ʝʊռɢᏦօօᏦ

Már több mint egy hete beszélgetek Tae-vel, általában naponta többször is. Ezidőben jobban megismertük a másikat, küldözgettünk fotókat egymásról (lehetséges, hogy egy fiú fotóról fotóra helyesebb legyen?), és dumáltunk az élet folyásáról. Elég... szoros lett a kapcsolat köztünk. A fellépések végét izgatottan vártam, hogy lesiethessek a színpadról megírni TaeTae-nek, hogy mennyire várom a találkozásunkat.

Mert találkozunk. Igeeen, nem az az igazi ,,találkozás", csak annyi, hogy lezsíroztuk, hogy az egy hónap múlva lévő koreai koncertünkre jöjjön, méghozzá backstage-s belépővel, így majd be is tudom mutatni a srácoknak, és... közelebb is kerülhetek hozzá. Mit gondolsz Jungkook?! Ő csak egy fanboy, aki rajong a BTS-ért. És mennyei a hangja. És az arcélei tökéletesen kerekednek. Az arca olyan puha, mint egy cicáé. A nevetése eszméletlen aranyos.

Vagyis khhmm.

Juankuki: Itt vagy Tae?

TaeTae: Én mindig itt vagyok :3
(istenem de aranyos!)

Juankuki: Hogy vagy? c:

Taetae: Hallgatom a Not todayt. Istenem, Namjoon után amikor szólóban nyomatod...
egyedül...
kicseszett szép vagy.

Juankuki: Jajj ne már, zavarba hozol, a faszomba is.

TaeTae: Juankuki a legswagebb... de csak Sugán kívül

Juankuki: Sugát jobban bírod mint engem? Taeee

TaeTae: Dehogy is, te vagy a biasom. Ő csak biaswrecker.

Kissé elpirultam, mert valami már régóta forgott a fejemben. Szerettem volna Tae-t még közelebb érezni magamhoz... és az az 1 hónap még messze volt. Szerettem volna látni élőben a mosolyát, érezni a lélegzetét a nyakamon, látni szájának puha párnácskáit. Mármint, barátilag. A legjobb barátom.

Juankuki: Tae... izé... nem akarsz videócsetelni?

TaeTae: Beszélhetek a BTS Golden maknae-jával.Ez a valóság?<3
perszehogy.

Juankuki: A skypenevem jibooty. Keress meg ;)

TaeTae: Én is falnám a Jibootyt.

Kissé irigy lettem Chiminie seggére. Duci volt és kerek, és minden nő az ő bucijaira volt oda és vissza. De reméltem legalább Tae a Kookbottyt szereti.

Bementem a skypeba, és rögtön megláttam egy értesítést, miszerint TaeAlien ismerősnek jelölt. Gyorsan visszajelölt és...

és...

Megijedtem.

A kurzort a videóhívásgombra raktam... De féltem. Ő az első rajongónk, akivel beszélek, aki nem mellesleg kurvahelyes és a biasának tart, és röstellem, de elkezdtem verejtékezni. Nem volt rajtam sok smink, csak szemceruza, nem úgy mint a videóklippekben vagy a fotózásokon. Tae biztos nem ezt a Kookiet ismerte meg, aki csapzottan ül a Szöuli házában, és idegesen vacillál azon, hogy megnyomja azt a sejtelmes gombot vagy sem. Tae a bátor és aranyos meg menő maknaenak ismert meg... most meg én magam viselkedtem úgy mint egy fanboy.

Vajon tetszeni fogok e rejtélyes fiúnak?

Vajon el tudunk majd társalogni?

Nem volt időm gondolkodni, mert Jin anyu berontott a szobámba, azt kiáltva hogy vacsora van gyermekem, szóval nem tudtam még rászánni magam a gombra. Azt gondoltam, a vacsi alatt megerősítem hitemet, és más Kuksiként térek vissza. Megüzentem Tae-nek, hogy várjon, vacsizok még a srácokkal.

