Mindig is odavoltál a karácsonyért. Talán nem is magáért az ünnepért bolondulsz, sokkal inkább az azt megelőző készületért. 

Imádod a lakást dekorálni és kézzel készített apróságokat gyártani.

Rajongsz a forró csokiért, a fahéjas almáért és a gyertyákért. 

Kislányt varázsol belőled a hó puszta látványa is, a karácsonyi vásár pedig maga a Mennyország számodra. 

Pontosan ezért is csapsz le a november elején felkínált lehetőségre, hogy pár héten át dolgozz a város egyik kisebb vásárán. Másnak talán kész öngyilkosság a hidegben órákig ácsorogva mosolyogva kiszolgálni a vevőket, de te pontosan úgy tekintesz rá, mintha csak a lottó főnyeremény lenne. 

A rengeteg apróság, az angyalkák, a mikulások, a girlandok és a színes üveggömbök egészen olyanok, mintha csak egy Csodavilágba csöppennél. A fenyőfa és a sült gesztenye illata pedig teljesen elvarázsol. Látva a boldog mosollyal az arcukon nézelődő embereket, neked is jó kedved lesz, még a mínusz kilencszáz fok ellenére is. A hölgy, akinek besegítesz díszeket és dekorációs kellékeket árul, így jóval a hivatalos szezon előtt, már november közepén kipakoltok az aprócska fa bódéba. Persze rajtatok kívül még jó pár másik eladó is van kint, a hangulat még azért nem az igazi. Az emberek leginkább csak unottan nézelődnek, de akadnak olyanok is, akik vissza-visszajárnak... akár minden nap.

Ő is pontosan ilyen.

Az első napokban bukkan fel először. Semmit sem vesz, csak a hófehér porcelán angyalkákat nézegeti hosszú percekig. Pontosan azokat, amik téged is elvarázsoltak. Jó néhány napon át nem vesz semmit, csak újra és újra visszatér a bódétokhoz, hogy alaposan megszemlélje a gyönyörű, apró, kézzel készített dísztárgyat. Az árukészletetek legnagyobb különlegessége az, hogy minden egyes darab Kim néni kezei által készül, így nincs két teljesen egyforma, sőt egy fajtából nincs is több két-három darabnál. És mind-mind szemet gyönyörködtetően szépek.

Ahogy a naponta felbukkanó fiú is igen szemrevaló. Magas, szikár alakja kitűnik a tömegből, ahogy a telt ajkain játszó huncut mosolya is csak vonzza a tekinteteket... és nem csak a tiédet. Olykor némi keserűséggel vegyes csalódottsággal figyeled, ahogy kedélyesen elbeszélget azokkal a lányokkal, akik csak úgy a semmiből leszólítják. Te sosem voltál az a típus, aki a semmiből odamegy valakihez, aki szimpatikus neki. A vevőkkel, érdeklődőkkel kedvesen eltársalogsz, de az, hogy random idegeneket szólíts le, az nem a te stílusod. És bár nem lenne nehéz beszélgetést kezdeményezni vele, nem teszed és csak csendesen figyeled, ahogy napról-napra vesz le mindenkit a lábáról és mosolyogva nézed, ahogy egy-két kislánynak udvarol, ahogy éppen most is teszi. Totálisan el tudsz olvadni attól, ha egy pasi tud bánni a gyerekekkel. Ő pedig tud, pillanatok alatt csavarja az ujjai köré az aprócska kislányt, aki a pár perccel ezelőtti hisztirohammal totálisan ellentétesen, vígan kacag a magas fiú ölében. Te pedig csak egyre elvarázsoltabb vagy még úgy is, hogy a nevét sem tudod.

- Te jó ég! – szólal meg gondolataid főszereplője közvetlenül előtted. Hirtelen hőkölsz hátra. Fel sem tűnt, hogy a bódéhoz sétált. – Ó – lepődik meg a hirtelen mozdulatodon. – Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni – mosolyodik el, amitől az egyébként sem alacsony pulzusod még magasabbra szökik.

