ʝʊռɢᏦօօᏦ

Taehyung fürtjei olyanok, mintha puha lángokat simogatnék. Főleg reggelenként, amikor szerteszét áll a bozótja a fején, majdnem elfajulásig, de mégis valahogy az teszi széppé az egészet, hogy nincs mesterkélten felépítve a fiú - egyszerűen csak Taehyung. Egy teljesen természetesen gyönyörű, tiszta és csodálatos ember fekszik mellettem, lábait kicsavarva, hosszú fekete szempilláit lehunyva. A keze az arcát támasztja, így valamelyest pufibbnak tűnik.

Kezét a derekamon pihenteti. A reggeli szellő békésen járja át a porcikáit, mire elernyedt teste hirtelen megrezdül.

- Jungkook? - kérdezte a hosszú ujjaival a szemét törölgetve. Mondanám, hogy megzabálnám, de ahhoz túlságosan féltem. - Mi történt?

Félszegen elmosolyodok, s közelebb húzom magam a csípőjéhez. Mikor megcsap a már ,,Taehyungos"-nak beanalizált illata, úgy érzem, otthon vagyok a magam módján.

- Gyere közelebb - motyogtam a rekedtes reggeli hangomon.

A kölcsönadott pólójában közelebbgurult hozzám, majd a takarót magával hurcolva a derekam köré tekeredett, mint egy kis virsli. (gr)

Fejét a mellkasomhoz szorítva pihegett. Lassan vette a levegőt, csak hogy kiélvezhesse a közelségünket. Pihés szálait simogattam, miközben a másik kezemmel gyengéden ölteltem át. Meghitt pillanatnak tűnt, ahogy egy ilyen fényes reggelen együtt lehettünk, ilyen közel, a nap pedig rátett még azzal, hogy fénycsóvákat vetített testünkre.
Nyugodt volt, és csöndes, de mégis érzelmektől hangos.

- Jungkook? - kapta fel fejét hirtelen Taetae. Lassan lepillantottam rá, és gondolkozó arckifejezésére meredtem.
- Mi az? - kérdeztem vissza.

Egy kicsit megállt, majd megkérdezte.

- A halak meg tudnak fulladni? - kérdezte tettetett komolysággal, mire én kuncogva lehajtottam a fejem, s átszorítottam puha és nagy kezét. - Ilyen bolondságot hogy tudtál megkérdezni? - ráztam a fejem hitetlenül, mire ő bedurcizott.

- Akkor megtudnak? - kérdezte még mindig eltorzult képpel. Megvetően pillantottam rá.

- Úgy nézek ki, mint egy kiképzett halszakértő? - meredtem őzies szemeibe, mire azok megcsillantak. Ilyenkor mindig tudtam, hogy vagy nagyon boldog, vagy hazudik.

- Szeretném ha az én magánhalszakártőm lennél - kacsintott rám, majd lábait előredobva kikelt az ágyból, s a szekrényemhez fordulva kikapott egy rég nem hordott adidas gatyát, majd hanyagon feltolta magára, miközben én csak csodáltam az istenadta formáit.

- Kook ssi, éhes vagyok - mondta, miközben megnyújtozott. Kis dereka feltűnt a pólója alól, mire én mosolyogva tápászkodtam fel az ágyból. Papucsomba belehuppanva közelítettem hozzá, s átölteltem a két kezemmel, majd a vállára támasztottam a fejem.

- Jin hyung biztos csinált valami finomságot, édes - mondtam, az utolsó részt direkt elsuttogva a fülébe, mire megborzongott, s mélyen elpirult. A legédesebb látványok közé beleírom majd Tae elpirult arcát, mert esküszöm, le tudnám smárolni azokat a piros csíkokat.

- Tetszik a név, édesem? - kérdeztem, miközben lágy táncba hívtam finom testét. Egy apró mosolyt elrejtett, majd hátrafordulva egy puszit nyomott az orromra.

- Jobban tetszene, hogy édes úr istenem ki a mennyből jött hozzánk, de azért ezt sem rossz - kacsintott felém, majd én elröhögve megmarkoltam kezét, s a lépcsőn lehúztam magammal.

Mire egyre lejjebb értünk, egyre több illataroma csapta meg az orrunkat.

- Jó reggelt, gyermekeim - mondta Seokjin, miközben a konyhában sertepertélt. - Namjoon elmondta, mi történt tegnap este, és őszintén sajnálom, a férjem egy jó nagy barom - mondta Jin, miközben felénknyújtott pár frissen sült palacsintát, amik finom túrósnak néztek ki. (sry az a kedvencem)

- Köszönöm - vett el egyet Taehyung, majd a szájába ejtette, s elkezdte rágcsálni, miközben a fele a földre hullott.

- Aish gyermekem, tanulj meg szépen enni - mondta szemrehányóan a ház asszonya, majd a hűtőből kihúzva öntött nekünk egy kis narancslevet, majd felénk tartotta.

- Ezt a pd-nim hozta, és ő azt mondta, hogy a Fuji hegyből van, szóval elvileg frissítő - mondta, majd mindketten elkezdtük szürcsölni, s épp mentünk volna vissza, mikor hozzátette:

- Jól is árt egy kis felfrissítés a tegnapi ágyneműbirkózás után, nem igaz? - kérdezte költőien, s elkezdett azon az idegesítő ablaktörlő hangnemében nevetni.

Ahogy Taetae-re néztem, láttam, hogy majdnem félrenyelte az egész poharat, majd teljesen elvörösödött.

