Helloka!

Elhoztam nektek a tavalyi helloween-i projectem, ami a leghosszabb imaginem evör (több, mint hatezer szó). 

Mondjuk hozzátartozik a történethez, hogy eredetileg egy hét fejezetes mini series volt, de  sok benne a 18+ így, amikor a WP leinkvizíciózta a Smut Drabble-t egy az egyben, akkor leszedtem. Ám mivel (hiába nem egy nagy story line-nal rendelkező valami) az egyik kedvenc saját írásom, így mindig is kerestem a megoldást, hogy visszarakjam. És most meg is találtam :D

Remélem tetszeni fog^^ A véleményeknek csak örülök^^

Love u all, 

D.

Az éjjel kezdetén még minden olyan jól indul, hiszen csak egy halloween-i partynak tűnik az egész. Mindenki jelmezben, elmaszkírozva, jócskán felöntve a garatra ereszti ki a gőzt táncolva, elmerülve a pasija vagy csaja szájában vagy épp csak beszélgetve valamelyik sarokban.

Amerre a szem ellát mindenhol boszorkányok, zombik, vámpírok élvezik a hangos zenét és az elképesztő mennyiségű piát.

És te is egy vagy a bulizók közül, habár kevés embert ismersz a helyen. Ha a jelmezedről faggatóznak, csak egy szemtelen mosolyt villantva térsz ki a válasz elől... tulajdonképpen bármi lehet, amit szeretnének.

A rövid, testedre simuló ruha nem hagy túl sokat a képzeletre, de ez az éjjel nem is erről szól. Jól akarod ma érezni magad bűntudat és fenntartások nélkül. Fiatal, szingli nő vagy.

Miért ne lehetne az évben egyetlen éjjel, ami a gátlások levetkőzéséről szól?

Miért ne lehetne ez a ma éjjel, amikor úgyis mindenki álarc, festék, és jelmez mögé bújva hagyja maga mögött a hétköznapi kinézetét?

Akad olyan, aki ilyenkor játszik szerepet... de szép számmal van olyan is, aki ezen az éjjelen mutatja meg a valódi arcát...

Épp úgy, ahogyan te is.

Minden gátlásodat levetkőzve szemérmetlen mozdulatokkal veted be magad a táncoló tömegbe, és kevés olyan érintés akad, amit ne élveznél ki az éjjel folyamán. Rengeteg pasinak hagyod, hogy kicsit nyeregben érezze magát, de a legtöbbet előbb-utóbb lekoptatod.

Ma valami másra vágysz... valami igazán észbontóra.

Végül a táncolástól kifáradva veszed az irányt az italos pult felé némi felfrissülés reményében.

Tulajdonképpen csak most veszed szemügyre, hogy hová is csöppentél. A buli helyszíne egy hatalmas ház, már-már palota. A dekoráció pedig tökéletesen tükrözi a buli hangulatát. Talán a hétköznapokban csodálkoznál a hatalmas beltér ódon falain, amik épp úgy néznek ki, mintha évszázadokkal ezelőtt húzták volna fel őket. A hosszú folyosókon és a legtöbb modern cuccot nélkülöző szobákon.

Kisebb fajta labirintus ez a ház, de végül sikerül megtalálni a konyhát, ami már jóval csendesebb, mint a nappali, ami tulajdonképpen otthont ad az egyre féktelenebb partynak.

Az italos pult bár roskadásig tele van alkohollal, te mégis egy bontatlan vizes palack után nyúlsz, ami azért kellően feladja a leckét.

- Segítsek? – érkezik mögüled egy kellemesen borzongató mély hang. Hátra fordulva szembe találod magad az estéd egyik kiszemeltjével. Még az első pár dalnál akadtatok össze, de elsodort titeket a tömeg.

- Köszönöm – nyújtod a piros hajú férfi felé a palackot, aminek könnyűszerrel csavarja le a tetejét. A művelet közben alaposan megfigyeled az előtted álló alakot. Nem túl magas, ám látványosan kidolgozott izomzatú, rettentő helyes srácról van szó. Fekete bőrhatású nadrágja tökéletesen simul a lábaira jól kiemelve minden lényeges pontot. Hanyag eleganciával begombolt inge rálátást enged porcelánszín bőrére és egy pillanatnyi kétséged sincs afelől, hogy a fekete anyag egy adonisz testét rejti a kíváncsi szemek elől. Vörös szemeiben pedig a huncutság és a vágy lángja ég, ahogy összekapcsolódik a tekintetetek.

- Kibámészkodtad magad, Kedvesem? – kérdezi egy szemtelen mosollyal és az üveget átadva lehelet finoman végig simít a kezeiden, ezzel az egy mozdulattal elérve, hogy az izgalom halvány szikrája áramütésként cikázzon végig a gerinceden. Ami természetesen nem kerüli el a figyelmét és csak még elégedettebbé varázsolja a mosolyát.

Elvörösödve kapod ki a kezéből az üveget, hogy aztán az ajkaidhoz emelve tompíts a zavarod és nyerj némi időt. Szemed sarkából látod, ahogy a fiú merev tekintettel nézi végig, ahogy jó pár korty vízzel a szomjad csillapítod és alsó ajkát beharapva követi egyetlen rakoncátlan vízcsepp útját, ami az álladról lefolyva a melleid között tűnik el.

- Kibámészkodtad magad, Kedvesem? – ismétled meg a kérdését, mire a szemeiben játékos fény villan. Vonz magához, mint a mágnes... miért ne játszhatnál egy kicsit?

- Látom, bátor lány vagy – lép eléd, majd a konyhapult és a teste közé présel. – Bár arra nem jöttem rá, hogy minek öltöztél – mér végig újra egy szemtelen mosollyal, te pedig csak egy kacér pillantással a füléhez hajolva teszed meg a végső lépést a mai tökéletes éjszaka felé.

- Bármi lehetek ma éjjel – súgod a fülébe.

- Ezt később se felejtsd el, Baby – hajol hozzád és szavai a bőrödre csapódnak. Már ez is sóhajra késztet, így egyáltalán nem ellenkezel, mikor karját a derekad köré fonva maga után húz vissza a táncparkett közepére.

