A sport és a mozgás már egészen kicsi korodtól a életed szerves része. 

Gyerekként rengeteg sportot kipróbáltál, néhányat versenyszerűen is. A mai napig szeretsz futni és cseppet sem esem kétségbe attól, ha sétálnod kell. Sőt, amikor ráérsz és jó idő van, önszántadból indulsz gyalog a napi teendőid elvégezésre. Nincs olyan mozgásforma, amit ne próbálnál ki szívesen, mindegy, hogy benti vagy épp ki kell menni hozzá a szabadba. Tulajdonképpen el sem tudnád képzelni már a napjaidat valamiféle mozgás vagy sport nélkül. Nem mellesleg ennek köszönheted a szerelmedet is, akit valószínűleg sosem ismertél volna meg, ha azon az esős októberi napon nem térsz be az egyetem kampuszán lévő edzőterembe.

Ennek lassan két éve és azóta Woojin - vagy ahogy a többiek szólítják Matt - és te egy párt alkottok és közösen hódoltok a mozgás iránti szenvedélyeteknek. Van, mikor túrázni indultok, máskor hajnali futós randira mentek, de akad olyan is, amikor csak az egyetem uszodájában csobbantok. A lényeg, hogy együtt és sport legyen. Persze Mattnek vannak másféle kedvenc mozgásformái is, amiket veled űzhet... és most pontosan valami olyasmit vett a fejébe.

- Mihez lenne ma kedved? – fonódik két kar a derekad köré és puha csókok landolnak egymás után a nyakadon, mire felkuncogsz. Matt kezei lassan, de meglehetősen határozottan barangolják be a tested tudatosítva benned, hogy milyen mozgásra is vágyna épp a kedvesed. De sajnos ki kell ábrándítanod.

- Ne haragudj, Baby – fordulsz vele szembe és átöleled a nyakát. – Megígértem Sammynek, hogy ma együtt edzünk – nyomsz egy bocsánatkérő csókot az állára.

- Persze, már megint Sammy – morogja és elhúzódna tőled, de nem hagyod.

- Matt, kérlek – sóhajtod. – Ne kezd megint – húzod vissza, hogy rád nézzen.

- Mit ne kezdjek? – kérdezi kissé haragosan. Mostanában állandóan ez megy. Amit már csak azért sem értesz, mert Sammyt ő mutatta be neked. Az ő ötlete volt, hogy induljatok egy a páros röplabda versenyen és mégis ő van teljesen kiakadva minden közös edzés gondolatától is.

- A morcogást – pillantasz fel a sötét íriszekbe.

- Nem vagyok morcos – fordítja el a fejét.

- Akkor hisztis – döntöd oldalra a fejed.

- Az meg pláne nem – morogja. – Csak elegem van abból, hogy újabban minden Sammy körül forog a te világodban! Mást sem hallok, csak Sammy így, Sammy úgy... elegem van belőle – darálja le idegesen, mire benned is felmegy a pumpa.

- Én bezzeg meg se szólalhatok, amikor te napokat töltesz Jiwooval bezárkózva a konditerembe! – csattansz fel. Ha már felhozta a témát, épp ideje, hogy te is elsorold, hogy téged mi bánt. Amit persze ő észre sem vesz vagy épp minden alkalommal felesleges hisztinek titulál. Most legalább látja ő is, hogy milyen rosszul tud ez esni.

- Ne keverd bele Jiwoot. Én csak segítek neki felkészülni a vizsgájára – veszi védelmébe a lányt, amitől csak még dühösebb leszel. Semmi bajod Jiwooval, mert aranyos csaj, de attól még bosszant, hogy Matt így áll hozzá.

- Persze, éjszakákon keresztül, mi? – veted oda neki szarkasztikusan. Nem akarsz hisztis picsának tűnni, de most kihozta belőled. Ő kért meg arra, hogy indulj Sammyvel a versenyen, mivel csak vegyes párosok nevezhetnek. Eszedbe sem jutott röplabdázni. Most meg ő van kiakadva azon, hogy foglalkozol a dologgal.

- Túllépsz egy határt, T/N – szűri a fogai között. Na igen, azt bezzeg nem bírja, mikor őt szembesítik valamivel.

