Yoongi szemszöge:

Már itt vagyunk a könyvtárban és T/N nézegeti a könyveket. Mint kiderült nagyon szeret olvasni, verseket írni. Én dalokat írok, nagy megnyugvás számomra mikor leírom dal formájában a gondolataimat és érzéseimet. Rapper szeretnék lenni. Már kiskorom óta ez az álmom, régebben versenyszerűen zongoráztam és akkor jutottam el odáig, hogy rapper és dalszöveg író szeretnék lenni. Tegnap, mikor T/N bejött a szobámban féltem hogy meglátja a szöveget. Róla írtam éppen, ezért is takartam el. Nemsokára szeretnék gyakornokságra menni, de még szerintem nincs még meg ennek az alkalma. Szeretnék még fejlődni. Még sosem hallgatott meg senki sem, nagyon sok szövegem van egy alappal és mikor apám munka miatt nem volt otthon mindig akkor vettem fel őket. A gépemen egy eldugott mappában van elraktározva Agust D névvel. Telefonomon is van pár zeném, de azok befejezetlenek. Nem terveztem még senkinek sem megmutatni tehetségemet, de ha ez az álmom apámat és T/N-éknek is elkellene mondanom.

Gondolataimból T/N zökkentett ki.
- Megvan a könyv. Mehetünk? - nézett rám aranyosan majd egy ,,igen" után mentünk is. Délután volt kb. 5 óra fele és már aötétedett be. Egymás mellett sétáltunk, csendesen. Kezeink hírtelen össze értek, és ezt a pillanatot találtam annak hogy lassan megfogjam kezét. Felé néztetem ,majd zavartan lehajtotta fejét, közben mosolygott. Erre én is mosolyra húztam a szám majd sétáltunk tovább.

Sosem voltam ennyire érzelmes és egyben boldog is. Mindig is visszahúzódó voltam és sosem voltam beszédes. Inkább csöndes voltam a társaságban és majdnem mindegyik emberrel flegma. Bár csak egy napos ez a boldogság, de hogy most T/N mellettem van úgy hiszem ez sokáig így fog maradni. Miután elveszítettem anyámat jött a rossz időszak. De most visszaérek az egyenes újra és kijövök a rossz múltból. Vagyis, nagyon remélem.

Hosszú séta után egy hídnál álltunk meg majd néztük a kilátást. Szeretem az ilyen kis pillanatokat ahol csak nézek a tájra és a friss levegőn vagyok. Eltűnik minden rossz gondolatom és akkor, csak vagyok. T/N matatott valamit a táskájában, majd elővette telefonját és elénk tartotta. Tudtam mit akar, selfie-t készíteni. Mindketten mosolyogtunk és pózoltunk és nagyon aranyos képek készültek. Mivel én sem akartam kimaradni, szintén elővettem a telefonom és csináltam pár képet rólunk.

Vigyort nem lehetett levakarni rólunk egy pillanatra sem, de természetesen mindig kell valaminek vagyis pontosabban valakinek közbe lépni és ki is lehetne az, hát persze hogy Jungkook. Oda rohant hozzánk majd egy nagy mozdulattal kirepítette telefonomat a kezemből, így a folyóba esett. T/N megijedt Jk hírtelen felbukkanására én pedig idegesen fordultam a nem várt személyre.
- Hogy merted? - fogtam meg dzsekijét. Furcsáltam hogy egyedül van.
- Bocsika, véletlen volt! - rántotta meg vállát nekem pedig ennyi kellett hogy behúzzak neki.