𝐒𝐓𝐑𝐀𝐘 𝐊𝐈𝐃𝐒 ~ Felix
Hello!^^
Ezer éve nem volt új kérés, szóval most hoztam egyet. Így az ütős SKZ cb után egy Félix-szel :D
Remélem tetszeni fog!
A véleményeknek csak örülök:)
Jó olvasást!
D.
Minden ember változik. Folyamatosan. Ahogy egyre idősebbek vagyunk, ahogy új közegbe kerülünk, ahogy egyre többet és többet tapasztalunk. Minden megélt dolog formál minket. Van, aminek nagyobb és látványosabb hatása van, de van olyan is, ami szinte láthatatlanul változtat rajtunk pozitív vagy negatív irányba.
Pontosan emiatt ritka az, hogy egy gyerek- vagy épp tiniszerelem túléli a felnőtté válás viszontagságait és az ezzel járó változásokat is.
Ám ez idáig azt gondolta, hogy a Felix-szel való kapcsolatod egy lesz ezen ritkaságok közül... mára azonban már nem vagy ennyire biztos benne.
Már az általános iskolában ismertétek egymást, sőt valamilyen csoda folytán egyszerre költöztetek Szöulba, így nem szakadt meg a kapcsolatotok. Egy pár azonban már a trainee évek alatt lettetek. Mellette voltál a legnehezebb időkben. A gyakornoki években, amikor egy lépéssel a cél előtt úgy nézett ki, hogy elbukik, és akkor is, amikor végre minden álma teljesült, és debütálhatott.
Nem voltak egyszerű idők, de szereted őt, és minden nehézség ellenére ki akartál tartani mellette. Támogattad a debütálást, a comebackeket, és a Kingdom időszak alatt is mellette voltál, ahogy csak tudtál.
És talán ez volt a hiba.
Valamilyen fura dolog folytán nem igazán futott be úgy a banda Koreában, mint ahogy tervezték. Elképesztő nemzetközi sikereket értek el, de a nagy áttörés a saját hazájukban igencsak váratott magára. Egész biztosan nagy szerepe volt benne a Kingdom győzelemnek, hiszen egész Korea láthatta, hogy mire is képesek. És a műsor után úgy tűnt, hogy el is érkezett a várva várt siker.
Ami pár nem túl kellemes dolgot is hozott magával... főleg a kettőtök kapcsolatában.
Mindig is igyekeztél tekintettel lenni arra, hogy Felix idol, és nem feltétlenül rajta múlik az, hogy mikor és mennyi időt tudtok együtt töltetni. Ráadásul hazugság lenne azt állítani, hogy ő sosem igyekezett egy párkapcsolatban is megfelelni, nem csak a színpadon. Volt, amikor sikerült ez, és volt olyan is, amikor nem. Azonban az igyekezet mindig látszott, és az is, hogy rosszul érinti az, hogy nem lehettek együtt annyit, amennyit szeretne.
Sosem izgattak a körülötte megforduló idol lányok vagy épp staff tagok. Felix egy barátságos, közvetlen srác, aki mindenkivel jóban van, és mindenkivel képes megtalálni a közös hangot.
Ám újabban ez is változni látszik.
A kapcsolatotok egyelőre a nyilvánosság tudta nélkül zajlik a ti döntésetek miatt. Már a legelején megegyeztetek abban, hogy addig, amíg titokban tudjátok tartani, addig minden perce csak a tiétek lesz.
Ezt betartva eddig csak szerényen mosolyogva sütött el kliséket, amikor arról kérdezték, hogy ki az ideális típusa. Ma már bátran sorol neveket, ráadásul olyan lányokét, akik cseppet sem hasonlítanak rád, ezzel pedig gyakran töri össze a szíved, és ülteti el a lelkedben a keserű gyanakvást
Emellett lemondja a randikat, alig látod, és lassan már az is örömünnepnek számít, ha beszélni tudtok egymással legalább telefonon. Elmaradnak a hétvégi összebújós, netflixes esték, az éjszakai titkos séták a folyóparton vagy egy jó kis bevásárló túra talpig inkognitóban. Nincsenek már közös fürdések, és alig van olyan éjszaka, amikor a karjaiba bújva, kellemes mély hangjára alszol el. Arra pedig, hogy mikor szeretkeztetek utoljára inkáb gondolni se akarsz.
Hiányzik.
És nem tudod, hogy mi változott. Tettél valamit? Mondtál valamit? Vagy tényleg törvényszerű az, hogy a tiniszerelmek előbb vagy utóbb megszelídülnek? Ha így van, miért nem beszéli meg veled?
- Szia, T/N – hallod meg magad mögött mély hangját, mire hirtelen felé kapod a fejed.
- Nahát hazataláltál? – kérdezed tőle kissé gúnyosan. Nem akarod bántani, nem akarsz vitát, de betelt a pohár.
- Most mi bajod van? – vonja fel a szemöldökét kissé flegmán, ami azt a maradék önuralmadat is sárba tiporja, ami még eddig volt.
