Ｔａｅｈｙｕｎｇ

Párszor az ember száján egyszerűen csak kiesnek dolgok. Olyan dolgok, amit jelen esetben örökre titokban tartana, vagy elrejtené a másik elől, de mégis, kifolyik az ajkain egy eset alkalmával, és utána nincsen visszatáncolás.

- V-vagyis igazából Jimin egy Taehyung nevű poharat csókolt le, nem engem, hiszen én ugyebár a te barátod vagyok - magyarázkodtam, gyömöszelve az ingujjamat, tűrve Jungkook összetört pillantását. Igazából nem volt szívem ránézni, mert tudtam, hogy tudja, hogy nem csak egy idióta pohárról van szó, hanem a legjobb barátjáról.
Nem tudtam, magam védjem e vagy Jimint, melyik fontosabb - ha Jimint védem, szó szerint meggyűlöl és szakít velem, viszont ha az igazat mondva magamat védem, akkor a bandában valószínűleg nem lenne vita a két maknae között.

- Jól hallottam, hogy te és Jimin csókolóztatok? - kérdezte kimérten, veszélyesen közelebb csúszva. Kezei remegtek a méregtől, igazat megvallva a zoknim hegyéig meg voltam ijedve.

- Á-á, dehogy, n-ne higyj nekem, csak megbotlott a szám, tudod, megesik, meg minden hasonló, haha haha - próbáltam fedezni a helyzetet, miközben folyamatosan a hajamban kotorásztam, hol előreseperve, hol pedig oldalrasimítva, hogy nagyobb belátást kapjak Ggukra.

- Tudom, hogy hazudsz, Tae. - pattant fel, s fel alá kezdett járkálni tágas szobájában, az orrnyergét masszírozva. Nem merek hozzászólni, de nem is hiszem, hogy most sok jogom is van hozzá, hiszen jelen esetben én követtem el egy bűntettet, és nem ő.

- Azt mondod, hogy Park Jimin, a lakótársam, kivel már 5 éve egy fedél alatt alszok, s nem elfelejtve a legjobb barátom, csókolózott a kibaszott barátommal, Kim Taehyung-al? - fordult felém, égő szemekkel. Bárki megijedt volna ettől a Jungkooktól, de én láttam benne a megbántott és zabos kisgyereket, akit annyira szeretek.

- É-én - kezdtem volna neki, de üvöltve megszakított.

- Ne magyarázkodjál! Azonnal takarodjál ki a szobámból! És jézusom, képes voltam lefeküdni veled! Nem vagy te semmi, csak egy kis ribanc, aki azt hiszi, hogy több lesz, ha népszerű emberek szájában turkál! Igaz Taehyung? Igaz? - mondta magából kikelve. Mintha vérben izzott volna a szeme. Meg kellett értenem valamilyen szinten, de mégis felháborodtam, hiszen ilyen szavakkal mégsem emlegethet engem.

Fájó dolog ám.

Fájó dolog, hogyha a kedvesed egy utcaszéli ribancnak nevez - de abban a pillanatban olyan mocskosul is éreztem magam. Jungkook tekintetéből ítélve, ami kivesézte az mivolt lelkemet, ő sem hitt többet rólam. Megpróbáltam volna magyarázni, de féltem, hogy egy nagy pofonnal díjaztam volna. Azt hittem, nem gondolja komolyan ezeket a rút szavakat. Legalábbis ebben reménykedtem. De a reális érzésem azt súgta, hogy a pillanat hevében nagyon is komolyan gondolta amiket felelőtlenül kidobált a száján.
Abban hittem, hogy majd lenyugszik, és akkor tudunk majd beszélni.

- Megyek - tápászkodtam fel, lassan leporolva a nadrágomat. - De tudd - attól még, hogy a barátom vagy, nem hívhatsz ribancnak. Senki sem hívhat ribancnak. Nincs kint a nemlétező csöcsöm, nincs kint a nemlétező farkam, sőt, a seggem sincsen kint ország világ szemének. Hogy ezt még tetézzük, az első alkalmam veled volt - tudom, nagyon ribancos, hogy egy olyan fiúnak szenteltem az elsőt, akiben megbízok. Bizalomról jut eszembe, nem kívántam a csókot, sőt, még csak nem is kértem. Talán meg kéne kicsit zabolázni a barátodat. Ó, és mikor feladta a csókot, rögtön eltaszítottam és elrohantam, de szerintem is Jeon Jeong Guk, én vagyok Szöül kurvája, ki mindenkinek kiadja nyeszlett testét! - ordítottam fennhangon, majd erősen kicsaptam az ajtót.

Idegesen vágtattam le a lépcsőn, nem törődve semmivel. A lépcsőfordulónál majdnem orra buktam, hiszen semennyire sem figyeltem mi folyika külső világban, a fejem ugyanis tele volt megátalkodott és gonosz gondolatokkal, amit Jungkookról meg az egész helyzetről szőtt. Erőt véve magamon fordultam a konyha felé. JIn még mindig ott sertepertélt, gondolom, a bandának készített valami finomságot.

- Köszi Jin a palit, nagyon finom volt - próbáltam mosolyogni Jinre, ő viszont csak reszketegen nézett fel rám a konyhapult mögül. Szemei félénken vizslattak, s valami bizonytalanság ragyogott meg benne. Nem tudtam hova tenni.

- Igaz? - kérdezte, miközben félve vizslatta a szemeimet.

- Mi igaz? - vontam fel a szemöldököm. Volt egy tippem, mire célozhat, de nem tudhat arról, csak ha nem voltunk hangosak. Belegondolva, hogy a mennyei esténk elfojtott nyögéseit is hallották, valószínűleg az üvöltözésünk teletöltötte a házat.

