"Tuuli, én...". Dadogta Max, amikor lerakta a levelet, és a szemébe nézett. "Semmi baj". Válaszolt halkan Tuuli. "De, de az. Beteg vagy, te...". Maxnek nem sikerült megállnia, hogy ne mondja ki ezeket a szavakat. Nem tudta elhinni, hogy az ő drága, kedves, legelragadóbb Tuuli-ján a rák egyik ritka formáját diagnosztizálták. "Tudom". Suttogta Tuuli, kezével a hajába túrt. "Mióta?". Max nagyot nyelt. "Több mint egy hónapig figyelmen kívül hagytam a fájdalmat." A nő egy pillanatra lenézett a padlóra, elkerülve a tekintetét, ami tükrözte a fájdalmat és a szomorúságot a hír hallatán. "Jövő héten van időpontom. Valószínűleg az ünnepek után eltávolítják a jobb mellemet." Folytatta Tuuli. "Akkor remélik, hogy nem terjedt tovább". Tette hozzá az alsó ajkába harapva.

"A családod?". Kérdezte Max aggódó arccal. "Karácsonyra ide repülnek Tartuból, a műtét után itt maradnak." Magyarázta Tuuli. A pilóta lassan bólintott, még mindig őt nézve. "Fáj?". Kérdezte halkan Max. "Nagyon". A hangja kicsit megrekedt, a Max torkában lévő gombóc majdnem fájt, ahogy lenyelte. "De még mindig azt tervezem, hogy elmegyek. Az Egyesült Államokba repülök, amint zöld utat kapok az orvosoktól". Vett egy mély lélegzetet Tuuli. "Nem mész egyedül, Tuuli." Mondta Max összevont szemöldökkel. "Pedig igen, szeretném befejezni a bakancslistát, mielőtt meghalok, Max." Mielőtt meghalok. Ezek a szavak ütésként érte. "Ha várnom kell valakire, akinek lenne rám ideje, akkor már-..." "Állj". Állította le Max, nem akarta hallani ugyanazt.

"Veled megyek". Fakadt ki. "Max, januárban kezdődnek az edzéseid, nem lehetsz két hónapig velem." Tiltakozott Tuuli. "Nem engedlek el egyedül." Szavai határozottak voltak. "Mi van, ha valami történik veled, és egyedül vagy? Nem akarok belegondolni, hogy mi lenne." Max a halántékát dörzsölte, majd tenyere az arcára terelődött. Karjait szétnyitotta előtte, amikor előre lépett, hogy ölelésbe vonja. Feje a mellkasán nyugodott, Max pedig egyik kezével simogatta. "Nem akarom, hogy úgy kezelj, mintha beteg lennék, oké? Még mindig tökéletesen meg tudok mindent csinálni egyedül. Azt akarom, hogy úgy bánjanak velem, mint Tuuli, nem mint Tumor Tuuli". Nézett fel a fiúra a lány, elfordította a fejét, és keményen megharapta a száját, hogy ne tudjon nevetni ezen.

A szeme sarkából látta, ahogy mosolyog, majd mindketten felnevettek. "Nem foglak úgy kezelni, mint egy Tumor Tuuli-t." Ígérte meg. "De néha hagynod kell az embereknek, hogy segítsenek, különösen a szeretteidnek. El tudom képzelni, hogy nagyon aggódnak." Tette hozzá Max, majd nekidőlt a konyhapultnak, amikor a lány elkezdett összegyűjteni néhány dolgot az asztalon. "Tudom". Felelte Tuuli, makacsságának legkisebb jelét is adva, amitől Max mosolyogva megrázza a fejét. "Ugye...". Megfordult, a fiú összevonta a szemöldökét. "Velem akarsz jönni, a vizsgálatra? Erkölcsi támogatásként?". Kérdezte Tuuli habozva, mintha rá akarja rakni ezt a terhet, de mivel azt mondta, hogy engedje mások segítségét, akár ő is segíthet neki. "Természetesen". Bólintott, folytatva a kávéfőzést, majd magához vett egy pohár vizet.

"Mit csinálsz az este hátralévő részében?" Kérdezte Max, amikor a lány letette elé a kávéscsészét. "Megnézek egy új török ​​sorozatot a Netflixen, a főszereplő olyan dögös." Felelte Tuuli, erre felnevetett. "Vagy kimehetünk és autókázhatunk". Javasolta Max, bizonytalan volt, hogy akarja-e. "Ugye nem vagy túl érzelmes velem?" Tuuli apró mosollyal oldalra billentette a fejét, Max pedig majdnem elpirult. "Az ilyen hírek csak furcsa dolgokat művelnek velem. Olyan érzésem támad, mintha sok időt kellene töltenem veled. Mert sosem tudom, melyik pillanat lesz az utolsó...". Hangja elhalkult, állkapcsa összeszorult. Tuuli pár másodpercig csendben volt. "Nos, mire vársz? Vedd elő annak a nevetségesen drága járműnek a kulcsait, ami a verandámon parkol." Mondta, és ez megint megnevettette Maxet. A fiú elővette őket a farmerja zsebéből, és visszavette a dzsekijét, majd a lányét a fejére rakta, amitől Tuuli fújtatott.

