ᴊᴜɴɢᴋᴏᴏᴋ

Én egy körülbelül nyugodt embernek tudhatom magam a közélet eseményei kezelésénél. Nem szoktam különösebben kiakadni a kialakult helyzeteknél, de amiután a telefont leraktam, teljes mértékben éreztem magamban azt a váratlanságot és nyugtalanságot, ami nem akartam hogy megmutatkozzon rajtam. Elfedni próbálkoztam Taehyung elől, hisz olyan kis boldognak tűnt végre, s ki legyek én, hogy letörjem egy ártatlan angyalka szárnyait.

- Édes kedves drága Taehyungom, bár a látvány ellen nem szólalok fel, de kifejezetten zavarna, ha a szerelmem azért fázna meg, mert nem tudja rendesen hordani a pólóját - pillantottam rá megvetően a szoba másik sarkából. Lanyhán terült el a kanapén, lábait össze vissza rúgdosta a levegőben. Nyelvét félig kinyújtotta (látszott, hogy nagyon koncentrált arra a bizonyos Fortnite meccsre), kis ujjait a konzolon jártatta. Hosszú haja enyhén lógott szemeibe, meglepőnek is tartottam, hogy kilát alóla. De ami a legfontosabb - a pólója csekélyen fel volt gyűrődve, ezért a kis aranybarna pocija roppant módon kikukucskált.

Mogorván, megvető pillantással nézett rám a TV bűvülése közben. Egyik szemöldökét huncutan felvonta.

- Édes kedves drága Jeonggukom, ez nem hiszem hogy téged zavar - nézett rám egy árnyalatni szemérmetlenséggel. Az a huncut, kihívó mosolya. - Szerintem ez a hat kocka senki látványát nem zavarja.

- Ja, hogy kockák! Én csak egy kis zsírréteget találtam ott, de ha te kockáknak nevezed, az a te do-

- Idézlek téged, párocskám - tette le a konzolt s állt fel, hogy velem szemmagasságban legyen. - "Ah, Taehyung, olyan selymes vagy a bőröm alatt!... Imádom a puha kis feneked!" 

Erősen gesztikulálva mondta, direkt kifigurázva engem.

- Azt csak amiatt mondtam, mert szennyesül meg akartalak dug-  kezdtem neki mosolyogva, de Taehyung inkább kipirosult arccal letapasztotta a számat.
- Köszönöm szépen Jungkook. Örülök hogy nem halt ki még a romantika és a titokzatosság - mondta sóhajtva, de mosolygásából arra következtettem, valójában élvezte a helyzetet.

A TV felé fordulva hangos ujjogásba kezdett, mert míg nem figyelt a csapattársa az utolsó játékost is megölte, a csapat nyerését bezsebelve. Lustán dőlt vissza a kanapéra, egy óriási mosoly kíséretében.
Aranyos kis kócos hajával játszadozott - vagy az ujjai köré tekerte, vagy elengedte. Lassan mellé szenderedtem, egyenest mellé dőlve. Pár percen keresztül csak egymás létezését értékelve. Hangos lélegzésünk egymásba keveredtek, az illataink egymásénak adták magukat. Nyugodt s szép pillanat.

- Remélem tudod, hogy kibaszottul szeretlek, Taehyung - néztem csillagokkal magukat hordozó szemeibe. Ő csak játékosan elkuncogta magát, s tenyerét az arcomra helyezte, s úgy néztünk egymásra.

- Na gyere csak ide - sisteregte a fülembe, s ráérősen az arcomba hajolt. Én nem akartam hagyni, hogy átvegye az irányítást, szóval végül én forrasztottam össze két vörösen parazsló ajkainkat. Lassan ízlelgettük egymást, nem akartuk elhamarkodni, időnk tengernyi volt. Nem fűlt erotikától, inkább csak a csöpögősen szeretetteljes kapcsolatoktól. A végén, csak úgy viccelődve az ajkába haraptam.

- Ne csináld, nem tudom abbahagyni a nevetést - nyitotta ki szemeit újra, s szemeire tapasztva a kezét mértéktelen hangon s tempóban kezdett el nevedni, akár egy kis óvodás. Kapva az alkalmon, fölé emelkedve, pólóját lassan felhúztam és iszonyatos csiklandozásába kezdtem. Balra jobbra vetette magát, ellenkezni nem nagyon tudott, csak az elfúló nevetése hallatszott ki.

- Ez veszélyes tevékenység, te agyoniskolázott - mondta elfúló, kisfiús hangon. - Haltak már meg emberek a túl sok csikizés miatt!

- Ne hazudj, észreveszem - tettem le a fejem a kis hasára, s míg ő pihegve lenyugodott, még pár pillanatig a barátom elvörösödött, nevetéstől könnyes arcát vizsgáltam.

