Az ember vágyódik a kalandok után. Még a legbájosabb, legkedvesebb, legtökéletesebbnek tűnő emberek vérét is felpezsdíti egy kis izgalom. A tilos, a tiltott szinte az emberekbe van kódolva. Vágyunk arra, amit nem engednek nekünk, amit tiltanak vagy amiről épp tudjuk, hogy nem lehetne. Van, aki képes elnyomni ezeket az érzéseket önmagában és van, aki nem. Van, aki beéri a puszta vágyakozással, de sokan vannak, akik a tettek mezejére lépve valósággá is váltják ezeket az elképzelt dolgokat.

Te magad valahol a kettő között mozogsz. Kevésnek találod csak a puszta elméletet és vágyakozást. De akárkivel, akárhogy és akárhol nem mennél bele semmibe pusztán csak a hecc kedvéért.

Évek óta szingliként azonban vannak azok a lehetőségek, amikre nem mondasz nemet még akkor sem, ha alapvetően tartasz annak rövid- és hosszútávú következményeitől. Az ember egyszer él.

Te most!

Egy hosszú, munkával telt időszak után a barátnőiddel lelkesen vágtok neki Hongkongnak. Egyikőtök sem járt még az országban, ti magatok is rég találkoztatok, anyagilag is megengedhetitek magatoknak, így bátran vágtok neki a kalandosnak ígérkező háromhétnyi időbe. Abban biztos vagy, hogy unatkozni nem fogsz. Az meg ha egy aprócska kaland is bekukkant az életedbe, már csak ráadás.

Egy fantasztikus szállodába sikerül helyet foglalnotok, ami a legegyszerűbb szóval is mesésnek írható le. Ti pedig hamar be is vetitek magatokat a hotel nyújtotta lehetőségekbe. Luxus wellness részleg, kifogástalan bár és minőségi élőzene vár rátok minden este a prospektus szerint. Ti pedig szép sorban próbáljatok ki mindet.

A mai nap a bár lett kijelölve programhelynek. Csinosan felöltözve ízléses sminkben érkeztek meg az aprónak nem mondható helyiségbe. A látvány lenyűgöző. Kör asztalok sokasága foglalja el a mesésen berendezett termet. Kellemes, halk jazz zene szól épp csak olyan hangerőn, ami hangulatot ad, de nem kell üvölteni, hogy az ember hallja annak a szavát, akivel beszélget. Pincérek suhannak az emberek között, helyes bármixer szórakoztatja a koktélokra várókat. Hihetetlen az egész légkör és csakhamar magával is ragad mindannyitokat.

Egy-egy koktéllal a kezetekben kerestek egy szabad asztalt, ahova aztán letelepedve kezdetét veszi a pletykaparty. Jól kibeszéltek mindent; főnököket, munkahelyeket, pasikat, kollégákat, mindent, amit az ember képes kitárgyalni a barátnőivel.

Egy idő után azonban társaságotok akad.

- Csatlakozhatunk, Hölgyeim? – érkezik az asztalotok mellől egy kellemes hang. Egy veletek azonos számú társaság tekint rátok, ti pedig gondolkodás nélkül egyeztek bele. És hamar kialakulnak a párok is, amelyek az est folyamán már nem is szakadnak szét... sőt. – Taehyung vagyok – mutatkozik be a melletted helyet foglaló, aki tulajdonképpen az egyesülést kezdeményezte.

- Én T/N – mosolyogsz rá és egyetlen pillanatnyi kínos csend nélkül kezdtek el beszélgetni mindenféléről.

Az este ebben a hangulatban telik. Ismerkedtek, beszélgettek viccelődtök egymással, majd a nap végén néhány ígérettel tértek nyugovóra. Másnap reggel ismerős asztaltársasággal fogyasztjátok el a reggelit, hogy azután közös programba kezdjetek. Hamar nyilvánvalóvá válik néhány páros, amíg Taehyung és te csak szolidan kerülgetitek egymást. Egyikőtök sem csinál titkot abból, hogy a másik felkeltette az érdeklődését, de a kialakult kellemes kis izgalmat sem szeretnétek még eltüntetni a kapcsolatotokból.

Helyette vannak olykor mohó, szinte már követelőző, de lágy érintések, halkan elsuttogott csábító szavak, a zene ütemére egyszerre dobbanó szívek. Rengeteg fülledt, forró pillanat. Amit mindketten élveztek.

És ami egyszer csak már nem elég.

A mai este azzal indult, hogy gyakorlatilag mindenki felszívódott. A vacsora után mindenki a saját szobájába ment egy kicsit szusszanni és pár telefont elintézni. A rövid egyedül telefonálással töltött idő után végig járod a barátnőid szobáit, de egyik helyről sem érkezik válasz. Végül értetlenül kopogsz be Taehyung lakosztályába.

- Áh, épp hozzád indultam – mondja, ahogy meglát az ajtóban. – Nem láttad a többieket?

- Pont ezért jöttem én is – válaszolod. – Azt hittem, hogy itt vannak.

- Nincsenek – nevet fel. – De nem baj, így azt csinálunk, amit csak akarunk – ránt magához a csípődnél fogva és finoman a nyakadba harap.