- Jin hyung, személyes élet, személyes élet! Tudnod kéne, mi az, hamár neked nincs olyanod - ugattam rád, majd kuncogva lépkedtem vissza a szobámba Tae-vel a nyomomban.

- Ne vedd figyelembe, csak egy perverz idős bácsi - legyintettem, majd lazán leraktam az élelmet az asztalomra, s Tae-re pillantottam.

- Délután be kell ugranunk valami egyeztetésre a bandával. Nem tudom, hogy utána mikor fogok ráérni, szóval megbeszéljük most a következő találkózónkat? - kérdeztem, miközben egy nutellás palit tömtem a számba.

Tae törökülésben lehuppant elém, s kíváncsi szemekkel várta, hogy mikor érek rá, s mikor nem. Imádom az én Taehyungom - annyira figyelmes, aranyos, kedves, és olyan édesen törődik velem, hogy el tudnék olvadni csak a gondolatától is.

- Holnap biztos nem jó, a pd-nimmel megyünk ki báránysültet enni, és azt hiszem holnapután Jimin egyik barátnőjével megyünk valahova inni. Csütörtök? - kérdeztem bárgyú mosollyal az arcomon, miközben Tae-t figyeltem, hogy a narancslevét iddogálva gondolkozik, hogy mikor ér rá, s mikor nem. Hát nem édes?

- Csütörtökön a nővérem férjét megyek szadizni. Péntek? - nézett fel rám bizakodóan, de én csak lemondóan megráztam a fejem.

- Nem jó, programom lesz - mondtam, miközben továbbvizslattam a telefonomban a naptárat, lesve, melyik napon vagyok elfoglalt, és melyiken nem. Ez az idol élet hátülütője - örülsz, ha van egy fikarcnyi szabadságod is, és azt is arra töltöd, hogy a családoddal üzengess, vagy hogy készülj a koreókra, vagy felzárkózz az angoltudásoddal (az utolsót nem szoktam csinálni).

- Milyenféle programod? - kérdezett vissza, felhúzott szemöldökkel. Én tényleg el akarnám mondani neki, de az az igazság, hogy aznap megszerveztük a Bighitesekkel, hogy egy partit tartunk Taehyungnak amiatt, hogy bejutott a céghez.

- Hát, igazából, khm, hát ezt nem mondhatom el - mondtam, miközben a telefonom tokjával játszottam idegesen. Nem szeretem a dühös Taehyungot, de érzem, hogy mellettem egy bomba fog robbanni.

- Nem mondhatod el? Úgy érted, hogy nekem, a barátodnak, Kim Taehyungnak, nem mondhatod el? - pillantott rám, megvetéssel a szemében, miközben az összeráncolt szemöldökével játszadozott, fel s le jártak, s a tekintete hűvössége elárulta, ez egy gyenge pontja - mármint a bizalom.

- TaeTae, ne legyél rám mérges, de ez tényleg egy olyan titkos program féle - simítottam meg gyengéden a haját, de ő gyorsan elsöpörte a kezemet, majd a száját rágva közelített hozzám. Bármennyire is utálom magam érte, de a dühös Tae azon kívül, hogy ijesztő, elég beindító látvány is.

- Nem bízol bennem? - közeledett veszélyesen közel hozzám.

- Dehogynem, csak ez egy... olyan dolog, amit... nem mondhatok el te neked. - suttogtam félve a válaszától. Kissé hátradőltem, hogy ne legyen annyira közel az arcomhoz a jeges lélegzése s ingerült szempárja, de még mindig szarul éreztem magam az egésztől.

- Jungkook, én mindent elmondok neked. Kivéve azt, hogy Jimin egyszer megcsókolt, de azon kívül mindent a tudtodra adok! - ordította el magát, majd a mondata végén megakadt a lélegzete, s most a felcserélt szerepünkben ő tekinett rám félve. - Ezt tényleg kimondtam?

Ez egy olyan érzés, amikor a föld a tudtodon kívül le akarna húzni. Egyrészt annak a gondolatától, hogy a párod édes ajkait más elbitorlotta, s az, hogy egy nagyon közeli barátod tette azt. A világ kezdett elhomályosulni, s csak az érzelmeimre tudtam gondolni - mint amikor a harag, a szomorúság, s a csalódottság egyvelege kavarog benned. A borzalmas érzés ficánkolt bennem.

Úgy éreztem, hogy két fontos dolgot vesztettem el azon a napon.

大 大 大 大

Gyermekem, áldott gyermekeim!

El nem tudom mondani, mennyire de mennyire sajnálom, hogy nem írtam több mint egy hónapja, de a sulim a tetőfokára hágott, a tézék és dolgozatok elömlesztettek, és a hajnal óráiban is csak kémiai képleteket körmölgettem le magamnak, szóval tényleg, már azt sem tudom, ki vagyok.
Nem hiszem, hogy ez a rész kiengesztelt titeket, szerintem mérgesek lesztek, de hát lol, az izgalom mindig jól jön.

Imádlak titeket, és tényleg sajnálom ezt az óriási kihagyást, de következő héten tervezek írni még egy részt, ha ez segít! c:

NAGYON KÖSZÖNÖM A MINDJÁRT 40K-NÁL TARTÓ MEGTEKINTÉSEKET. TUDOM, NEM ÉRDEMLEM MEG, DE STILL IMÁDOK MINDENKIT

és főleg ezt a szart KatherineShadown

illetve happy birthday my Jinnie <3

Ha tetszett a rész, kifejthetitek e véleményeteket kommentben, illetve mehet
a csillagrendszer :3 i love u