Ravn:

A halk, de egyre hangosodó nyöszörgésedre ébred fel. Óvatosan fordul át feléd. Látja, ahogy az arcodra az ijedség kiül, ahogy izzad a homlokod, és ahogy rendszertelenül kapkodod a levegőt. Gyorsan kapcsolva futtatja ujjait a hajadba, finoman masszírozva a fejbőröd, ügyelve rá, hogy megnyugtasson, de ne ébresszen fel. 

Akár a varázslat, úgy hatnak a finom érintések. Szép lassan rendszereződik a légzésed, kisimul az arcod és egy jóleső halk sóhaj csúszik ki az ajkaid közül. Youngjo csak egy elégedett mosollyal nyugtázza, hogy néhány érintéssel képes megnyugtatni. Mikor biztos benne, hogy elűzte a rémálmod, óvatosan a karjai közé zár, és veled együtt alszik vissza újra, elégedetten hallgatva a szuszogásod.

- Szeretlek – suttogja még mielőtt elalszik és egy apró csókot nyom a homlokodra.

Seoho:

Egy hosszú és stresszes nap után, az esti kikapcsolódás közben a kanapén alszol el, amit Seoho csak egy szelíd mosollyal vesz tudomásul, majd egy puha takarót terít rád, amíg ő tovább nézi a megkezdett filmet.

Egy idő után a nyugtalan mocorgásodra lesz figyelmes. Egy pillanatra megdermed, mikor látja, hogy álmodban sírsz. Lassan támaszkodik föléd, és finom mozdulatokkal kezdi el cirógatni az arcod, és halkan ébresztgetni kezd.

- Hey, Baby – suttogja, mire kinyitod a szemed, ő pedig mosolyogva törli le a könnyeid. – Itt vagyok, semmi baj – csókol puhán az ajkaidra. – Gyere, menjünk fel – kel fel felőled, majd a karjaiba véve visz fel a hálószobátokba, ahol szorosan magához ölelve ringat újra álomba.

Leedo:

Egy nyugodt délután Geonhak épp olvas, te pedig vele szemben az ölében ülve, fejedet a mellkasába fúrva szuszogsz nyugodtan. Ő néha finoman végig simít a hátadon, vagy egy csókot nyom a hajadba, idillivé téve az egészet. 

Egyszer viszont vége szakad a nyugalomnak, és hirtelen megrándulva, egy ijedt sikítással dőlsz hátra, kis híján kiesve az öléből. Ijedten kap utánad, hogy aztán a remegő tested magához húzva kezdjen nyugtató szavakat suttogni a füledbe.

- Shh – ringat finoman. – Semmi baj, Kincsem. Itt vagyok. Vegyél mély levegőt – nyugtatgat, te pedig szép lassan lelsz megnyugvást ölelő karjai között.

Keonhee:

Hiába kérlel, visszautasítod a legújabb horror film megnézését, és inkább a hálótokba mész, hogy végre ágyba kerülj. Keonhee viszont képtelen ellenállni a kíváncsiságának, így egyedül áll neki filmet nézni. A film közepe körül ám egy hangos sikolyra rezzen össze. Mikor pedig rájön, hogy a hálótokból érkezett a hang, és nem a filmből, pillanatok alatt sprintel fel az emeletre, és szinte feltépi a közös szobátok ajtaját. Sebesen pattan melléd, mikor meglátja, hogy összegömbölyödve sírsz az ágy közepén.

- Édesem – vesz a karjaiba, és szorosan ölel magához, amíg te fejedet a nyakába fúrod. – Itt vagyok, ne félj – simít lassan a pólód alá, és finoman cirógatni kezdi a bőröd. – Semmi baj – emeli fel a fejed és egy lassú, édes csókba von, majd veled elterülve az ágyon, cirógat újra álomba.

Hwanwoong:

Békésen telefonozik melletted, amíg te a délutáni szundi idődet töltöd. Olykor-olykor édes mosollyal figyeli, ahogy alszol, így azonnal észreveszi, amikor a homlokod gondterhesen összeráncolódik, a következő pillanatban pedig fájdalmasan nyögsz fel.

Azonnal melléd csúszik és finoman rázogatni kezd, hogy felkeltsen a rémálomból.

- T/N! T/N! – rázogatja a vállad, amíg végre ki nem nyitod a szemed. Akkor csak megkönnyebbülten felsóhajt, és szorosan magához húz. A fejed a mellkasán pihen, ő pedig felismerhetetlen mintákat rajzol a derekad bőrére. – Akarsz róla beszélni? – kérdezi, mire megrázod a fejed és csak szorosan hozzábújsz, mire ő felkuncogva húzza magára a tested, és a gerinced mentén cirógatva kezd halkan mesélni, hogy elterelje a figyelmed.

Xion:

Izzadtan, remegve riadsz fel a kanapén az éjszaka közepén. Dongjut szeretted volna megvárni, de elaludtál, a fiúk próbája meg elhúzódik. Nem szoktad zavarni, és meg fogadtad, hogy sosem fogod hívogatni, most mégis remegő kezekkel emeled a füledhez a telefont.

- Szia, Baby – szól bele kissé fáradt hangon, de vidáman.

- Gyere haza Ju – sírod el magad.

- Úristen, T/N! Baj van? – rémül meg egyből, te pedig máris rosszul érzed magad, hogy egy buta álom miatt zavarod.

- Ne haragudj, nem akartalak zavarni – szipogod.

- Úton vagyok! – válaszolja, majd bontja a vonalat. Alig telik el húsz percnél több, már ki is vágódik az ajtó, a következő pillanatban pedig magadon érzed Ju teljes súlyát. – Jól vagy Babe? – veszi a kezei közé az arcod és alaposan végignéz az arcodon, majd apró puszikkal kezdi belepni a bőröd.

- Most már igen – bújsz hozzá szorosan.