Tuuli magát nézte a tükörben. Zuhanyozni készült Max lakásában, mivel egy óra múlva fognak indulni a bakancslistás útra. Két hét telt el a műtét óta, és gyorsan felépült. Furcsa volt egy mellel látni a testét. A testrész helyén egy vízszintes heg van, halvány, sötétebb bőrfolttal, ahol korábban a mellbimbója volt. Az észt oldalra fordult, szemöldök ráncolva figyelte magát. Egy kis kuncogást engedett ki, amikor az egyik rész lapos, a másik pedig ívelt volt. A lány legyintett képmásának, aztán a felmelegedett víz alá ment, miután forgolódott a tükör előtt. Az orvosok adtak Tuuli-nak gyógyszert, amit be kellett vennie. Egyértelműen nem tetszett nekik, hogy elhagyja az országot, a kontinens poklát, miközben testében növekedett a rák minden veszélyes formája.

Tuuli azonban nem adta fel, próbálta meggyőzni őket, beszélt a fejükkel. "Jól vagyok, nézze!" Az orvos szégyenlős lett, amikor a lány szétnyitotta a csúnya kórházi inget. Megmutatva neki a sebét, amely 'lenyűgözően' gyógyult, a másik kolléga elmondása szerint, majd megveregette a saját vállát, amiért ilyen jó munkát végzett. Bármit is szeretetett volna, Tuuli ki akart menni a kórházból. "Ms. Kesküla...". Kezdte el a doki, azonban ismét félbeszakította. "Mit akar csinálni, amíg én itt vagyok? Folyamatosan figyel, hogy még nem haltam-e meg? Nem mintha hirtelen rákrohamot kapnék, vagy ilyesmi. Úgy gondolom, hamarabb fogok meghalni, ha itt tart, mit sem kimennék és a legjobb életemet élném. Ezt akarja? A monacói újságok címlapján, miszerint 'az orvos nem volt hajlandó kiengedni az észt a kórházból, meghalt, miközben be akarta fejezni bakancslistáját'". Mozgatta a kezét Tuuli beszéd közben.

Max emellett még annyit tett hozzá, hogy nagyszerű kapcsolatban áll a médiával, erre a doktor láthatóan ideges lett. Jekyll és Hyde ismét sztrájkolt. A monacói kórház néhány nappal később kiengedte Tuuli-t, rájöttek, hogy a teste egyébként is csak most állt helyre. Semmi más konkrét okuk nem volt arra, hogy ágyban marasztalják. Azt tanácsolták neki, hogy ne azonnal induljon neki és utazzon, hanem hagyja a testét hozzászoktatni mindenhez. Max kényszerítette rá ezt, így azt tervezték, hogy két héttel később, azaz ma mennek. Az első járatuk New York felé indul, Tuuli viszont nem tudott rendesen aludni. Egyszerűen túl izgatott volt, különösen azért, mert a legjobb barátjával ellenőrizte le a listán szereplőket. Tuuli a gondolataival együtt hunyta le a szemét, amikor hajat mosott. A hosszú szőke hajszálak pedig a hátára estek, amikor hagyta, hogy a víz lemossa a sampont.

Szülei a múlt héten hagyták el Monacót. Egy szállodában tölthették azt a pár napot, Max ajánlotta fel, hogy kifizeti nekik. Így maradhattak, miután Tuuli-t kiengedték. A fiú beszélt velük, és elmagyarázta, miszerint azt javasolta Tuuli-nak, hogy vele tart. Ettől az édes anyjának könnybe lábadt a szeme. Azért is, mert az elmúlt pár hét nehéz volt a Kesküla család számára az őket érő hírek miatt. Emellett Vaikka Kesküla nem gondolta, hogy a lányának valaha is lesz egy olyan barátja, mint Max. A fiú húga és anyukája tegnap érkezett meg, majd Monacóban maradnak egy kis időre, amíg a fiatalok távol lesznek. Victoria és Sophie kiviszi őket a repülőtérre, ahonnan egy Max által bérelt géppel fognak menni. Tuuli makacskodott, és azt mondta neki, hogy nem szeretne vele utazni. Max azonban vigyorogva megvonta a vállát, majd tudatta vele, nincs más választása, mint elfogadni.

Tuuli elzárta a vizet, majd kicsavarta hajából a vizet, mielőtt kilépett volna a kabinból. Fogta a puha, fehér törülközőt, és megtörölte a testét, óvatosan nyomva a heget. Tuuli pontosan azt tette, amit az orvosok szerettek volna. Tisztán tartotta a sebet, hogy megbizonyosodjon róla, nem fog elfertőződni, a melltartója alá pedig fáslit rakott. Victoriának, volt némi kapcsolata egy holland fehérneműgyártóval. Adtak neki egy olyan melltartót, aminek jobb oldalán egy speciális töltelék volt, így a mellei egyenlők voltak. Minden gond nélkül viselhette a topjait és pólójait. Tuuli nem bánta, ha valaki más is látja, hogy hiányzik az egyik melle, de úgy nem volt praktikus a ruházattal és minden mással. Felvette fehérneműjét, majd a lábaira egy farmert, aztán egy egyszerű, fehér pólót tuszkolt bele, mielőtt begombolná a gombot és felhúzná a cipzárt.

