Seonghwa PoV.:

Amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy miért lettem idol, rögtön azt válaszolom, hogy mert szeretem a zenét. Mert adni akarok valamit az embereknek magamból, és mert élvezem a színpadot. Emellett meg kicsit ott van az is, hogy szeretek utazni. Így össze tudom kötni a munkám a szenvedélyemmel. Bejárom a világot, olyan helyekre jutok el, amiről csak álmodtam és közben csinálom, amit szeretek. Kinek ne érné meg?!

Kifejezetten az európai turnékat szeretem. Hihetetlen országok vannak azon a kontinensen. Aprócskák, sokszor talán még jelentéktelennek tűnhetnek, de egytől-egyig gyönyörűek. Szokásommá vált rákeresni azokra a helyekre, ahol koncertezünk és olykor igazi csodákra találok.

Ilyen Magyarország is. Habár a főváros nevét kiejteni sem próbálom meg, elvarázsolt a hely még így képernyőn keresztül is és alig várom, hogy élőben is láthassam a várost. És mivel ez lesz a turné utolsó helyszíne, erre még lehetőségem is lesz. Emlékszem, az első európai koncertkörutunk alkalmával Párizsból csak a szállodát, a repteret meg a koncert helyszínt láttam... nagyon izgalmas volt...

- Hyung! – ront be Yunho hirtelen. – Gyere, mert online jelenésünk van – vigyorogja, én pedig csak felhúzom a szemöldököm. Tegnap Hongjoonnal átnéztük a mai feladatainkat, de nem rémlik semmilyen virtuális megbeszélés. – A lány, aki a magyar összekötőnk lesz, szeretne velünk megismerkedni – magyarázza meg jövetelének okát értetlen arcom láttán.

- Aha – világosodom meg egy pillanat alatt. – Megyek – tápászkodom fel és langaléta barátom után indulok. Mivel épp hétvége van, kaptunk egy pár szabad napot. Na meg, mert nem sokára indulunk és mert a héten a lelket is kihajtották belőlünk. Én szeretem, amit csinálok, de pénteken már a táncterem ajtajának puszta látványától is felfordult a gyomrom. A turnék előtti hetek tökéletes melegágyai a kiégésnek azt hiszem.

- Na, végre – sóhajt fel a Leader, mire csak megcsóválom a fejem és letelepszem Yeosang mellé. Nem is értem ezt az egészet. Úgy is angolul fog folyni a csevej és valószínűleg San és Joong fognak beszélni. Nem is kellenénk mi ide. Oké, persze mi is megértjük, hogy mit mond meg biztosan el is tudnánk vele csevegni, de ennek most akkor sem látom sok értelmét.

- Sziasztok, T/N vagyok! – ránt ki puffogó gondolataim közül egy végtelenül édes hang, ahogy pedig a képernyőre pillantok minden tiltakozás kireppen a fejemből és a világ legjobb ötletének látom ezt a kis megbeszélést. Eltűnik körülöttem minden, csak a kamerába mosolygó, gyönyörű lányt látom. Igazából sosem hittem volna, hogy az európai lányok az eseteim, de azt hiszem, most szerelmes lettem. Édes mosolya és gyönyörű szemei egy pillanat alatt magukba bolondítottak.

- Nyugi, tud beszélni – hallom meg magam mellől Yeosang mondatát, mire felé fordítom a fejem. – Csak T/N aggódott, hogy valami bajod van – vigyorog a képembe tudtomra adva, hogy teljesen tisztába van azzal, hogy mi játszódott le a fejemben percekkel ezelőtt.

- Öhmm – fordulok a gép felé. – Jól vagyok – mosolyodom el, mire felnevet.

- Rendben – címezi nekem, én pedig csak újra belemerülök a bámulásába és egy árva szót nem fogok fel abból, ami elhangzik.

Napokkal a online meeting után sem vagyok képes kiverni a fejemből T/N-t, ami már csak azért is vicces, mert csak a nevét tudom. Mondjuk ez épp elég ahhoz, hogy rákeressek és kicsit többet megtudjak róla.

