Mark:

Régebben szeretted a különböző színű szemeid. Mindig is büszke voltál erre a "hibádra". Egészen addig, amíg Koreába nem kerültél, ahol gyakorlatilag megkeserítették az életedet a beszólások és piszkálódások. Hiába tudtad, hogy ez nem olyan dolog, amire befolyásod lenne vagy változtatni tudnál rajta, szép lassan elérték, hogy megutáld magad miatta. Ma már – hiába van melletted Mark – színes kontaktlencse – amivel egyforma színűek lehetnek a szemeid – nélkül ki sem teszed a lábad a lakásból.

- Én szeretem őket – csókol finoman a szemhéjadra Mark, amikor egyszer előkerül ez a téma. – Különlegesek és egyediek – mosolyodik el. – Gondolj bele, egy csomó ember súlyos pénzeket fizet ki azért, hogy legyen valami egyedi ismertetőjegye. Te ezzel születtél – cirógatja az arcod. – Én pedig ezzel együtt szeretlek!

Renjun:

Mindig is zavart a kulcscsontod mellett elhelyezkedő nagyobbacska, a bőrödtől pár árnyalatnyival sötétebb folt. Nem elég, hogy nem túl esztétikus látvány, de minden nyáron kénytelen vagy leragasztgatni, hogy ne érje közvetlenül  napfény, így ilyenkor még feltűnőbb, mint egyébkén. Rengeteg támadás és beszólás ér miatta, pedig ez tipikusan az a dolog, amin nem tudsz változtatni, így kénytelen vagy vele élni... csak ez nem mindig olyan egyszerű. Lassan már nem mersz olyan felsőben emberek közé lépni, amiből kilátszik.

- Édesem, ebben meg fogsz sülni – nyúl Renjun a felsőd aljához, amit a mai kiruccanásra választottál, hogy levegye rólad, de a kezei után kapsz. Egyből tudja, hogy mi a probléma, de csak mosolyogva veszi le rólad a kissé vastagabb, a nyakadig takaró felsőt, majd egy apró csókot nyom a foltra. – Én szeretem – mosolyog rád halványan. – És amúgy is, ha egyszer véletlenül elhagynálak, erről bárki felismer, és visszakaplak – simít végig a bőrfelületen gyengéden.

Jeno:

Mindig mindenki csak a kövér emberek piszkálása ellen szólal fel, pedig valójában a másik oldalon lenni sem egyszerű. Ugyanannyi, ha nem több bántó szót kap az is, aki az emberek szerint túl sovány. Idiótának neveznek sokszor, és azt feltételezik, hogy kóros fogyókúra áll a dolog mögött, pedig ha tudnák, hogy mekkorát tévednek. Bármit megadnál néhány plusz kilóért, és azért, hogy csinos alakod legyen. Legyenek melleid, feneked és, hogy egyáltalán ne egy deszkára hasonlíts.

- Nekem így vagy gyönyörű, Jagi – ölel magához Jeno egyik nap, amikor egy bántó komment túlságosan is mélyre megy ahhoz, hogy szó nélkül tudj túllépni rajta. – Engem nem zavarnak a pici cicik sem – simít egy pimasz vigyorral a mellkasodra. – Pont a kezeimbe illenek – húzogatja a szemöldökét játékosan. – Minden porcikádat szeretem – dönti a homlokát a tiédnek – pont úgy, ahogy vannak – nyom egy puszit az ajkaidra.

Haechan:

Valójában sosem voltál kövér. Sőt. A testmagasságodhoz pontosan megfelelő a súlyod. Látszanak a melleid, kerek a csípőd, és a fenekedet sem kell nagyítóval keresgélni. Bár kocka hasad nincs, igazából nincs okod panaszra. Teljesen átlagos, csinos alakod van. Csak ezt épp a Szerelmed rajongói nem így látják. Folyton lekövéreznek, és tehénnek neveznek, megfeledkezve arról a tényről, hogy lehet, hogy hozzájuk képest nagyobb darab vagy, de legalább egy fejjel magasabb is. Te ezt hiába tudod, a folytonos piszkálódással hamar elérik, hogy minden önbizalmad odalegyen.