- - -

- Szóval az új számotokhoz kéne rögzíteni egy kis háttérvokált- mondta Taehyung, idegesen dobolva lábaival a Bighit Entertainment padlóján. Finoman rágcsálta ajkait, az idegesség megmutatkozott rajta.

- Ne idegeld ki magad, édes. Csak pár sor van, azt maximum 10-szer vagy 20-szor kell újraveszitek, nem nagy kunszt, hidd el- vontam meg a vállam, s ügyelve arra, hogy üres legyen a folyosó, apró puszit nyomtam a nyugtalanul pillogó pilláira.

Reggelizés után ugyanis egy üzenetet kapott a kis Taehyung, hogy bizony hasznát vennék egy tenor hangra az új albumunkra, friss és üdítő hangzást kölcsönözve. Ő meg felspilázta magát, hiszen azért még nem mindennapi szituáció ez neki.

- Mi van, ha elrontom? - kérdezte kissé remegve, lefele pillantgatva. Aggódó tekintettel nézegette magát.

- Újraveszitek - mondtam egyszerűen, egyértelműen hangoztatva a dolgot. Szegénykém, totál kivan.

Nagyot sóhajtott, viszont mielőtt bármi badarságot mondhatott volna, a titkárnő tudtunkra adta, hogy üres a recording terem, és befáradhat.

- Bemenjek veled? - tettem fel a kérdést. Reméltem, hogy a szerelme látványa kicsit csillapítja a kedélyeit.

- Még rosszabbá tenned nekem, ha ott lennél. Nem szeretnék semmit sem elrontani előtted - vonta meg a vállát hezitálva, de egy kisebb puszit dobva sétált be, miután én egy utolsó tapintatos mosolyt küldtem az irányába.

Reméltem, jól érzi majd magát, s a későbbiekben sok közös munkánk lehet majd együtt. Mint egy romantikus regény, nemigaz?

- - -

- És hűűű, tényleg kihangsúlyozták, többször is, hogy milyen mesés hangom van, és hogy biztos meg lehetek áldva, mennyire szerencsés vagyok, és azt hitték hogy biztos valami elit énektanár jár hozzám, hogy ilyen hangokat tudok kiénekelni! Hát nem csodás? - sorolta, mikor már a váróteremben ültünk ismét, de ezúttal egy óra múlva, a recording után. Büszkén hallgattam, miket mondtak az én barátomról.

- Az egyik producer csávó nagyon szemezett velem, szerintem simán rámizgult - mondta, kissé gondolkodó tekintettel, mintha a nevén gondolkodna. Mint már előbb kiemeltem, nem kapom fel gyorsan a vizet, de az állat könnyen előtör belőlem, ha más hímek megkörnyékezik a párom.

- Micsoda? Kicsoda? - kérleltem gyorsan, kissé már érezve a heves vérnyomásom.

- Talán a Min Jun Seo volt, ha így hívják. Mondjuk helyes volt, szóval annyira nem is zavart - hümmögte elmélkedve, én meg úgy éreztem, elszakadt egy fonál. Hát kinek képzeli itt magát? A váróteremben akarja azt, hogy vérszemet kapva nekiessek? Hát nem érti, mennyire féltem őt? Mindig is nehezen kezeltem a szerelmemre vágyó más egyedekre, de hogy ő hívjon bárkit is attraktívnak?!

Ördögcsemete.

- Így játszunk? Így játszunk? - fogtam meg hevesen két vállát, s lassan a falnak döntve mérges tekintetettel vizsgáltam huncut szemeit. Szikrákat szórtam. Az idegeimmel játszadozik. 

- És már, nem azért, de abban a nadrágban elég méretesnek is tűnt a farka - mondta a szemét forgatva, lassan beharapva az ajkát, s akkor éreztem, hogy véglegesen megelégeltem a viselkedését.

Ezért bizony büntetés jár.

へへへへへへへへへへへへへへへへへへへへへへへへへへへへへへへへへへへへへへ

Sziasztok, kedveseim!

Igazából, nem magyarázkodok a kihagyás miatt, mert nincs kifogásom. Egyszerűen kibaszott lusta voltam.

Március fele meg már poénnak hittem ha pont egy évre az előző részre rakom ki a folytatást, szóval, tessék, vigyétek, fogadjátok szeretettel. Megint szülinapi kiadás, mert én ilyen rendes ember vagyok (jk bitches cigany vagyok)

Remélem, még valaki olvassa ezt az istenkáromlást, és ha igen, nagyon szeretlek titeket. Már próbálok időben publikálni.

Japán nevemen,

シルビア
(Vikicchi-nek、depikiralyno_-nek、KatherineShadown-nak es Jazinak)