Max és Victoria a konyhaasztalnál ültek. Az anyja itt-ott takarított, pedig Max mondta, hogy ne tegye. "Je gaat goed om haar denken, toch?". [Vigyázni fogsz rá, ugye?] Kérdezte Victoria hollandul, miközben aggódó szemekkel nézett a bátyjára. "Natuurlijk, Vic. Daarover hoef je je geen zorgen te maken". [Persze Vic. Nem kell emiatt aggódnod]. Felelte Max kis mosollyal. "Miért vagytok ilyen komolyak?". Kérdezte Tuuli, amikor bejött. "Ez még nem a temetésem." Victoria megforgatta a szemét, majd ismét a tesójára tekintett. Még soha nem találkozott olyasvalakivel, aki így beszél a rákjáról és a haláláról, mint Tuuli Kesküla. Max kis kuncogást hallatott, általában mindig Tuuli közelében volt, ezért már megszokta ezeket a megjegyzéseket. "Akkor menj el, mielőtt megöllek." Válaszolta Victoria szarkasztikusan, Tuuli nevetése pedig visszhangzott Max lakásában.

"Nem kellene elindulnunk?" Kérdezte Sophie. "Azt hiszem?". Tudakolta Tuuli, azán Maxre nézett. Max a Tag Heuer órájára pillantott, és válaszul bólintott. "Mehetünk". Victoria felkapta az autó kulcsait. Max pedig megragadta a bőröndjét és Tuuli-ét is, konok pillantást kapva az észttől, amit figyelmen kívül hagyott. Négyen mentek kifelé, utána le a parkolóba, ahol Victoria állt a Porsche-val. Kinyitotta a csomagtartót, Max pedig be tette az utazótáskákat. Húga és az anyja ültek elől, Tuuli és Max pedig hátul. "Szóval, meddig tart a repülés?" Kérdezte Tuuli, miközben kezét Sophie ülésén támasztotta. Victoria beindította a motort, tolatott majd kihajtott a parkolóból, aztán a végén balra fordult, hogy az útra térjen. "Körülbelül nyolc óra. A repülőn vacsorázunk." Válaszolta Max.

"Jól hangzik". Felelte Tuuli. "Teljesen fel van szerelve mindennel, ami tetszik, rendelkezik wifivel is a Netflix miatt, arra az esetre, ha nem alszol." Folytatta Max. "Nyilván nem fogok aludni." Gúnyolódott a lány, amitől a fiú kuncogni kezdett. "Alig aludt ma este." Mondta Max Victoriának és Sophienak. "Néha azon tűnődöm, hány éves vagy, Tuuli." Victoria felnevetett a vezetőülésből. "Idősebb nálad, szőkeség." Válaszolt Tuuli, amitől Victoria felhorkant, mivel ő is ugyanolyan szőke, mint a fotós lány. "Csak izgatott vagyok, oké? Kezdek én is depressziós lenni, látom ennek előnyeit." Felelte, Max pedig átkarolta a vállát. "Biztosan látjuk az előnyöket. Nem tudnám, ki vagy, ha nem így viselkednél". Mondta, erre Tuuli felnevetett. Victoria bekanyarodott a nizzai repülőtér privát területére, Max pedig látta, hogy a repülőgép készen áll. Mindenki kiszállt az autóból, utána Max kinyitotta a csomagtartót, hogy ki vehesse csomagjait.

"Legyetek óvatosak, bárhová is mentek. Vigyázzatok egymásra, oké?" Mondta Sophie, rövidre akarta fogni az anyai szentbeszédet. Először megölelte Tuuli-t, azután pedig a fiát, néhány holland szót mormolva a fülébe. A két lány is ölelkezett, mielőtt Victoria elköszönne Maxtől. A hangárnál maradtak, míg Max és Tuuli a repülőgéphez mentek. Tuuli köszöntötte a pilótát, aki a lépcső tetején várakozott. Kezet fogott vele, amikor belépett, majd szétnézett a luxusgépen és annak belsejében. Max követte a bőröndjeikkel, üdvözölte a pilótáját, és megköszönte a lehetőséget. Tuuli leült az egyik bőrszékre, Max pedig mellé. Először bekötötték magukat, amikor becsukták az ajtókat. Majd gurulni kezdtek, hogy a levegőbe kerüljenek. "Este tíz körül érünk oda. Szóval mondanám, hogy a felfedezés holnap reggel kezdődik." Említette Max, Tuuli pedig egyetértően bólintott. "Bármennyire is szeretnék éjjel fent maradni, azt hiszem, végül elalszom." Ismerte be a lány, majd kinézett az ablakon, amikor a gép a felhők között volt. "És aztán?". Kérdezte Max. "Elmegyünk a JFK repülőtérre, és megnézzük, melyik járat kelti fel az érdeklődésünket." Vont vállat Tuuli, erre a fiú felkuncogott.

