Néha eleged van mindenből. 

A rajongókból, a turnékból, a koncertekből, a fansign-okból. Mindenből, ami csak csökkenti az egyébként is csekély időt, amit Namjoonnal tudsz tölteni. 

Közel egy éve vagytok egy pár és teljesen tisztában voltál a dolgokkal, mielőtt igent mondtál neki, mégis néha azt kívánod, bárcsak ő is egy egyszerű, hétköznapi fiú lenne. Szereted őt és sosem tudnád elhagyni, pláne nem ezért, de néha nehéz. 

És vannak pillanatok, amikor azt gondolod, hogy nem bírod tovább.

Az elmúlt néhány hónap kemény időszak volt. Gyakorlatilag többet láttad a tévében és az internetes fotókon, mint a valóságban. Hol interjúkra járt, hol épp a világ másik felén volt, hol a stúdióba költözött be. Egyszerűen lehetetlen volt vele még csak egy ebédet is összeegyeztetni vele. Ez pedig kezd némiképp frusztrálóvá válni.

Ráadásul úgy tűnik, hogy még a szülinapodról is elfelejtkezett a nagy idoloskodásban. Tudod, hogy ezek a gondolatok pont úgy hangzanak, mintha egy hisztis picsa lennél, de tagadhatatlan, hogy egy idol barátnőjének lenni nem éppen szórakoztató...vagy legalábbis nem minden esetben. 

Sosem kérnéd arra, hogy hagyjon fel vele. Egyrészt egyszer úgyis eljön az az idő, amikor majd csillapodik a körülöttük lévő őrület, másrészt tudod jól, hogy ez az élete. A zene, a színpad, a rajongók, meg az a másik hat lökött kölyök. 

Ettől függetlenül viszont érthető, hogy örülnél annak, ha nem a veled való közös ebéd lenne az, aminek helyet kell keresni a naptárba, hogy hova fér be a héten. Egy fedél alatt éltek, de néha napok telnek el úgy, hogy alig jut időtök pár mondatra. Éjjel haza esik, bezuhan az ágyba, reggel meg talán a nappal együtt kel és indul teljesíteni a szerződésében foglaltakat.

Végül nagy önsajnálatodból a csengő a ránt ki, aminek hallatára azonnal szaladsz is ajtóhoz bele sem gondolva, hogy Namjoonnak kulcsa van.

- Nam! – téped fel az ajtót lelkesen, majd kissé lelohad a mosolyod, amikor a szerelemed helyett Jungkookot pillantod meg. – Áh, csak te vagy? – kérdezed csüggedten.

- Kösz, ez jól esett – dramatizál. – Feladatom van! Gyere velem! – ragadja meg a karod, majd annyit még éppen megvár, hogy becsukd magatok mögött a lakást. – Amúgy, boldog szülinapot! – fordul feléd hirtelen és megölel.

- Köszi, Kook – motyogod a vállába. – Hová megyünk? – érdeklődsz, mikor már lassan a várost is elhagyjátok.

- Titok – pillant rád, majd visszafordul az út felé. Végül nem sokára egy kissé kietlen helyre értek. – Kiszállhatsz – vigyorog rád a Maknae.

- Itt akarsz hagyni? – vonod fel a szemöldököd és kicsit sem tetszik az ötlet.

- Menj már! – neveti és mivel látszólag nem fog többet mondani, kiszállsz az autóból. – Szia, T/N! – köszön el, majd egy pillanattal később már el is indul.

- Szia – motyogod magad elé, majd jobb híján elindulsz valamerre.

Néhány méternyire egy hatalmas hangárt pillantasz meg, előtte pedig egy hihetetlenül ismerős valakit.

- Boldog szülinapot! – vigyorog rád Nam, neked pedig hirtelen világossá válik néhány dolog.

- Te átvertél engem?! – ez az első mondat, ami kicsúszik a szádon.

