Van Jonghyun, így kissé keserédes 💔. Ő a legutolsó, aki nem szeretné, kihagyja! :)

Onew:

Egy kissé merészebb álom után, amiben Jinki, te és egy hatalmas franciaágy volt a főszereplő. Egy önkénytelenül az ajkaid közül kiszökő nyögés után kipirult arccal ülsz fel, és egy kérdő tekintetű, ám fölöttébb elégedetten mosolygó Jinkivel találod szemben magad. 

- Mit mosolyogsz? – kérdezed tőle, és inkább a takaró alá bújsz, amikor szemei mohó csillogással néznek végig rajtad újra és újra.

- A nevemet nyögted, Baby – harapja be az alsó ajkát. – Elmeséled, hogy mit álmodtál? –  vigyorog pimaszul és föléd kerekedik. – Hátha valóra válik. 

Key:

Egy délutáni kis alvásból gyakorlatilag könnyeidet törölgetve, a nevetéstől majdnem fuldokolva ébredsz, miközben a melletted csendesen olvasó Kibumban komolyan felmerül a kérdés, hogy megőrültél. Főleg, hogy nem igazán tudod neki elmesélni az álmodat nevetés nélkül.

- Vicces voltál benne! – nyögöd ki végül kacagva, a mellkasába bújva, és a látványod ő sem állja meg mosolygás nélkül.

- Téged kihívás lenne kitalálni, Jagi – csóválja a fejét édesen mosolyogva, miközben lágyan a hátadat cirógatja.

Minho:

Sikítva, verejtékezve ébredsz egy álomból, ami után rögtön a melletted fekvő Minho után kapsz, és mire fejed a mellkasába fúrod, már zokogsz. Első pillanatban kissé rémülten szorít magához, majd szép lassan együtt nyugszotok meg. Ahogy a sírásod csillapodik, rákérdez, hogy mit álmodtál.

- Elhagytál – szipogod továbbra is szorosan öleled. Kívülről neked is szánalmasan hangzik, de ez a fiú az életed.  

- Mindig melletted leszek, Szerelmem – emeli fel a fejed, és egy édes mosoly után egy puha, lágy csókkal ad nyomatékot a szavainak, te pedig boldogan olvadsz a karjaiba.

Taemin:

Egy bárgyú, de boldog vigyorral az ajkaidon ébredsz reggel, amit a melletted fekvő kedvesed csak egy értetlen pillantással néz végig, majd mikor percekig nem szólalsz meg, csak finoman megbök jelezve, hogy érdekli, hogy mi történt.

- Álmomban megkérted a kezem – vigyorgod boldogan, mire a kedvesed szemöldökei a plafonig szaladnak hirtelen.

- Jagi – pillant rád sóhajtva, mikor felfogja, hogy mit is mondtál –, ennél egyértelműbben célozgatni... Nagyon ravasz –  vigyorogja, mire te csak nemes egyszerűséggel fejbe vered a kispárnával.

Jonghyun:

Lassan három év is eltelik már, és egy ideje már nem is álmodtál vele. Épp ezért szívszorítóan fájdalmas egy olyan álomból ébredni, amiben még melletted van. A szívedet eltelítő boldogság egyetlen pillanat alatt lesz mázsás súlyú bánat, ahogy rádöbbensz, hogy csak álom volt... hogy már minden csak álom lehet.

 - Annyira hiányzol még ma is, Jjong – suttogod halkan. Csukott szemmel idézed fel az olyannyira szeretett mosolyt, miközben egy könnycseppet törölsz le az arcodról.