Banda: NCT

Páros: Johnny x Jaehyun

Johnny egy kisebb méretű fenyőfával és jó pár telepakolt szatyorral a hóna alatt egyensúlyozik a kissé csúszós, havas úton hazafelé. A lehető legjobb meglepetést szeretné megcsinálni a szerelmének.

Bár az ő hazájukban nem igazán ünneplik a karácsonyt tudja jól, Jaehyun az Államokban töltött évek hatására imádja ezt az ünnepet. Ennek ellenére sajnos eddig nem volt lehetőségük megünnepelni, mert a munka minden évben mindkettejüket elszólította a városból ezekre a napokra, így nemhogy karácsonyozni nem tudtak, de még csak együtt lenni sem. Nem mellesleg ő maga közel sincs annyira oda ezért az ünnepért, mint a szerelme. 

Az állandó rohanás és idegeskedés, az emberek türelmetlensége és az a rettentő nagy tömeg... Egyszerűen az agyára mennek minden évben. Ezeknek hála pedig minden évben, mire eljön a Szenteste az a kevés karácsonyi hangulat is kihal belőle, amit előtte Jaehyun valahogy ráragasztott.

Ám ebben az évben Johnny elhatározta, hogy – ha törik, ha szakad – karácsonyozni fognak . Méghozzá úgy, ahogyan Jaehyun szeretne. Feldíszített lakással, karácsonyfával, mézeskaláccsal – bár ennek elkészítését inkább Taeilre és Taeyongra bízta – ajándékokkal, a barátaikkal és az All I Want For Christmas-szel. Nem kevés idejébe telt megszervezni a meglepetést, de Jaehyunért mindenre képes.

A szőke fiú a mindene. Amerikában találkoztak először évekkel ezelőtt. Még a középiskolából ismerik egymást, de Johnnak rengeteget kellett küzdenie, hogy a másik fiú az övé legyen.

Amíg ő könnyedén állt a másságához, Jaehyunt szinte felemésztette a gondolat, hogy mit is beszélnek majd róla az emberek, ha kiderül, hogy meleg. Mit fog szólni a családja, a szomszédok? Mi lesz, ha emiatt nem mehet majd egyetemre és még ehhez hasonló millió gondolat járt minden egyes percben az agyában. Hiába szerette ő is viszont az idősebbet, három hosszú év telt el, mire hivatalosan is egy pár lettek.

Azóta pedig Johnny igyekszik a fiatalabb minden félelmét eloszlatni és bebizonyítani neki, hogy ha kell, még a csillagokat is lehozza az égről, hogy boldog legyen.

És ha neki egy puccos karácsony kell a boldogsághoz, akkor ő puccos karácsonyt fog csinálni azért, hogy láthassa azt a boldog csillogást a fiatalabb szemeiben.

Kerüljön ez bármibe.

Semmit sem sajnál rá; sem pénzt, sem időt, sőt még egy órákig tartó sorban állást is bevállalt csak ezért. Bár kissé rosszul érzi magát, hiszen kénytelen volt hazudni Jaehyunnak, ezzel újabb csalódást okozva neki, de reméli, hogy a ma este kellően megbékíti majd a fiatalabb szívét.

- Megjöttem – kiáltja és egy kisebb puffanással támaszkodik neki az ajtónak.

- Add ide a szatyrokat – lép mellé Taeil és elveszi tőle a vacsorához szükséges alapanyagokkal teli táskákat, majd a szerelmét maga után húzva el is tűnik a konyhába, hogy nekilássanak a közös vacsora elkészítéséhez.

- Segítek a fával – veszi el az érkezőtől az említett gyönyörű zöldet Lucas, hogy a teraszra sétáljon vele, ahol majd belefaragják a talpba, amit WinWin még mindig lázasan keres.

Johnny csak egy boldog mosollyal figyeli és hallgatja a lármázó, sürgő-forgó társaságot. Taeil és Taeyong hangja kiszűrődik a konyhából, amint éppen azon veszekednek, hogy melyik sütemény a kedvence Jaehyunnak. Lucas a karácsonyfával küzd jajgatva a szúrós tűlevelek miatt, Jungwoo pedig csak nevet rajta kiérdemelve párjától egy szúrós pillantást. Sicheng Yuta nyakában ülve tűnik el derékig az egyik beépítettszekrényben továbbra is a talp után kutatva, Kun pedig az utolsó simításokat végzi a lakás feldíszítésén, ami egyébként gyönyörű és hangulatos.

