Max egész nap nem látta Tuuli-t. A bevásárlóközpontban váltak el útjaik, hogy ruhát és öltönyt keressenek maguknak az álarcosbálra, amin ma fognak részt venni. Pár órával később felhívta, hogy sikerült találnia egy öltönyt, de a lány még mindig el volt foglalva az üzletekkel. Azt mondta nem kell aggódnia és, hogy hagyja békén, de természetesen kissé aggódott a fiú. Tuuli két ruha között hezitált, egy lenyűgöző sötétkéken és egy ezüst színűn, amelyek szinte egymás ellentétei voltak. "Szerintem a sötétkék gyönyörű. Illik a szeméhez és a fehérősz hajához." Mondta a boltos. Felszólította Tuuli-t, hogy nyújtsa ki a karját, hogy egy kicsit igazítson az anyagon a dereka körül. "Tökéletes áll, őszintén mondom". Szólalt fel, Tuuli szinte szégyenlősnek érezte magát.

"Oké, akkor azt hiszem, ezt elviszem!". Mondta az észt, elfojtva a kétségeit. "Nagyszerű". Mosolygott a hölgy, majd engedte, hogy visszamenjen az öltözőbe. Egy állarcot adtak még hozzá, ugyanazok a kék színek voltak rajta, meg csillámok és gyémántok, valamint egy toll is. Lenyűgöző volt. Tuuli felsóhajtott, azután felvette a farmerját és a pulóverét, a lábát cipőjébe csúsztatta. Egyik kezével fogta a magassarkút, a másikkal pedig az öltözéket. Az eladó elvette tőle, így vihette magával a táskáját és a kabátját a pénztárhoz. Tuuli előszedte a kártyáját, hogy fizessen, és figyelte, ahogy a ruhát szépen becsomagolták, és rápermeteznek valamilyen parfümöt. Majd egy dobozba rakták, ezután átadta neki. "Biztos vagyok benne, hogy partnerének ki fog esni a szeme". Mosolygott.

Tuuli kuncogva nézett fel. "Csak egy barát". Válaszolta, mire a hölgy ismét elmosolyodott. "Mind ezt mondják". Tuuli felkacagott, és megrázta a fejét, megköszönve az eladónak, mielőtt kiment. Az egyik kezében tartotta a táskát, miközben üzenetet írt Maxnek, hogy taxival megy vissza a szállodába. Gondolt a metrózásra, de Tuuli biztos volt abban, hogy eltéved, és New York túloldalán kötne ki. Ezért fogott egy taxit, és elmondta a szálloda nevét a sofőrnek. Amúgy is csak húsz dollárjába került. Max éppen akkor jött ki a zuhany alól, amikor Tuuli betuszkolja nagy szatyorját az ajtón keresztül. Max felnézett rá, csak egy törülközőt viselt a derekán. "Szia, szexi". Mondta szégyentelenül Tuuli, ami nevetésre késztette a fiút, miközben szemügyre vette a hatalmas táskát.

"Hová mész? Esküvőre?". Viccelődött, és megpróbált belenézni, de a lány elvitte onnan. "Igen, tegnap Tom Hardy térdre ereszkedett előttem." Felelte Tuuli, miközben levette a kabátját. "Remek". Vigyorogott Max, majd leült az ágyra. Tuuli tudta, hogy öltözni készül, ezért nem sokára ad neki némi egyedüllétet. Ránézett, amikor a kezében tartotta a telefonját, és hüvelykujjai gyorsan a billentyűzet fölött mozogtak. Nem viccelt, amikor azt mondta, hogy szexi. Mert Max az volt. Főleg felső nélkül. Gondolkodhatna ezen? Ugye? "Lezuhanyozom. Ne nézz a bele, amíg távol vagyok!". Figyelmeztette Tuuli, és felemelte az ujját, a fiú kuncogott. "Menj már, mielőtt magam veszem fel a ruhát." Válaszolta Max, és a lány berohant a fürdőszobába. A tükör még mindig párás volt a fürdéstől, a lány megforgatta a szemét, amiért még nem nyitotta ki az ablakot.

Kinyújtotta a kezét, amint kissé megnyitotta a csapot, majd hagyta, hogy a víz felmelegedjen. Lecsukta a WC fedelét, hogy oda rakhassa a fehérneműjét. Tuuli örült, hogy felmelegedhet a víz alatt. Hideg volt New Yorkban, hó még mindig volt, és időnként nagy szél is volt. Mindazonáltal ez nem állította meg a lelkesedését, és azt a remek időt, amit itt tölt. Tuuli megmosta a testét, és amikor végzett, kiszállt, magára csavart egy törülközőt, utána elkezdte szárítani hosszú haját. Hozott egy hajcsavarót is, így amint haja megszáradt, gyengéden begöndöríthette a frizuráját, hogy aztán hullámokban essen a vállára. Tuuli felvett egy tiszta fehérneműt, és kisurrant a fürdőszobából, hogy magával vigye a szatyrot, amiben a ruhája van. "Nem nézted meg, ugye?" Kérdezte, Max ránézett, kissé elpirult, amikor látta, hogy csak fehérneműben van.

