Tuuli szomorú volt, amikor össze kellett pakolniuk a cuccaikat. Visszatértek az egynapos havannai hajó útjukról, így ideje volt a következő városba indulni. Tuuli említette, hogy meg akarja nézni Texast. Tavaly Austinban a csapattal ment, és imádta az államot, de többet akart felfedezni, hogy belekóstolhasson az igazi texasi, vidéki életbe. "Őrültnek hívhatsz, de ...". "Mindig azt teszem". "Fogd be". Tuuli egy párnát dobott felé, de nevetve kitért előle. "El akarok menni Amarilloba, és ha sikerül egy Aston Martint szerezned, akkor el tudunk kocsikázni a többi államba is, mint egy kis közúti utazás." Javasolta Tuuli, majd egy pillanatra abbahagyta a pakolást. "Vezetni?". Kérdezte Max habozva a távolság miatt. "Csak tíz órára van Amarillotól Phoenix, Arizona. És amint Arizonában érünk, onnan minden elérhető lesz. Kivéve Washington." Max kissé oldalra billentette a fejét. "Csak tíz óra, úgy látom komolyan gondolod." Nem is volt kérdés.

"Ha egyedül lennél, te vezetnél?". Kérdezte a fiú, erre a lány vállat vont. "Valószínűleg buszt választottam volna." Felelte Tuuli, utána becipzározta a hátizsákját. "Repülővel olyan két óra lenne, miért kéne vezetni?". Nyöszörgött Max, a lány kissé duzzogva nézett fel. "Mert az embernek legalább egyszer át kell élnie egy kirándulást az Államokban, kérlek, drága Maximusom". Mondta, a férfi mosolyogva elfordította a tekintetét. "Nagyon, nagyon szerencsés vagy, hogy a legjobb barátom vagy, Tuuls." Mondta Max, a lány felkiáltott, és a karjaiba ugrott. Gyorsan elkapta, lábait a dereka köré fonta, kezeivel pedig a nyakán csimpaszkodott. "Te vagy a legjobb". Mondta Tuuli, erre Max felnevetett, mielőtt letette a földre. "Mindig én vagyok a legjobb, ha megteszem azt, amire kérsz, igaz?" "Akkor is, ha idegesítesz." Tuuli egy puszit lehelt arcára, majd befejezte a csomagolást, hogy berakhassák a poggyászokat az autóba. Mivel Tuuli már tudta, hová akar menni, így megvásárolták a jegyeket online.

Öt órás lesz az út, Tuuli tudta, hogy képeinek szerkesztésével és a Netflix sorozatok behozatalával fogja tölteni ezt az időszakot. Max bezárta a lakást, és a kulcsokat oda tette, ahová a tulajdonos mondta, majd beszálltak a kocsiba. Amikor Tuuli beült, érezte, hogy telefonja rezeg a zsebében, így felvette. "Tere, ema". [Szia anya]. Szólt bele, Max feltételezte, hogy az egyik családtagja az, mert továbbra is észtül beszélt. Hallott a beszélgetésben városokat, amiket már megnéztek, a lány időnként felnevetett, és Max csak hallgatta a gyors nyelvet miközben az autópályán vezetett. "Anyukám üdvözöl". Említette Tuuli, amikor befejezte a hívást, és a táskájába tette a mobilját. Max rámosolygott, a repülőtér felé véve az irányt. "Természetesen mindent tudni akart." Kuncogott Tuuli. "Megértem, a lánya csak egy random csávóval találkozott Amerikában." Ugratta Max, erre a lány lágyan rá csapott a karjára.

"Csak egy srác volt". Gúnyolódott. "Örülök, hogy többet gondolsz rám." Elvigyorodott. "Soha sem mondtam, hogy igen". Válaszolt a lány, és mindketten felnevettek. Max ismét leparkolt a parkolóházban, majd a kulcsokat az őrnél hagyta. Már hívta a miami-s Aston Martinosokat, hogy megköszönje az autót, és kellemesen használták. "Először nézzük meg Amarillo időjárását". Mondta Tuuli, miközben a biztonsági szolgálat felé mentek. Max egyetértően bólintott, majd kis időre elváltak, amikor különböző ellenőrzésekre küldték őket. A bőröndjeiket és a testüket is megvizsgálták, mielőtt továbbjuthattak a kapuhoz. Elég hosszú séta volt odáig, de szerencsére volt elég idejük megtalálni. Max úgy döntött, hogy feltölti a telefonját, és frissíti az oldalait is, később felhívott néhány barátot, akiket értesített az utazásáról. A barátai soha nem találkoztak Tuuli-val, talán egyszer látták Monacóban, amikor eljöttek egy versenyre, de nem beszéltek vele.