- Te vagy a legtökéletesebb testű nő, T/N – zongorázik végig a bőrödön Haechan. – Aki nem így gondolja, az minimum vak, de legalábbis ízlésficamos – nyom egy puszit a válladra. – Meg egyébként is, nekem kell, hogy tetsszen a látvány, nem? Én tökéletesen elégedett vagyok – ölel magához, és a csípődet cirógatja. – Más meg ne nagyon nézegessen, mert még ki találom nyomni a szemeit – fűzi hozzá.

Jaemin:

Egy régi, igen súlyos betegség miatt még egészen kislány korodban meg kellett, hogy műtsenek. A műtétnek pedig nyoma maradt. Egy hosszú heg húzódik a nyakadtól indulva a melleid között, egészen a hasadig. Sosem hordasz olyan ruhákat, amikből kilátszana, mégis zavar. A tudat, hogy ott van, hogy látszik és, hogy Jaemin minden alkalommal, amikor a bőröd simogatja látja és érzi. Legbelül rettegsz attól, hogy undorítónak és gusztustalannak találja, és ezt meg is osztod vele.

- Már hogy találnám undorítónak és gusztustalannak? – kérdezi csodálkozva a könyökén támaszkodva, miközben a másik kezével épp a heget simogatja. – Az életedet köszönheted ennek a hegnek, Jagiya – nyom rá egy apró puszit. – És sokkal inkább hálás vagyok érte – mosolyodik el. – Igazán kicsi ár egy ekkora sebhely az életedért cserébe – mosolyog édesen. 

Chenle:

Egy évekkel ezelőtti baleset csúnya nyomokat hagyott a bőrödön. Mára ugyan minden fájdalom megszűnt, de sajnos a látvány ellen az orvosok sem tudtak annál többet tenni, minthogy békélj meg vele típusú tanácsokat adtak. Amit azért mondani jóval egyszerűbb, mint megtenni. Nem telik el egy úgy nap, hogy ne vizsgálnád a csípődet beborító vörös heget kissé undorodva és dühösen. Chenlen kívül senki sem látja sosem, de igazából már az is pont elég, hogy ő minden nap szembesül vele.

- Ugyan már, Babe – ölel át hátulról, és a tükörben ő is a foltot nézi, miközben az ujjai önkénytelenül siklanak rá. – Élsz, tudsz járni, és ez a lényeg – súgja a válladra. – Ez egy örök bizonyítéka annak, hogy milyen erős, és kitartó vagy, hogy mennyit tudsz küzdeni – néz a szemeidbe a tükrön keresztül. – Nem mellesleg, enélkül már annyira tökéletes lennél, hogy el sem tudnálak hinni – kacsint rád.

Jisung:

Kilógni a sorból sosem egyszerű, főleg amikor az ember inkább a láthatatlanság nyugalmára vágyna első sorban. Te – minden vágyad ellenére – valahogy duplán bebuktad ezt a láthatatlan dolgot. Nem elég, hogy a pasid idol, de még szinte mindenhonnan ki is lógsz... a szó legszorosabb értelmében. Legalább egy fejjel magasodsz az iskolatársaid fölé, és még a fiúk közül is kevesen vannak, akik magasabbak nálad. Így gyakran találod magad a zsiráf, King Kong és társaik jelzők kereszttűzében.

- Szerintem csak irigyek – ölel magához Jisung. – Esélyük sincs egy Victoria's Secret kifutóra – kacsint rád. – Bár, ott te is csak nagykabátban vonulhatsz majd – gondolkodik el. – Másban nem hagyom. Amúgy meg, én örülök, hogy ilyen szép magas csajom van – fűzi még hozzá, mire csak felhúzod a szemöldököd. – Egy csomó Hyungom a válladig is alig ér... kevesebb a konkurencia – vezeti le az elméletét nevetve.