A tömegbe érve egy percig sem teketóriázik. Erős karjait csípőd köré fonva ölel magához, és kezdi el szinkronban mozgatni a testetek a zene ütemére. Minden porcikátok összesimul és nyakadon érzed forró leheletét, ami pillanatról pillanatra kábít el. A halvány fények, a zene bódító üteme és az idegen érintései lassan szinte megrészegítenek és valami megmagyarázhatatlan érzés önti el minden porcikád. Az erős karok bilincsként szorítanak a férfi forró testéhez, és nyakadra kalandozó ajkai előcsalogatják az első halk sóhajt, amit kizárt, hogy hallott, mégis érzed, ahogy elmosolyodik.

- Hogy hívnak, Szépségem? – súgja a bőrödbe, miközben ujjai szinte észrevétlenül táncolnak a ruhád alá játékosan végig cirógatva a bőröd.

- T/N – nyögöd, ahogy egy rövid pillanatig végig simít a bugyid szélén.

- És mondd csak, T/N – kúszik egy újabb mosoly az ajkaira, miközben maga felé fordít –, nincs kedved egy kicsit nyugisabb helyen folytatni az estét? – kérdezi és vörös szemeiben valami megmagyarázhatatlan fény csillan fel. A bódultságtól csak egy bólintásra futja és eddig sosem érzett izgalom önti el minden porcikád, amikor ujjait finoman a kezedre kulcsolva kezd el maga után húzni az egyik emeleti szobába.

Ahogy az ajtó becsapódik mögöttetek máris annak préselve találod magad. A szexi idegen egy percet sem vesztegetve tapad mohó akaratossággal az ajkaidra. Már egyetlen csókja is elég, hogy az ajkai közé nyögve kapaszkodj belé.

- Hogy hívnak? – préseled ki magadból nagy nehezen a kérdést, miközben ajkai már újra a nyakadon kalandoznak.

- Chan – pillant rád egy kacér mosollyal. – És szeretem hangosan hallani a nevem – fűzi hozzá, de a választ már nem várja meg. Kezei akaratosan siklanak a hátadra kitapogatva a ruha cipzárját, ami pár pillanattal később a lábaid köré omlik felfedve az alatta lévő bordó csipkecsodát, ami láttán hangos nyögés szakad fel Chan torkából. Ezúttal rajtad az elégedett mosolygás sora. Mellkasánál fogva kezded hátrafelé tolni a hatalmas franciaágy felé. A tekintetét egy pillanatra sem veszi le rólad, helyette vágytól izzó szemekkel mér végig újra és újra. – Mondták már neked, hogy kibaszott tökéletes vagy? – kérdezi, miután hanyatt lökve az ágyon a csípőjén foglalsz helyet.

- Mintha már említették volna – súgod a szájába és ezúttal te kezdeményezed a mohó csókot, miközben megszabadítod az ingétől. Nem tévedtél, valóban egy isteni testet rejtett az anyag. Apró csókokkal borítva a felsőtestét húzod le róla a nadrágját alsójával együtt és csak egy elégedett nyögésre futja, amikor szembe találod magad láthatóan tökéletes méretű merevedésével.

- Nocsak, ennyire ínyedre van a látvány? – csúsznak ujjai a hajadba és félreérthetetlen jelzést ad, hogy mit is szeretne. Nem válaszolsz a költői kérdésre, helyette incselkedve nyalsz végig kőkemény tagján húzva az agyát egy kicsit. – Ne szórakozz velem, Kislány – nyögi, ahogy újra és újra megismétled kis híján az őrületbe kergetve őt. – Nyisd ki szépen a szád és mutasd meg, hogy mit tudsz – simít újra a hajadba, majd ahogy ajkaid elnyílnak, egyetlen mozdulattal löki a farkát a szádba. Egy pillanatra megdöbbent ez a fajta dominancia, de eszed ágában sincs tiltakozni, pusztán élvezed a Chanból előtörő morgásokat, fojtott nyögéseket, ahogy ajkaiddal, nyelveddel kényeztetve sodrod egyre közelebb az orgazmushoz. – Mondom én, hogy tökéletes vagy – markol a hajadba jó pár édes perc után és egy újabb vad csókra húz fel magához. Érintései elbódítanak és pusztán ajkai játéka elegendő ahhoz, hogy újra csak nyöszörögni tudj. Meg sem tudnád mondani, hogy mikor került le rólad a fehérnemű vagy épp mikor kerültél te alulra. A bódulatból az intenzív kéj térít magadhoz, ahogy Chan nyelve elmerül benned.

- Chan – sikítva kapsz az ében tincsek közé, ahogy a férfi ütemesen nyalni kezd.

- Ó, igen, pontosan így szeretem hallani – pillant fel rád vigyorogva és a következő pillanatban nyelve mellé egyszerre két ujját társítja. A levegő a tüdődben reked, csillagokat látsz és soha nem érzett kéj cikázik végig a gerinced mentén.

- Chan... Chan – szinte mantraként ismételgeted a nevét, ahogy érzed közeledni az orgazmus édes érzését. A tested szinte megfeszül, a fejed szédül és már nem tudod, hogy mibe kapaszkodj – Chan... én – kapsz újra a hajába és megpróbálod eltolni a fejét, de nem hagyja.

- Csak nyugodtan, Baby – súgja, majd a csiklódra szívva lendít át a határon. Felakadó szemekkel, nevét sikoltva ér el a beteljesülés, ami alatt már képzelődsz is. Látod, ahogy Chan vörös szemei egy pillanatra feketére váltanak, ahogy gyönyörködik a látványban. De mindez egy kósza pillanat, talán meg sem történt. Hangosan lihegve, olykor felkuncogva élvezed az apró kényeztető csókokat, amikkel a bőröd lepi el, miközben felhajol hozzád – Gyönyörű vagy, amikor elélvezel – súgja a füledbe.

Válaszolni akarsz neki, sőt tested minden sejtje kívánja a folytatást. Akarod, hogy a magáévá tegyen, mégis a szemeid ólom súlyúvá nehezednek és bármennyire is küzdesz, egy pillanat alatt ránt magával a sötétség.

Reggel az ágyadban ébredsz és fogalmad sincs, hogy mi történt. Élénken emlékszel az elmúlt este minden pillanatára. Chan minden érintésére, minden csókjára és arra a mindent elsöprő orgazmusra. De hiába töröd a fejed, semmi mást nem tudsz felidézni, ami azután történt. Sem azt, hogy hogyan folytatódott az este, sem azt, hogy hogyan is kerültél haza.

A nap folyamán megszállottan keresed a tegnapi este fotóit, hátha meglátod Chant és a nyomára bukkansz. Semmit sem tudsz erről a srácról csak azt, hogy vonzz magához, mint a mágnes és tudni akarod, hogy ki ő.

