Van Wonho? Van Wonho! :3

Shownu:

Hyunwooval a kapcsolatotok nem igazán éli a csúcsidőszakát. Mondhatni csak az tart titeket még együtt, hogy egyikőtöknek sem akaródzik megtenni azt a bizonyos nagy lépést, de szinte már csak mint két idegen éltek egymás mellett... mint két idegen, akik néha szexelnek, aminek viszont következménye is van... nem is kicsi.

- Hogy mi vagy? – temeti az arcát a kezei közé, amikor előállsz a ténnyel, miszerint gyereketek lesz, még ha nem is ezt terveztétek.

- Terhes, Hyunwoo – mondod neki nem kevésbé kiborulva. – Mit tegyünk? – teszed fel a kérdést, de látszólag ma már értelmes gondolatot nem fogsz kihúzni belőle.

Wonho:

Épphogy kiheveritek a botrányt, beindul a szólókarrierje, tervezi a turnét... Hoseok szárnyal. Te pedig már a hetedik terhességi tesztet veszed, hátha az előző hat csak tévedett vagy elromlott vagy bármi... de nem, a hetedik is makacsul azt mutatja, érkezik a baba. Kissé félve állsz elé a nagy hírrel, és össze is tör, amikor az első pillanatban nem az öröm érzelme csillan fel a szemeiben.

- Semmi gond – sóhajtja pár perc csend után, amikor már nem bírva a feszültséget elsírod magad. – Megoldjuk – von a karjaiba. – Valahogy megoldjuk – szökik ki egy gondterhelt sóhaj az ajkain, amitől te csak még keservesebb sírásra fakadsz.

Kihyun:

A kapcsolatotok épp csak napvilágot látott, természetesen nem kis botrányt kirobbantva, így a jelenleginél rosszabb időben már nem is érkezhetne a kis apróság. Amikor elmondod Kihyunnak lefagy, és bár bizonygatja, hogy örül, az arca egész mást tükröz, ami – bár megérted – összetöri a szíved.

- Ezt elcsesztük, T/N – túr a hajába könnyes szemekkel. Tudod jól, hogy azt nem fogja hagyni, hogy elvetesd a babát, és azt is, hogy ő is tisztában van azzal, hogy ezt a Kiadó már nem fogja neki lenyelni.

- Annyira sajnálom, Kihyun – bújsz hozzá, és már nem tudod, hogy melyikőtök szorul vigasztalásra.

Minhyuk:

A kapcsolatotok pár héttel ezelőtt ért véget, és be kell ismerni, hogy te cseszted el. Nincs mentség arra, amit tettél, és egy percig sem csodálkoztál azon, hogy Minhyuk kiadta az utadat. Annál jobban a pozitív terhességi teszten. Bár tényleg megcsaltad őt, tisztán emlékszel, hogy a srác, akivel aznap lefeküdtél húzott gumit, így tuti, hogy Minhyuk a gyerek apja, aki előtt titkolni sem akarod. De a reakciójára nem számítasz. 

- Biztos, hogy az enyém, T/N? – kérdezi maró gúnnyal, ami bár valahol jogos, iszonyatosan felidegesít. – Honnan tudhatnám, hogy hány potenciális apajelölt van még? – fűzi még hozzá, mire megbánod, hogy megosztottad vele.

- Rohadj meg! – sziszeged az arcába, és dühös fúriaként hagyod el a kávézót, ahol hajlandó volt veled találkozni.

Hyungwon:

Hyungwon mindig is munkamániás volt, és sosem titkolta el előled sem, hogy az első most a karrierje. Szeret téged, szeret veled lenni, akarja, hogy mellette legyél... de egy gyerek? Most? Amikor végre minden megint jól megy? Nem akar megbántani, de képtelen elrejteni a valódi gondolatait a hír hallatán.

- Bassza meg, T/N – sziszegi feldúltan a pozitív terhességi teszt láttán –, van neked fogalmad arról, hogy mit jelent egy gyerek? Tönkretesz mindent – támad neked hirtelen, amit persze azonnal meg is bán, de visszaszívni nem tudja.

- Képzeld el, tudom – pattansz fel dühösen. Nem számítottál arra, hogy jól fogja fogadni, de szembesülni a reakciójával sem egyszerű. – De nem kell aggódnod, nem teszünk tönkre semmit a tökéletes kis életedben – szúrsz oda egyet neki te is, majd egy hatalmas ajtócsapódással távozol.

Jooheon :

A szerelmetek hosszú évek alatt szelídült meg, és békében váltatok el nem is olyan rég. Ettől függetlenül igencsak meglepetésként ér téged is a két csík. Napokig gondolkozol azon, hogy állj-e Jooheon elé a hírrel vagy csak tűnj el az életéből nyomtalanul, mintha semmi sem történt volna, de tudod jól, hogy egy életre meggyűlölne, ha eltitkolnád előle, hogy az ő gyerekét várod. Így összeszedve magad elmondod neki.

- Egy gyerek – nyögi ki döbbenten, és hosszú-hosszú percekig dolgozza fel az információt. – Együtt megoldjuk, jó? – néz rád kissé befeszülve, de láthatóan nem kell félned az elutasításától.

- Köszönöm – mosolyogsz rá hálásan, miközben felállsz és puszta megszokásból megöleled. Egy pillanatra megfeszül, de egyetlen másodperc után már szorosan fonódnak köréd a karjai, ami hatalmas megkönnyebbüléssel tölt el.

Changkyun:

Mindketten fiatalok vagyok. Túl fiatalok. Ehhez legalábbis egész biztosan. Csak ez jár a fejedben, amikor hosszú napok kétségei után végre ráveszed magad, hogy csinálj egy tesztet. Bár ne tetted volna... bár ez nem az a dolog, ami elmúlik pusztán attól, hogy nem veszel róla tudomást. Napokig szinte bujkálsz Changkyun elől, de végül ráveszed magad, hogy színt vallj, ami végül jobban sül el, mint vártad. 

- Fiatalok vagyunk még ehhez – önti szavakba a gondolataid ő is –, de ez a kisember semmiről sem tehet – simít a még teljesen lapos hasadra. – Előbb vagy utóbb úgyis ez lett volna, nem? – pillant rád, bár inkább néz ki úgy, mint aki megerősítésre vár, mintsem úgy, mint aki komolyan is gondolja, amit mondott. 

- Végül is de... – harapod meg az alsó ajkad, majd mosolyogva bújsz a karjaiba, amikor azokat kitárva néz rád.