- Hogy Jimin megcsókolt. Igaz? - szorította meg a kanalat a kezében, miközben a szomorúság lerítt orcájáról. Jin mindig megbízott a tagjaiban, s gondoltam nem nézte volna ki pont Jiminből, a banda virágjából, hogy szándékosan lebecézi a legjobb barátjának a szerelmének ajkait. Ki hitte volna, hogy az az ártatlan angyal ilyenekre képes?

- Igaznak igaz. De nem hiszem, hogy ezt most elmondhatnád bárkinek i-

- Sajnálom - tapadt a vállamra. Szorosan ölelt át, miközben simogatta a vállamat. - Én kérek elnézést. Majd jól leszidom azt a fiút. Biztos nem gondolta komolyan.

- Nem a te hibád. De talán még az övé sem. Megeshet, hogy csak a másnaposság maradványa beszélt belőle - simítottam meg a vállát, majd az utolsó palacsintát felkapva elköszöntem tőle.

- Próbáld most egy kicsit elkerülni Guk-ot. Jobb lesz neki. Illetve, ne hagyd neki, hogy laposra verje Jimint. Már megmondta, hogy sajnálja, és... szóval tényleg megbánta. Bár ha megverné akkor Yoongi ökleivel kéne ujjat húznia, aminek valamiért most örülnék... - merengtem el az előbbi beszélgetésünkön, átgondolva, milyen átkokat is zúdított rám.

- Rendben. Vigyázz magadra! És bármikor visszajöhetsz még, gyermekem, szeretettel várunk - mondta mosolyogva, majd lassan visszafordult a tűzhelyhez, hogy tovább munkálkodjon. Most vettem észre, hogy aranyos kis rózsaszín kötényke van rajta. Igazán háziasszonyos.

Fejemet komótosan vonszolva léptem ki a híres házból. Kissé keserű érzés volt a számban, kissé fel voltam szabadulva. Tudtam, hogy nem bírtam volna sokáig tartani a titkot - bár nem ennyire óvatlan pillanatban akartam kicsusszantani a számon. Úgy hittem, Jeongkook megérdemel annyit, hogy legalább szépen mondjam el neki.Furcsa, igaz? Ilyen bűnt szép körítéssel elmondani.

A szívem mélyét viszont aggódás töltötte be a barátm iránt. Még egy kisgyerek, és amilyen kisgyerek, sok dologra képes, úgy, hogy nem gondolja át. Ezért is próbáltam megbocsátani a szavai miatt. Ismertem őt, tudtam, hogy milyen édes, figyelmes, jószívű és nem elsősorban a legaranyosabb fiú a földön, de ha valaki megingatja a biztos érzéseit, ki tud ilyeneket dobálni a száján.

A zuhogó esőben tartottam hazafelé, miközben a járdán idiótán táncolva lépkedtem bele a nagy pocsolyákba. Még az sem érdekelt, milyen drága a Gucci cipőm, és milyen szinten taccsra vágom. Csak az érdekelt, hogy hazaérjek, és bevetődjek az ágyamba, vizes cuccok ide vagy oda. El akartam felejteni ezt a sok nyűggel járó napot, hogy a holnaphoz jobb kedvvel kezdjek hozzá.

A nap párszor ki próbált látszani a mocskos felhők közül, de túl sűrűk voltak, és túl makacsok ahhoz, hogy megmozduljanak. Mire a házamhoz értem, bőrigáztam. A pulcsim erősen tapadt hozzám, a gatyámat pedig más színre festette az eső, a cipőm pedig tiszta mocsok és sár lett.

Míg a kulcsommal vacakoltam, a rezeg kellemesen megrezgett. Tudtam, hogy ez a telefonom értesítéshangja, szóval minden bizonnyal valaki üzent nekem. Kissé mogorván próbáltam ignorálni, hiszen persze hogy pont akkor lett szociális életem, amikor csak a párnám biztonságos börtöne közé essek.
Ledobtam a táskámat, majd a kissebb nappalimba csörtetve levágtam magam a puha ágyamra. Gyorsan levetettem a ruháimat, majd egy szál boxerben a takaró alá csavartam magam, akár egy kis tonhalas sushi. Kissé idegesítő tényező volt viszont, hogy egy Jeonggukos takaró fedett körül, de legalább valahol úgy éreztem, hogy a barátom meleg szorítása alá vagyok vonva. Már csak a frissítő, finom illata hiányzott, ami aznap este óta mindig eszembe jut, ha magányos vagyok. Kissé keserű, kissé édeskés, vadítón szexi, de mégis ártatlan kisfiús.

Hiányzik Kook... remélem észhez kap hamar.

Aish Tae, ne gondolkozz róla! Próbáljál aludni inkább, hogy kiverd azt a reménytelen idiótát a fejedből.

Idiótának idióta, reménytelennek reménytelen, de mégis csak a pasim.

De nem akartam megnézni az üzenetet.

Ha tudtam volna, milyen kár volt.

大 大 大 大

Háj gájz!

Jézusom, sajnálom ezt a nagy kihagyást. Egyszerűen csak jönnek egymás után az események, amik miatt nem tudtam gépközelben lenni, vagy írni, és nem is hiszem úgy, hogy ez a rész olyan ígéretes lett.
Köszönöm a sok kommentet és visszajelzést <3

Illetve, kedves Kim Jonghyun, nyugodj békében, öcsisajt. Remélem fent is továbbra fogod szexisen énekelni a White shirt-öt vagy a Playboyt. Szeretlek.

Boldog karácsonyt és új évet, így utólag is :( szeretlek titeket.

Ha tetszett, nyugodtan hagyj kommentet,
és csillagrendszert :3

Szilvike