Akár a méz, tapadt hozzám ragadós ajkaival, veszélyes játékra hívatva számat. Nyelvével az alsó ajkam próbálta volna ingerelni, de nem adtam meg neki a vezetési engedélyt - rögtön, átvéve tőle belecsusszantottam a nyelvem a nedves szájüregébe, s megízleltem a csodálatos kincseit a már hőn hiányzó barlangjában - s kezem lassan a hajára vezetve könnyedén simogattam meg, akár egy kis macskát, párszor egy erősebb szívásnál kicsit meg is húzogattam, amivel pár elszorult nyögést tudtam hallatni belőle.

Könnyed haja puhán ugrott fel alá pár atrocitás végett - akár egy kiskutya.

Mikor meguntuk ajkaink vonaglását, mosolyogva hátráltunk el, még mindig egymás szemeit bújva. Elvesztünk a tekintekünkben, annyi féle érzelem és gondolat csillant meg a két barna pupillájában. Egy kis ostoba mosoly csücsült rajta, ami duzzadt, erőteljesen rózsaszín száján igen aranyos hatást kölcsönzött. (és persze észveszejtően szexit is)

- Ostoba voltam - dőltem előre, s súgtam füleibe. Kicsit megborzongott tőle, emiatt feljegyeztem magamnak későbbi jó időkre, hogy a füle biza érzékeny, és ezt fel is használhatom. Ő csak kajánul elvigyorodott, s fejét rázva válaszolt.

- Az voltál - pislantott rám, majd meleg kezét az enyémre kulcsolta. - De hiányoztál. És bár mérges voltam rád, tudtam, hogy képtelen leszek sokáig nélküled lenni, és bár egy bárgyú, bugyuta, ostoba, és forrófejű nyuszi vagy, de mindenekelőtt az én nyuszim, szóval a jó szívemnek hála megbocsátottam - nevette el magát, miközben az egyik ujjammal játszogatott. Taehyung melegsége.

- Azért a jószívű résszel vitatkoznék, már megbocs- kezdtem volna neki, de ő csak elnémított az egyik ujjával, amit gyorsan a szájamra helyezett.

Kacérkodva közelebb bújt hozzám, s felhuppant egyenest az ölembe, majd a mellkasomra ragadt. Ha más ember lenne, és nem ez a megátalkodott édesség, rég leráztam volna magamról. De nem tudok hazudni, igen jólesik, hogy érzem azt a finom aromáját, ami mindig körüllengi, és fáj bevallani, de a pajkos mosolya is sokkalta elbűvölőbb közelebbről. Meg azok a kis pihés, borotválatlan szálai, a hosszú, könnyektől lucskos pillái, meg, hogy is felejthettem el az édesdeden őrzött száját?

- Jungkook - ágált el kicsit a szoros fogásból, a levegőben egyensúlyozva. - Ne legyél mérges Jiminre.

Meglepődötten pislantottam rá. Ez arra utalt, hogy megbocsátott neki annyira, hogy ne akarja hogy bármi bajt okozzak neki és a kis testecskéjének.

Nekem ez egy kicsit és nehezebb folyamat.

Én megértem. Megértem, részeg volt, nem volt teljesen az eszénél, a másnaposság borzalmas dolog, és Taehyung nem az utolsó ember kinézet ügyileg, de ez nem mentesíti fel őt a vádak alól.

- Én próbálok - nyöszörögtem a hideg tekintete miatt. - De biztos te is átérzed a súlyát a dolognak. Nem olyan egyszerű dolog.

- Kicsit nehéz, mert egy antiszociális szemétláda vagyok, ergo nincs sok barátom - mélázott el nevetve, gyengén megütve a vállam, mire én olyan fájdalmasan felszisszentem, mintha egy házat borított volna rám.

- Nem fájt annyira te kiscica - mosolyodott el kedvesen, kissé pimaszul és játékosan. Úgy éreztem, mintha a mosolyára a nap is kicsit fényesebben sütött volna. Vagy csak a szerelem furcsa fintora lett volna?

- Ó, én buta majdnem elfelejtettem - tápászkodtam fel a fotelből, megnyújtózva, ,,elfáradva a csókcsatától". - Valódi szándékomban az volt, hogy lehengerellek a főzéstudományommal. - mosolyogtam rá, mire ő csak vonakodva pillantott vissza.

- Idol vagy. Tehát, vagy valami nagyon előkelő éttermi kaját eszel, ami valószínűleg többe kerül, mint a seggem, vagy, útközben benzinkúti snacklevest - gondolkozott el, ujjait az állán tartva. - Kétlem, hogy nem égeted le a konyhát.

Én csak felháborodova felkorkantam.

Megfordultam, s felemeltem a karom, majd befeszítettem, pont Taehyung előtt.

