Baekhyun PoV.:

- Beverem a képét – dünnyögöm az orrom alatt, miközben ledobom a telefonom az ágyamra és ugyanezzel a lendülettel magamra rántok egy farmert.

- Kinek és miért? – emeli fel a fejét Chanyeol az előtte fekvő könyvből.

- T/N hívott. Szakított azzal a seggfejjel – magyarázom, miközben már a pulóverem húzom át a fejemen.

- De ez neked jó, nem? – kérdez vissza a legjobb barátom, aki teljesen tisztában van a nyomorúságos szerelmi életemmel.

- Jó lenne, ha most nem azért kéne T/N-t vigasztalni, mert az a fasz megcsalta – morgom, majd elköszönve colos barátomtól el is indulok T/N lakásához és közben igyekszem legyőzni a késztetést, hogy félúton más irányba menjek és agyonverjem azt a férget.

T/N-t még jóval a gyakornoki időm előtt ismertem meg az iskolában. Mindig is tetszett nekem, pont az esetem. Kedves, bájos, csicsergős, de közben nagyon okos és határozott. Kitartó és szorgalmas. Nem mellesleg gyönyörű. Számomra a legszebb lány a világon. 

Hamar barátok lettünk és én hamar zúgtam bele, amit soha nem is titkoltam el előle. De ő nemet mondott. Tudom jól, hogy én sem vagyok neki közömbös, ezt el is mondta. Ahogyan azt is, hogy képtelen lenne kezelni az életvitelemmel járó dolgokat. Végig követte a gyakornoki éveimet, a debütálást és a Taeyeonnal való kapcsolatomat is. Számtalanszor törtem össze a szívét, de hiába tudta, hogy csak egyetlen szavába kerülne, mindent feladnék érte, sosem tette meg. Ezt pedig mindig is becsültem benne.

- Tudom, hogy ez az életed. Sosem foglak választásra kényszeríteni csak azért, mert én gyáva vagyok – mondta, amikor egyszer felhoztam neki a témát.

Barátok maradtunk. Nekem volt Taeyeon és az ő életében is megfordult pár srác. Mondanom sem kell egytől egyig mindet utáltam, de a legjobban ezt a Shinwon nevű srácot. Mindig is volt benne valami, ami nem tetszett. Ami arra késztetett, hogy távol akarjam tőle tartani T/N-t. De eddig mindig csak a féltékenységre fogtam, de sajnos csak beigazolódik, hogy igazam volt.

Mielőtt T/N lakásához érek, befordulok a sarki kisboltba egy kis csokiért és a kedvenc fagyijáért. Tudom, sovány vigasz, de hátha segít majd valamennyit.

- Baehyun – veti magát a karjaimba, ahogy ajtót nyit. A szívem megszakad a látványától. A szemei kisírva, arca felpuffadva, édes mosolyának halvány nyomát sem látni. Bennem pedig újra feltámad a harag Shinwon irányába, de igyekszem magam visszafogni. Most nem azért vagyok itt.

- Szia – ölelem magamhoz szorosan és lassan besétálok a lakásba, miközben egy pillanatra sem engedem ki a karjaim közül. – Hoztam neked valamit – mosolyodom el pár perccel később és lassan tolom el magamtól.

- Fagyi – mosolyodik el keserédesen. Ez a kettőnk hagyománya, minden nagy lelkizésünk fagyis dobozok között zajlik.

- Fagyi bizony – csókolok a homlokára, mire újra a karjaim közé bújik. – Most pedig mesélj – simítok végig puha arcán.

- Mit meséljek? – sóhajt fájdalmasan, miközben a kanapéjára telepedünk két kanállal és a fagyival. – Nem voltam elég jó neki – vonja meg a vállát és próbál nemtörődöm arcot vágni, de nem nagyon megy neki. Szemei szomorúan csillognak, miközben az édességet kanalazza. Biztos, hogy laposra verem Shinwont.

- Ne mondj ilyet – simítok a combjára finoman. – Az, hogy az az idióta nem volt képes értékelni téged, közel sem azt jelenti, hogy nem vagy elég jó – nézek rá komolyan. Utálom, amikor megkérdőjelezi önmagát. Nem csak azért, mert számomra gyakorlatilag tökéletes, hanem mert senkinek sem kellene elvesztenie a saját magába vetett hitét pár idióta miatt.

- Te elfogult vagy velem – sóhajtja és újabb adag fagyit lapátol a szájába.

- Én szeretlek, T/N – mondom neki mosolyogva, mire elpirul. Szeretem, amikor a szavaim ilyen hatással vannak rá.

