtt elment volna, de visszatért a bejáratához. Lábait kissé szélesebbre tárta, hogy könnyebben hozzáférhessen.  A nő felnézett rá, amikor ismét fölé került, majd belé hatolt.

Alhasán lévő keze azt jelezte, hogy lassan és gyengéden csinálja. Érezte, hogy reszket, amint a hossza miatti égő érzés hullámzik végig a testén. Tuuli a nyakába hümmögött, amikor teljesen belé ment, fogai alsó ajkába vájtak, a feje ismét hátra esett. Max felnyögött, amint úgy érezte, hogy szűk falai szorítanak rajta, testük összenyomódott, amikor lassan megmozdult. Csípőik egymásnak csapódtak, ajkaik ismét találkoztak. A lány keze visszatért a hajába, mielőtt a lapockái fölött vándorolt ​​volna le egészen a hátáig. Körmeit a bőrén húzta végig, és válaszként morogni kezdett, de nem fájt. "Jó?". Motyogta Max gyengéd csókokat hagyva a nyakán. "Istenem, igen". Válaszolt Tuuli, testében a csúcs jelei csillogtak. Háta ismét ívbe feszült, keze a csípőjén pihent, amikor a fiú lökése lelassult.

Tuuli szorítása a bicepszén erősödött, amikor elment, a combja kissé megremegett. Max a homlokát az övének támasztotta, amint őt is elérte a vég, csípőjük végiggördült az orgazmuson. Nézte, ahogy a leánynak kinyílik a szeme, majd kinyújtotta a kezét, hogy megsimogassa az arcát. Tuuli tekintetével végigsiklott az orcáján, mielőtt még egyszer megcsókolták volna egymást, gyengéden és szeretetteljesen. "Nem jó túlságosan ragaszkodni hozzám." Mondta halkan Tuuli, Max ajkai kissé felfelé görbültek. "Kár, hogy már egy éve megtörtént." Felelte Max, majd a lány mosolyogva megrázta a fejét. Legurult róla, elővett egy műanyag zacskót, amiből kuka lett. Összekötötte az óvszert néhány csomóra, hogy bele dobja. Tuuli ismét felvette a ruhát, mert bár a hőmérséklet emelkedett az autóban, eléggé hideg volt. A lány Max pulóverét vette fel, mivel az a térdéig ért, és melegen tartotta. A fiú is felhúzott egy ruhát, majd halk kuncogással nézett a párás ablakokra.

Tuuli felnézett a kocsit tetején lévő ablakon, látva a csillagokkal teli eget. Észre vette, hogy Max megmozdul mellette, így felé pillantott. Az oldalára fordult, hogy egymás szemébe nézhessenek. Nem volt szükségük szavakra, hogy kimutassák érzéseiket. Max karjaiban vetette, a lány pedig a mellkasához bújt, és hagyta, hogy ismét együtt töltsék az éjszakát.

Néhány kopogás hallatszott az ablakokon, erre Max hirtelen felébredt. Gyorsan felült, szemével hunyorított a ragyogó napfény miatt. Egy férfi állt az autó mellett, üdvözlésképpen felemelte a kezét, amikor észrevette, hogy Max meglátta. Tuuli is ébren volt, de a fiú gyorsan meggyőződött arról, hogy a lány felöltözött, mielőtt az első ülésre kúszott volna, hogy ki nyissa az ajtót. "Jó reggelt". A férfi kiejtése jól hallható volt, mintha egy idegen lenne. "Jó reggelt". Felelte Max, és kezével eltakarta a szemét a fény miatt.  "Láttam, hogy itt állnak az út mellett, és meg akartam győződni arról, hogy nincs-e baj, értitek?" Az idegen kissé elvigyorodott, meglehetősen barátságosnak tűnt cowboykalapjával és csizmájával. "A szerelmes pár nem úgy néz ki, mintha bajban lenne, sajnálom, hogy megzavartam önöket." Kért bocsánatot, majd meg akart fordulni, hogy visszamenjen a kamionjához, ami az Aston Martin mögött parkolt. "Várjon". Mondta Max, majd egy pólót vett fel. "A benzintartályom szivárog". Magyarázta, aztán kiszállt a kocsiból.