- Az ilyen bicepszekkel úgy forgatom a spatulát, hogy Gordon Ramsay is felmond - villogtam, nevetve.

TaeTae csak a fejét rázva tápászkodott fel kényelmes üléséből, s felém kezdett indulni a kis cukis járásával, majd megállt előttem, kacsintott, s megpuszicolta a bicepszem.

Kicsit elpirultam.

De csak férfiasan kicsit!

- Aranyos vagy Kook, de mind tudjuk, hogy ezeket a bicepszeket a késő esti maszturbálásoktól kaptad - vigyorodott el huncutul, megnyalva a fogait, majd a konyha felé fordult és elrobogott.

Hogy lehet ennyire... pimasz?! Kit ne indiítana be ez a fiú?

Főleg, hogy úgy jár, mint egy megtesült ribanc - ahogy mozgatja a csípőjét a pokolra tudna kárhoztatni.

- Mit is akart főzni a hősszerelmes? - kérdezte, miközben a konyhapultra ugrott, elterülve rajta. Hát nem mondtam? Egyszerűen azt szeretné ez a srác, hogy a hormonjaim rémes küzdelembe kezdjenek érte. És én ilyen egyeddel járok!

Felvágós mosolyt terítettem az arcomra.

- Szöul legtehetségesebb palacsintadobálójával beszélsz - kacsintottam rá, mire ő kicsit pironkodott, mit én megmosolyogtam. - Én főzöm a legfincsább túróspaleszokat.

- Pár szutykos Jungkook-palacsintáért szerintem Gordon nem dobná ela munkáját - forgatta meg kacéran a szemeit Taehyung. - Ha nem nyűgözöl le, nem kapsz ebből a seggből ebben a hónapban.

Rémültnek tettettem magam, de belül tudtam, hogy nem bírná ki azt az egy hónapot a híres neves farkam nélkül.

- Jajj ne, akkor esténként kell majd a bicepszeimet építgetnem, ahogy te is mondtad! - sikkantottam egyet, miközben pakoltam előre a hozzávalókat. Igazából tippeltem, mi merre van, de kábé eldönthető volt, hol vannak az alap holmik.

- A lisztet merre találom? - kérdeztem félszegen, egy kanállal a számban.

- A lisztesszekrényben - válaszolt Tae, ahogy keverte a túrót, mivel azt rábíztam. Az nem olyan nagy feladat, és legalább tudja közben nézni, ahogy a kidagadó ereimmel forgatom a palacsintákat!

Lassan mögésutyorogtam, s az egyik ujjam a kis piros, túróval teli bödönbe mártottam, majd mire Taehyung felém fordult, azt az adagot egyenest az arcára nyomtam, amitől ő eléggé nagy frászt kapott, majd jelentősen bedühödött.

- Jeon-kibaszott-Jungkook! Ez neked mire volt jó? - dobbantott egyet aranyosan a lábával, hisztis kislányt imizzsel felruházva magát.

Kacarászva fordultam az egyik szekrényhez, amit kinyitva büszkén konstatáltam, hogy ez volt az a bizonyos ,,lisztes szekrény".

- Nem voltál képes rendesen válaszolni, ezért megjártad. - mondtam, miközben a hozzávalókat kezdtem el szorgosan keverni. Éreztem Taehyung szemeit rajtam, gondolom, kifogást keresett abban, ahogy csináltam. De én tudom, a nagy Jeon Jeongguk tudja, hogy rajta nem lehet kifogni holmi palacsintakészítésekben!

- De fincsinek tűnik. Lenyaljam rólad, mint az erotikus filmekben? - dőltem felé, kaján vigyorral az arcomon. Tae feldúlt feje kicsit boldogabbnak látszott ettől.

- Nyald le, ha mered - mondta, miközben maga elé fonta két karját. Miért gondoltam, hogy jó lesz egy jóllakott óvodással járni?

Egy percet sem hezitálva hajoltam felé, puszit adni a szájára, amitől éreztem, kicsit megremegett - gondolom nem erre számított -, majd feljebb haladtam, a nedves területre, amit gyengéden nyaltam le, s köröztem azon a részen a kidugott nyelvemmel az utolsó maradékok reményében, mint valami kiskutya.

A végén egy cuppanó hangot adtam ki, amitől kicsit kigúvadtak szegényem szemei.

- Hozzád képest nem rossz - fordultam a tűzhely felé, ahol lassan nekikezdtem a gyártásnak. A tüzet beindítottam, a beolajozott serpenyőt feléhelyeztem, és elkezdtem önteni rá az előkészített maszlagot.

- Velem te ne szórakozzál ám - mondta Tae, a fejét ingatva. - Inkább megnézem a híres neves palacsintafordításod. Kétlem, hogy akkora nagyfiú lennél, szerintem csak megint szájhősködsz, mint a farkad méretéről. - mondta nevetve saját hozzászólásán, én viszont nem értékeltem annyira nagyra.