- Nevezzük meglepetésnek – öleli át a derekad és egy apró csókot nyom az ajkaidra. – És a java még csak most jön! – neveti, majd a hangár felé húz.

Álmaidban sem gondoltad, hogy nemhogy nem felejtette el ezt a napot, de még az egyik legnagyobb vágyadat is teljesíti. A kibérelt helikopterről egész Szöult be lehet látni, Jeju-szigete pedig mesés látványt nyújt a magasból. Miután landoltatok és már az egyik szálloda felé tartotok, vág fejbe hirtelen a felismerés.

- Namjoon! Nálam semmi sincs – fordulsz a szerelmed felé. – Jungkook úgy rángatott el, épphogy a lakást be tudtam zárni.

- Ne törődj vele – vigyorodik el pimaszul. – Akkor csak azt a tervezett programot csináljuk, amihez nem kell ruha – húzogatja a szemöldökét és finoman a nyakadba harap.

- Idióta! – nevetsz fel. Ahogy pedig belépsz a szobába, a szavad is eláll. – Hogy kerülnek ide a cuccaim? – mutatsz a sarokban álló ismerős bőröndre.

- Most minden titkom áruljam el? – lép mögéd Nam. – Szeretlek – fordít magával szembe. – Szerettelek volna egy kicsit kárpótolni az elmúlt időszakért – hajol hozzád közelebb. – Boldog születésnapot, Szerelmem! – csókol meg lágyan. – Gyere, próbáljuk ki azt a külön bejáratú jakuzzit! – csap egy óvatosat a fenekedre, majd már az ingétől megszabadulva szalad az említett berendezés felé.

A bőröndöt kinyitva az első dolog, amin megakad a szemed, az egy ismeretlen, ám igencsak szexi bikini. Nevetve csóválod meg a fejed Nam leleményességén, majd a fürdőben magadra öltöd az elsőre ruhadarabnak nem igazán nevezhető anyagot. Nagy meglepetésedre azonban felvéve közel sem mutat olyan közönségesen, mint hitted. Tökéletesen kiemeli azt, amit kell, de egy cseppet sem mutat többet, mint amennyit kell.

- Helloka – lépsz egy csábos mosollyal a már ázó Namjoon mellé. – Csatlakozhatok? – kérdezed tőle és csak élvezed, hogy képtelen levenni rólad a szemeit. Igazából ez az, ami mostanában hiányzott. Hogy te legyél a figyelme középpontjába, hogy minden idegszála rád fókuszáljon.

- Apám – nyögi ki. – Ez a bikini tökéletes választás volt – nyel egyet és csak tátott szájjal nézi végig, ahogy a medencébe sétálsz, majd vele szemben helyet foglalsz az ölében.

- Csak nem némi hátsó szándékot vélek itt felfedezni? – súgod a fülébe, amitől egyszerűen csak libabőrössé válik. Karjai lassan köréd fonódnak, miközben az ujjai lassú táncot járnak a gerinced mentén. Halkan nyögsz fel a kellemes érzésre, mire ő érezhetően megfeszül alattad.

- Hátsó szándék? – kérdez vissza és lassan végig csókol a nyakadon, miközben egyetlen mozdulattal oldja ki a fekete bikini felső részét. – Nem vagyok az a típus, akinek hátsó szándékai vannak – motyogja a bőrödbe és szép lassan az ajkaival végig halad a mellkasodon. – Általában tisztességesen és nyíltan szerzem meg azt, amire vágyom – markol finoman a melleidbe, amire egy újabb nyögés a válasz. És ez az, ami végleg elveszi az eszét.