Fényfüzérek sokasága világítja majd be a vacsora alatt a lakást, sőt a kínai még műhavat is szerzett valahogy a párkányokra. Előkerültek a hóemberek és a rénszarvasok tökéletes karácsonyi hangulatba öltöztetve a lakást és megadva a kellő lendületet az amúgy is lelkes társaságnak. Csupán ketten hiányoznak; természetesen Jaehyun, illetve Doyoung, aki magára vállalta a feladatot, hogy amíg a többiek elkészülnek a meglepetéssel, elviszi a fiatalabbat a nem messze lévő karácsonyivásárba.

Ők tízen még az egyetem első évében verődtek össze innen-onnan. Taeyong, Jungwoo és Yuta a Johnny csoporttársai, Doyoung, Taeil és Kun pedig a Jaehyuné. Siceng a Yuta párjaként, Lucas pedig a Jungwooéként került a társaságba teljessé téve a kört. Lassan négy éve barátok már, számtalan közös élménnyel és hagyományok sokaságával. Tavasszal együtt túráznak, nyáron együtt nyaralnak és most végre a közös karácsony is felkerül a listára, ami évek óta Jaehyun egyik legnagyobb vágya.

- Megvan! – hallatszik Sicheng diadalittas kiáltása, ami azonnal visszatéríti Johnt a gondolatai közül a valóság talajára. – Hallod, ezt ennél jobban el sem dughattad volna – lóbálja meg a fém talpat a kínai.

- Szerintem még sosem volt használva. Két éve megvettük, akkor terveztük az első közös karácsonyt, csak aztán a Főnököm közbe szólt – húzta el a száját a magas férfi kissé kelletlenül. Nem ez a legboldogabb emléke a karácsonyról. Sőt, talán sosem felejti el Jaehyun csalódott arcát, amit akkor vágott, mikor elmondta neki, hogy kénytelen Busanba utazni Szenteste.

- A lényeg, hogy megvan – veszi át Lucas, majd segít Sichengnek lejutni a Japán nyakából. – Rakjuk bele a fát, aztán essünk neki a díszítésnek – indul el a terasz felé a fiatalabb, ahová Johnny és Yuta követik.

- Addig összeszedem a díszeket – ajánlja fel Kun és most ő az, aki eltűnik a szekrényben a díszes doboz után kutatva.

❄❄❄

- Tudod, meg se tudnám mondani, hogy mikor voltam utoljára karácsonyivásárban – mélázik Jaehyun egy bögre punccsal a kezében. – Talán még Amerikában – fűzi hozzá.

- Egyszer sem jöttetek el Johnnyval? – csodálkozik Doyoung. Tudja, hogy a barátja imádja a karácsonyt és nehezen hiszi, hogy évek óta nem járt a hatalmas vásáron.

- John utálja az ilyen felhajtásokat – vonja meg a vállát a fiatalabb. – Én pedig nem akartam ráerőltetni semmit. Tudom, hogy nem annyira vonzza a Karácsony, így inkább nem is csinálok belőle nagy ügyet. Persze ajándékot mindig veszünk, de hát mit érek vele, mikor egyedül töltöm a Szentestét? – teszi fel a kérdést szomorúan. Doyoungnak pedig vissza kell fognia magát, hogy ne leplezze le a meglepetést, mikor meglátja barátja szomorú arcát.

- Én minden évben mondom, hogy gyere el hozzánk – emlékezteti a fiatalabbat.

- De nem akarok zavarni – vágja rá Jaehyun, majd a zsebében rezgő telefon után nyúl. Mikor a kijelzőn a Johnny neve villan fel egy pillanatra elmosolyodik, majd a piros telefont elhúzva elutasítja a hívást. Nem biztos benne, hogy képes lenne sírás nélkül beszélni az idősebbel.

- Nem zavarnál, te is tudod – villant felé egy szelíd mosolyt az idősebb.

- Ugyan már – legyint egyet. – Ne mondd nekem, hogy nem élvezed jobban a kettesben töltött Karácsonyt Kunnal, mint azt, ha a nyakatokon lógnék. Apropó Kun, hogy-hogy nem vele vagy? – kérdezi érdeklődve a fiatalabb, mire Doyoung egy pillanatra zavarba jön. Erre a kérdésre nem készült fel.