A manager ki fog nyírni, de csinálok magamnak egy Instragram fiókot a tuti siker érdekében. És már csak remélem, hogy neki is van. Ezúttal mellém áll a szerencse és hamar sikerül megtalálnom. Mosolyogva nézegetem a képeit, amik között jó pár kpop témájú is akad, sőt olyan is, ami hozzánk kapcsolódik. Vigyorogva nézegetem a posztot, bár a kommentekből egy árva szót nem értek. Viszont ráírni nem nagyon merek.

És ez pár napig így is marad.

Végül aztán megemberelem magam és írok neki. Természetesen nem hisz nekem, de ezen nem is csodálkozom. Azon viszont igen, hogy fogadja a videohívásom.

- Tényleg te vagy az – mosolyodik el, mire nekem hevesebb ütemre kapcsol a szívem. – Mit szeretnél? Nem fogsz bajba keveredni a fiók miatt? – kérdezi aggodalmasan.

- Csak látni szerettelek volna – vallom be bátran, amit meg is bánok, ahogy meglátom a kétkedő arcát. – Ne, ne ijedj meg! – magyarázkodom egyből. – Nem akartalak megijeszteni – fűzöm hozzá.

- Aranyos vagy – kuncogja, mire én is felengedek egy kicsit. – Nem lesz baj? – kérdez vissza újra.

- Csak veled vagyok rajta kapcsolatban – mondom neki, mire elpirul. Alig várom, hogy Budapestre érkezzünk.

Heteken át beszélgetünk titokban. Mesélek neki a koncertekről, a fanmeetingekről. Cserébe ő is mesél magáról, a mindennapjairól. Kezd köztünk kialakulni a kötődés, aminek nagyon nem kellene, de nem tudok neki ellenállni. Napról napra érdekel jobban ez a lány még úgy is, hogy tudom, hogy egy fél világ választ el tőle normál esetben.

A fiúknak sem beszélek róla. Joong kiakadna, a többiek meg hülyének néznének. A manager Hyung meg lehet, hogy a hitéből is kitérne. Így hát titokban tartva újonnan kialakult kapcsolatomat és lassan egyre szerelmesebben várom azt a pesti koncertet.

Amikor pedig eljön, nem tudok magammal mit kezdeni. Eleve a vigyor levakarhatatlan a fejemről, de rám nem jellemző módon képtelen vagyok rendesen bármire is odafigyelni és már a repülőn sem bírok sokáig egy helyben megülni. Ficergek, mozgolódom a mellettem ülő Leader agyára menve szép lassan.

- Seonghwa, minden rendben? – kérdezi tőlem Hongjoong felhúzott szemöldökkel. – Olyan vagy, mint egy bepörgött kiskutya. Ilyen lehet, ha Yunhot és Mingit összemixelik – vigyorogja.

- Hé! – érkezik a felháborodott ellenkezés az említettekről.

- Minden oké – nevetem, majd igyekszem magam visszafogni.

Mikor végre a szállodába érünk, azonnal a telefonom után nyúlok, hogy írjak T/N-nek.

- Te kivel beszélgetsz ilyen vadul? – pillant át a vállam felett Yunho és ahogy meglátja az üzeneteket, érzem, hogy benne reked a levegő. – Hyung, te...

- Shhh – pisszegem le azonnal. – Ne szólj erről senkinek, Yunho, kérlek – fordulok vele szembe kétségbeesetten. – Senki sem tudhat erről – ismétlem meg.

- Ugye tudod, hogy mivel játszol? – kérdezi tőlem komolyan és most nyoma sincs a játékos, gyerekes Yunhonak.

- Tudom – motyogom az orrom alatt.

- Ezért voltál mostanában ilyen – világosodik meg. – Jó hatással van rád a szerelem – változik vissza egy pillanat alatt, én pedig megnyugszom. Ez csak annyit jelent, hogy biztonságban van nála a titkunk.