- Hogy mi a bajom?! Tényleg van képed azt kérdezni, hogy mi a bajom?! – szinte magadból kikelve kiabálsz vele, ami elsőre meghökkenti, de pillanatokkal később a tiedhez hasonló mértékű düh lángol fel a szemeiben.
- Na látod, pontosan ezért nem jövök – vág vissza hasonló hangnemben. – Mert, ha itt vagyok, akkor is csak veszekedsz velem, és elviselhetetlen vagy! – az utolsó szavak hihetetlen módon törik össze a szíved. Szóval ezt gondolja rólad valójában... Észre sem veszed, hogy a könnyeid útnak indulnak, csak, amikor döbbent arccal eléd lépve próbál meg átölelni. – T/N, én...
- Ne érj hozzám! – lépsz tőle el, és meg sem próbálod eltakarni előle a könnyeid. Hátat fordítva neki indulsz az ajtó felé, de gyorsan utánad kap.
- Hova mész? – kérdezi.
- El – válaszolod röviden, miközben lerázod magadról a kezeit. – Hogy ne kelljen elviselned tovább egy percig se – szúrsz még oda.
- T/N – lép közelebb hozzád újra. – Nem úgy gondoltam – súgja, miközben magához szorít.
- De, Felix, pontosan így gondoltad – súgod halkan. – Eddig is éreztem, hogy valami nincs rendben, már ez az egész nem olyan, mint rég. Most pedig ki is mondtad – sóhajtod. – Engedj el – kéred.
- Eszemben sincs – fonja a karjait szorosabban a derekad köré.
- Ennek semmi értelme így, Felix – próbálod meg lefejteni magadról, de esélyed sincs. – Megváltoztál. Talán én is. De a kapcsolatunk mindenképp. Hagyjuk ezt, engedj el, hogy ne okozzunk több fájdalmat egymásnak, kérlek.
- Ezt szeretnéd? – feszül meg mögötted. Teste minden apró rezdülését érzed magadon. – Tényleg azt akarod, hogy engedjek el? – kérdezi újra, amikor hosszú percekig nem válaszolsz, csak a karjaiba simulva nézel magad elé.
- Szeretlek, Felix – fordulsz felé, és lágyan az arcára simítasz. – De ennek így semmi értelme. Talán szándékosan, talán nem, de hónapok óta bántasz – vallod be csendesen. Elég volt a titkolózásból. Meg kell beszélnetek, hogy hogyan tovább... Itt és most.
- Én is szeretlek, T/N, de ezt tudod – mondja kissé értetlenül.
- Lehet, hogy tudom, Felix, csak nem érzem – pillantasz a szemeibe. – Mikor maradtál itthon utoljára velem egy-egy idol buli helyett? Mikor mentünk el kettesben csak úgy valahova? Vagy mit gondolsz, milyen érzés minden adásban azt hallgatni, hogy szerinted Jihan milyen szép, milyen tehetséges, miközben alig különbözhetne tőlem jobban? Szerinted, ezek azt erősítik bennem, hogy tényleg szeretsz engem? – kérdezed tőle szinte már kétségbeesetten. – Melletted álltam, támogattalak, elviselek mindent, ami az idolságoddal jár. De a kétségeket nem bírom. Mondd el, ha már nem szeretsz, csak ne hagyd, hogy megkérdőjelezzek mindent, ami kettőnk között volt az elmúlt években – a vallomásod végére nem bírod tovább, és sírva borulsz a mellkasára. Ő pedig csak szorosan ölelve ringat.
- Annyira sajnálom, T/N – súgja. – Sosem gondoltam Jihanra úgy, ahogy rád. Valóban kedves, és szép lány, de nem érdekel – emeli fel a fejed. – Nem szóltam róla, mert nem akartam, hogy aggódj, de szárnyra kelt a pletyka a fandomban, hogy van valakim. Nem akarlak kitenni ennek az egésznek – dönti a homlokát a tiednek. – Ezért kellett Jihan, hogy mondjak valakit. Azt úgy sem hiszi el senki, hogy lenne köztünk bármi is, és reméltem, hogy elül a pletyka. Bele sem gondoltam abba, hogy ezzel téged bántalak – vallja be, te pedig csak szorosabban bújsz hozzá. – Szeretlek, T/N – nyúl újra az állad alá, hogy a szemeidbe nézhessen. – Talán el sem tudod képzelni, hogy mennyire – cirógat lágyan. – De változom – húzódnak egy keserű mosolyra az ajkai. – És te is, és a kapcsolatunk is. És ez így is van jól. És azt akarom, hogy együtt változzunk. De pasiból vagyok – kuncog fel kissé, mire te is elneveted magad. – Mondd, hogy hogyan változzunk úgy, hogy neked is jó legyen. Én veled tervezem az életem, Szerelmem – hajol közel hozzád. – De a balfaszságom velem jár – motyogja az ajkaidra, mire felnevetsz. – Szeress így, kérlek.
- Így szeretlek, Lee Felix – motyogod, majd lehunyt szemekkel csókolod, amikor puha ajkai a tiedre siklanak.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro