ÚT A VÉGTELEN HÁBORÚIG: 8. rész - Thor: Sötét világ

Immár nyolcadik hetét tapossa az Út a Végtelen háborúig címet viselő sorozatunk, mely keretében hétről hétre végigvesszük a Marvel Filmes Univerzum eddig megjelent darabjait, hogy kellőképp felkészüljünk a mindent betetőző harmadik Bosszúállókra. A második fázis a vihar isten legújabb kalandjával dübörög tovább, amivel nagyjából félúton járunk a projektben. Fogadjátok elemzésünket!

Előzmények - Második felvonás

A Marvel Studios elnöke már a Thor bemutatója előtt elhintette, hogy a karakterrel a Bosszúállók után is terveznek, de persze előtte meglátják, miként teljesít a mozik pénztárainál. A film összességében pozitív kritikai visszhangot és 449 millió dollárt hozott a konyhára, amit a 150 milliós gyártási költséghez képest egyértelműen sikernek könyvelhettek el - 2011 júniusában, mindössze két hónappal a premier után tehát be is jelentették a folytatást 2013-ra, és bár Kenneth Branagh rendező visszatérését illetően rezgett a léc, közben az első rész forgatókönyvét jegyző Don Payne nekilátott a munkának.

Miután Branagh hivatalosan is elutasította a pozíciót, egy ideig úgy nézett ki, hogy Patty Jenkins fogja irányítani a folytatást, a későbbi Wonder Woman rendezőnője azonban kreatív nézeteltérések miatt nem élt a lehetőséggel. A rendezői széket végül Alan Tylor foglalhatta el, aki főként olyan sorozatokkal foglalkozott korábban, mint a Boardwalk Empire, a Mad Men és a Trónok harca (ekkora büdzsével bíró filmje nem volt előtte). A szkript első változatát Christopher Yost, Christopher Markus és Stephen McFeely írták újra.

2012 nyarán bejelentették, hogy a Thor: Sötét világ címre keresztelt projektben visszatér az első rész szereplőinek színe-java: Chris Hemsworth, Tom Hiddleston, Natalie Portman, Anthony Hopkins, Stellan Skarsgård, Kat Dennings és Idris Elba mellett Jaimie Alexander, valamint a Három Harcos színészei is tiszteletüket teszik. Igaz, Fandral esetében történt egy változás, mivel Josh Dallast szerződés kötötte egy műsorhoz, az azóta már a Shazam! címszerepére leszerződtetett Zachary Levi ugrott be helyette. A főgonosz Malekith-ként a Doctor Who-ból ismert Christopher Ecclestont választották (előtte Mads Mikkelsen neve is felmerült), valamint újoncként a kimondhatatlan nevéről híres Adewale Akinnuoye-Agbaje (a későbbi Öngyilkos Osztag Killer Crocja) is csatlakozott a stábhoz a CGI karakter Kurse-ként. Ezzel pedig minden adott volt a tényleges munkálatok megkezdéséhez.

A forgatás négy hónapon keresztül, 2012 szeptemberétől decemberig zajlott (a filmhez Angliában és Izlandon rögzítettek jeleneteket), majd ezt követően hét különböző speciális effektekkel foglalkozó stúdió dolgozott az utómunkálatokon, hogy 2013. november 8-án mozikba kerülhessen a Marvel Filmes Univerzum szám szerint nyolcadik darabja.

“Teljesen ura voltam a helyzetnek!”

Az a nagy helyzet a Sötét világgal, hogy Thor hiába hasonlít a képregényes iterációjára, hiába van meg mindkét szeme, a kalapácsa és az otthona, főszereplő lévén mégsem ő a legérdekesebb. Hemsworth tagadhatatlanul jobban hozza a karaktert az elmúlt években szerzett tapasztalatainak hála, és a Ragnarök után biztosan kijelenthető, nem rajta csúszott el a dolog. A film első számú mozgatórugója szimplán Tom Hiddleston Lokija, nélküle egy nagyon fontos változót veszítene az így is hibás egyenlet. Kicsit ironikus visszagondolni rá, amikor még pusztán egy alkalomra terveztek a csínytevés istenével, hiszen a Bosszúállók óta a legjobb MFU ellenségek közt tartják számon, és még ezek után is képes volt elvinni a hátán egy teljes filmet. Az összes érdemleges csavar és meglepetés hozzá köthető, rajta kívül nagyjából minden kiszámítható a cselekmény előre haladtával - de ez nem meglepő a történet egyszerűségét figyelembe véve, amit a “harc az univerzum elpusztítására képes mágikus ereklyéért” összegzéssel tökéletesen leírhatunk. Talán nem vagyok azzal sem egyedül, hogy a legjobb jeleneteket kérdés nélkül Thor és Loki közös pillanatai biztosították számomra a “megbízom-e benned vagy sem” kérdéskörrel, illetve a kölcsönös piszkálódással.