Tuuli bezárta a hátsó ajtót, mielőtt a fényes Aston Martinhoz ment volna,  be ült az utasülésre, amikor Max beindította a motort. "Az éjféli túrák a kedvenceim". Sóhajtott fel a lány, ahogy a férfi lefordult a verandáról. "Mondja az, aki meg akart nézni egy sorozatot a Netflixen". Nézett rá Max kritikus szemmel, és a vállát vonogatva felkacagott. "Szeretem csinálni a, ehm... vaadates tähti? Elfelejtettem az angol megfelelőjét. Mintha kint lennék és éjszaka nézném az eget". Mozgatta a kezét Tuuli, amikor beszélt. "Mint a csillagnézés". Nevetett Max. "Az. Sajnálom, az elmém kezdi összekeverni a nyelveket, ha fáradt vagyok." Mosolyogva nézett rá. "Mesélj róla. Olyan sokat beszélek angolul, hogy hajlamos vagyok elfelejteni a holland szavakat, amikor a családommal vagyok." Kacagott fel újra. "Kínosabb számomra, mert tudok észtül, svédül és finnül, és nem angolul, ami sokkal inkább egyszerűbb." Tartott ezután Tuuli egy szünetet.

"Mi volt az a hosszú holland szó, amire rávettél, hogy ki ejtsem Abu-Dhabiban?" Tűnődött, és kinyújtotta lábai. "Oh, a hottentottentottententententoonstelling-re gondolsz?". Tuuli nevetésben tört ki. "Van még értelme?" Max vállat vont. "Nem vagyok benne biztos". Kinyitotta a panorámaablakot, hogy lehessen látni a csillagokat. Egy pillanatig csend volt. "Hottentottentottentententen". Fakadt ki Tuuli, de még mindig nem tudta megérteni az egész szót. Az autó megtelt kacagással, és ezt szerette annyira Tuuli-ban. Olyan random volt, olyan csipkelődő. "Van egy a számodra". Fejét hátra hajtotta. "Bökd ki". Max újra ránézett. "Kuulilennuteetunneliluuk". Szemöldökét összevonta a fiú. "Soha nem fogom tudni kimondai." Felnevetett. "Mit jelent?". Kérdezte. "Olyan, mint a golyó nyílása, amin kimegy a fegyver csövéből. Furcsa, tudom. Érdekes tény, ez egy palindrom." Mosolygott.

Max visszamosolygott, aztán a csend visszatért, amikor folytatták az utat. Tuuli Max karjára hajtotta a fejét, amikor megfordult, hogy a kilásson a csillagokkal teli égre, amik az ablakon keresztül elsuhantak. Nem tudta, mennyi időt töltöttek az utazással, és hogy meddig lesz elfoglalva a csillagnézéssel, de már rég elaludt, amikor visszatért a tengerparti lakásba. Max kivette kulcsát a kabátjából, majd kinyitotta az ajtót. Felvitte az emeletre, hogy lefektesse az ágyba, aztán hagyott egy cetlit, miszerint idehozta. Az ilyen éjszakák, amikor béna nyelvi vicceken, gyerekes dolgokon röhögve töltik az időt, sokat jelentettek a fiú számára. Max hazahajtott, miután néhány percig figyelte őt az ajtóban, és megbizonyosodott róla, hogy jól van.

Tudta a rák veszélyét. Belülről megeszi őt, és egyszerűen el sem tudta képzelni, hogy ne legyen a közelében. Akár egy fényképezőgéppel a kezében, akár egy új ötlettel, amit ő eszelt ki. Tuuli egyike volt azoknak, akiket nagyon szeretett a csapatban. Barátságuk egyedi volt, és nagyon félt, hogy most mindezt elveszíti. Ritkán félt valamitől a jövőben, mégis ez a betegség végül elveszi tőle az ő Tuuli-ját. ez egy olyan dolog, amellyel egyáltalán nem akart szembenézni. Max visszaért a lakásába, autója kulcsait letette az asztalra, és helyet foglalt, egyedül, a sötétben. A torkában lévő csomót nehéz volt lenyelni, kék szemében könnyek gyűltek. Nem akarta, hogy sírjon. Szeretné, ha úgy tenne, mintha egyáltalán nem lenne beteg. Nem tudta megérteni, hogy lehet ilyen. Egyik oldala bosszantotta, nem akarta, hogy egyedül menjen, a másik oldala pedig annyira csodálta őt ezért.

Max mély lélegzetet vett. Ő a lehető lenagyobb támogatást fogja nyújtani neki, és gondoskodni fog arról, hogy minden meglegyen a bakancslistáról. Most jött rá, hogy miért csinálta a listát, miért mondta a többieknek, hogy annyira kétségbeesett, hogy befejezze. Megtörölte nedves íriszét, amikor rájött, hogy Tuuli november eleje óta beteg, mégsem mondta el senkinek. Max kiment a konyhába, és elővett egy pohár vizet. Erősnek kellett lennie. Ez a téli szünet Tuuli-é.

🇪🇪 vaadates tähti - 🇭🇺 csillagnézés

🇳🇱 hottentottententententoonstelling - ez valami holland nyelvtörő egy hottentot-törzsi sátorról, legalábbis ezt találtam róla. Aki tud hollandul és tudja mi ez javítson ki. 🤣

Credit to curvaparabolica