- Mintha eddig nagyon foglalkoztunk volna azzal, hogy mit csinálnak – neveted, de a mondat vége egy apró nyögésbe fullad.

- De most már végképp nem kell, hisz nem vagyunk szem előtt – vigyorogja pimaszul és a karjaiba vesz. – Most azt tehetek veled, amit csak szeretnék – sétál a hatalmas ágyhoz, végig dönt rajtad és egy ragadozó mosolyával föléd mászik.

- Csak figyelmeztetnélek, hogy nagyot tudok ám rúgni – siklanak az ujjaid a barna tincsek közé.

- Ó, elérem én, hogy nem rúgni akarj – búgja a füledbe mély hangon és rá is tér az ígérete beváltására.

Finom, érzéki csókokkal halad végig tested minden apró pontján. Puhán érinti a bőröd, miközben lassan megszabadít a ruháidtól. Mesteri pontossággal talál rá minden pontra, amiknek érintése jól eső nyögéseket váltanak ki belőled. Élvezettel hallgatja a torkodból előtörő hangokat és ragyogó tekintettel figyeli az érintései nyomán megvonagló testedet. Száz, ha nem ezer csókot hint el szerte a bőrödön itt-ott apró foltokat hagyva maga után. Eszed veszi szép lassan minden mozdulata. Egyre többet és többet akarsz. Több csókot, több érintést, több vágytól csengő szót. Mindent akarsz. Taehyungot akarod. Nem számít, ha csak egyetlen éjszakára is, de akarod. Csak őt. Jobban jelenleg semmi mást.

Megunva a kiszolgáltatott szerepet egy hirtelen mozdulattal teríted el az ágyon és kezded el hasonló mód kínozni őt, ahogy ő tette veled. Ajkaiddal járod körbe minden apró porcikáját és szabadítod meg az igencsak zavaróvá vált ruháktól. Jóleső nyögései csak még inkább lázba hoznak és a kínzásáról szőtt terveidnek hamar búcsút mondasz, ahogy Taehyung kezei elindulnak a tested mentén. Csípődbe marva fordít a felálláson és újra alatta találod magad.

- Azt gondolom, hogy ez az a pont, amikor a játszadozásunk véget ér, Baby – suttogja vágytól elmélyült hangon és feltérdelve az ágyon magához veszi az óvszeres dobozt.

- Segíthetek? – kérdezed egy kacér mosollyal, majd egy kicsit még megkínzod, ahogy kemény tagjára húzod a síkos gumit.

- Egy boszorkány vagy – lök hanyatt, ahogy képes reagálni, majd határozottan merül el a testedben, amire egy hangos nyögéssel válaszolsz. – Máris jobb – vigyorogja elégedetten és ütemes mozgásba kezd.

Azt már tánc közben is megfigyelted, hogy kiemelkedő csípőmozgása van, de így élesben tapasztalva még inkább elkábít. Újabb csókokkal, lágy érintésekkel, izgató szavakkal kényeztet. Egy biztos, nem kezdő. Tudja, hogy mit kell tennie, hogyan kell hozzád érnie, mit kell mondania ahhoz, hogy szép lassan behódolj neki. A szoba levegője szinte már forró, ahogy egyre szenvedélyesebb ritmust diktál. Az érintései telhetetlenek, a csókjai mohók, teste forró, a szemei pedig örvényként rántanak magukkal, egy pillanatra sem eresztve a tekinteted.

Testedet íve feszíti az élvezet, miközben szép lassan ugyanarra a vad, megfékezhetetlennek tűnő ritmusra mozdultok, ami mindkettőtöket egyre közelebb űz a beteljesüléshez.

- Taehyung – nyögöd, ahogy egyik keze váratlanul lábaid közé csúszik és csípőjével azonos ütemben kezd kényeztetni. – Taehyung – hagyja el egy újabb hangos, szinte már sikoly az ajkaid, ahogy a csúcsra jutsz. A tested megfeszül, ujjaid a feletted mozgó fiú hátába vájnak. A levegő a tüdődben reked, a színek összefolynak a szemeid előtt és egy pillanatra olyan, mintha egy más dimenzióba kerülnél. Nincs más, csak Taehyung élvezettel teli mély sóhaja, ahogy ő is elélvez és a testedet birtokba vevő jóleső bizsergés.

Lusta, elégedett mosoly terül el az ajkaidon, ahogy lassan visszatérsz a valóságba. A valóságba, ahol Taehyung az arcát a nyakadba fúrva liheg, miközben lágyan cirógat.

- Azóta vágyom erre, hogy először kiszúrtalak a bárban – dünnyögi csendesen és lassan legördül rólad. Lehúzza magáról az óvszert, majd a takarót kettőtök köré csavarva von a karjaiba. – És még nagyon sokszor szeretném hallani a sikolyod – pimaszkodik, te pedig csak a mellkasára fekteted a fejed.

- Rajtad múlik – rajzolsz felismerhetetlen mintákat a hasára.

- Rajtunk múlik – javít ki, majd lassan felemelve a fejed csókol meg lágyan, te pedig a karjaiba olvadva reménykedsz abban, hogy tényleg több lesz az egész, mint csupán egy kaland.