"Azt mondtad, hogy ne, úgyhogy természetesen nem tettem." Válaszolta Max, Tuuli kissé elmosolyodott, mielőtt visszament a fürdőbe. Max nézte ahogy az ajtó becsukódik, de nem hallotta a záródását. Azon tűnődött, vajon azért, mert bízott benne, hogy nem menne be, vagy azt akarta, hogy tudjon neki segíteni, amikor kell. Csak vigasztaló gondolatnak találta, hogy nem kell betörnie az ajtót, ha a lány elájulna a zuhany alatt, vagy bármi. Max tudta, hogy eltarthat egy ideig, mire Tuuli kijön. Ha egy eseményre sminkelte ki magát, akkor az egész arcát megcsinálta. Alapozó, szemhéjfesték, highlighterek, és még sok más termék, amiről fogalma sem volt, hogy mik azok és hogyan működnek. De Tuuli a legegyszerűbbet is választhatta volna még pedig, hogy a legkevesebb festéket rakja fel, hogy aztán Van Gogh festménnyé alakítsa magát. Sosem látta őt még estéjiben, még az autó bemutatón sem. Talán egy nyári ruhát az Instagramján, de ez volt az egyetlen alkalom.

Arra gondolt, amit legutóbb mondott, hogy  gyönyörűen fog kinézni. Tuuli pedig komolyan lenyűgöző. Max az alsó ajkát harapdálta, szétterítette az öltönyét, miközben felhúzta magára a sötétkék nadrágját. Karjait az ing ujjába dugta, begombolta az utolsó előtti gombig, majd bedugta nadrágjába az övet. Lenyúlt, hogy bekösse a cipőfűzőjét, majd levette a zakót a fogasról. Max megigazította gallérját a tükör előtt, majd a hajformázással volt elfoglalva, és alig vette észre, hogy Tuuli belépett. Ellopta a fiú figyelmét, amikor az egyik sarkán egyensúlyozva vette fel a másikat, és a sötétkék ruha tökéletesen állt, feszes volt a dereka körül, de elegánsan laza a lába körül. "Basszus, véletlenül egyezik a színűnk?". Tuuli felvisított, észre sem véve a férfi döbbent tekintetét.

"Wow, Tuuli. Pompásan nézel ki". Dadogta, és tetőtől talpig végimérte, haja gyengéden göndörödött a vállánál, és olyan jól lett kisminkelve szeme, hogy illeszkedik a megjelenéséhez. Az ezüst nyaklánc, amit a nyakában viselt, és a ruha puha anyaga, amely ámulatba ejtő aurát teremtett körülötte. "Örülök, hogy tetszik! Tudod, épp az ezüst ruhát akartam választani, amit korábban felpróbáltam". Sétált a lány, miközben az erszényét kereste. "De örülök, hogy nem tettem." Tette hozzá Tuuli, és először nézett Maxre alaposan. "Úgy nézel ki, mintha egyenesen az Amber Lounge divatbemutatóról jöttél volna. Gondoltál arra, hogy végigsétálsz rajta?" Mondta, és kinyújtotta a kezét, hogy befejezze gallérja és nyakkendőjének megigazításást, amelyekkel el volt elfoglalva, még mielőtt megzavarta őt a szépségével. "Nem vagyok egy divatbemutatókra járó ember". Nevetett fel Max, és érezte, hogy körmei finoman csiklandozzák a bőrét.

"Nem lehetsz rosszabb, mint tavaly Esteban Ocon, az a furcsa, hogy minden alkalommal csak az idegeimre megy". Tuuli a szemét forgatta. "Mesélj róla". Válaszolta Max, és kacagtak, visszagondolva a Sao Paolo-i versenyre, ahol Max éppen megakarta ütni a franciát a verseny után. "A szervező most hívott, és ingyenes VIP helyet biztosított nekünk, látta a nevemet a vendéglistán". Említette Max, mivel ez egy olyan dolog, ami mindennap megtörténhet. Valószínűleg naponta, hogy ingyenes VIP hozzáférést kapnak mindenhez, mivel a vezetékneve Verstappen. "Hoznak egy sofőrt is, meg ilyeneket. Meg ingyen italokat". Folytatta Max. "Az utolsó dolog nyert meg". Felelte Tuuli, miközben telefonját a táskájába tette. "Megvan az maszkod?" Kérdezte, miközben játékosan lengette a sajátját arca előtt. "Oh, persze". Mondta Max titkolva, hogy majdnem elfelejtette. "Madamme?". Kérte, és kinyújtotta a karját, hogy karoljon belé, amikor a lift felé tartottak.