A nap szinte ezzel megy el, de természetesen nem jutsz előrébb. Olyan, mintha nem is létezne. Bánatodat végül egy újabb partyba fojtod. Titkon azért reménykedve abban, hogy újra felbukkan.

Ma este sem bízod a csábítást a véletlenre. Mélyen dekoltált vörös csipkeruhád szinte kivilágít a tömegben és csakhamar feléd fordít jó pár érdeklődő férfi tekinteted. És pont úgy, ahogy a múlt éjjel, kedvedre szórakozol velük, miközben mindenhol azt a vörös hajkoronát lesed... hiába.

Jó pár áttáncolt dal után egy kis friss levegőre vágyva megcélzod a teraszt, ahol éppen senki sem tartózkodik. Ahogy kilépsz a friss levegőre egy önkéntelen halk nyögés szökik ki az ajkaidon, ahogy a hideg hirtelen a csontodig hatol.

- Ilyen szexi nyögést sem hallottam már nagyon rég – szólal meg hirtelen valaki a terasz árnyékában. A hang felé kapva a fejed csak egy parázsló cigarettavéget látsz, amíg az idegen előrébb nem lép felfedve helyes arcát. Ébenszínű szemeit és huncut mosolyát, amikhez egy igencsak szemrevaló test társul. Farmernadrágja és fehér inge sejtelmes rálátást adnak kidolgozott izmaira kellően beindítva a fantáziád. Az este folyamán lassan elengedted Chan gondolatát, így bátran méred végig az előtted álló srácot. – Szívesen hallanám, ahogy alattam ereszted ki a hangot – lép egyet feléd, miközben egy pillanatra sem veszi le rólad a tekintetét.

- Micsoda gentleman – forgatod meg a szemeid, bár tagadhatatlan, hogy az ajánlat hallatán minden idegszálad vigyázzba  áll. Valójában - minden látszólagos tiltakozásod ellenére - nagyon is szívesen nyögnél egy ilyen pasi alatt ma éjjel.

- Talán nem jött be? – sétál még közelebb egy elégedett mosollyal az ajkain. Pontosan tudja, hogy nagyon is bejött. Testével a hideg korlátnak szorít, mire a hideg fém érintése újabb nyögést vált ki belőled. – Egy pillanat alatt veszed el az eszem – morogja, majd lehetőséget sem hagyva a tiltakozásra lecsap az ajkaidra. Szenvedélyes csókjától még a világ is kifordul magából. Fekete hajába csúsztatva az ujjaid kapaszkodsz belé, miközben gondolkodás nélkül viszonozod minden mozdulatát.

- Menjünk be – nyögöd az ajkai közé, ahogy kezei türelmetlenül simítanak végig minden porcikádon.

- Ahogy parancsolod, Hercegnőm – vigyorodik el elégedetten és a csípőjére emelve egy hatalmas szobába sétál, ahol helyet foglal a kanapén az ölében veled. – Mi a neved? – simít ki gyengéden egy tincset az arcodból. Ujjai arcéled mentén táncolnak végig a bőrödön lágyan érintve a vállaid, kulcscsontod, melleid, majd a hátadra siklanak, hogy türelmetlen mozdulattal gombolja ki a testedet fedő csipke ruhát, mialatt te az ingétől szabadítod meg.

- T/N – nyögöd, ahogy lehúzva rólad a ruhát ajaki azonnal az egyik mellbimbótat kezdik kényeztetni. Hátravetett fejjel, mellkasodat kidomborítva nyögsz fel, ami partneredből egy újabb pimasz mosolyt vált ki csupán, miközben a másik mellbimbódat veszi kezelésbe. Ujjai már bugyid szélén táncolnak és egy pillanatra csípődre fogva emel fel, hogy megszabadítson tőle. Izmos combjainak érintése nőiességeden egy meglepett ám igen jóleső és hangos sóhajra késztet, ami nem kerüli el a figyelmét, helyette csak egy széles vigyor jelenik meg az arcán.

- Changbin vagyok – csap hirtelen a fenekedre, amiért egy hangos nyögés a jutalma. – Ezt kell nyögnöd, amikor a csúcsra érsz, Hercegnőm – súgja a füledbe, majd nyakadon végig nyalva mar a csípődbe, hogy mozgásra késztessen. 

Ajaki bőrödön táncolnak, miközben hevesen mozogva lovagolod meg izmos combját. Kezeid olykor-olykor elkalandoznak látványosan merev farka irányába, de minden alkalommal csak eltolja a kezed és erősebb érintéssel bír gyorsabb ütemre. Izgalmad látványos nyomot hagy nadrágja kék anyagán, ami úgy tűnik csak még jobban feltüzeli. Nincs a bőrödnek olyan pontja, ahol ne éreznéd vagy csókjait vagy érintéseit, miközben egyre hevesebb tempót diktálva juttatod magad közelebb és közelebb a beteljesüléshez.

- Changbin – mélyeszted körmeid a mellkasába, ahogy egyre hevesebben száguld végig a gerinceden az élvezet újra és újra.

- Nyögj csak, Baby – morogja mély hangon a füledbe, amitől minden porcikád megremeg, miközben szinte már fájdalmas sebességgel lovagolsz a combján – Élvezz el, Hercegnőm – fűzi még hozzá, ami az utolsó csepp a pohárba.

- Changbin - mellkasán végig karmolva, felakadó szemekkel, remegő testtel sikítod a nevét, ahogy az orgazmus birtokba veszi minden apró sejted. Az euforikus érzés szinte magába szippant, majd pillanatokkal később Changbin mellkasára omolva magával ránt az ismerős sötétség, ami miatt már nem látod a férfi felvillanó vörös szemeit, amik mohón mérik végig a karjaiban tartott tested minden pontját.

Az ébredés pillanatában dühös csalódottság önti el a lelked az előző reggelihez hasonló üres érzésre. Ismételten minden pillanatára emlékszel az éjszakának. Changbin erős karjaira, mély hangjára és bőrödet cirógató csókjaira. Az orgazmus puszta emléke is nyögésre késztet és ujjaid önkénytelenül indulnak meg lefelé a tested mentén, hogy tompítsák a felgyülemlett feszültséget, ami hatalmába kerített. Csukott szemeid előtt az előző két éjjel képei váltják egymást, azonban valami láthatatlan erő megakadályoz az utolsó pillanatban, hogy magadhoz nyúlj.