Max csodálta, hogy még mindig aggódnak miatta, és úgy tűnik, gondolnak Tuuli-ra, amiért ilyen sokat jelent neki a lány. Mert így van. Nagyon szerette. Dave-t hallgatta, amikor Tuuli a vele szemben lévő egyik széken ült. Kezével a fejét támasztotta kinézve az ablakon, és figyelte, ahogy a repülőgépek fel és le ereszkednek a Miami repülőtér kifutóján. A szíve kihagyott egy újabb dobbanást, és szinte érezte, ahogy a tenyere izzadni kezd. Mintha a négyéves énje megkérdezné a szomszéd lányt, hogy akar-e a barátnője lenni. Arca felforrósodott a gondolattól, hogy Tuuli a barátnője. A mellkasát most meleg érzés töltötte el, kissé megijesztette, hogy tetszett az ötlete, miszerint Tuuli az övé. "Max?". A vonal túloldalán egy hang keltette fel a gondolataiból, majd megrázta a fejét. "Ja, ja. Ik ben er nog". [Igen igen. Még itt vagyok]. Max válaszolt, és elfordult Tuuli-tól, hogy a beszélgetésre összpontosítson.

Tuuli boldogan kortyolt egy Slush Puppy jégkását, amit valahol vásárolt, amikor visszaért a mosdóból, majd adott a fiúnak is, hátha ő is szeretne. Elvette, de nem szerette a túl édes dolgokat, ezért rögtön vissza is adta neki. A lány halkan kuncogott, és csendben ültek, miközben a közösségi médiát lapozgatták. "Csak egy óra van hátra a Miami és Amarillo közötti járatunkig." Említette Tuuli feltartva a telefonját. "Hamarabb szóltam". Tette hozzá. "Ah, oké. Akkor ebben az egy órában még el lehet intézni néhány dolgot." Kuncogott Max, mire a tervező bólintott. "Megnézem, hátha fel tudom-e venni a kapcsolatot az Aston Martinnal Amarillo közelében". Max felállt, hogy telefonáljon. Tuuli biccentett, és keresztbe tette a bokáját, amikor visszaült a székre. A fiúra nézett, ahogy a füléhez nyomta a készülékét, arckifejezése semleges volt, amikor körülnézett. Másik kezét a nadrágja zsebébe nyomta, néhány karkötő volt a csuklóján az órája mellett.

Max nagyszerűen nézett ki, fittnek tűnt, annak ellenére, hogy állandóan utaztak. Nem aludtak ugyanannyit, mint egy héttel ezelőtt otthon. Talán titkos fekvőtámaszt végzett, amikor az igazak álmát aludta, vagy valami ilyesmit. Tuuli ki eresztett egy halk sóhajt a gondolatra. Nem bánná, ha látná, ahogy azt csinálja, végül is nagyon jóképű volt, ráadásul ing nélkül. Ujjhegye bizseregni kezdett amint elképzelte, hogy kezeivel átfuthat széles mellkasán, izmos karjain egészen a hajáig. Tuuli mély lélegzettel lehunyta a szemét. Nem most volt az ideje annak, hogy a szexuális szükségleteire gondoljon. Max hamarosan visszatért hozzá, akinek az arcán vigyor ült. "Minden elrendezve". Tette vissza telefonját a zsebébe, majd lepacsiztak, erre a lány megforgatta a szemét, mégis elmosolyodott. Egy órával később felszállhattak. Az első osztály ülései ismét nagyon kényelmesek voltak. Tuuli felvette fülhallgatóját, ezúttal a saját székében ült, ahelyett, hogy Max-hez szorítanák, mint Miamiba menet.