Tuuli a könyöke alá tette a kezét, hogy megtartsa, titokban örült, hogy felajánlotta, mert egy kicsit meg kell szoknia a magassarkút. "Több híresség is jön?" Tűnődött, amikor kisétáltak a szálloda elé, ahol a sofőr várta őket. "Azt hiszem Tom Hardy?" Ugratta, a lány pedig nevetett. "Természetesen nem felejthetem el a férjemet." Max nyitva tartotta az autó ajtaját, hogy beszállhasson középre, aztán ő is beült mellé. Köszöntötték a sofőrt, utána ő is beszállt, hogy induljon az álarcosbál helyszínére. "Szabad innod a gyógyszereddel?" Kérdezte halkan Max, Tuuli bólintott. "Örülök, hogy igen". Sóhajtott fel, és ez vigyorgásra késztette Maxet. "Emlékszem az ausztriai partira, amikor megnyertem a versenyt." Emlékeztette, Tuuli felnyögött. "Istenem, soha nem volt olyan fejfájásom, mint másnap".

"A táncod még Kimit is megmosolyogtatta." Folytatta Max, és a lány gyengéden megpaskolta a karját. "Leállnál? Táncolok fogok itt is, és zavarba hozlak fél New York előtt". Figyelmeztette, Max pedig felkacarászott, szórakozottan, mert természetesen nem fog ilyet tenni. Hamarosan letették őket a bál nagy épületéhez, sok ember sorban várakozott, néhányan azonnal beléphettek. Mivel Max ingyenes VIP hozzáféréssel rendelkezett, Tuuli és ő beléphettek. De maszkot kellett viselniük, hogy az átszellemülés közvetlenül a bejáratnál történjen. Tuuli a fejéhez húzta, és igazított rajta, hogy lásson egy kicsit, mielőtt Maxhez fordulna. Ismét lélegzetelállítóan nézett ki a lány, a tollak hajára hullanak, a maszkjának élénk színei, és a ruha amit viselt, mindenben megegyeztek. "Gyerünk". Hümmögött Max, és keze a derekára került, amikor beléptek.

Csak követte Tuulit a bár felé, és kuncogott, amiért ez volt az első dolog, amerre ment. Magával húzta, és felemelte a maszkot, hogy lássák az arcát. Szerencsére a felszolgálók rájöttek a tényre, hogy itt van Max Verstappen, és ez ingyenes italokat is jelent. Tuuli vigyorogva nézett rá, és felvonta a szemöldökét, amitől a fiú megrázta a fejét. "Nyugi, először iszom egy bort." Mondta, ahogy átnyújtott neki egy pohár sört. "Persze". Tűnődött Max, amikor Tuuli belekortyolt a borába. A bálszervező kis beszéddel indított, majd bemutatkozott a zenekar, amely klasszikus dalokat, és funky dallamokat játszott, de a tipikus régi, báli dalok is felcsendültek. Tuulinak nagyon jó a ritmusérzéke, elég hamar el is kezdett táncolni, főleg a sok pohár bor után. "Max". Nyafogott a lány, és még egyszer megpördült, miközben a férfi fogta a kezét, de nem táncolt.

"Tuuli". Válaszolt ugyanazon a hangon. "Gyere és táncolj velem". Kérte a lány, megfogva a másik kezét, hogy a táncparkettre húzza. "Itt senki nem ismer fel." Tette hozzá Tuuli, és kissé megingott vele. "Nem vagyok egy jó táncos". Mondta a hangos zenén keresztül. "Biztos vagyok benne, hogy igen!". Válaszolta, nyilvánvalóan nem tűrt el nemleges választ. "Tom Hardy nem azért van itt, hogy velem táncoljon." Biccentett a lány, és ismét megragadta a kezét. "Oké, Jézusom". Max nevetett, és végül táncolni kezdett vele. Tuuli egyértelműen örült, hogy végre kicsit lazább lett, aztán együtt táncoltak. Max megforgatta, majd ismét a mellkasához húzta, amitől Tuuli nevetni kezdett. Egész éjszaka szórakoztak, minden alkalommal, amikor egy kicsit közelebb kerültek egymáshoz, karjai lazán a nyaka körül voltak, Max keze pedig a derekán nyugodott. Max nem akarta, hogy ez az éjszaka véget érjen.

Credit to curvaparabolica