Csak egy frusztrált nyögéssel, kissé hisztisen hagyod el az ágyad és a nap folyamán meg sem próbálsz Changbin nyomára akadni, sőt megfogadod, hogy az elmúlt két éjjel puszta emlékét is kitörlöd az agyadból...

Ha az csak úgy menne...

Egész nap képek sora villan fel előtted, füledben hallod hol Chan, hol Changbin kéjes sóhajait és olykor pontosan olyan érzésed van, mintha puha ujjak simítanának végig a bőrödön itt-ott. Ám akárhányszor elkezdenéd magad kényeztetni, valami mindig közbe szól. Mindegy, hogy az ujjaidat, egy vibrátort vagy épp a zuhanyrózsát hívnád segítségül, valami ismeretlen erő mindig megakadályoz. Ennek hála a nap végére olyan szexuális frusztráltság leng körül, ami szinte már tapintható. És amit egy újabb buliban kívánsz levezetni... csakhogy ezúttal egyetlen pasinak sem akarsz a közelébe sem menni. Alkalmi partnered ezúttal egy lányban keresed reménykedve, hogy ezen az éjjelen minden feszültséget segít levezetni egy ügyes nyelv és egy kívánatos test...

Csakhogy ez sem működik olyan egyszerűen ma este.

A pub tele van szebbnél szebb nőkkel és nem is félsz végig legeltetni a szemeidet egyiken másikon. Csak épp valahogy az összes kiszemeltedre hamarabb csap le valaki, minthogy a tettek mezejére lépve kezdeményezhetnél.

Szinte a sikítófrász kerülget, amikor az utolsó lányt is lecsapják a kezedről, akit az este folyamán kinézel magadnak. Kielégületlenség ide vagy oda, azért bárkivel nem mennél el, de lassan már mindegy lesz. Érzed az ereidben végig száguldani az izgalmat és minden porcikád üvölt egy hasonló orgazmusért, mint amilyenekben az elmúlt két éjjel volt részed.

- Frusztráltnak tűnsz, Királylány – szólal meg melletted hirtelen felbukkanva egy szőke srác. Minden igyekezeted ellenére pillantasz végig rajta és megfeszülsz, ahogy rájössz, a Sors vicces kedvében lehet mostanában. Újra egy olyan típusú férfiba botlottál, aki alá gondolkodás nélkül feküdnél be bármikor és, aki felülírja egyetlen pillanat alatt a ma esti terveid. – Én segíthetek – hajol közel hozzád, miközben ujjai lehet finoman simítanak végig a bőrödön.

Ellenkezni akarsz, hiszen az elmúlt esték alapján holnapra csak a csalódottság marad, mégsem vagy képes ellenállni, amikor a jóképű idegen a táncoló tömegbe vezet és szembe fordítva magával öleli át szorosan a derekad, miközben a hangszórókból felhallatszó zene csak még fullasztóbbá varázsolja a hangulatot, pedig az már eddig sem volt ártatlan.

- Ki vagy te? – pillantasz a srácra, aki csak egy édes mosolyt villant rád és a füledhez hajolva válaszol.

- Jisungnak hívnak – a hangja kellemes és soha nem érzett izgalmat vált ki belőled, ami egyszerre ijeszt meg és tölt el várakozással. Sosem volt még olyan, hogy egy pasi a puszta hangjával izgasson fel. – Mondok jobbat – szólal meg hirtelen –, elérem, hogy a szavaim miatt élvezz el ma éjszaka, T/N – morogja bőrödbe, mire csak bódultan sóhajtasz fel. Fel sem merül benned, hogy honnan tudja a neved és honnan ismeri azokat a gondolatokat, amik hangosan el sem hagyták az ajkaid. – Gyere velem – fogja meg a kezed és az egyik félre eső sötét sarokba húz. Újra táncolni kezdtek és nem kell sok idő, hogy minden idegszáladdal csak rá koncentrálj. Kezei mindenhol érintenek, majd feneked alá nyúlva a csípőjére emel. Hátadat a falnak támasztva simul hozzád, ami már elég ahhoz, hogy vágyakozva nyögj fel. Kezei hol lágyan, hol akaratosan marnak a fenekedbe, miközben csípőjét a tiédnek feszíti. – Hunyd le a szemed – súgja, te pedig gondolkodás nélkül teszed, amit kér és érzed, ahogy egy eddig soha nem tapasztalt bódulat lepi el az agyad. – Mutasd meg nem, hogy mire vágysz igazán – hallod meglepően tisztán Jisung hangját, mire az elmédben felvillan egy vörös selyemágyneműs hatalmas ágy. – Szóval selyem – kuncogja. – Bizonyára az a szexi selyemfehérnemű is minden érintéssel jólesően cirógat, ahol csak hozzád ér – leheli és lelki szemeid előtt látod a fekete falatnyi bugyit és melltartót, sőt egészen olyan érzés, mintha most is a bőrödön éreznéd a hűvös selyem érintését. – Mit szólnál, ha lassan megszabadítanálak tőle? – érkezik a kérdés, de választ nem vár. – Finoman végig cirógatva a forró bőröd egyetlen négyzetmillimétert sem kihagyva – évődik. – Szeretnéd? – ajkai szinte alig érintik a nyakad, de a tested már megfeszül – Szeretnéd, T/N? – kérdezi határozottabban.

- Igen – nyögöd és a csípődet akaratosan feszíted az övének. Érzed a nadrágon is át merev tagját és egy pillanatban felrémlik benned a gondolat, hogy milyen lehetne megérinteni.

- És cserébe mit szeretnél? – mosolyodik el Jisung. – Hol érintselek? Mondjuk itt? – kérdezi, és egy halk sóhajt vált ki belőled, ahogy melleiden érzel két tenyeret. Pedig Jisung kezei a feneked markolják épp. Hirtelen nem tudod, hogy mi történik, hogy hol történik, csak a jóleső érzés marad a láthatatlan érintések nyomán. – Esetleg itt? – ezúttal egy jóval hangosabb nyögés a jutalma, ahogy a csiklódat érő inger hatására áramütésként cikázik végig a gerinceden az élvezet. – Látom ez tetszik – vigyorog – Folytassuk egy kicsit keményebben – fűzi hozzá. – Mit szólnál, ha az ujjaim mélyen benned járnának? – kérdezi, és egyre intenzívebben érzed, ahogy a csiklód simogatja és olykor-olykor ujjait egy pillanatra határozottan beléd nyomja. – Érzed, ahogy az ujjaim köré szorulsz? Ahogy a kéj lassan uralma alá vonja a tested? – kérdezi, te pedig szinte darabjaira hullsz a hangjától, az érzéstől és attól a megmagyarázhatatlan ködtől, ami percek óta elhomályosítja az elméd. – Engedd ki a hangod, Baby - mélyeszti a fogát egyetlen pillanatra a bőrödbe, mire soha nem tapasztalt izgalom áramlik szét benned. A fejed bódult, a véred lángol...

