Taeil:

Egyik nap, egy fárasztó nap után szorosan bújik melléd az ágyba és finoman kezdi cirógatni a pocakodat. Ez azóta szokása, mióta megtudta, hogy kisbabátok lesz. Nem sok idő kell és a baba éberebb lesz a pocakodban és mocorogni kezd, mire Taeil csak csillogó szemekkel mered rád és tovább piszkálja a hasad.

Taeyong:

Nyugisan beszélgetve pakolásztok a konyhában a vacsora után, mikor hirtelen a kisfiatok hatalmas rúgást mér a bordáidra, de nem éri be eggyel.

- Au –görnyedsz össze, mire Taeyong ijedten melléd lép. Nem fájdalmas, de ez az első alkalom, hogy így mozdul meg a kicsi

- Mi a baj, Jagi? – kérdezi és a kezét a tiédre rakja, megérezve a baba rugdosását. - Édesem, ne ijesztgesd Ommát – térdel eléd vigyorogva és finoman simogatja a pocakod, ami láthatóan nyugtató hatással van a babára.

Yuta:

Egy nyugis estén összebújva fekszetek a kanapén, mikor apró rúgásokat érzel meg. Azonnal a Yuta keze után nyúlsz és a pocakodra fekteted. Mikor ő is megérzi az apró lábacskák rúgásait egy vigyor terült el az arcán.

- Az én kicsi fiam – vigyorog. – Pont olyan ügyes focista lesz, mint az apja!

Johnny:

Épp egy live műsort indít, amiben megmutatja a már hatalmas pocakodat. Épp finoman simogatja, mikor megérzi a mocorgást, amitől egy pillanat alatt elolvad. Csillogó szemekkel mered a kamerába.

- Láttátok? Az én kicsi babám, az enyém! – cukiskodik még egy sort, majd kikapcsolja a kamerát és az este hátralévő részében le se lehetne robbantani a hasadról.

Doyoung:

Mióta csak tudja, hogy kisbabátok lesz, minden szabadidejét a pocakodon tölt. Beszél, énekel a babának, vagy csak simogat. Ez a nap sem más. Mivel az első megmozdulásról lemaradt, mindig pótolni akarja, így állandóan a babát piszkálja.

- Doyoung, ez nem így működik – mondod neki, mikor már kezd eleged lenni, hogy a hasadat bökdösi. De nem is foglalkozik veled. Ám mikor a baba rúg egyet, azonnal elkapja a kezét és megilletődve nézi a mozgó pocakodat.

- Sikerült! – vigyorog rád egy tipikus Doyoung mosollyal, és még az apró könnycseppet sem rejti el a szeme sarkából.

Jaehyun:

Minden nap érdeklődve kérdezi, hogy mozdult-e már a kicsi, és mindig lelombozódik, amikor nem a válasz. Egyik nap, amikor mosogatsz csak hátulról ölelve simogatja a hasad, mikor megmozdul a kicsi. Jaehyun szemei lelkesen csillannak fel, majd egy levakarhatatlan vigyorral az arcán hajol le és nyom egy apró csókot a pocakodra.

- Nem sokára itt leszel – mosolyodik el édesen.

- Azért arra még várni kell – nevetsz fel.

Winwin:

Sajnos mindig lemarad a mozgolódásról. Egyik nap, mikor nyugisan nézed a tévét a kislányotok focimeccset vív egymagában, a távirányítót rugdossa a hasadon. Gyorsan vetted a telefonod és egy rövid felvételt készítesz és elküldöd Sichengnek. A válasz pedig nem sokkal később Yutától érkezik.

„Én nem tudom, hogy mit küldtél neki, de azóta levakarhatatlan a vigyora, de nem szólal meg...és a felvételt sem mutatja meg!"

Mark:

Egy fárasztó nap után bújtok össze a kanapén egy film erejéig. Boldogan simulsz a karjaiba és élvezed a keze melegét a pocakodon. Óvatosan simogatja a bőröd, mikor egyszer csak rúg egyet a baba.

- Megmozdult – kerekedik feléd Mark egy édes mosollyal az ajkain, majd visszafekve melléd egy pillanatra sem veszi le a kezeit rólad, hátha újra megérzi.

Haechan:

Egy koncerten látogatod meg Haechant, aki boldogabb már nem is lehetne, mikor meglát. Közösen nézitek a többi fellépőt, amikor hátulról ölelve érzi meg a baba rúgását, mire felkiáltva a többiek is körétek gyűlnek, jól megtapizva a pocakodat, hogy ők is érezzék.

- Bocsika, de az én gyerekem. Én csináltam, csak nekem rúg... bibii – csúfolja ki a hyungjait. *sassyHaechanON*