S.Coups:

Szerettek játszani mindketten. Sőt... az ilyesfajta játékok Seungcheol kedvencei közé tartoznak, így csak egy elégedett pillantással szemléli az ujjai közé került piros tangabugyit, miközben épp egy fotózáson van. Az agyába temérdek kép tódul, de arcára csak egy ragadozó mosoly ül ki, amit ha látnál, egész biztosan elégedettséggel töltene el.

- Ám legyen, Hercegnőm – dünnyögi maga előtt, és igyekszik minél profibban dolgozni, hogy minél hamarabb hazamehessen hozzád, és minél hamarabb új kört nyithassatok ebben a játékban. 

Jeonghan:

A mindennapokban visszafogott és szerény. Csendben örül annak, amije van, nem akar feltűnést kelteni, de nincs ellene semmi izgalmasnak. Így van ez a kis meglepetéseddel is. Az ő fantáziáját kellően beindítja, de úgy van vele, hogy senkinek semmi köze hozzá, így csak titokban játszadozik a fekete bugyival, és közben hagyja, hogy a gondolatai messzire kalandozzanak.

- Olyan édes lesz a bosszú, Édesem – súgja maga elé és végig nyal a szája sarkán, miközben egyre izgalmasabb dolgok villannak az agyába, és alig várja, hogy a nap végén végre otthon legyen. 

Joshua:

Borzasztóan zavarba jön, ahogy hirtelen kikapja a puha valamit a zsebéből. Paradicsom színű fejjel süllyeszti vissza a bugyit a kabátjába, miközben azon rimánkodik, hogy senki ne lássa meg se a zavarát, se a zavarát kiváltó dolgot. Közben persze vívja a maga csatáját, hiszen mégiscsak pasi.

- Egyszer tönkreteszel, T/N – morogja maga elé, de képtelen kibírni, hogy az ujjai a nap folyamán időről-időre vissza ne kalandozzanak az igencsak sokat ígérő meglepetéshez. Bár ilyenkor mindig újra elvörösödik, lassan a többiek figyelmét is felkeltve, és belekeverve saját magát élete egyik legkínosabb szituációjába. 

Jun:

Junhui a nyugalom megtestesült mintaképe. Olykor már irritáló módon. És ez most sincs másként. Ahogy hazaér még csak említést sem tesz a kis meglepetéstől, helyette inkább csak átható tekintettel fixíroz, te pedig várod, hogy végre mondjon valamit. Olyasfajta türelemjáték ez, ami csak még inkább fokozza az izgalmakat.

- Nyűgözz le, Kedvesem – néz rád komolyan, mert pontosan tudja, hogy ezzel tudja a leghamarabb összetörni minden elhatározásod, és elérni, hogy te legyél az, aki kezdeményez... méghozzá igen mohón, ami kellően simogatja az egóját. 

Hoshi:

Az édes Soonyoung csak addig édes, amíg provokálni nem kezded, akkor ugyanis előkerül a fiú attraktív oldala, amit imádsz. Így még csak lelkiismeret furdalásod sincs, amikor egy-egy magán akcióval eléred, hogy beszálljon a játékba. Mert igazából mégiscsak olyan, mint egy kisgyerek... nem szeret veszíteni.

- Ne feledd, Hercegnőm, ezt a játékot ketten játsszuk – kacsint a kamerába, miután egy fotózás alkalmával ráakad a fekete, falatnyi meglepetésre... a tőle érkező csábító sneak peek videók után pedig már nem tudod, hogy melyikőtök várja jobban, hogy végre hazaérjen. 

Wonwoo:

Nem kifejezetten vagytok az a kísérletezgetős párocska, ám ez nem azt jelenti, hogy nem szereted néha felcsigázni a Szerelmed. Főleg akkor, amikor egy kissé elfoglaltabb időszakában hajlamos téged kiszorítani arról a bizonyos listáról. De nem vagy az a típus, aki ne találná meg a módszert arra, hogy újra te legyél minden gondolata

- Ártatlan T/N?!– prüszköli, ahogy a kezébe akad az a bugyi, amit tavaly Valentin napra vett neked... és amit azóta is különleges alkalmakra tartogatsz csak. – Hogyne – dünnyögi maga elém miközben azért egy bárgyú vigyor a fejére kúszik, ahogy a gondolatai elkalandoznak arrafelé, hogy mi is lesz, amint belép a közös lakásotok ajtaján.

Woozi:

Jihoon hajlamos olyan szinten a munkába temetkezni, hogy olykor talán még a létezésed tényét is elfelejti. Általában nem szoktál hisztizni miatta, ma azonban törődésre vágysz. Az kedvesed törődésére, így reggel hagysz egy kis meglepetést a kabátja zsebében, délután pedig teljes természetességgel sétálsz be a stúdióba, hogy lásd a reakciót is. De nem is ő lenne, ha úgy reagálna, ahogy az egy normális pasihoz illik. 