- Jisung – nyögöd. – Mi ez? – kérdezed döbbenten. Szinte sikolyként szakad fel belőled a kérdés, amikor bevillan, hogy a fiú valójában hozzád sem ér, de minden szóval közelebb kerülsz az orgazmushoz. Csípőd akaratosan feszül az övének, hogy legalább ennyire érezd, de nem számít már, hogy valóban érintsen. Mindegy, hogy mi ez, akarod a beteljesülést, a kéjt, a szédítő erejű orgazmust.

- Hát akkor a tiéd – adja meg Jisung a végső löketet. Hatalmasat nyögve éled át életed legkülönlegesebb orgazmusát a fiúba kapaszkodva, aki csak nyakadat csókolva igyekszik tompítani tested remegését. – Ez a vámpírvér, T/N – hallod még a különös mondatot, mielőtt ismerősként köszöntöd az elmédre nehezedő sötétséget. 

Mind közül a ma reggel a legőrjítőbb. Ez volt az első éjszaka, hogy nem kábult sötétségben töltötted az éjjelt, hanem álmodtál. Méghozzá mindent érintést, minden sóhajt, mindent csókot újra és újra. És ha ez nem lett volna elég, minden orgazmust is nem csak álmodtál, de újra és újra át is éltél épp olyan intenzíven, mint a szexi idegenek érintései alatt.

Reggel remegve, az orgazmusoktól kielégülten ébredsz, mégis harapósabb vagy, mint amikor hetekig nem szexelsz.

Főleg, mikor tudatosul benned, hogy minden pillanat, amik az éjjel a fejedben lejátszódtak azok nem álmok voltak, hanem emlékek...

De hogyan lehetséges az, hogy ennyire részletesen már-már valóságnak hatóan emlékszel mindenre?

Máskor is volt már egy éjszakás kalandod, máskor is feküdtél már le ismeretlen férfival, máskor is emlékeztél, de nem ilyen részletesen. Nem minden illatra, nem minden csók ízére... és nem három teljesen különböző aktusra.

Egész nap furcsa érzésed volt. Minden pillanatban olyan volt, mintha láthatatlan kezek cirógatnák a bőröd percről percre egyre jobban felizgatva. Ezúttal meg sem fordul a fejedben, hogy önmagad elégítsd ki. Valami mélyen azt súgja, hogy ezúttal sem sikerülne.

Helyette próbálod lefoglalni magad... kevés sikerrel. Bármit csinálsz, bárhova mész magadon érzed a lágy érintéseket, amik a nap végére nem egy halk nyögést és jóleső sóhajt csalogatnak elő belőled.

Ezen az estén nem tervezel sehova menni. Épp elég volt az elmúlt három éjjel. Bár talán éledet három legjobb orgazmusát élted át, az utána következő bizonytalan sötétség nem hiányzik, így arra jutsz, ha más nem jut...

... beéred az édes emlékekkel.

Éppen ezért este csak bevackolod magad az ágyba egy kis nasi és a Netflix társaságába. Valamikor éjfél körül alszol el egy újabb valóságosnak tűnő álomba csöppenve.

Puha kezek, akaratos ajkak szítják fel minden vágyad, miközben lassan minden ruha eltűnik rólad. Önkénytelenül nyöszörögve tűröd, ahogy játékos ujjak zongorázzanak végi belsőcombot bőrén és egy forró nyelv kényezteti a hűvös levegőtől megkeményedő mellbimbóid.

Fura ez az álom. Nemcsak azért, mert szinte érzed, hanem azért is, mert nem látod, hogy mégis kinek a kezei, ajkai játsszák veled ezt az édes játékot. Semmit sem látsz, egészen addig, amíg az első nyögés fel nem szakad a torkodból.

- Chan – nyögöd, ahogy puha ajkak erősebben szívják meg a mellbimbód ezzel ívbe feszítve a tested.

- Szólítottál, Szépségem? – hallod meg a fiú hangját, mire kipattannak a szemeid és egy vérvörös szempárral találod magad szemben. Már épp sikítanál, amikor egy forró nyelv mélyen beléd nyal. Önkívületben kapsz a combjaid közé és meglepetten tapasztalod, hogy a kezeid puha, hollószín tincsekbe marnak.

- Changbin? – szakad fel belőled a kérdés egy elfúló nyögés képében, miközben a fiú nyelve ütemesen nyalja érzékeny csiklód.

- Szia, Hercegnő – pillant rád és ezúttal a fekete szemek helyett az ő szemei is pirosan fénylenek.

- Mi folyik itt? – térsz magadhoz néhány pillanatra, amíg mindketten leállnak tested izgatásával. – Kik vagytok ti és mit kerestek itt? – találod meg a hangod és a takarót is magad elé húznád, ha Changbin nem feküdne továbbra is a lábaid között.

- Vártunk ma rád, T/N – cirógatja végig a meztelen bőröd Chan egy játszi mosollyal az ajkain, ami újra remegésre késztet.

- De nem jöttél – biggyednek le Changbin ajkai, ahogy felpillant a combjaid közül.

- Így hát jöttünk mi – terül el egy játékos vigyor Chan arcán, miközben a füledhez hajol. – Kicsit feleleveníteni az emlékeket – súgja és forró nyelvével végig cirógatja nyakad érzékeny bőrét.

- Ti ismeritek egymást? – sóhajtod, de választ nem kapsz, csak két sóhaj között látod, ahogy összemosolyognak.

- Sok a felesleges szó, Baby – hajol vissza hozzád Chan, majd reakcióra lehetőséget sem adva tapad hevesen az ajkaidra, miközben Changbin egyszerre két ujját nyomja beléd és kezdi mozgatni könyörtelen tempóban. Orbitálisat nyögsz a téged csókoló férfi szájába, amiért csak egy pimasz mosoly a válasz, ahogy nyelvét a szádba tolva bódít el. Tenyerei melledre csúsznak, majd ujjai között morzsolgatni kezdi a mellbimbóid, mire karjába marva kapaszkodsz belé, ahogy ívbe feszül a tested.

