- Song Mingi! – csattansz fel és a hangod visszaverődik az iskola üres folyosóján. Jelen pillanatban egy kicsit sem zavar, hogy épp óra van és valószínűleg az ordibálásodnak hála nagyobb bajban leszel, mint amilyenben jelenleg vagy.

- Kisasszony! Megtenné, hogy nem zavarja az órámat a kiabálásával? – dugja ki a fejét Mrs. Shim a kémia teremből.

- Elnézést, Tanárnő – motyogod, majd dühtől eltorzult arccal indulsz a magas srác keresésére, azzal a szilárd elhatározással, hogy kitekered a nyakát.

Osztályelnöknek lenni nem egy bonyolult feladat. Kivéve, ha olyan osztálytársaid vannak, mint Mingi és olyan kissé gyenge idegzetű osztályfőnököd, mint Miss Choi. A fiatal nő teljesen képtelen kordában tartani az osztálytársaid, akik többnyire a már említett srác indítványaira teszik tönkre a tanárnő minden óráját.

Oké, te sem rajongsz a kissé határozatlan, fiatal tanerőért, aki gyakorlatilag úgy néz ki, mint aki bármelyik pillanatában elbőgi magát, de a Mingi ragyogó ötleteiért sem vagy odáig, sőt... 

Olyan marha nagy kérés egy nyugis végzős év?!

Valami oknál fogva azonban varázslatos hatással vagy a magas fiúra.

Igen sokféle értelemben.

Mindig is olyan igazi macska-egér kapcsolat volt a tiétek. Imádjátok húzni egymás agyát és bizony egy-egy buli alkalmával te is igyekszel megnehezíteni a fiú estéit. Látványosan szikrázik kettőtök között a levegő és soha egyetlen percig sem tagadtad, hogy rád is hatással van Mingi. Minek tagadnád? Attól még jobb nem lesz, ráadásul úgy sem hinné el senki.

Az pedig, hogy te sem hagyod hidegen őt, csak a te kezedbe ad fegyvert, amit épp ideje bevetni. Habár állíthatnád be magad mártírnak, nem fogod, hisz tudod, te is élvezed majd ezt a játékot. De muszáj, hogy Mingi inkább rád koncentráljon, veled vezesse le a fölös energiáit és ne Miss Choi-t tegye tönkre végleg pár hónappal az érettségivizsgák előtt.

Mindenkinek ez az érdeke... vagy legalábbis ezzel igyekszel a lelkedet megnyugtató alibit bemesélni magadnak, amíg fel nem érsz a második emeletre.

- Mingi! – téped fel a töri szertár ajtaját, ami mögött a hangok alapján a fiút sejted. Csak épp a látványra nem vagy teljesen felkészülve. A padlón a fiú előtt egy elsős lány térdel, aki először halálsápadtra, majd pipacsvörösre színeződött arccal néz fel rá. Mingi pedig csak felvont szemöldökkel rántja vissza a nadrágját.

- Felállnál végre? – kérdezed a lányt, aki továbbra is a padlón kuporog. – Menj órára! – szólsz rá erélyesen.

- Nem parancsolhatsz nekem! – pattan fel önérzetesen. Te pedig elképedsz... még van képe egy ilyen után visszafeleselni?!

- Valóban nem – ütsz meg egy nagyon gúnyos hangsúlyt. – Ellenben simán beszélhetek erről a kis kalandról az igazgatónak – ül ki egy gonosz mosoly az ajkaidra. – Neki kínosabb lesz magyarázkodnod, mint most gyorsan lelépni innen – fonod karba a kezeid, mire a lány csak az orra alatt piszmogva sétál el melletted, majd erősen vágja be maga mögött az ajtót. – Hisztis liba – morgod.

- Én is hisztis vagyok, ha felizgatnak, aztán meg hoppon maradok – szólal meg Mingi először, mióta beléptél a szertárba. – Bár nekem talán nem kéne hoppon maradnom – vezeti végig rajtad a tekintetét. – Kárpótolhatnál, T/N, ha már elűzted a mai mókám.

- Álmaidban talán – válaszolod neki. Az egy dolog, hogy mire készülsz, az meg egy másik, hogy meddig vagy hajlandó elmenni.

- Ó, álmaimban sokkal másabb dolgokat művelek veled, Baby – költözik egy önelégült vigyor a képére és lassan eléd sétálva a bezárt ajtónak taszít, hogy szorosan hozzád simulva állja el a menekülés útját.

- Vegyél vissza, Song! – feszíted a kezed a mellkasának.

- Miért tenném? – csúsznak kezei a csípődre. – Te is elűzted Kyungmint.

- Nem egészen ugyanaz a helyzet! – nézel dacosan a szemeibe. Habár hangosan akkor sem vallanád be, ha az életed múlna rajta, de igenis bántott a látvány. Nincsen kényszerképzeted arról, hogy te vagy az egyetlen lány, akit Mingi fűz. De attól még jó lenne, ha így lenne.

- Csak nem féltékeny vagy, Baby? – hajol hozzád közelebb és már az ajkaidon érzed a levegővételeit.