Tuuli a fényképezőgépén válogatta a képeket, megtartva a jókat, és törölve a rosszakat, néhányat meg Max telefonjára küldött at AirDroppal, melyeket róla készített. A szerkesztés következett, utána frissítette utazási blogját meg a saját Instagram oldalát. Később megnyitotta a Netflixet, hogy megnézzen néhány sorozatot, miközben Max mellette játszott a telefonján. A lány kuncogott, mert úgy nézett ki, mint egy kisgyerek, összevont szemöldökkel összpontosítva, és nyelve időnként előbújik ajkai között.

Amarillo hideg volt Miamival ellentétben, és rájöttek, hogy elfelejtették ellenőrizni az időjárást, amikor elhagyták az államot. Mivel nem akarták, hogy megbámulják és elítéljék a nyári ruházatukat, mindketten bementek a mosdóba, hogy lecseréljék a rövidnadrágot egy farmerra, és a pólót egy pulóverre. "Yeeha, mehetünk". Mondta Tuuli, majd szaladt a repülőtér kijárata felé, ezen Max kacagni kezdett. "Nem tudták idehozni az autót, ezért taxit kell szereznünk, hogy eljussunk a belvárosba, majd onnan kapunk egyet." Tájékoztatta Max, amikor leintette az egyik taxit. Tuuli beült a hátsó ülésre, majd Max-re és a sofőrre nézett, amikor a fiú elmondta, hová akarnak menni. A taxis idegesen kuncogott, hiszen megtudták, hogy Forma-1-es rajongó. Nem akarta kínossá tenni a helyzetet, amiért Max éppen itt van a szabadidejében. Biztos nem akar válaszolni a kérdésekre, vagy nem írna alá dolgokat a rajongóinak, de Max nem bánta. Mivel a férfi kedves volt, és nem akarta zavarni őket, sokkal jobb volt, mint az álnok rajongókkal, akiket szintén eléggé jól ismert.

A sofőr megállt egy autókereskedőnél, ami nagyon menő volt a nyugati városban, de ez nem okozott gondot. Sok ember más városokból jön ide, hogy felfedezze a texasi nyugati várost, hogy majd itt bérelnek egy autót, így az üzlet is egészen jól ment. Az eladók nagyon barátságosak voltak, és azonnal átadták az autó kulcsát. Max elmagyarázta a helyzetüket, így az autót az ország bármelyik Aston Martin kereskedőjénél le lehet majd adni, amikor végeznek a kirándulással. Max felajánlotta, hogy fizet érte, de mivel a Red Bull pilótája volt, és az Aston Martin volt a legfontosabb szponzoruk, az eladó megrázta a fejét, és biztosította őket, hogy nem probléma. "Átkozni szoktalak néha azért, mert F1-es pilóta vagy, és az izgatott és merész rajongóktól nem tudunk normálisan menni az utcákon. De ez...". Tuuli felnézett rá, amikor a fényes, fekete Aston Martinhoz mentek. "Ezért dicsérlek az egekig." Max felnevetett, majd berakta csomagjaikat a csomagtartóba. "És még azt mondtad nem akarod, hogy veled jöjjek." Ugratta.

Tuuli szarkasztikusan felkuncogott, majd beugrott a kocsiba. "Azt hiszem, ezúttal szükségünk lesz egy szállodára. Egy aranyos vidéki szállóra." Izgatottan összecsapta a kezét Tuuli, amikor Max az útra hajtott. "Tényleg cowboy szeretnél lenni egy hétvégén, ugye?" Mondta mosolyogva a férfi. "Nyilvánvaló". Válaszolt a lány, és elkezdett keresni néhány motelt a közelben, ahol aludni lehet. "Van egy város Amarillo közelében, egy hatalmas sárga steak house-al, meg egy panzióval. Nem túl népszerű, így oda mehetünk és lefoglalhatunk egy szobát, mert nem mondhatjuk le ingyen, ha most lefoglaljuk." Magyarázta Tuuli. "Rendben, persze. Legyen még más is, ha ez nem elég jó." Felelte Max. Mivel a nap végéhez közeledve érkeztek Amarillo-ba, úgy döntöttek, hogy azonnal elmennek a Steak House-hoz, és majd másnap körülnéznek. Max a kocsit a motel parkoló előtt megállította. Lefékezett, mivel nem talált azonnal parkolóhelyet. "Eléggé tele van". Hümmögött, a lány bólintott.