- Changbin – szakadsz ki a csókból, amikor az ujjak mellé egy forró nyelv is betársul.

Szédül a fejed, csillagokat látsz a gyönyörtől, ahogy két pár ajak űz a csúcs felé. Chan minden érzékeny pontodra szinte azonnal rátalál, miközben kezei továbbra is melleid kényeztetik. Changin egyre gyorsabb tempót diktálva ujjaz és nyal egyszerre és minden mozdulata csak hevesebb remegésre késztet.

- Közel vagy, igaz? – kérdezi Chan kacéran, mire csak egy sikoly a válasz, ahogy Changbin a csiklódra szívva szinte átrepít a határon. – Nem hallom – harap a nyakadba, mire a téged szinte faló férfi a combjaid között csak egy újabb sikításra késztet és képtelen vagy válaszolni, bármennyire is szeretnéd. – Ha nem válaszolsz – csúsztatja kezét finoman a nyakadra, miközben a szemei vörösen villannak fel –, azért bizony büntetés jár, Szépségem – sziszegi.

Válaszolnál, Isten lássa lelked, válaszolnál, de Changbin ezt a pillanatot választja, hogy egy utolsó, határozott szívással az elmúlt napok legnagyobb orgazmusába taszítson.

- Changbin – a hang, amin a neve előtört belőled még számodra is ismeretlen volt, a két férfiból pedig csak egy-egy elégedett mosolyt vált ki.

- Azt akarom, hogy az én nevem is így sikítsd – szólal meg Chan és egyetlen mozdulattal löki arrébb a kárörvendően vigyorgó Changbint, majd egy pillanatig sem várva meríti el a testedben a ki tudja honnan szerzett vibrátort, mire ívbe feszülve nyögsz.

- Úristen – kapsz azonnal a karjaira. – Chan, ne – kéred, ahogy egy kellemetlen érzés végig hasít egy pillanatra minden porcikádon. Szemed összeszorítva igyekszel elhúzódni, de amikor forró ajkak kezdik végig csókolni a tested a fájdalom mellé lassan a kéj társul.

- Hisz szereted a fájdalmat, T/N – hallod meg Changbin hangját, mire megmagyarázhatatlan izgalom szalad végig rajtad. – Nekünk nem tudsz hazudni, Baby – fűzi hozzá és fogaival finoman karcolja végig a nyakad, mire felnyögve kapaszkodsz belé.

Akaratosan húzod az ajkaidra egy mohó csókra, amit csak egy pimasz mosollyal fogad. Durván faljátok egymás ajkait, miközben Chan a maximális fokozatra állítva a vibrátort hirtelen lendít át újra a gyönyör határán.

- Chan – felakadó szemekkel sikítod a vörös hajú nevét, aki kihúzva belőled a rezgő tárgyad csókol finoman érzékeny csiklódra, mire összerándulva harapsz finoman Changbin ajkaira.

- Mindjárt jobb – szólal meg felpillantva rád és bőrödön végig csókolva mászik fel hozzátok.

- Ti tényleg képesek voltatok kihagyni engem a buliból?! – hallasz meg egy kissé sértődött hangot mielőtt még bármit is mondhatnál.

- Jisung?! – nyögöd döbbenten, amikor meglátod az ismerős szőke fiút... és a vágytól izzó bíborvörös tekintetét. 

- Szia, T/N! – mosolyodik el. Vörös szemei vágytól izzanak, miközben ajkait megnyalva néz végig meztelen valódon. – Szóval? – fordul kissé morcosan a melletted térdelő két srác felé, akiknek kezei egy pillanatra sem szakadnak le bőrödről.

- Jaj, Jisung – fújja Changbin –, ne legyél már ennyire gyerekes!

- Tudtommal én vagyok a legfiatalabb – húzza fel az orrát a szőke. Te meg csak elveszve kapkodod a fejed és igyekszel koncentrálni a lágy cirógatások közben is inkább arra, amit beszélnek, nem pedig a tested szép lassan újra uralma alá hajtó vágyra. – És az, aki...

- Tudjuk! – szólal meg Chan szórakozottan, miközben kezei mellé az ajkai is betársulnak tested kényeztetésébe és egy pillanatig sem zavartatja magát. – Te intézted el ezt – morogja a bőrödbe, majd hirtelen egyszerre két ujjával a testedbe hatol, amiért egy kéjes nyögés a jutalma. – Hálásak is vagyunk érte – pillant a szőkére.

- Tetszik a hangja – nyal végig az ajkain újra Jisung. – El kell ismernem, néha talán nem is vagytok akkora lúzerek – fűzi hozzá egy pimasz mosollyal.

- Vigyázz a szádra, Jisungie – pattan fel hirtelen Chan. Fogalmad sincs arról, hogy mi folyik itt, de látszólag a három fiú nagyon is ismeri egymást... jobban, mint azt elsőre gondolnád.

- Ugyan már – szélesedik ki a mosolya. – Az előbb még hálás voltál, Capo – ezúttal kissé gúnyosan cseng a hangja, ami láthatóan tovább bosszantja Chant.

- Capo? – kérdezel vissza. – Főnök? Elárulnátok végre, hogy mégis mi folyik itt? – találod meg a hangod hirtelen. Ahogy Chan és Changbin kezei eltávolodtak a testedtől, az agyadat ellepő bódulat is szűnni látszik, így lassacskán összeáll a kép. Vagyis össze kellene állnia, de csak kusza, félig üres kirakós darabok vannak... és sok kíváncsiság.

- Tényleg nem tudja – nevet fel Changbin szórakozottan, mire egy kis párnát vágsz hozzá és ugyanazzal a lendülettel magad elé húzod a takarót. Három szexi pasi ide vagy oda, magyarázatot akarsz.

- Mire emlékszel, T/N? – kérdezi Chan és szelíd erőszakkal igyekszik lehúzni rólad a takarót, de mikor nem hagyod, csak megadva magát támaszkodik melléd.

- Rátok – motyogod pipacsszín orcákkal. Arról azért nem volt szó, hogy mindhármuk füle hallatára kell beszámolót tartani.

- Kicsit részletesebben – vigyorodik el Jisung és már ő is az ágyad szélére telepedve várja a választ.

- Pontosan tudjátok mindhárman – sziszeged kissé már dühösen.