- Szeretnéd – sziszeged és még életedben nem voltál ilyen hálás a csengőnek. A zsivajnak hála Mingi hátrébb lép, neked pedig újra működőképes az agyad. – Délután elzárás – veted oda neki, majd lehetőséget sem hagyva a válaszadásra kilépsz a szertárból és elvegyülsz a folyosóra kitóduló tömegben.

Az elhatározás nehezebb, mint gondoltad. Azt valóban nem tagadod, hogy hatással van rád is a fiú, azt viszont legalább magadnak be kell vallanod, hogy nem gondoltad, hogy ennyire. A szertárban történtek után pár napig igyekszel kerülni Mingit, aki persze ezt nem hagyja. Mindig is olyanfajta srác volt, aki szeret irányítani és szereti, ha a dolgok úgy alakulnak, ahogy ő azt eltervezte.

Hol egy véletlennek tűnő érintés, hol egy váratlan csók a nyakadon, hol egy futó ölelés... Song Mingi így játszik.

Miközben a szemed láttára fűz újabbnál újabb csajokat a szünetben és vigyorogva nézi a reakciód, ami sokkal árulkodóbbak, mint bármilyen szó.

- Hello, T/N – vágódik be melléd a már jól ismert szertárba, ahova Mrs. Shim űzött, aki sajnos nem felejtette el a pár nappal ezelőtti kis rebellis megnyilvánulásod  – Milyen együtt állása van ma a csillagoknak, ami azt eredményezi, hogy te – bök feléd – ellentétben velem – fordul az ujja a saját mellkasa felé – büntetésbe vagy? – vigyorogja azt ajtófélfának dőlve.

- Szerencsétlen – morgod az orrod alatt és egy újabb térképet vonszolsz a helyére.

- Segítsek? – vonja fel a szemöldökét a szenvedésed látva.

- Megoldom magam is, kösz – forgatod meg a szemei egy széken állva, miközben igyekszel a térképet a tartóba rakni.

- Ez így nem fog menni – lép eléd, hogy segítsen.

- Mingi! Nem kell! – tiltakozol, de már rég a helyére illesztette az összecsavart képet.

- Levegyelek? – húzogatja a szemöldökét és kitárja a karjait.

- Idióta – forgatod újra a szemeid, de képtelen vagy elnyomni egy mosolyt. Lelépve a székről sétálnál el mellette, de a derekad köré fonódó karok megakadályoznak benne.

- Meddig játszol még velem, T/N? – kérdezi, miközben félelmetesen ismerős helyzetben találod magad újra az ajtónak préselődve.

- Meddig hozol még ide be lányokat egy-egy lyukasórában? – kérdezel vissza.

- Zavar? – vigyorog és egyik keze a csípődre csúszik.

- Undorító – válaszolod és igyekszel nemtörődöm hangsúlyt megütni.

- Szeretnél a helyükben lenni? – vonja fel kihívóan a szemöldökét.

- Mondtam már, álmodban talán – csúsznak a kezeid a mellkasára.

- Én pedig mondtam már, hogy álmaimban egész mást teszek veled – vigyorogja pimaszul és közel hajol hozzád.

- És ugyan mit?! – szalad ki a szádon a meggondolatlan mondat.

- Szeretlek, T/N – mondja komolyan, mire egy pillanatra összezavarodsz.

- Tessék? – pislogsz fel rá, mire csak elneveti magát.

- Szeretlek – ismételi meg mosolyogva, miközben egyik keze felcsúszik az arcodra és a bőrödet simogatja. – Elmondom minden alkalommal, hogy milyen gyönyörű vagy. Megcsókollak, amikor kedvem tartja. A karjaimban tartalak, amikor szomorú vagy, de akkor is, amikor örülsz valaminek. Vigasztallak, óvlak, védelek mindentől. Önző módon kisajátítalak magamnak – ahogy beszél, a te szíved úgy ver egyre hevesebben és úgy enged fel lépésről lépésre az ellenállásod. – Álmomban csak az enyém vagy. Nincsenek más lányok, se töri szertár. A karjaimba olvadsz és hagyod, hogy szeresselek – szóról szóra csökken az ajkaitok közötti távolság. – És persze minden éjjel a magamévá teszlek úgy, ahogy eddig még senki – vigyorogja pimaszul és mielőtt felháborodhatnál mohón az ajkaidra tapadva csókolja ki belőled a szuszt is. Kezei a csípődbe markolva húznak a testéhez és határozottan, mégis finoman hatol a nyelvével a szádba kinyírva az utolsó tiltakozni vágyó agysejted is. Elolvadva öleled körbe a nyakát, ő pedig csak mosolyogva simít le a testeden és finoman a fenekedbe markol. Halkan a szájába nyögsz, mire a vigyora kiszélesedik. – Mi lenne, T/N, ha nem csak most az egyszer és álmaimban nyögnéd így a nevem? – vonja fel a szemöldökét pimaszul.

- Túlfeszíted a húrt, Mingi – morgod.

- De ha egyszer olyan jó hallani? – vonja meg a vállát kisfiúsan, majd újra az ajkaidra tapad, hogy valóra váltsa az álmát és tényleg az övé legyél.