Max végül talált egy helyet a két másik autó között, és betolatott. Elég szűk volt, így Tuuli-nak ki kellett préselnie magát az autóból, ugyanez történt Max esetében is. "A csomagtartón keresztül valószínűleg könnyebb lett volna". Tuuli felnevetett, amikor felvette a bőröndjét, Max válaszul kuncogott. Bementek a teljesen nyugati témájú szállóba. Tuuli egyszerűen imádta. A pult mögötti nő kedvesen felnézett rájuk, amikor megjelentek az asztalánál. "Jó estét, drágáim. Mit tehetek értetek?". Kérdezte barátságosan, Max kinyitotta a száját, hogy megszólaljon. "Egy éjszakára szeretnénk szobát." Mondta. "Teljesen tele vagyunk, édesem." Válaszolt levéve szemüvegjét az orráról. "Egyetlen szobánk maradt." "Egyébként nem vagyunk egy pár". Válaszolt Tuuli. "Egyágyas szoba, egyszemélyes szoba". A hölgy kuncogott. "Nincs valami más a közelben?" Kérdezte Max. "Mi vagyunk az egyetlenek száz mérföldes régióban, szépfiú. Vagy vissza kell mennetek a nagyvárosba." Mondta. Tuuli és Max összenéztek. "Oké, add meg nekünk azt az egyet." Válaszolta Tuuli.

"A reggelit az ár tartalmazza, kijelentkezéskor, tizenegy előtt fizethettek." A hölgy az asztalra rakta a kulcsot, Tuuli halkan megköszönte. "Nem azt mondtad, hogy lesz elég szoba?". Kérdezte Max, amikor felmentek a hihetetlenül szűk helyen. "A Booking.com ezt írta". Szólalt meg a lány ártatlanul. "A Booking.com tévedett. A következő helyre, ahová megyünk, akkor foglaljuk le a szobát, mielőtt megérkezünk." Mondta Max, de nem válaszolt. Tuuli szerint ez egészen vicces. Kinyitotta a szoba faajtóját, és mozdulatlanul állt meg a küszöbön, így Max neki ütközött. "Ez tényleg egy személynek szól. Nem egy rákos lánynak és egy F1-es pilótának." Mondta Tuuli, és Max a válla fölött nézett ki látva a kis helyet. Egy szék és egy kis asztal volt a sarokban, meg egy ágy a falnál. Tuuli belökte a holmiját, és benézett a fürdőszobába. "Egy napig élhetünk itt". Mondta, Max leült az ágyra, és felé pillantott. "Tudod mit?". Folytatta. "Rúgjunk be." Max felvonta a szemöldökét.

"A közeli steak szalonban. Részegek leszünk, elalszunk a földön, és nem emlékszünk erre a katasztrófára." Tette hozzá Tuuli. "Tervnek hangzik". Biccentett Max, aztán felpattant az ágyról. "A tequila első köre tiéd." Elvigyorodott, amikor a lány elvette telefonját és pénztárcáját a táskájából, majd újra elindultak.

Tuuli egy nagyon jót vacsorázott, feltételezve, hogy rendben lesz, ha pár ital után semmit sem fog érezni, de az első szeszesital majdnem levitte a székről. Könnyen elvegyültek a cowboyok és a nyugati nők között, élvezve a country zenét a háttérben. "Szeretnél még?". Nézett rá Max, csak úgy csillogtak a szemei a negyedik feles után. "Jöjjenek még". Intett kezével, erre a pultos megrázta a fejét, Tuuli-nak azonban sikerült rávennie, hogy együtt igyanak. "Nem akarok felkelni erről a székről." Tuuli csuklott, Max pedig hisztérikusan nevetett, miközben nem is volt vicces. Homályos szelfiket készítettek, és küldték el barátaiknak és családtagjaiknak, miközben valószínűleg már éjfél volt. "Elnézést, már majdnem zárás van." Mondta a józan pultos, miközben egy kendővel törölte le a bárt. "Záróra?". Kérdezte Max, és kezeit a pultra tette. "Igen. Hajnali egy van, és aludni akarok." Tette hozzá a pincér, erre Tuuli felkuncogott.