- Semmi baj – mosolyogsz vissza rá. – Mi a gond? – kérdezed tőle, visszakanyarodva az érkezéséhez.

- Ebből már csak ez az egy darab van? – forgatja az ujjai között azt a fehér angyalkát, aminek a párját épp tegnap vették meg hosszú hetek dilemmája után.

- Igen – mondod szomorúan. – Tegnap vitték el a párját.

- Kár, a húgom imádja az angyalokat – mondja szeretetteljes hangon. – Azt akartam, hogy ha már kevés időt töltünk együtt, legyen valami közös angyalunk – mosolyodik el kissé csalódottan. – Nem baj, ezt azért elviszem – nyújtja feléd a megmaradt darabot. – Egyébként hogy hívnak? – dönti édesen oldalra a fejét, miközben te csak remegő kezekkel csomagolod az angyalt.

- T/N vagyok – nyögöd ki fülig vörösödve. Még szerencse, hogy hideg van. Simán hiheti, hogy csak a hideg csípte ki az arcod.

- Én Hanbin – vigyorodik el, ahogy találkozik a tekintetetek. Tökéletesen tisztában van vele, hogy nem a hideg miatt piros az arcod. – Még találkozunk – kacsint rád, miután fizet és az ujjaidon finoman végig simítva veszi át tőled az aprócska csomagot. Magadra hagyva téged a kavargó gondolataiddal.

Otthon aztán újra és újra végig gondolod ezt az egészet. Szimpatikus neked ez a srác, még akkor is, ha igen kevés esélyed is lehetne nála, hiszen tisztán látszik, hogy egy flirty boy, aki nem veti meg a szép lányokat. Mégis, amilyen szeretettel említette a testvérét, meglágyult a szíved. A szeme szinte ragyogott és hallatszott, hogy valóban csalódott. Pontosan ezért jutottál egy számodra kissé nehéz, de szilárd elhatározásra.

Reggel izgatottan indulsz el a belváros felé. Hétvége van, ilyenkor egész nap a bódéban tartod a frontot, amíg Kim néni újabb csodákat készít. Ez ma sincs másképp, talán csak annyival, hogy még jobban várod az esti nagy forgatagot, mint eddig bármelyik nap.

- Szia, T/N! – bukkan fel délután Hanbin. – Milyen napod volt? – kérdezi kedvesen, miközben aprólékosan végig nézegeti az új dolgokat.

- Szia! Egészen jó – válaszolsz. A szíved a torkodban dobog, de megfogadtad, hogy nem leszel vele elutasító.

- Meddig vagy itt? – teszi fel a kérdést váratlanul.

- Még egy órát körülbelül. Utána jön Hyunmin – mosolyodsz el, ahogy eszedbe jut a kissé bolond váltótársad, akinek egyébként megrögzött mániája, hogy Hanbin nem pusztán csak Kim néni angyalkái miatt sündörög a bódétok körül. Ezzel a gondolattal a fejedben pedig elég nehéz a fiú szemébe nézni.

- Nincs kedved inni velem utána egy forrócsokit? – kérdezi édesen, te pedig csak döbbenten bólintasz, ő pedig csak integetve odébb áll.

- Téged most randira hívtak? – érkezik mögüled Hyunmin hangja, mire kis híján lefejeled a bódé tetejét.

- Te meg akarsz engem ölni? – kérdezed egy oktávval magasabb hangon.

- Dehogyis, kíváncsi vagyok a randid részleteire – vigyorogja.

- Idióta – forgatod a szemeid. – És ez nem randi – fűzöd hozzá.

- Nem, mi? Látom én ám, hogy hogy néz rád ez a srác – neveti, amire már inkább nem felelsz.