Óvatosan a feneked alá nyúlva áll fel veled, miközben egy pillanatra sem szakad el az ajkaidtól. Lassan az ágy felé lépked, majd egy finom mozdulattal rak a puha matracra. Néhány ügyes mozdulattal szabadít meg téged is a fürdőruha alsójától és magát is a vizes fürdőnadrágtól. Büszkén csillogó, vágyakozó tekintettel mustrálja végig minden porcikád, amibe annak ellenére is belepirulsz, hogy nem ez az első alkalmatok. Mégis ilyen hatással van rád az a vágy és szinte már rajongás, ami a szemeiből árad. Mosolyogva mászik vissza föléd és helyezkedik el a lábaid között. Ujjai finoman táncolnak végig meztelen bőrödön, ajkai pedig a tieidre tapadnak és egy olyan lágy csókba hív, amitől szinte megolvad a szíved. Ujjaid utat találnak lila hajába és élvezettel túrsz a puha tincsek közé.

Hangosabb nyögés szakad fel a torkodból, amikor egyszerre két ujja siklik beléd. Úgy tűnik, nem te vagy az egyetlen, aki már türelmetlen és akinek már hiányzott ez a fajta együttlét is. Ujjaival folyamatosan kényeztet, miközben ajkai újra felfedezik a tested minden érzékeny pontját. Ívbe feszült testtel, kiszáradt torokkal és bódult elmével vonaglasz a perzselő érintésekre, amit ő csak élvezettel figyel.

- Be kell vallanom – hajol a füledhez, miközben az ujjai egyre gyorsabb tempót diktálnak. – Imádlak így látni – harap finoman a nyakadba. Ez így túl sok. A lepedőt markolva kapkodod a levegőt és érzed, hogy alig pár mozdulatra vagy a beteljesüléstől, amikor hirtelen eltűnnek az ujjai belőled és csak az a fájdalmasan üres lüktetés marad.

- Nam! – szinte sikítod a nevét, amire egy újabb vigyor a válasz, majd hirtelen erősen hatol beléd, aminek hála ívbe feszült testtel éred el a beteljesülést.

- Ez a kedvencem – morogja, ahogy mozogni kezd, te pedig szinte sikítod a nevét. A tested még érzékeny, szinte minden mozdulata fáj, de közben képtelen lennél elviselni, ha abbahagyná.

Kezdetben lágyan ringatózik tökéletesen elnyújtva az élvezeted az utolsó pillanatokig, majd ahogy a tempó gyorsul, újra elönti a tested a forróság. Hol hevesen marsz az ajkaira, hol a körmeid mélyednek a hátába, de egyszerűen képtelen vagy visszafogni magad. Rég szeretkeztetek ennyi szenvedéllyel és vadsággal. A testedet szívás foltok borítják, remegsz, a szíved szinte kiugrik a helyéről. Lassan újra megérzed azt a jóleső feszítést az alhasadba.

- Namjoon! – nyögöd a nevét és újra magadhoz húzod. Lökései lelassulnak és elmélyülnek még intenzívebb érzést hozva magukkal. Hajába tépve, egy apró sikollyal élvezel el újra magaddal rántva a feletted mozgó fiút is a mámorba. Egy halk nyögéssel húzódik ki belőled és omlik a teste a tiédre. Halkan szuszogva terül el rajtad, miközben a hátát cirógatod és apró csókokat nyomsz a vállára.

Hosszú percek telnek el, mire képesek vagytok megmozdulni. Szorosan összebújva simogatjátok egymást meghitt csendben. Vannak azok a pillanatok, amikor nincs szükség szavakra, ez pedig épp olyan. Hiába hisztizel néha, hiába van eleged a világból, Namjoon mindig bebizonyítja, hogy érte megéri elviselni a nehezebb időket is. Hogy a karjaiban talán még a világ is szebb és igazából mással sem lenne könnyebb. Boldog vagy azért, hogy ez a fiú téged választott és őt ölelve mindig rájössz, hogy nagyobb kincset nem is találhattál volna.

- Szeretlek – foglalod össze egyetlen egy szóval mindazt, ami a fejedben motoszkál.

- Én is téged, szülinapos Hercegnőm – csókol meg lágyan, amivel szép lassan újra elveszi az eszed...