- Köszönöm – pillantok rá hálásan, ő pedig csak kacsintva adja a tudtomra, hogy érti.

Az érkezésünk után nem sokkal T/N is megérkezik. Élőben még gyönyörűbb, mint a fotókon. Szinte fizikai fájdalmat okoz, hogy úgy kell tennem, mintha nem is ismerném. Egyenként bemutatkozunk neki, miközben árgus szemek figyelnek. Engem pedig mardos a féltékenység, ahogy a fiúk rámosolyognak, hozzá érnek.

- T/N vagyok – nyújtja felém a kezét egy kedves mosollyal, de a szemeiben türelmetlenség vibrál. Szívem szerint én is azonnal a karjaimba kapnám és kifulladásig csókolnám... de nem lehet. Ám biztos vagyok abban, hogy annak is eljön az ideje... talán nem is olyan sokára.

- Én Seonghwa – fogom meg a felém nyújtott jobbot és egy pillekönnyű csókot nyomok a kézfejére, mire csak édesen elpirul.

- Seonghwa, a gentleman – viccelődik Yunho és ezért kivételesen most hálás vagyok.

Órák vannak már csak vissza a koncertből, így nincs lehetőségem T/N közelébe menni. Bár egy üzenetet, mi szerint gyönyörű, azért nem bírok magamban tartani. És azt is megbeszéljük, hogy a koncert után találkozunk. Mivel ez az utolsó állomás, holnapra szabadnapot kaptunk, amit a városban tölthetünk el, így tudom, hogy nem csak a mai lopott idő jut kettőnknek.

A koncert hatalmas élmény, a magyar atiny-k elbűvölők és fantasztikusak, de bevallom, egész koncert alatt egy valakit figyelek. Aki persze már csak a poén kedvéért sem figyel rám túl sokat. Tudom, hogy csak az agyam húzza, ennyire már megismertem, de azért a koncert vége felé már meg tudnám fojtani Yeosangot egy kiskanálnyi vízben. Yunho pedig csak marha jól szórakozik rajtam. Nem telt neki sok időbe összerakni a történetet.

Ahogy vége a fellépésnek, puffogva megyek le a színpadról. A fanmeeting még a koncert előtt megtörtént, amiért most kifejezetten hálás vagyok. Nehezen menne felvenni a pléhpofát. Szinte lerángatom magamról a fellépőruháim, mikor látom, hogy üzenetem érkezett.

„Találkozzunk a szálloda hátsó kertjében egy óra múlva! T/N!"

Az üzenet láttán minden mérgem elpárolog, még Yeosangot is megölelgetem, ahogy belép az öltözőbe. Yunho csak nevet rajtam, a többiek meg szerintem elkönyveltek hibbantnak.

- A hotelban találkozunk! – búcsúzom tőlük, amikor elkészülök. Ők még mindig teljes pompában pihennek a fotelekben.

- Nem vársz meg minket? – húzza fel a szemöldökét Hongjoong.

- Nem. Jó idő van, járok egyet – mosolyodom el és igyekszem leplezni az izgatottságom. – Nincs messze a hotel. Odatalálok, nyugi – nyugtatom Leaderem, majd a választ meg sem várva elhagyom az öltözőt. Ezt a dumát letolom még a manageremnek is, aki bár nehezen, de belemegy a dologba.

Hatalmas vigyorral a képemen indul el a szállásunk felé. Út közben betérek egy virágboltba és egy szép szál vörös rózsával távozom onnan. Nem tehetek róla, romantikus típus vagyok. Kicsit ugyan eltévedek, de mindenféle probléma nélkül megérkezem a szállodához és egyből a hátsókert felé veszem az irányt, ahol T/N már ott van.

- Szia! – lépek csendesen mögé, mire összerezzen, de mosolyogva fordul felém.

- Szia! – dönti oldalra a fejét. Egy pillanatra lefagyok. Hiába pörgettem át ezt a jelenetet az agyamban az elmúlt hetekben több százszor, ez a helyzet most annyira más. Annyira valóságos.