A folytatásra gyökeresen változtattak a hangvételen, az első rész Shakespaire-t idéző királydrámai komolysága után most ugyanis minden második jelenetben bedobnak pár poént, ami sokkal jobban működik, mint amikor már a néző érzi magát kínosan huszadjára hallva a “konvergencia” szót egy rettentően komolynak szánt kontextusban. A humor jól áll ennek a filmnek, kell is bele, hogy legalább egyszeri nézésre alkalmas legyen. Thor metrózós jelenete például nagy klasszikus lett, de ellenérvként Skarsgård karaktere jelentősen megszenvedte ezt a módosítást. (Most komolyan, kit szórakoztat, ha egy tudós csak alsónadrágban tud gondolkodni?)

A film egyik legfőbb problémája Malekith, a sötét elfek vezetője. Nem hiszem, hogy nála semmilyenebb és unalmasabb gonoszt láttunk-e valaha a Marvel produkcióiban, nálam legalábbis toronymagasan ő lett a legfelejthetőbb. A kreativitás teljes hiányát tükröző világuralmi céljai ellenére bőven lehetett volna többet is kihozni belőle, pláne Eccleston tehetségével, aki így a számára megírt figurán akkor sem tudott volna segíteni, ha abba beleszakad. (A színész később ki is fejezte nem tetszését a karakterét illetően, elmondása alapján az eredeti megállapodások és tervek szerint közel sem erről volt szó, mint amit végül a forgatókönyv lapjain viszontlátott.)

Látvány szempontjából egyébként teljesen rendben van a film, az asgardi képek továbbra is rendkívül impozánsak és szemet gyönyörködtetőek, a finálé alapötlete pedig szintén bravúrosan van kivitelezve. Ami a zenét illeti, Brian Tyler komponált néhány emlékezetes darabot (többek között a főtéma és a Frigga temetésénél felcsendülő dallam nagyon erős), de legalább ugyanannyi felejthető szám is került az albuma.

Kötelező kör

Sajnos kicsit annak érezni a Sötét világot, pláne mai szemmel, mert elsősorban csak az univerzumépítés szempontjából van bármi érdeme feleleveníteni a történteket. Később újranézve azért is veszít az értékéből, mert Sifet és a Három Harcost gyakorlatilag itt látjuk utoljára, Jane Fosterrel és a többi földi szereplővel karöltve, ezért a nagy egész ismeretében nem különösebben mozgatja meg a nézőt, hová fut ki a sztorijuk (mondjuk Jane és a földi brancs 2013-ban sem volt az emberek szíve csücske).

Ezzel szemben Thor és Loki párosát szépen árnyalja a film a tervezett folytatásokra, illetve a harmadik kalandot is nagyszerűen vezeti fel az utolsó percekkel. A Bosszúállók: Ultron kora felé tartva annak idején nem mozgatott meg sok mindenkit, hogy bizony itt mutatkozik be a valóságot jelképező Végtelen Kő, az Aether, ami a közelgő Végtelen háború alapjainak ismeretében persze már fontos információ.

A Követ a stáblistás jelenetben láttuk utoljára, amikor Sif és Volstagg átadták a Benicio del Toro alakította Gyűjtőnek - a szóban forgó kisfilm érdekessége, hogy A galaxis őrzői első és második részét jegyző James Gunn rendezte, ezzel felvezetve a 2014-ben debütált űroperát. Az megerősítést nyert, hogy a Gyűjtő a Végtelen háborúban is tiszteletét teszi, és vélhetően lesz egy látogatója Thanos személyében...

“Ezért áll minden lángokban?”

Talán kissé túlzás ezzel a címet indítani az utolsó bekezdést, mert mindent egybevetve közel sem lehet azt mondani a Thor: Sötét világra, hogy rossz lenne, mindössze a Marvel Filmes Univerzum darabjai közül nem képes kiemelkedni. Tágabb viszonylatban egy egyszeri kikapcsolódásra és szórakozásra tökéletesen alkalmas képregényfilm, amely bár több sebből vérzik (főként a súlytalan történetnek és kidolgozatlan gonoszának köszönhetően), szerencsére bőven akad benne élvezhetőség.

A Sötét világ határozottan vegyes fogadtatásban részesült minden tekintetben. A Rotten Tomatoes-on 66%-on áll, amivel máig a stúdió leggyengébb kritikai visszhangot kapó alkotása (A hihetetlen Hulk 67%-ot tudhat magáénak), míg ezzel szemben a 3,9/5-ös nézői átlaga nem mondható olyan rossznak. Ugyan a vélemények megoszlanak róla, de a 170 milliós költségvetését közel négyszer visszahozta a 644 millió dolláros összbevételével, minek köszönhetően ráadásul a tizedik legsikeresebb film lett 2013-ban.

Ez nem az a Marvel produkció, amit minden hónapban leveszünk a polcról újranézés céljából, talán az is lehet, hogy évi egyszer kerül újra elő egy-egy rajongónál, de bizonyos időközönként bőven el lehet lenni vele. Ugyan a Sötét világ egyértelműen tartalmaz elemeket, ami az összkép szempontjából fontos, nem csodálkoznánk, ha lenne, aki egy az egyben átugraná ezt a kört a maraton során.

60%

(forrás: www.marvelmagyarorszag.blog.hu)