"Megnézek egy Netflix sorozatot". Jelentette be Tuuli, így az előtte lévő képernyőhöz emelte a tekintetét. Max mosolyogva bólintott, így ő is bedugta fejhallgatóját a telefonjába, hogy zenét hallgasson. Maxnek soha nem volt baja a repülőn való alvástól, így elég hamar elálmosodott. Tuuli felébresztette, amikor leszállásra készültek, így újra bekapcsolta a biztonsági övet. "Hét órára kómába estél." Kuncogott a lány. "Jól gondolom, hogy befejeztél egy évadot?" Kérdezte, a lány pedig bólintott. "Tudod, hogyan lehet a legjobban átvészelni az időeltolódást? Ma este tudok aludni." Tuuli kissé kötekedett, Max mosolyogva megrázta a fejét. "Már intéztem egy sofőrt, aki elvisz minket a szállodába. Közel van az Empire State Building-hez." Max kissé megrázkódott, amikor a gép finoman megérintette a talajt, és a hangár felé gördült. "Nagyszerű". Mondta Tuuli, és amint engedték, felpattant a székről. A gép megállt, majd az ajtó kinyílt, a pilóta kilépett a fülkéből, aztán beszélgetett Maxel egy kicsit. Max megfogta a csomagjaikat, és lejöttek gépről.

Egy fekete Mercedes várt rájuk, a sofőr pedig átvette a poggyászt Maxtől, és kinyitotta nekik az ajtókat. Tuuli vitte magával a kis hátizsákját, amiben a telefonja és a fényképezőgépje volt. Elhagyták a repülőteret, és felmentek az autópályára. A magas épületek és a millió fény már felbukkant a távolban. Tuuli figyelte, ahogy egyre közelednek. "Az erkélyünkről lehet majd látni az Empire State-et." Mondta Max, feltételezve, hogy a hír boldoggá teszi a lányt. Válaszul elmosolyodott, és elővette táskájából a fényképezőjét, hogy készítsen az éjszakáról néhány fotót, mielőtt lefekszenek. Az utazás a szállodáig nem tartott sokáig, később megálltak az épület előtt. Tuuli kiszállt a kocsiból, és körülnézett. "Istenem". Motyogta, és felnézett a felhőkarcolókra, amelyek a földről emelkedtek. Lelki hiányban Tuuli megfogta bőröndje fogantyúját, és átgurította a járdán, felemelve a kamerát, hogy megörökítse New York milliónyi ragyogását.

Max keze a karjára simult, amikor be akarta engedni, rámosolygott, amikor a válla fölött nézett rá. "New York olyan csodálatos, hogy még Tuuli Kesküla is elhallgat". Viccelődött a fiú, Tuuli pedig felnevetett, mielőtt meghallották volna Alicia Keys dalának egy dallamos változatát. Max odalépett a recepcióhoz, megkapta a szoba kulcskártyáját, amelyen osztozni fognak. A lifttel felmentek a tizenkettedik emeletre, majd a versenyző kinyitotta az ajtót. A szoba széles és világos volt, kék árnyalatokkal, és valahogy illett New Yorkhoz. Tuuli az ágya mellett hagyta a bőröndjét, és széthúzta a függönyt, hogy kimehessen az erkélyre. "Megyek zuhanyozni". Jelentette be Max, és magára hagyta egy pillanatra. Tuuli órákat tölthetett az erkélyen képeket rögzítve, ezt Max is tudta, ezért elővett néhány ruhát, és a fürdőszobába ment.

Gyorsan lezuhanyozott, utána visszament a hálószobába, a poggyásza fölé hajolt, hogy elővegye a töltőjét. "Éhes vagy, Tuuls?" Kérdezte Max, de nem kapott választ, így hátranézett a válla fölött. Látta, ahogy Tuuli az ágyon alszik, fényképezőgépe pedig az éjjeliszekrényen pihen. Max elmosolyodott, aztán felállt, hogy kivegye alóla a lepedőket, és betakarja vele. Egy pillanat erejéig ránézet, majd megsimogatta az arcát, mielőtt jó maga is lefeküdt volna.

Credit to curvaparabolica