- Most figyelj! - mondtam, s lassan, de erőteljesen dobtam magasra a palacsintát, s egy ügyes mozdulattal el is kaptam. - Na, kinek van a legjobb pasija?

Taehyung a szemét forgatva pislantgatott rám a konyhapultról. Bár hozzá se nyúlt a liszthez, a ruháját teljesen befedte az anyag. Ki ő, ha nem Mrs. Szerencsétlenség?

- Neked - mondta hanyagul, s a kanaláról lenyelt pár túrócafatot.

- Így nem fogsz kapni a palacsintából - húztam a számat, mire ő csak hátulról körém szorította kis karjait. Hogyha nem ismertem volna, biztos eltaszítottam volna, mert tudtam, valószínűleg az egész hátsó részem lisztes, de mivel ismertem, és hiányzott, és jézusom, éreztem az illatát, inkább csak elmosolyodtam, ahogy a második és a harmadik palacsintának fogtam neki.

- Naa, te is tudod hogy szeretlek - búgta a fülembe, negédes hangján, mire én kicsit elpirultam.

Miért is?

1 - valószínűleg az utóbbi napokban szarul volt miattam, nem nagyon volt kint, emiatt nem nagyon fésülgette a haját - nem mintha zavarna, mert most hullámosabbnak látszott és pufibbnak, ami nagyon sokat ad a szexis szőke kinézetén, egészen bugyirepesztő látványt adva.

2 - érezni lehetett a testápolóját - és ki nem szereti a citromoseper csábító illatát?

3 - A MÉLY HANGJA

4 - a meleg lélegzete a nyakamon

5 - a hátamon éreztem a kis pici pufi hasát

Szóval, hogy összegezzük, Taehyung egy ördög, aki az érzelmeimet kijátssza, napról-napra.

- Én is szeretlek, de most hagyj békén, mert ha így folytatod, leégetem a fél házat - fordultam meg, s nyomtam puszit az orrára. - Ha kész vagy, vedd át a ruhád, biztos nem örülsz, hogy tele vagy mindenféle dologgal. Utána már ehetünk is.

Taehyung csak bólintott egyet, s egy utolsó csókot helyezve az ajkamra elrobogott a szobájába, ruhaváltás céljából.

Csakis rajta gondolkodtam, mikor a végső palacsintákat raktam ki a tányérra.

Kim Taehyungra, és semmi másra.

. . .

- Az a fickó meg mit gondolt, hogy a csaj rögtön ágyba bújik vele, ha meglátja az elernyedt izmait és a penészes köldökét? - kérdezte Taehyung a tévé előtt, feküdve. A két kezemmel körbeöleltem, s egészen közel bújt hozzám, amitől a belső pillangóim igen repdestek.

A palacsintákat már elfogyasztottuk, s bár láttam Taehyung arcán, mennyire ízlik a férjének a kosztja, nem mondta ki, amiért igen megvertem.

Most valami undi szappanoperát nézünk.

- Azért annyira nem rossz pasi - mondtam mosolyogva, mire Taehyung előlről lágyan megverte a hasam, de tudtam, hogy csak viccből csinálja.

Annyi ennyi és ehhez mérhető pillanatot szeretnék még.

- Taehyung, ugye tudod, hogy amikor azt mondom, hogy szeretlek, annál a szónál sokkal többet érzek? Annyi mindent mondanék rólad, de egy életnyi idő se lenne elég rá, hogy elmondjam, mennyit jelentesz nekem - mondtam, ahogy a nyakábapusziltam.

Ő csak nehézkesen megfordult, és a számra egy édes puszit nyomott. Semmi szenvedély, csak kedves érzelmek.

- Én is nagyon szeretlek, GGuk. Te buta nyuszi - mondta, s kezdte lehunyni szemét.

Ezt a csodaszép részt semmi sem zavarhatta meg, csak a telefonom csörgése.

Nem kellett volna felvennem.

- - -

Sziasztok!!!!!!!!!!!

Nagyon sajnálom ezt az óriási kihagyást (ÓRIÁSI!!!) de sajnos, az az eszköz, amin írok, meghibásodott, szóval elég nehézkes volt írnom, ezért próbáltam most egy kis édes résszel jönni, hogy ne legyetek rám annyira mérgesek :(
Addig is megütöttük a 60k-t, aminek nagyon örülök, nagyon szeretlek titeket <3 (kivéve depikiralyno_-t, az egy polipkurva)
Maradjatok még velem :(

Ha tetszett, röptessetek csillagrendszert,
vagy fejtsétek ki a véleményeteket!

Illetve, ezt a részt a szülinapom előtt írtam, hogy mint tavaly, az én börszdéjemen is legyen rész.
I LOVE YOU ALL