- Csak nem mérges vagy, Cicus? – érkezik az újabb kérdés a szőkétől, majd egyetlen csettintéssel tünteti el rólad a takarót.

- Továbbra sem tartom fairnek, hogy csak ő tud varázsolni – morogja Changbin, miközben te csak döbbenten meredsz az előtted vigyorgó Jisungra, akinek ujjai lassacskán végig futnak a testeden.

- Mi vagy te? – kérdezed döbbenten.

- Nem jó a kérdés, Szépségem – csóválja meg a fejét szórakozottan. – Mik vagyunk – vigyorodik el. – Nem tűnt fel a szemük színe? – kérdezi egyszerűen, miközben kezeit ajkai váltják fel, nálad pedig egy új kirakós kerül a helyére, de cseppet sem hihető a kép, amit lassan kiadnak a darabok.

- Halloween volt – nyögöd, ahogy lassan lábaid közé csúszva már belső combod lepi el izgató csókok tömkelegével.

- Nyugtasd csak magad – súgja és lehelet finoman végig nyal a csiklódon. – De te is tudod, hogy ez nem mese – néz fel rád és egyetlen rövid pillanatig vérvörös szemei mellett látni engedi előtűnő agyarait is, ahogyan a lassan melléd fekvő másik kettő is, te pedig csak hitetlenkedve kapkodod a fejed, majd egy döbbent nyögéssel jutalmazod, ahogy hárman egyszerre kezdik el csókokkal, érintésekkel becézni tested minden pontját.

Hát igaz a szóbeszéd...

Hallottál meséket róluk. Hogy emberszemnek felfoghatatlanul gyönyörűek, de csak ritkán mutatják meg magukat halandók előtt. Hogy fiatalságuk örök és bárkit megszereznek, akit csak akarnak. Eljátszadoznak vele, majd emlékeit elhalványítva kárhoztatják őrületre, hisz senki sem hisz nekik és a végén talán már ők sem tudják, hogy mi a valóság és hol kezdődik a bódult ámulat.

Eddig csak balga babonának gondoltad, egyszerű halloween-i mesének, együgyű rögeszmének, hogy vámpírok élnek tökéletesen elvegyülve az emberek között már évezredek óta, erre most a soha nem tapasztalt kéj mutatja meg, hogy tévedtél...

Valóban léteznek.

Bár görcsösen igyekszel a valóság és a bódulat halvány mezsgyéjén maradni, a testedet és elmédet birtokba vevő vágy lassan minden gondolatod elűzi úgy, hogy csak ők hárman és az érintéseik maradjanak. Hogy semmi másra ne tudj koncentrálni, csak kéjre, ami érintéseik nyomán a csúcs felé űz.

- Ma éjjel olyanban lesz részed, ami csak kevés halandónak adatik meg – súgja Chan a füledbe, te pedig egy pillanatig sem ellenkezel.

Sosem tapasztalt vágy hajtja uralma alá minden porcikád, ahogy a három férfi elszabadul a testeden. Érintenek, csókolnak és lassan ismerős bódulat önti el az elméd. Ugyanaz, amit mind hármójuknál éreztél. Lassan te is kezded kapizsgálni, hogy valóban léteznek, hogy valóban uralkodásra születtek, hogy valóban képesek igába hajtani az embert...

És, hogy ehhez valóban a puszta kéj az egyetlen fegyverük.

Halk csettintés térít magadhoz egy pillanatra, ami után selyem szalagok fonódnak a csuklóid és a bokáid köré. Fejed kapkodva figyeled, ahogy a puha anyagok az ágy rácsaira tekeredve kényszerítenek egy igencsak kiszolgáltatott helyzetbe.

- Eressz el – rángatod meg a fehér selyem anyagot egyenesen Jisung vágytól izzó vérvörös szemeibe bámulva. Látszólag egy pillanatig sem akarja tagadni, hogy a látványod csak még inkább felizgatja. Jól látható merevedése erről bizonyságot is ad.

- Élvezni fogod – súgja Chan. Egy pillanatra elfelejtkeztél arról, hogy Jisungon kívül mások is vannak a szobába.

- Állandóan ezt csinálja, amikor fel akar vágni – biggyeszti le Changbin az ajkait, te pedig rákapod a tekinteted.

- Te... látod a... – a mondat nyögésbe fullad, ahogy Jisung a lábaid közé férkőzve belső combodba harap.

- Jobban szeretem, amikor csak rám figyelsz – súgja, és finoman beléd nyalva késztet egy hangos nyögésre. – Igen, így tökéletes – kúszik egy pimasz mosoly az ajkaira, mire a másik kettő csak a szemeit forgatja. – De egyébként igen – érinti a csiklódat újra –, elég hangosak a gondolataid, Cicám – fűzi hozzá egy újabb nyalás után, amivel az őrületbe kerget, és amivel pontosan tisztában is van. – De élvezed – szólal meg, majd nem fecsérelve több szót, mohón esik neked elérve, hogy percekkel később ívbe feszülve, bódultan a nevét sikoltva élvezz a nyelvére. – Kvittek vagyunk – vigyorog a másik két srácra, akik eddig mellette fekve önmagukat kényeztették élvezve a látványt.

Ez az egy mondat, ami elindítja az éjszaka valódi történetét. Újabb csókok, érintések, édesen elsuttogott buja ígéretek izgatnak fel, amíg már csak vonagló testtel semmi másra sem tudsz gondolni csak rájuk.

Fogalmad sincs, hogy hogyan is alakítják az éjszakát, de jól begyakorolt rituálénak tűnik minden mozdulatuk, te pedig csak sodródva az árral merülsz el az élvezetek legmocskosabb tengerében újra és újra és újra.

- Neked semmi mást nem kell tenned, csak engedelmeskedned a vágyaidnak, T/N – súgja Changbin, ahogy finoman magára húz. Testetek összesimul és érzed, ahogy kemény merevedése a bőrödhöz ér. Nem is várat sokáig, egyetlen mozdulattal merül el benned hangos nyögésre késztetve mindkettőtöket, de ahogy megmozdulnál csípődre fogva állít meg. – Türelem, Hercegnőm – súgja az ajkaidra és egy heves csókba rántva tereli el a gondolataid. Ujjai gerinced mentén zongoráznak, amikhez újabb kezek és ajkak társulnak végig csókolva a hátad csigolyáról csigolyára haladva egészen a fenekedig. A forró nyelv érintésére Changbin ajkai közé nyögve mozdítod a csípőd, de az alattad fekvő újra megállít, így csak folyamatosan nyöszörögve, ajkaitól egy pillanatra sem elszakadva élvezed az új, ismeretlen, de mindent elsöprő kéjes érzést.