A maradék egy óra hihetetlenül gyorsan eltelik. Hyunmin egy adag új áruval karöltve érkezett, így van mit pakolászni két vevő között.

- Végeztél? – jelenik meg Hanbin mosolyogva a semmiből, mire megugrasz, a válótársad pedig csak felkacag.

- Ti meg akartok engem ölni – jelented ki drámaian, de mosolyogva bólintasz, majd Hyunmintól elköszönve lépsz ki a kis faházacskából.

- Gyere! – nyúl a kezed után, amibe rendesen belepirulsz. – Tudom, hogy hol a legjobb a forrócsoki – kacsint rád és olyan természetesen vezet kézen fogva keresztül a vásáron, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

A legjobb helyen persze kilométer hosszú a sor, így tudtok nyugodtan beszélgetni, miközben vártok. Megtudod, hogy a húga nagyon örült a kis angyalkának.

- Mivel nem találtam ugyanolyat, odaadtam neki csak úgy, nem karácsonyi ajándékként – magyarázza, ahogy már egymás mellett egy-egy bögre csokival a kezetekben sétáltok a gyönyörűen kivilágított utcán.

- Erről jut eszembe! – kapsz a táskához. – Hoztam neked valamit – mosolyogsz rá.

- Nekem? – lepődik meg édesen, majd a bögrét kivéve a kezedből az egyik üres padhoz sétál és leteszi rá. Egy csendes kis utcába tértetek be, ahová nem jut el a forgatag zaja, de a fények itt is kellemes hangulatot teremtenek.

- Neked – mondod neki, majd felé nyújtasz egy papírcsomagot. – Tessék.

- Mi ez? – bontogatja lelkesen, és pontosan úgy fest most, mint egy izgatott kisfiú. – Ez... ez... ezt hogy? – kérdezi, amikor végre a kezében tartja a hófehér angyalt.

- Ez az enyém – mosolyogsz rá. – Vagyis most már a tiéd – javítod ki magad. – Igazából három darabot készített belőle Kim néni. Mivel én is nagyon szeretem az angyalokat, nekem adta a legelsőt – magyarázod neki. – Tegnap nagyon kedves volt, ahogy a testvéredről meséltél, így arra gondoltam, hogy neked adom az enyémet, hogy mégis csak legyen párja a húgodénak – öntöd szavakba a terved és közben fülig pirulsz.

- T/N – ölel magához hirtelen és az állad alá nyúlva emeli fel a fejed. – Mondták már neked, hogy hihetetlenül édes vagy? – dönti a homlokát a tiédnek.

- Még nem – motyogod lángvörös arccal.

- Nem véletlenül akadt meg rajtad a szemem – mondja mosolyogva, majd a tányér nagyságú szemeid láttán magyarázni kezd. – Csak miattad jártam ki minden nap. Persze szépek Kim néni munkái, de be kell vallanom valami más sokkal jobban felkeltette az érdeklődésem – simít végig gyengéden az arcodon, amire megremegsz. – Már az elején feltűnt, hogy milyen szép vagy. Aranyos és türelmes, hihetetlen, hogy milyen kedvesen tudod még a hülyéket is kezelni – kuncog fel,és te is elmosolyodsz. – De ezt nem fogadhatom el – csúsztatja a zsebedbe az angyalkát. Hirtelen meglepődsz az elutasításon, főleg egy ilyen vallomásféle után és húzódnál el tőle, de nem hagyja. – Viszont tudok egy sokkal jobbat. Lesz a húgomnak is egy ilyenje, neked is, nekem pedig egy sokkal szebb és édesebb, és valóságosabb karácsonyi angyalom lesz – hajol egyre közelebb hozzád. – Mit szólsz? – suttogja az ajkaidra, majd mikor lehunyod a szemeid, gyengéden az ajkaidra csókol, amit gondolkodás nélkül viszonozol.

Eddig is szeretted a decembert, de talán az összes eddigi közül az idei lesz a kedvenced.