- Ne mondj ilyet – dünnyögi és a világért sem pillantana rám.

- Ha egyszer igaz – vonom meg a vállam. – Bár tény, hogy lassan féltékeny leszek arra a dobozra, ha továbbra is így bámulod - nevetek

- Baek – csattan fel és egy díszpárnát hajít felém kacagva.

- Hát most, na – dobom vissza a párnát és örülök, hogy hacsak pár pillanatra is, de nevetni látom. Óvatosan veszem ki a fagyis dobozt a kezéből és az ölembe húzom. – Csodálatos lány vagy, T/N – döntöm a homlokom az övének. – Az, hogy Shinwon ezt nem tudta értékelni, nem a te hibád. Én vigyáznék rád – szakad ki belőlem a vallomás, pedig megfogadtam, hogy nem fogom ezzel bántani. – Annyira vigyáznék rád. A mindenem lennél.

- Baekhyun – sóhajtja és próbál elhúzódni tőlem.

- Ne, ne, ne – fonom karjaim szorosan vékony dereka köré –, ne menekülj el előlem, kérlek – simítok pólója alá. Olyan régóta vágyom már arra, hogy a bőrét érintsem, hogy éjszakánként álomba cirógassam, hogy reggel a karjaimba ébredjen. – Nem bírom tovább, T/N –folytatom. – Nem akarom tovább nézni, hogy bántanak, hogy összetörik a szívedet. Főleg úgy nem, hogy tudom, hogy nekem a legdrágább kincsem lenne. Hogy vigyáznék rá, hogy óvnám mindentől.

- Taeyeont sem tudtad megvédeni, Baek – mondja csendesen, amivel tudja jól, hogy tőrt forgat a szívemben. A mai napig sajnálom, hogy szinte tönkretették miattam azt a lányt.

- Nála elkövettem azt a hibát, hogy hagytam nyilvánosságra hozni, de tanultam belőle – bizonygatom és megfogadom, hogy addig nem nyugszom, amíg az enyém nem lesz. Nem nézem végig újra, hogy valaki csak kihasználja.

- Bujkálnál velem egy életen át? – nevet fel kissé kiábrándultan.

- Ha az kell ahhoz, hogy velem legyél, akkor igen – válaszolom komolyan. – Tudod jól, T/N, hogy komolyan gondolom. Hogy évek óta komolyan gondolom. Nem kérem, hogy gyere hozzám. Most még nem – fűzöm hozzá vigyorogva, mire újra elpirul.

- Tudod erről a véleményem – simít az arcomra, én pedig az érintésbe bújok.

- Változtak az idők – mosolyodom el keserédesen. – Már nem olyan a helyzet, mint évekkel ezelőtt. Vannak új bandák, fiatalabb srácok, akikért rajonghatnak.

- Baekhyun! Képesek voltak tiltakozni az SM előtt, mikor kiderült, hogy Jongdaenak babája lesz – csattan fel, de érzem, hogy gyengül az ellenállása.

- És látod, hogy a Céget is és Jongdaet is mennyire érdekli – magyarázom neki, mire csak a szemeit forgatja. – Na, engem is körülbelül ennyire érdekelne.

- Nem mondhatod ezt – sóhajtja.

- Miért ne mondhatnám? – kérdezek vissza. – Figyelj – fordítom magam felé az arcát –, lassan ideje megpihennem. Családot szeretnék, gyerekeket és nyugodt életet. Mindig is hálás leszek az rajongóinknak, de beléd vagyok szerelmes már évek óta. Veled akarom leélni az életem. Eddig őket választottam helyetted, de szeretnék végre igazán boldog lenni. Veled.  Kérlek, csak próbáljuk meg. Hagyd, hogy segítsek túllépni ezen a tuskón, hogy igazán boldoggá tegyelek – suttogom szinte az ajkaira. Annyira meg akarom csókolni, hogy lassan beleőrülök.

- Nem adod fel, igaz? – öleli át a nyakam, én pedig nem tudok elnyomni egy boldog mosolyt a győzelmem örömére.

- Soha – vigyorgom, majd lassan az ajkaira csókolok. Finoman, lágyan, nem sietve el semmit élvezem ki a puha csók minden pillanatát. Van időnk, így nem sietek sehova. Tudom, hogy idő kell, amíg tényleg túllép Shinwon árulásán, de türelmes vagyok. Ez a lány mindent megér nekem, mert tudom, hogy hogy ő a boldogságom kulcsa.

És hiába hangzik beképzelten, azt is tudom, hogy az ő boldogságáé pedig én vagyok. Arra pedig lesz egy egész életnyi időm, hogy ezt neki is bebizonyítsam.