- Tudod mit, Kim Woojin? Nem érdekelsz. Elmentem Sammyhez, azt csinálsz, amit akarsz – mondod neki, majd elhagyva a lakást jó hangosan becsapod magad után az ajtót.

Nem akarsz vele minden alkalommal összeveszni ezen, de valahogy mindig ez a vége. Woojin mindig is az a fajta srác volt, akiről már messziről virít a dominancia. Magas, erős, határozott kiállású, persze ezek ellenére olykor pont olyan, mint egy plüssmackó. Védelmező, néha már túlságosan is az, és kifejezetten birtokló típus. És persze nehéz fejű, mint a legtöbb férfi, és lehetetlen meggyőzni arról, hogy nincs igaza, még akkor sem, mikor ő is tudja, hogy badarságokat beszél. Mint például most is.

Az edzés után megkéred Sammyt, hogy ma nála aludhass, nem igazán van kedved egy duzzogó Woojinnel tölteni az estét.

- Matt ki fog akadni – mondja a szőke fiú, miközben épp a vendégszobájában ágyaz meg neked.

- Főjön csak a saját levében egy kicsit – dünnyögöd, miközben segítesz neki. – Megérdemli.

- Kegyetlen vagy vele – kacag fel jóízűen.

- Utálom, amikor játssza a sértődöttet, pedig nekem is lenne okom duzzogni Jiwoo miatt, mégsem teszem, mert bízom benne – vallod be, hogy mi is bánt téged igazán.

- Ő is bízik benned – ül le a fiú melléd az ágyra. – Egyszerűen csak Matt túlságosan pasi. Néha túlontúl is védi azt, ami az övé. Ezer éve ismerem és hidd el, ennél boldogabbnak még sosem láttam. Szerintem egyszerűen csak fél attól, hogy ezt elveszítheti. És ez egy kicsit elveszi az eszét. Idő kell neki, hogy lehiggadjon... aztán majd úgy dorombol, mint egy ma született... hát ha nem is kismacska, de kistigris – kacsint rád a szőke, te pedig felnevetsz.

- Köszi, Sammy – mosolyogsz rá hálásan.

- Ugyan már, nincs mit. Az a melák a barátom és téged is szeretlek – ölel meg, majd egy kis fagyi evésre csábít.

Végül tényleg nem mész haza, de ezt nagyjából a lefekvés után meg is bánod. Fura Matt nélkül elaludni. Hiányoznak az ölelő karjai, a halk szuszogása, testének melege és az ölelése biztonsága. Össze-vissza forgolódva, az éjszaka közepén végre sikerül elaludnod, de nem sokkal később fel is riadsz. Óvatosan süpped be melletted a matrac, majd megérzel egy ismerős, kellemes illatot. Erős karok fonódnak a derekad köré, hogy szorosan egy izmos mellkasnak préseljenek.

- Sajnálom – hallod meg Woojin halk suttogását a füled mellett. Puha kezei besiklanak a pólód alá kellemesen cirógatva a bőröd. – Hülye voltam, ne haragudj – csókol a válladra.

- Szia – fordulsz vele szembe és az arcát kezeid közé veszed. – Hogy-hogy itt vagy? – cirógatod a bőrét.

- Nem tudtam elaludni nélküled – ismeri be egy édes mosollyal. Egyszerűen aljas módon használja ki mindig, hogy nem tudsz rá haragudni.

- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? – teszed fel az újabb kérdést.

- Sammy hívott fel, hogy ha már balfasz vagyok, és helyre akarom hozni, akkor nála keresselek, mielőtt feleslegesen feljárom a várost – közli.

- Szerencséd, hogy ilyen barátod van, aki még akkor is segít rajtad, mikor őt vádolod – dorgálod meg, de közben folyamatosan az arcát simogatod.

- Ez így van – bújik bele az érintésedbe. – És az is a szerencsém, hogy egy ilyen csodálatos nőre akadtam, mint te – húz közelebb magához, te pedig csak felkuncogsz.

- Szeretlek, te nagy macsó – suttogod, majd mosolyogva húzod magad fölé, miközben egy édes csókot kezdeményezel.

- Én is téged, Jagiya – dönti a homlokát a tiédnek, miután elváltok egymás ajkaitól. Melléd fekve zár egy szoros ölelésbe, te pedig pillanatok alatt merülsz álomba biztonságot nyújtó karjai között.