- Kínába kellett utaznia néhány napra – hazudja szemrebbenés nélkül, és csak reméli, hogy nem bukik le.

- Szóval egyedül leszel ma este? – érkezik a következő kérdés.

- Nem –vigyorodik el az idősebb. – Úgy döntöttem, hogy téged foglak boldogítani ma – csimpaszkodik a nyakába.

- Mondjuk úgysincs más dolgom mára – pimaszkodik a fiatalabb.

- Cöh – húzza fel az orrát sértődötten Doyoung. – Nálam jobb társaságot amúgy sem találnál.

- Hát – hervad le egy kissé a mosolya Jaehyunnak, miközben újra kinyomja a csörgő telefont. – Azért talán Johnnak jobban örülnék – hajtja le a fejét szomorúan újra megnehezítve Doyoung hallgatását. Ha van valami, amit a fekete hajú utál az az, ha a fiatalabb vagy épp bárki más szomorú.

- Ugyan már – öleli át a másik vállát vigasztalóan –, tudod, hogy nem jókedvéből utazott el – tart ki a közösen kitalált hazugság mellett az idősebb. – És legszívesebben ő is veled lenne, nem egy rakás idegen között.

- Jó, persze – sóhajt Jaehyun. – De, hogy mindig Szenteste – csóválja a fejét.

- Tudom, hogy nehéz – mosolyodik el az idősebb –, de szent kötelességem, hogy felvidítsalak. Gyere! Menjünk egy kört ezzel a világító óriáskerékkel – húzza maga után a fiatalabbat egyesesen az említett kerék felé.

❄❄❄

- Kész! – jelenti ki elégedetten vigyorogva Jungwoo, mikor a csúcs dísz is a helyére kerül a fenyőfán. – Ha ettől Jae nem ugrik ki a bőréből, hát nem tudom mitől – gyönyörködik a fényben úszó, piros-arany díszekkel teleaggatott fában.

- Remélem – mondja Johnny, bár kissé ideges. Tegnap azt hazudta Jaehyunnak, hogy el kell utaznia, sőt reggel „el is indult", bár csak Taeyongékhoz és hiába hívja azóta a fiatalabbat, Jaehyun nem reagál... ennyire haragudna rá?

- Tuti – veregeti vállon Taeyong. – Most lehet sértődött egy kicsit, de biztos vagyok abban, hogy Doyoung meggyőzi, hogy ne rád haragudjon. Ha pedig meglátja ezt – mutat körbe a feldíszített, fényárban úszó házon, a gyönyörűen megterített, roskadozó asztalon és a kedves kis karácsonyfán –, azt is elfelejti, hogy miért kellene haragudnia.

- Így legyen! – mosolyodik el a magasabb. Szíve szerint újra hívná Jaehyunt, de helyette csak egy smst dob Doyoungnak, hogy minden kész, most már indulhatnak haza.

❄❄❄

Doyoung mosolyogva olvassa el a rövid, ám igen konkrét smst, majd a fiatalabba karolva kezdi finoman a lakás felé taszigálni.

- Elfáradtam – jelenti ki. – Menjünk haza!

- Ó, de Hyung – biggyeszti le az ajkait a fiatalabb –, én még korcsolyázni akartam.

- Tudod mit? Haza megyünk hozzátok, eszünk valamit és utána visszajövünk korcsolyázni. Mit szólsz?

- Rendben – egyezik bele Jaehyun, mire az idősebb csak elmosolyodik. Talán most a leghálásabb a Johnny ötletéért. Teljesen biztos abban, hogy a meglepetés után Jaehyunnak esze ágában nem lesz visszajönni korcsolyázni... szerencsére.

Nem sok idő telik el, mire a Jaehyun és Johnny közös lakásához érnek. Kívülről semmi nyoma annak, hogy a többiek mivel töltötték a napot. A redőnyök lehúzva lehetetlenítik el a belátást, a kocsibeálló üresen áll, szinte már bántja az ember szemét. Doyoung, ha nem tudná, hogy nagyjából mi is várja őket bent, teljesen le lenne lombozódva, hogy valakit így vár haza a lakása Szenteste.

Jaehyun egy kissé elszórakozik a kulccsal, mivel átfagyott ujjai nem nagyon engedelmeskednek neki, de ahogy belép az ajtón, a lába földbe gyökerezik, a szája tátva marad, a szíve heves ritmusra vált és egy kósza, boldogságból fakadó könnycsepp indul útnak hófehér arcán.