- Volt valaha, hogy egyszerre... – súgja Jisung, miközben félreérthetetlenül simít végig a fenekeden.

- Nem – nyögöd elvörösödve és igyekszel minden képet eltüntetni a képzeletedből így, hogy tudod, hogy látják, hallják.

- De szeretnéd – érzed a bőrödön, ahogy elvigyorodik, mire te csak felnyögsz. Kijelentés, nem kérdés és valójában már a puszta gondolat, hogy egyszerre két férfi legyen benned, képes teljesen felizgatni. – Úgy látszik, Cicám, hogy ma minden vágyad valóra váltjuk – harap finoman a válladra, miközben lassan elmerül benned. Nem ő az első, aki ily módon tesz a magáévá, de meglep, hogy a várt kellemetlen, feszítő fájdalom helyett csak a kéj söpör végig a testeden. – Gondoltam hagyjuk a felesleges köröket – válaszolja meg a ki nem mondott kérdésed, miközben csípője egy finom ritmusba kezd.

- Felvágós – morogja Chan, miközben Changbin feje fölé térdel csípőjét az arcod elé tolva. – Ugye engem sem hagytok ki a mókából? – simít az arcodra vöröslő szemekkel, amiktől egész biztos vagy abban, hogy ez sokkal inkább volt parancs, mintsem kérés. – Jól látod, Baby – simít a hajadba és egy gyors csókra lehajol hozzád –, a főnök én vagyok – emelkedik fel, és egy pillanattal később határozottan nyomja az ajkaid közé kőkemény farkán, amin te egy pillanatnyi meglepettség után csak egy apró mosollyal kezdesz élvezettel játszani. – Bassza meg – sziszegi, ahogy hamar ráérezve a ritmusra kényezteted, miközben a másik kettő lassan egy ütemben mozogni kezd benned. – Eddig esküszöm te vagy a legjobb – sóhajtja, ahogy a feje hátra bicsaklik az élvezettől. Nem csak nyelved és ajkaid játéka, de a torkodból feltörő nyögések is egyre közelebb sodorják a beteljesüléshez.

- Ne higgy neki – hajol hozzád a szőke vigyorogva. – Mindenkinek ezt mondja, akinek a szájában van épp a farka – nevet fel kissé gonoszan, majd Changbinre pillantva egyre gyorsabb ritmust diktálva merül el a fenekedben újra és újra.

Leírhatatlan az az érzés, ahogy a két férfi egy azon ütemben hatol beléd, kezeik egy pillanatra sem szakadnak el a bőrödtől még inkább fokozva az élvezetet. Tested minden érzékeny pontjára rátalálva okoznak sosem érzett mámort, miközben érzed, ahogy Chan farka újra és újra megrándul az ajkaid között jelezve, hogy közel jár az orgazmushoz, amiről egyre elnyújtottabb nyögései is árulkodnak.

- Bassza meg – nyögi újra, és fejedet farkán tartva élvez a szádba, ahogy Changbin és Jisung egyszerre találják el benned azokat a pontokat, amiktől hatalmas nyögés szakad fel a torkodból megadva Channak a végső löketet. – Szerintem tartsuk meg – hajol le hozzád a vörös, hogy ajkaidra marva újra elállítsa a lélegzeted. Egy pillanatig sem törődik azzal, hogy élvezetének íze még a nyelveden van. Csókolva szédít el és ezt te csak mocskosul izgatónak találod. – Nocsak, nocsak – incselkedik veled kezét lassan a nyakadra simítva – talán mégsem vagy olyan ártatlan? – súgja az ajkaid közé, majd oldaladhoz simulva csókol végig minden porcikádon, amihez csak hozzáfér. – Itt az ideje, hogy teljesítsétek a Kisasszony minden vágyát – súgja a másik két férfinak, akik csak egy összepillantás után váltanak tempót.

Szemeid felakadnak az élvezettől, ahogy egyszerre ketten soha nem tapasztalt ütemben kezdenek mozogni benned. Magadon érzed a vörös hajú ajkait szinte mindenhol és nyögésen kívül már semmi másra nem vagy képes. Abban sem vagy biztos, hogy még magadnál vagy, az agyadat ellepő bódulat mostanra vörös köddé nőtte ki magát, ami egyetlen tiszta gondolatot sem hagyott az elmédben. Pusztán ez a három férfi teszi ki mindent és az a mámorító kéj, ami lassan birtokba veszi minden porcikád, ívbe feszíti a gerinced és egy pillanatra talán még az eszméleted is elveszi.

Chan egyik keze a csiklódra simul, a másik pedig a torkodra szorít, ahogy minden eddiginél nagyobb hévvel ér el az orgazmus bódító mámora. A tested remeg, a szíved a füledben dobog, és színek kavalkádja táncol a szemeid előtt, ahogy hatalmas nyögéssel elélvezel rántva magaddal a két férfit is. Halk nyögést vált ki belőled, ahogy megérzed magadban élvezetük forró nyomát, majd remegve borulsz Changbin mellkasára, aki csak lágyan cirógatva mosolyodik el.

- Eszméletlen voltál – súgja, te pedig csak kissé gyengén felnevetsz a „bókra". Jisung óvatosan húzódik ki belőled és pillanatokkal később érzed, ahogy élvezetének nyomai eltűnnek belőled.

- Micsoda gentleman – dünnyögöd, mire felkuncognak.

- Tényleg meg kellene tartanunk – vigyorogja a legfiatalabb és még érzed, ahogy válladra csókol, mielőtt elnyel a sötétség.

Reggel elcsigázottan – és nem meglepő módon – egyedül ébreszd, ami kellően feldühít és tesz csalódottá is egyben. Ám oldalra fordulva egy vörös boríték vár, aminek láttán felvonod a szemöldököd. Ki a fene használ ma már borítékot?! Végül nem bírsz a kíváncsiságoddal, és kibontod. Szemeid éhesen falják a sorokat alaposan belepirulva a szavakba, de valójában az utolsó pár sor a lényeg.

„... mindenkinek mást jelentünk. Akaratot, félelmet, vágyat... te döntöd el, hogy számodra mik leszünk. De mi döntöttünk... csak gondolj ránk, és újra ott leszünk..."

Mert nem minden történet ér véget az utolsó fejezettel...