Charles átvette Joanne-tól a bőröndöt, és gondosan elhelyezte az autó csomagtartójában, készen arra, hogy elinduljanak a repülőtérre. Alig egy óra választotta el őket attól, hogy felszálljanak Charles magángépére, amely Amalfi-ba repíti őket. Joanne izgatottan várta, hogy végre eltölthessen néhány gondtalan napot a családjával a jachton. Az elmúlt hetek sűrű teendői után - Jules és Liam munkája, Teresa vizsgái és beadandói - mindannyian megérdemeltek egy kis pihenést. Teresa már túl volt az utolsó vizsgáin, és örömmel készült arra, hogy szüleivel és testvéreivel együtt legyen Olaszországban. Sőt, még az online órák sem jelentettek akadályt a kikapcsolódásban. "Figyelj a házra, rendben?" Szólt Charles Mick-hez, aki az ajtófélfának támaszkodva hallgatta az utasításokat. Charles mindig biztosra ment, ha távol kellett lennie. "És ne hívj." Tette hozzá, miközben szinte már rutinosan kapcsolta ki a telefonját. Joanne hitetlenkedve csóválta a fejét, majd Mick-re pillantott. "Hívj nyugodtan, ha bármi gond van." Mondta szelíden, és egy anyai mozdulattal megsimogatta Mick arcát, mielőtt egy puszit nyomott volna rá. "Tudom, Joanne." Felelte a német mosolyogva. "Vigyázzatok magatokra. Egy hét múlva találkozunk. Valamint jó szórakozást, és boldog évfordulót." Tette hozzá egy biccentéssel, mielőtt becsukta az ajtót mögöttük.

Joanne volt az utolsó, aki beszállt az autóba. Épp Liam mellé csusszant be, amikor Jules telefonja megszólalt. "Ígérem, ez az utolsó hívás." Mondta Jules kissé bosszúsan, ahogy könnyedén váltott olaszra a vonal másik végén lévő beszélgetőpartnerrel. Charles büszkén figyelte fiát, aki nemcsak franciául és olaszul, hanem angolul és spanyolul is szinte tökéletesen beszélt - mindez a munkája során nélkülözhetetlen volt. Amint Jules letette a telefont, Charles motyogott neki valamit, amit Joanne ugyan észrevett, de úgy döntött, nem törődik vele. Tudta, hogy most egy különleges időszak áll előttük, és azt is, hogy Jules-nak még sok tanulnivalója van apjától. Az autópályán suhanva Charles gondosan tervezte meg a családi vakáció és az évfordulós utazás minden részletét. Három napot töltenek majd Amalfi-ban, ezt követően pedig Charles és Joanne kettesben utaznak tovább Párizsba. Charles eltervezte, hogy Jules-ra bízza a felügyeletet, amíg távol vannak. Joanne türelmes, főleg mióta elkezdett Charles-al randizni. Összeházasodtak, majd Teresa-val lettek megjutalmazva. Soha nem panaszkodott azért, mert a monacói nem tud mindig elszabadulni a tennivalóktól. Vagy, hogy a telefonja megzavarja a randevút, vagy mikor veszélyes szituációba kerül. De ma már együtt tölthetnek egy kis időt. Csak ők ketten és tudta, hogy a fiúk és Teresa jól meglesznek otthon a monte carlo-i rezidenciájukban.

Charles végül lehajtott az autópályáról, és befordult a nizzai repülőtér felé. A gépük már készen állt az indulásra, így nem vesztegettek időt. Charles kiszállt, kinyitotta az ajtót Joanne-nak, majd pár szót váltott a személyzettel, akik már várták őket, hogy átvegyék a poggyászt. Teresa volt az első, aki felment a gépre. Az egyik hátsó ülésre telepedett le, elővette a könyvét, és kényelmesen elhelyezkedett az olvasáshoz. Liam fejhallgatót tett fel, bekapcsolta a fedélzeti képernyőt, és elmerült valamilyen műsorban, miközben Jules mellette jegyzeteket olvasott át. Charles és Joanne egymással szemben ültek le, és amikor a gép motorjai lassan felzúgtak, a férfi mosolyogva Joanne-ra nézett. "Csak egy kicsit több mint egy óra, és ott leszünk, ahol annak idején megkértem a kezed." Mondta nosztalgikus mosollyal. "Még mindig megvan az a fénykép, amit akkor készítettem." Tette hozzá vigyorogva. "Az a szerencséd, hogy még mindig nálam van a gyűrűd." Felelte Joanne játékos mosollyal, és megemelte a kezét, hogy megmutassa a gyűrűt, amely éppolyan ragyogó volt, mint az első napon.