"Mindent kifizettünk?" Hirtelen aggódni kezdett, majd egy újabb öt dollárost csapott a pultra. "Neked igen". Felállt Max a székről és az asztalra tette a számláját. "Forog velem a világ". Sóhajtott fel a fiú. "Viccelsz". Nevetett fel a lány, és elindultak kifelé. "Utálom ezt a helyzetet, amikor teljesen eltűnik az egyensúlyod, de az elméd tiszta, érted?" Mondja Max, erre Tuuli egyetértően bólogatott. "Oh, a francba, fel kell mennünk a lépcsőn." A lány felnyögött, Max válaszul felkacagott. Úgy tettek, mintha a recepción lévő hölgy nincs ott, így felbaktattak az apró fokokon. Tuuli úgy döntött, hogy végül a kúszás a legjobb megoldás. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy túl sok zajt csapnak az éjszaka ezen időszakában. Max elővette a szoba kulcsát a zsebéből, és kinyitotta az ajtót. Felkapta Tuulit a földről, mintha könnyű lenne. Kuncogott, és úgy lógott rajta, mint egy rongybaba. Hagyta, hogy az ágyra tegye, és újabb nevetés szökött ki az ajkán. "Fáradt vagyok, és kiszáradtam". Panaszkodott Max, majd egy üres kulacsot vett elő a táskájából, hogy megtöltse a fürdőszobában.

"Kaphatok én is?". Kérdezte Tuuli, és kissé ingadozva felpattant. Átnyújtotta neki a kulacsot, közben átöltözött, levette az alsóját. "Max?". Kérdezte, és letette a kulacsot az éjjeliszekrényre. Kérdő arccal fordult felé. "Furcsa lenne, ha csókolóznánk?" Kérdezte Tuuli, és a kék szemébe nézett, amikor elég közel álltak egymáshoz. "Soha nem tudhatjuk, ha nem próbáljuk meg." Felelte Max, szemeivel a lány telt ajkai t figyelte. "Emlékezni fogsz a csókra, amikor felébredünk?" Kérdezte. "Nem hiszem, hogy valaha is elfelejthetném, ha megcsókolnál, Tuuli." Hangja ellágyult, majd kezébe vette az arcát, és lehajolt, hogy megcsókolja. Tuuli érezte, ahogy a szíve gyorsan ver, ahogy ajkaik összeértek, a kezével megfogta az övét, és melegség hullámzott végig a testén. "Furcsa volt?". Kérdezte a fiú, miközben ajkai a lányét súrolják, amint kissé szétváltak, az orrukat egymásnak bökték. "Nem igazán". Tuuli elmosolyodott, és homályos szemekkel néztek egymásra. Kicsit nehézkesnek érezte magát az alkoholtól, mégsem érezte magát teljesen részegnek, csak egy kicsit kábultnak.

"Öltözz át és aludjunk". Mondta Max, és a kezével lágyan lefelé indult a gerincén. A lány bólintott, majd elővett egy nagyméretű felsőt a bőröndjéből, hogy felvegye. Max a falhoz feküdt, hogy megbizonyosodjon arról, lesz elég hely Tuulinak, aztán ő is lefeküdt mellé. "Wow, úgy érzem magam, mint egy hajón." Említette Tuuli, a fiú kuncogott, ugyanaz volt az érzése, mintha a világ forogna az italozás után. Hirtelen nevetni kezdett, ez annyira ragályos volt, hogy Max elég hamar csatlakozott. "Ez a legrosszabb szálloda, ahol valaha voltam." Tette hozzá, és vállvetve feküdtek, Tuuli majdnem az ágy szélén. "Szerintem jobb, ha kis kifli, nagy kifli formációt vesszük fel". Szólalt meg a lány. "Férfi vagyok, az nem jó a pasiknak." Mondta Max, és Tuuli megforgatta a szemét, amikor az oldalára fordult. "Nos, ne merd rátenni a kezed az egy szem mellemre". Válaszolt a lány, a férfi pedig lélegzet visszafojtva felnevetett. Talán tényleg jobb volt. Max az oldalára fordult, és karját a dereka köré tette.

Hamar ellazult, és a mellkasához húzta, orrát a hajába fúrta. Talán nem ez volt utazásuk legrosszabb éjszakája.

Credit to curvaparabolica