Komótosan kiügettem, majd leültem Jimin és Hoseok (J-Hope) közé. Jin valami japán specialitást főzött, azt hiszem úgy hívják hogy katsudon, ezért elég gyorsan elfogyott.
Az asztalnál megterítés után megköszöntük a vacsit, majd nekifogtunk. Mindenki nagyokat röhögött egymáson, például ma is Jinnek a viccei volt a téma, meg az, hogy Suga megijedt egy póktól fürdés közben, és kiesett azt ajtón meztelenül, pont úgy, hogy Jin anyu épp porszívózta a folyosót. Egyhangúan nevettek, de én csak letört fejjel túrkáltam a kiszáradt húsomban. Vajon Tae most mit csinál.
- Mi van, haver? Mindig te röhögsz a leghangosabban, de most meg se szólalsz - nézett rám Jin aggódva. A BTS tagjai rám pillantottak, majd meglátták levert és gondolattús arcomat, a többi is kérdezgetni mi van, mi a baja a kis maknae-nak, kivéve Jimint és Rapmont, mivel ők sejtették, hogy Tae van a háttérben.

- Mi az, nem ír vissza a lovagod? - törte meg a csendet Namjoon. Mindenki meglepődve nézett felé, nem értették, mi a faszról van szó.
- Milyen lovag? - kérdezte teliszájjal Suga, de Jin rögtön rámorgott.
- Teliszájjal nem beszél a gyerek - zárta be a száját, majd ő is aggódva pislantott felém. Izgatottan várták válaszom, szóval fáradtan lesütöttem a szemeim és egy mondatot formáztam.
- Megkértem Tae-t hogy videócseteljünk, de nem merem megnyomni a hívás gombot. - búgtam, mindig lehajtott fejjel. A többiek mint sem sejtve összenéztek, kérdezgetve, hogy ki az a Tae, úgyhogy pontosítottam.
- Az egyik fanboyom. Írt egy levelet, megtetszett és válaszoltam neki. Azóta mindennap többször is dumálunk. Helyes, aranyos meg minden.
- Ohohooohoohhoohoho! A mi Jungkookunknak tetszik valaki! - kiáltották fel kórusban, de én csak elnevettem magam, majd bosszúskodva válaszoltam.
- Nem, dehogy... talán... - gondolkodtam. - De amúgy is fiú!
- Jaj Kuki. Ez már 2017. Nem 1960. Ez tök rendben van - helyeseltek a fiúk egyszerre, de én még mindig bánatosan intettem le őket.
- Amúgy sem szeret. Fanboyom, mint mondtam. Ő max rajong értem, semmi más. - szóltam, majd feltápászkodtam a székemről. - Köszönöm az vacsorát Jin.

Ｔａｅｈｙｕｎｇ

Hol van már ez a srác? Vajon megunt és megrémült, mert helyesnek neveztem? Vagy rögtön visszakozott a skype nevem láttán?
Egyre türelmetlenebb lettem. Már vagy tízszer átcseréltem a ruháimat, mire a végleges szettet kiválasztottam. Cicás póló és szaggatott fekete gatya, tele kaktuszos kitűzőkkel.
Az ujjaimmal a laptopon doboltam. Minden egyes hangra megugrottam, és csekkoltam, hogy nem fagyott le a Skype, vagy bármi hasonló. Istenem, Jungkook, hol vagy?

Vagy tíz perc múlva kijelzett egy hívást... feladója Jungkook. Gyorsab megígazítottam a hajam, hangosan kifújtam a levegőt, majd fogadtam a hívást. De annyira megrémültem, hogy az ágyam mellé bújtam.

És akkor megláttam a hősömet a képernyőn, miközben Starbucks-t iszogatott. Úgy éreztem, kiugrik a szívem. Lazán az ágyán ült, és hunyorogva nézte a laptopját, gondolom, kereste, hol vagyok.
- Hé, Tae, hol vagy? - röhögött a webkamerájába. Továbbra is az ágyam mellett maradtam.
- Félek, Kooooookie. Tudod, nem mindennap beszélek egy idollal. - szóltam, majd felmutattam a kezem, hogy élek, s nem haltam meg szívrohamban.
- Ha megmutatod magad, dobok egy puszit. - szólt csábítóan a maknae. Ez a csel okosnak tűnt, és elpirulva kisunnyogtam magam az ágyam mellől, így már szemtől szemben voltunk.
- Aztakurva. - szólalt meg végül Kookie.

GYEERREEEKEK! Nagyon köszönöm a sok lájkot és kommentet. Nagyon fontosak vagytok számomra gombócok! Ha tetszett a rész, most is dobjatok nekem egy csillagrendszert, vagy véleményt! :3

Mrs. Taehyung Szilvi