"Hála istennek." Charles halk kuncogással vette tudomásul Joanne szavait, miközben a nap melegében elmerülve élvezte a pillanatot. Nem telt bele sok idő, és a magángépük már a levegőbe emelkedett, majd egyenesen Dél-Olaszország felé vette az irányt. Joanne levette elegáns magassarkú szandálját, kényelmesen keresztbe tette a lábát, bokáját pedig Charles ölébe helyezte. Egy könyvet vett elő a táskájából, majd hamar belemerült az olvasásba, miközben Charles finoman simogatta a bokáját. A férfi lehunyta a szemét, hátradőlt az ülésben, és átadta magát gondolatainak. Jules-ra gondolt, azokra a beszélgetésekre, amikor tanácsot adott a fiának: mindig alaposan vizsgálja meg, kikkel dolgozik együtt, és ne adjon könnyen bizalmat senkinek. Charles büszke volt, hogy Jules tanul tőle, és az ő iránymutatásai alapján formálja a saját útját. Bár kezdetben aggódott, hogy a fia egyedül akar új kapcsolatokat építeni, mostanra megértette, hogy eljött az idő, hogy egy kicsit lazítson, és hagyja Jules-t a saját döntéseit meghozni. "Szerelmem, mindjárt földet érünk." Joanne lágy hangja térítette vissza Charles-t a valóságba. A férfi kinyitotta a szemét, és a nőre mosolygott. "Hmm, oké." Mondta a maffiózó, miközben bekötötte a biztonsági övét.

"Szunyókáltál?" Kérdezte Joanne mosolyogva, ahogy becsukta a könyvét és az ölébe tette, míg a leszállásra készültek. "Csak gondolkodtam." Mondta Charles. "Ne törd a fejed, a következő napokban nem lesz rá szükség." Válaszolta a nő, mire Charles viszonozta a mosolyt. A gép a salernói repülőtéren landolt. Mire a csomagjaikat összegyűjtötték, és beszálltak az értük érkező terepjáróba, a nap már magasra hágott az égen. Az autót egy sor őr kísérte, elöl és hátul egy-egy jármű. A forró, sós levegő betöltötte az autót, amikor az ablakokat lehúzták. A part menti táj szinte elvarázsolta Joanne-t; akárhányszor járt is itt, mindig lenyűgözte az Amalfi látványa. Joanne alig várta, hogy a jacht teraszán feküdjön egy Aperol Spritz-cel a kezében a férjével. A gyerekek pedig a vízben, vagy a kabinjukban szórakoztatják magukat. Charles vállára hajtotta a fejét, és csendben nézte a tenger mélykék hullámait. Teresa időnként elővette a telefonját, hogy megörökítse a gyönyörű tájat.

A villához érve Charles kinyitotta az autó ajtaját Joanne-nak, miközben az őrök már a bőröndöket cipelték be. "Ki akarja vízre tenni a jachtot?" Kérdezte Charles, mire Liam és Jules szinte egyszerre bólintott. "Én biztosan!" Válaszolta Liam izgatottan. "Előbb át kell öltöznöm." Jegyezte meg Teresa, és már el is tűnt a szobája irányába. "Öltözzünk át, és húsz perc múlva indulunk." Tette hozzá Charles, miközben Joanne derekát átkarolva közelebb húzta magához. Közben a fiúk is felmentek a szobájukba. "Már alig várom." Felelte a nő, majd a férfi mellkasára tette a kezét, és gyengéden megsimogatta, majd egy gyors csókot adott neki. "Én is, drágám." Cirógatta meg az arcát Charles, mielőtt megkerülte volna a házat, ahonnan kilátás nyílt a tengerre és a kikötőre, és a jachtra.

"Hagyd abba, ez..." Mire Teresa befejezte volna a mondatot lefröcskölték. Az egyik testvére kiemelte a vízből, aztán bedobta. Charles a teraszról figyelte a vidám jelenetet, kezében egy hideg sörrel és egy pohár Aperol Spritz-cel, amit Joanne-nak hozott. A nő kék, könnyed nyári ruhát viselt, amely tökéletesen kiemelte napbarnított bőrét. "Tessék, bébi." Mondta Charles, és letette a poharat egy kis asztalra Joanne napozóágya mellett. "Köszönöm." Válaszolta a nő, miközben felült, és napszemüvege mögül a férfira nézett. "Tudom, hogy jól nézek ki a koromhoz képest, szerelmem. Nem kell ennyire bámulnod." Tette hozzá tréfásan. Charles játékosan megforgatta a szemét, majd leült Joanne lábaihoz. "Drágám, le fogsz égni. Mondtam, hogy kend be magad naptejjel, most nézd meg magad." Korholta a nő, és elhúzta Charles nadrágjának pántját, hogy megmutassa az enyhén kipirosodott bőrt. "Ne már, csak egy kicsit pirultam meg." Felelte a férfi, de Joanne elégedetlen pillantása közben már sejtette, hogy nem fogja megúszni a dolgot. "Ma este homár leszel." Szitkozódott a nő.