- Ugye nem azt akarod, hogy ezt én vegyem fel? – néz rád kérdően, mikor előveszi a szexi, kék bugyit. Te azonban nem találod ezt már viccesnek, így gyakorlatilag letámadod Jihoont, aki mindezt csak egy elégedett vigyorral élvezi ki, miközben a sarokba dobja a felesleges ruhadarabot rögtön utánaküldve minden mást is, ami a tested fedi.

DK :

Elképzelni sem tudja, hogy mi történik körülötte, amikor a srácokkal dumálgatva előrántja a piros, igencsak erős célzatú darabot. Egy pillanatra megfagy a levegő, de ahogy eljut az agyáig, hogy mi is történik épp, villámgyorsan visszasüllyeszti a zsebébe a bugyit, és csak egy ellenállhatatlan – ám rémesen kínos vigyorral a fején igyekszik úgy tenni,, mintha semmi sem történt volna.

- Hazamegyek, megölöm – dünnyögi vigyorogva, miközben a többiek már nagyban húú-znak és a hasukat fogják Seokmin kínja láttán. – Esküszöm, hogy megölöm – bizonygatja, és lassan elfogadja a tényt, hogy ezt még évekig hallgatni fogja a többiektől. 

Mingyu:

Mingyu az a fajta srác, aki szeret azzal kérkedni, amije van. Te pedig különösen olyan vagy, amit szeret mások orra alá dörgölni, hogy az övé. Éppen ezért képtelen levakarni a vigyort a képéről, amikor egy dolgos nap kellős közepén a zsebében kitapint egy puha, csipkeanyagot. Egy borzasztóan elégedett mosollyal győződik meg arról ténylegesen, hogy mi is az, és egy cseppet sem zavarja, ha mások is látják.

- Az én csajom – bólogat elégedetten, miközben az agya egyre több, igen tetszetős képet hív elő, amikben a falatnyi csipke teljesen felesleges lesz, ha a valóságban is megelevenednek majd, amint hazaért. 

Minghao :

Ahogy kitapintja a finom, puha anyagot, szinte egyből tudja, hogy mi az, a fantáziája pedig abban a pillanatban be is indul, ahogy meglátja a szexi kék csipkét. Nagy nehézségek árán végül képes nagyjából vállalható mederbe terelni a gondolatait, amik így nem okoznak látványos gondokat.

- Tönkreteszel, Jagiya – nyögi ki maga elé frusztráltan, és gyorsan a zsebébe süllyeszti a falatnyi ruhadarabot, miközben egy kissé kínos arckifejezéssel a fején körbepillant remélve, hogy a srácok nem láttak semmit.

Seungkwan:

Épp egy pluszban vállalt énekórán vesz részt, amikor a rövid pihenőidőben a kabátjához lép, hogy előtúrjon egy zsebkendőt. Csakhogy egész más dolog akad a kezébe, aminek láttán csak hatalmasat nyel, és egy eldönthetetlennek tűnő csata veszi kezdetét az agyában... de hát mégiscsak pasiból van.

- A mai óra itt ért véget – közli, miközben a kabátja már rajta, és csak egy frusztrált mozdulattal vágja zsebre a kis meglepetést. – Mennem kell! – közli, majd egy percet sem tétovázva tovább haza indul. 

Vernon:

A kapcsolatotok egyelőre még a banda előtt is titok, annyira friss. Mint a csapat sminkese, nem igazán szeretnél nyilvánosságot, főleg nem így, a szerelem viszont szerelem, aminek semmi sem állhat az útjába. Bár pokoli nehéz minden egyes nap így, de van ennek egy egészen nagy előnye is... olykor kedvedre játszhatsz Vernon idegeivel.

- Szóval így állunk – pillant rád egy megbeszélés alatt, miközben az ujjai között egy bordó, igencsak merész darabot forgat úgy, hogy senki más ne lássa, te pedig csak egy sokat ígérő kacér pillantással válaszolsz, mire egy halvány, de igen elégedett mosoly ül ki az arcára.

Dino:

Chan régi barátod, így nem áll messze tőletek, hogy néha napján kicsit megszívassátok a másikat. Bár a jelenlegi akciód valódi célja nem a szívatás, sokkal inkább valamiféle vallomás, amit nyíltan kimondani félsz, ám magadban tartani sem tudod már. Mindenre felkészülsz, ám a reakció még téged is meglep.

- Ugye tudod, hogy veszélyes piszkálni az alvó oroszlán bajszát? – jelenik meg Chan a lakásodon. – Csinos darab – forgatja az ujjai között a pink színű bugyit. – Esetleg más meglepi? – néz végig rajtad egy igencsak érzéki pillantással.