- Johnny? – nyögi ki meglepetten, ahogy tudatosul benne, hogy a szerelme áll előtte. – Te? De te? De...? – kapkodja a fejét. Azt sem tudja merre nézzen. Egyszerűen képtelen betelni a látvánnyal. Mindenhol díszek és fények. Narancs és fahéj illata keveredik a mézeskalács jellegzetes aromájával kellemes emlékeket idézve fel benne. A plafonról fagyöngy lóg, a kandalló párkányát pedig műhó borítja, aminek közepében vidáman villog az a hóember, amit még Johntól kapott a gimiben. Ahogy pedig meglátja a nem túl nagy, ám gyönyörűen feldíszített fát és a körülötte álló barátait, végleg elérzékenyül.

- Boldog Karácsonyt, Szerelmem! – lép elé Johnny, ő pedig egy pillanat alatt olvad az ölelő karok közé, amit a többiek csak egy boldog mosollyal figyelnek.

- Ezt... ezt mindent te csináltad? – pillant fel a fiatalabb kedvese gyönyörű, csillogó szemeibe.

- Együtt csináltuk a srácokkal – mosolyodik el magasabb és egy apró puszit nyom Jaehyun orrára. – Neked.

- Nekem? Csak nekem? – csodálkozik a fiatalabb fejét szorosan az izmos mellkasba fúrva.

- Igen – csókol John a szőke tincsek közé. – Tudom, hogy mennyire fontos neked a Karácsony és, hogy milyen régen volt részed olyan Szentestében, amilyenre vágytál. Így gondoltam, hogy megleplek vele. Sajnálom, hogy hazudnom kellett, de nem akartam, hogy megtudd, hogy mire készülök – mereszt kiskutya szemeket az idősebb.

- És ezért küldted rám Doyoungot – villant egy komisz mosolyt az említett felé a fiatalabb.

- Jaj, ne tegyél már úgy, mintha nem élvezted volna, hogy velem töltheted a napod – méltatlankodik az idősebb szorosan magához ölelve a szerelmét, aki szintén nem Kínába utazott.

- De hazudtál nekem – mondja Jaehyun vigyorogva. Már csak a gyerekes civakodásért teszi mindezt. A szíve ennél boldogabb már nem is lehetne. Nemcsak, hogy John de a többiek is képesek voltak mindezt megtenni érte. Doyoung még arra is hajlandó volt, hogy vele töltse el az egész napot ahelyett, hogy Kunnal romantikázott volna valahol.

- Csak nem mondtam el mindent – javítja ki az idősebb. – De valld be, hogy jobb is.

- Nem lehetne ennél szebb karácsonyom – fordul vissza Jaehyun Johnny felé. – Köszönöm!

- Szeretlek! – mosolyodik el a magasabb, majd finoman a szőke ajkaira hajolva csókolja meg a Kedvesét.

- Oké, ennyi nyál elég lesz – szólal meg Yuta, mire csak egy finom fejbe kólintás a jutalma Sichengtől. – Auu, ezt most miért? – néz sértődötten a szerelmére.

- Együnk – indítványozza Taeil –, mielőtt még valakinek maradandó sérülése lesz – szedi szét a játékosan civakodó japán-kínai duót.

Jaehyun örömmel figyeli a boldogan lármázó társaságot, miközben egy forró tenyér kulcsolódik az ujjaira. Csillogó tekintetét John gyönyörű szemeibe fúrja, miközben lassan körvonalazódik benne, hogy pontosan ilyen az igazi Karácsony. 

Mindenki itt van, aki számít, aki a szívének kedves. És képesek voltak csak miatta ennyi mindenre, hogy ő jól érezze magát. És ezért mindig hálás lesz. 

Azért pedig végképp, hogy a Sors az útjába sodorta Johnt, aki megmutatta neki, a boldogság igazi kulcsát. Hogy nem számít, hogy ki mit gondol róla, csak az a lényeg, hogy találjon valakit, akit szeret, aki viszont szereti és akinek a puszta jelenléte is boldogsággal tölti el a szívét. És ő meg is találta ezt a valakit. 

Mert tudja jól, ez a karácsony sem a díszektől, a vacsorától és a fenyőfától tökéletes, hanem attól, hogy azokkal lehet, akik fontosak számára.