"Mindig mondom, hogy amikor itt vagyunk, egyáltalán nem figyelsz a feleségedre, igaz?" Szólt Joanne játékos szemrehányással, miközben ujjaival megbökte Charles napégette hátát. A férfi szisszenve húzta össze magát a hirtelen érintésre. "Dehogyisnem, mindig hallgatok rád." Vágta rá Charles, majd kuncogva hozzátette: "Mint tegnap este, amikor azt mondtad, hogy tegyem be az ujjaimat... au!" Nevetése a nő éles csípésére halkult el. "Ne a gyerekek előtt." Korholta Joanne, de mosolya elárulta, hogy élvezi a helyzetet. Egy kis naptejet nyomott a tenyerébe, majd finoman elkezdte bekenni Charles hátát. "Ne aggódj, a vörösség hamarosan elmúlik." Nyugtatta, miközben ügyes mozdulatokkal dolgozott. "Igazad lehet." Jegyezte meg Charles szórakozottan. "De szerintem kicsit jobban is nézek ki lebarnulva, nem igaz?" Joanne csak megforgatta a szemét, majd puszit nyomott a vállára, mielőtt visszaült volna a napozóágyra. Charles közben magához vette a naptejet, hogy a mellkasát is bekenje, míg Joanne egy törölközőbe törölte a kezét, és kortyolt az italából. Közben elővette a gyümölcsöstálból az egyik epret, és élvezettel a szájába tette. Charles, miután végzett, a saját nyugágy helyett Joanne mellé telepedett, és a fejét kényelmesen a nő hasára hajtotta. "Ez így tökéletes." Jegyezte meg Joanne, könyvét a férfi fejéhez támasztva, amitől Charles halkan felnevetett. Egyik kezében a könyvet tartotta, a másikkal gyengéden simogatta a férje haját.

Ahogy az este leszállt Amalfi partvidékére, a meleg nyári szellő megőrizte a nap kellemes hőjét. Jules, aki a kanapén pihent a teraszon, lassan elszenderült, míg Liam és Teresa a vacsorát készítették elő. A hátsó fedélzeten álló grill már izzott, amikor Liam néhány szelet húst helyezett rá. Fején egy sapka ült, hogy árnyékot adjon, miközben a füst és az ínycsiklandó illatok körbelengték. Teresa közben a zöldségeket darabolta, majd gondosan egy tálba rendezte őket. "Nem úgy néz ki, hogy ma este olasz ételt eszünk." Állapította meg Joanne derűsen, miközben Charles mellkasán pihentette a kezét. Figyelte, ahogy a gyerekek összhangban dolgoznak. "Ez nem akadályoz meg abban, hogy hetente kétszer karbonárát rendelj a személyzettől." Kuncogott Charles az olasz ételek iránti szeretetéről emlékeztetve. "Az a baj, hogy túlságosan is jó." Mondta Joanne, és egy tálcával a kezében az asztal felé indult, hogy megterítsen. Jules ekkor felébredt az illatokra és a halk neszekre, majd nyújtózkodva csatlakozott. "Segíthetek valamiben?" Kérdezte, miközben szeretetteljesen megpuszilta az anyja arcát. "Hozhatnál egy kis vizet, vagy akár bort is, amit csak szeretnél." Válaszolta Joanne, és Jules a hűtőhöz lépett, hogy frissítőket vegyen elő. "Apa, nagyon csúnyán leégtél." Jegyezte meg Teresa, amikor letette a zöldségeket az asztalra.

"Ne kezd el te is." Sóhajtott Charles, miközben a pamutpólója alól kilátszó bőre árulkodott a délutáni nap káros hatásairól. "Ehhez egy egész üveg aloe vera kellene, apu." Ugratta Liam, majd játékosan megveregette apja vállát, amitől Charles egy színpadiasan bosszús pillantást vetett rá. A többiek vidáman nevettek, végül még Charles is mosolyogva csóválta meg a fejét, és letelepedett az asztalfőre. Liam elosztotta a grillezett steakeket, miközben a lenyugvó nap utolsó sugarai bearanyozták az asztalt. A jachton lassan kigyúltak a fedélzeti lámpák, és az éjszaka ígéretesen kúszott be az Amalfi-part fölé. Az évfordulós hét tökéletesen indult, és Joanne elégedetten nézte, ahogy a családja önfeledten tölti együtt ezt a különleges estét.

Credit to: curvaparabolica