"Nem tudunk tovább menni, és itt rekedtünk tegnap este. Esetleg tud egy benzinkutat, hogy telefonálhassunk, vagy esetleg egy garázst?" Kérdezte Max, Tuuli pedig az ülésen térdelt, és gyengéd mosollyal integetett a férfinek. Az úr felnevetett. "Nincs benzinkút vagy város legalább hatvan mérföldön belül, fiam. Nem hiszem, hogy addig akartok gyalogolni." Megfordult, és Max a homlokát ráncolta, majd Tuulira nézett, mielőtt követné a férfit. Kissé megugrott, amikor ledobott egy nehéz kötelet. "Csatlakoztassa az autóhoz, oda viszem önöket." Tuuli már felhúzott egy farmert, és vissza állította a hátsó ülést, mielőtt kiugrott volna. "Elvisz minket egy városba." Magyarázta neki Max, a lány biccentett. Aztán a férfira pillantott, amint az autó megindult az Aston Martin előtt. Sokkal kegyesebbnek tűnt az az autó, mint az a régi, rozsdás Chevy kamion, amelyet a férfi vezetett, de ebben a helyzetben egy fényes páncélban formálta a lovagját. "Nagyon szépen köszönjük". Mondta Tuuli, amikor beszállt a Chevy-be, majd a férfi mellé ült, amikor Max csatlakoztatta az Aston-t a járműhöz.

"Semmi gond". Biccentett felé, majd Max is beszállt Tuuli mellé, mivel a kamionnak volt elöl elegendő ülés, így nincs hátul. "Tehát mit fogunk csinálni, amint felhívtunk egy garázst vagy valami ilyesmit?". Kérdezte a férfi Maxet. "Uram, hány mérföldnyire vagyunk Phoenix-től?" Kérdezte Max. "Körülbelül 150". Válaszolta, a karja kint lógott. "Valószínűleg megy busz Phoenix-be." Tette hozzá. "Nem várná meg, amíg kész lesz az autó?" Tette fel a kérdést Max. "Nem hiszem, hogy ebben a sivatag városban azonnal készenlétben állnak egy Aston Martinos üzemanyagtartállyal." Felelte Tuuli, és ez nevetésre késztette az idegent. "Igaza van". Mondta. "De talán nem kell cserélni." Erősködött Max, az arca kissé kipirult, Tuuli pedig kuncogott. Az úr némi country zenét játszott a rádióban. Végül úgy döntöttek, hátradőlnek, és hagyják elhaladni a tájat. További hatvan mérföldnyi homok és por után megérkeztek egy kisvárosba, egy igazán kisvárosba. Egy benzinkútja volt, és ott le szállították őket.

Max kinyitotta a pénztárcáját, hogy kifizesse a segítséget, de a férfi a fiúra nézett, mielőtt megrázta volna a fejét. "Elég egy mosoly az arcukon és egy köszönet." Az Aston Martint leakasztották a Chevy-ről, majd továbbhajtott. "Van ismét térerő". Említette Max, amikor felemelte a telefonját. Megnyitotta a térképet, hogy lássa, van-e közelben garázs. Volt egy a közelben, úgyhogy odamentek. Beszéltek az egyik szerelővel, aki nyilvánvalóan el volt ragadtatva attól, hogy egy Aston Martin haladt el a városuk előtt. Max remélte, hogy tud segíteni. "Úgy tűnik, minden rendben lesz". Említette Tuuli, amikor kint ültek, és a vállát játékosan Max vállának lökte. "Ha nem, akkor nem tudom, hogy mit csinálunk az autóval." Válaszolta. "Hagyd itt, hogy ugyanolyan rozsdás legyen, mint az a régi Chevy." Mondta Tuuli, Max pedig felnevetett. "Persze". Viccelődött, majd felnéztek, amikor a szerelő hívta őket. "Minden kész!". Mondta büszkén, és Max meglepetten vonta fel a szemöldökét.

"Megmutatom". A szerelő benzint öntött a tartályba, majd beindította, ami újra dübörögni kezdett. Max az autó alá nézett, nem-e szivárog, de minden száraz volt. "Szeretném odaadni a névjegy kártyámat." Mondta az úr, és átadott egy cetlit a telefonszámával, amely Tuuli kuncogásra késztette. "Ötven mérföldön belül még felvehetem önöket, ha szükséges." Mondta, és Max egyetértett abban, hogy ez jó üzlet. Ezúttal Tuuli vette elő a tárcáját, hogy kifizesse a javítást, Max pedig elvitte az autót a benzinkúthoz, hogy ismét feltankoljon. Tuuli elégedetten ült be mellé, majd Max több mint százra gyorsított, erre a lány megrázta a fejét. Fiús vigyorral tekintett rá, majd kezüket összefonva, indulásra készen voltak.

Credit to curvaparabolica