Taeil:

Valami olyasmit szeretne, ami nem túl átlagos, de mégis kellően romantikus. Tudja, hogy imádod a hangját és szereted, amikor énekel neked. Egyik este megkér, hogy kísérd el az egyik fellépésére, amire boldogan mondasz igent. Alapvetően nagyon félt, és ritkán engedi, hogy lásd élőben énekelni, így azonnal lecsapsz a lehetőségre. Ahogy belépsz a helyszínre, kissé meglepődsz, mikor egy kedves férfi eléd sétálva kísér egy különálló szék felé, de betudod Taeil menthetetlen aggodalmának. Ahogy felcsendül a zene és a fiú énekelni kezd, teljesen elvarázsolódsz és mosolyogva hallgatod a gyönyörű szövegű dalt. Szinte egy másik világba repít az egész atmoszféra, és már csak azt veszed észre, hogy Taeil mosolyogva térdel előtted.

- A dalnak minden szava igaz – mosolyog rád. – Rád igaz – vesz elő a zsebéből egy bordó bársony dobozt. – Egyetlen percet sem szeretnék már elvesztegetni az életemből. Szeretném, ha minden egyes pillanata közös lenne az életünknek. Hozzám jössz? – nyújtja feléd a dobozban fekvő gyönyörű gyűrűt.

Johnny:

Ő az egyik legromantikusabb a bandában, így valószínűleg valami überromantikus dologgal áll elő. Sokáig tervezgeti, és várja a megfelelő pillanatot. Hónapokkal előbb megveszi a gyűrűt, hogy tényleg a tökéletes alkalommal tehesse fel a nagy kérdést. Végül a születésnapodat választja ki a megfelelő időpontnak. Egész nap nyomát sem látod, ellenben a fiúk még csak azt sem hagyják, hogy felhívd. Végül este, mikor a közös lakásotok elé érsz, megdöbbenve veszed észre a rózsákból kirakott útvonalat, ami egyenesen a nappalitokig tart. A hatalmas tér rengeteg gyertyával van körbe rakva, csodálatos látványt kölcsönözve a bézs színű helyiségnek. Johnny egyetlen szó nélkül sétál eléd, majd mosolyogva térdel le, előhúzva a gyűrűs dobozt a háta mögül.

- Szeretem ezt a napot, mert megszülettél, és így esélyem lett arra, hogy megkapjalak. De ez lenne a legboldogabb nap az életemben, ha ma lenne hivatalos is az, hogy az enyém vagy. Leszel a feleségem?

Taeyong:

Ő egy alapos srác, szeret mindent előre eltervezni és tudni, hogy minden rendben lesz.Talán néha egy kissé túl is gondolja a dolgot, de mégis van egy nagyon spontán oldala is, ami csak sodródik az árral. Azt akarja, hogy minden tökéletes legyen. Egy klasszikus vacsora randira hív a kedvenc éttermetekbe. De egész este frusztrált és izgága, ami nem vall rá, így rákérdezel, hogy mi a probléma, de nem árulja el, csak titokzatosan mosolyog, amit nem tudsz mire vélni. Kellemesen telik el az este, mikor egyszer csak egy fura kérdést tesz fel.

- Mikor kicsi voltál, mit szerettél volna, milyen legyen az a nap, amikor megkérik a kezed? – érdeklődik, mikor már egy gyönyörű parkban sétáltok.

- Nem is tudom, valahogy így. Nem túl nagy felhajtás, csak én és a szerelmem. Romantikus, de mégis egyszerű. Ja, valami ilyesmit szeretnék majd.

- Ez esetben – fordul veled szembe, és lassan letérdel. –, megtisztelnél azzal, hogy a jövendőbeli Mrs. Lee leszel? – nyújt feléd egy gyönyörű gyűrűt.

Yuta:

Yuta egy vicces srác, és még ebben a témában sem fél megmutatni a humorát. Valami különlegeset szeretne, olyat, ami nem mindennapi, ami ő. Végül egy vidámparkos randit szervez kettőtöknek. Az egész nap fantasztikusan telik, gondoskodik arról. hogy egyetlen percig se unatkozz. Főleg, mikor a céllövölde előtt kitalálja, hogy most te lőj neki valamit. És még azt is megmondja, hogy mit. Egy hatalmas fehér maci árválkodik a polc közepén, a kezében egy kis dobozkát tartva, ő pedig pontosan azt nézi ki magának, így kénytelen vagy addig dobálni a karikákat, amíg meg nem nyered. Végül hatalmas mosollyal az arcán öleli a macit magához.

- Azt mondja, hogy ez a tiéd – adja a kezedbe a kis dobozt a mackó kezéből. – Nyisd ki – vigyorog rád, majd pedig nevetésben tör ki, amikor meglátja az arcod, mikor egy gyűrű és egy apró cetli esik a kezedbe, „Legyél a feleségem!" felirattal. – Mit mondasz? – villant rád egy csíntalan mosolyt.

Doyoung:

Doyoung édes és kissé pimasz és nagyon precíz. Már hetekkel előre eltervezi a napot, amit pontosan az évfordulótokra időzít, és nem nagyon hagy beleszólást a programba. Reggelivel ébreszt, és egész nap úgy bánik veled, mint egy hercegnővel. Milliószor elmondja, hogy mennyire szeret. Emellett pedig egy játékra invitál, a maga bohókás módján elevenítteti fel veled a kapcsolatotok minden apró történését, szinte már tesztel. És minden jó válaszért egy-egy papírdarabot kapsz, ami végül egy képpé áll össze.

- Én a helyedben megkeresném ezt a fotót – öleli át a derekad nevetve.

- Hihetetlen vagy – morgod az orrod alatt, és a közös szobátokba indulsz, ahol az a bizonyos kép van. Kezedbe véve a fotót mosolyodsz el, ahogy eszedbe jut az a nap. Végül megfordulva indulnál le Doyounghoz, de megtorpansz, mikor a mellkasának ütközöl.

- Annyira szeretném, ha mindig ennyire boldogok lennénk – fordít vissza és téged átölelve veszi a kezébe ő is a fotót. – Csukd be a szemed – suttogja pár perc csend után. Ahogy lehunyod a szemed, megérzed a kezét a kezedre simulni. – Leszünk mindig ennyire boldogok? – kérdezi, miközben egy gyűrűt húz az ujjadra.