Mosolyogva nyújtom felé a virágot, amit felcsillanó szemekkel vesz át tőlem és pár pillanatos habozás után közelebb lép hozzám, majd egy lágy puszi landol az arcomon köszönetképp.

- Köszönöm – mondja kedvesen és ellépne tőlem, de ezt már nem hagyom. Lágyan ölelem körbe vékony derekát és húzom magamhoz közelebb. A szívem szétszakad a boldogságtól, mégis alig bírok bármit is mondani. Azt hiszem, az ilyen percekre szokták azt mondani, hogy feleslegesek a szavak. Megérzem T/N karjait a nyakam köré fonódni, így még közelebb vonom magamhoz. Arcomat a hajába temetem, aminek kellemes málna illata van és egy pillanat alatt bódít el.

- Örülök, hogy látlak – suttogom halkan pár perc után, hogy megtörjem a csendet.

- Én is annak, hogy itt vagy – húzódik el tőlem egy kicsit és egyik kezét az arcomra simítja. – Bevallom, egészen mostanáig azt hittem, hogy csak álmodom – cirógatja az arcom. – Annyira hihetetlen ez az egész.

- Nekem mondod? – kuncogom és lágyan a tenyerébe csókolok. – Nem szokásom így kapcsolatot kezdeményezni – vallom be.

- Ó, szóval különleges vagyok? – kérdezi incselkedve.

- A legkülönlegesebb lány, akivel csak valaha dolgom volt – döntöm a homlokom az övének.

- Ezért akartad leutálni Yeosangot a színpadról a koncert alatt? – kacagja. A kis boszorkány...

- Nem volt szép ám tőled – közlöm vele dívás sértődés közepette.

- Ő a biasom – vonja meg a vállát, mire akkorára nyílnak a szemeim, hogy csoda, hogy nem esnek ki a fejemből.

- Hogy mi?! – szökik egy oktávval feljebb a hangom, ami tökéletesen szórakoztatja a karjaimban tartott lányt. – És én? – kérdezem most már őszintén felháborodva.

- Te egészen mást jelentesz nekem – mosolyodik el elpirulva, én pedig képtelen vagyok elnyomni egy elégedett vigyort.

- És mégis mit is? – kérdezem kötekedve. Ha már belesétált ebbe, nem hagyom csak úgy menekülni.

- Seonghwa – nyöszörgi fejét a mellkasomba temetve.

- Csak mert te sokat jelentesz nekem, T/N – nyúlok finoman az álla alá, hogy felemeljem a fejét. Határozottan tetszik, amit a szemeiből olvasok ki.

- Van ennek így értelme? – teszi fel az engem is érdeklő kérdést, miközben puha bőrét simogatom.

- Van – mosolyodom el és elönt a boldogság újra a tudattól, hogy ő is többet akar belőlem.

- És jövője is? – simul bele az érintésembe.

- Megtalálom a módját, hogy legyen – hajolok közelebb hozzá. – Nem fogom hagyni veszni ezt most, hogy rád találtam – mosolygok rá. Talán megbánom, amiért ennyire őszintén elmondom neki, amit érzek. De bízni akarok abban, hogy nem értettem félre az elmúlt hetekben, és nem csak én akarom ezt az egészet. – Nem lesz egyszerű, ezt már most tudom, de képes vagyok mindent megtenni azért, hogy működjünk – vallom be őszintén, és reménykedve várom a válaszát.

- Én is – motyogja piros arccal és egy apró könnycsepp is végig gördül az arcán.

Gyengéden csókolom le az apró cseppet, majd nem várva tovább, az ajkait veszem birtokba. Puhán, lágyan csókolom, vigyázva rá, mint a legértékesebb kincsemre. Finoman ölelem magamhoz törékeny testét, és reménykedem abban, hogy valóban lesz folytatása a kettőnk történetének.

Abban viszont biztos vagyok, hogy nem tévedtem. Ez a város valódi csodákat rejt. És nagyon úgy tűnik, hogy a legszebbet személyesen nekem tartogatta.