Van Wonho, sőt mindig is lesz a Monsta X részekben!:3

Shownu:

Ma végre egy közös bevásárlásra sikerül nagy nehezen rávenni a Kedvesed. Habár Hyunwoo bármit képes megtenni érted, a vásárlás bevallottan nem tartozik a kedvenc időtöltései közé. Tömeg is van, sokat is kell várni. Nem, ezt az egy dolgot mindig sokkal szívesebben hagyja inkább rád. A kasszánál való sorban állás kiváltképp ki tudja akasztani, és ez most is pontosan így van

- Ígérem, otthon kárpótollak, Apuci – rebegteted meg a szempilláid, mikor már nagyon morgolódik, ő pedig hirtelen levegőt is elfelejt venni, majd azonnal körbenéz, hogy valaki hallotta-e amit mondtál.

- Igazán visszafoghatnád magad nyilvánosan – dünnyögi az orra alatt, te pedig csak felnevetsz. Imádod, hogy a nagy macsó testben egy ennyire édes maciszív rejtőzik, amit gyakorlatilag bármivel zavarba lehet hozni.

Kihyun:

Egy sokáig elhúzódó turné után a viszontlátás mindig egy nagyon örömteli dolog. És ez ezúttal sincs másképp. Egy hosszan átszeretkezett éjszaka után boldogan és elégedetten bújsz a Kihyun ölelő karjai közé élvezve, hogy a Szerelmed figyelme hosszú idő után végre újra a tiéd... és csak a tiéd.

- Szeretlek, Baby – suttogja, miközben ujjai lágyan cirógatják a bőröd, jóleső sóhajokat előcsalva belőled újra.

- Én is téged, Apuci – vigyorgod, majd egy pillanatig sem csodálkozol, amikor hirtelen föléd kerekedve újra lecsap az ajkaidra, ezúttal jóval nagyobb hévvel.

- Szóval Apuci – nevet fel, miután elválik az ajkaidtól, és újra birtokba veszi minden porcikád. 

Minhyuk:

Néhány kivételes helyzetet leszámítva a Kedvesed nem igazán van elragadtatva ettől a becenévtől. Te pedig szereted annyira, hogy ezt a lehető legtöbb alkalommal ki is használd. Végül is egy nőnek az is feladata, hogy bosszantsa élete párját, nem? Te pedig – Minhyuk szerint – ebben is fantasztikus vagy.

- Apuci! – pattansz mellé vigyorogva a kanapéra egyik délután, mire csak egy grimasz a válasz.

- Apuci? – vonja fel a szemöldökét. – Jégkrémezni ne vigyelek el?

- Indulhatunk! – csapsz le felpattanva az ötletre, majd minél hamarabb igyekszel indulásra késszé varázsolni magad, de még hallod, ahogy az orra alatt dünnyög, hogy már megint rászedted.

Wonho:

Megszokott becenév ez köztetek, de mások előtt sosem nevezted még így. Egy alkalommal kedélyesen elbeszélgetsz az egyik staffos fiúval, ami Wonhonak látványosan nincs ínyére, és igencsak fenyegető aurával sétál hozzátok, majd birtoklóan ölel magához.

- Baj van, Apuci? – kérdezed tőle, és fel sem tűnik, hogy mi csúszott ki a szádon. Csak a veletek szemben álló srác kissé sokkos arcát látva jössz rá, és pillantasz kissé kétségbeesve a párodra, akinek a szeme se rebben gyakorlatilag.

- Igen, Haver! Ez pontosan az, aminek tűnik – nyalja meg a száját, majd roppant elégedett tekintettel nézi, ahogy a fiú gyakorlatilag elmenekül.

Hyungwon:

A fiúk nálatok vendégeskednek egy közös filmes este erejéig. Habár mindannyian külön költöztek igyekeznek minél több időt együtt tölteni, így kéthetente valaki magára vállalva a házigazda szerepét, szervez valami kis közös programot a bandának. 

Gyakorlatilag minden készen áll az estére, egyedül az egyik popcornos tálnak veszett nyoma, de meg mernél esküdni, hogy délután még láttad a Hyungwon kezében. 

- Apuci, nem láttad a másik popcornos tálat? – dugod ki a fejed a konyhából. A  kérdésre a nappaliban óriási csend támad, épp csak Changkyun fuldoklik a saját nyálában.

- A mosogató melletti szekrénybe raktam – válaszol a Kedvesed teljes nyugalommal, majd a még mindig döbbent barátai felé pillant. – Mi az, Uraim? – kérdezi higgadtan. – Egyszer bizonyára a ti időtök is eljön majd – közli, majd a kezében lévő sojut kezdi szürcsölni a fiúk bámuló tekinteteinek kereszttüzében. 

Jooheon:

Egy jól sikerült buli után összegabalyodva terültök el az ágyatokon, igyekezve megszabadítani egymást mindenféle zavaró ruhadarabtól. Jooheon mindig is tisztában volt azzal, hogy hol, és hogyan kell megérintenie ahhoz, hogy szép lassan már csak önkívületben könyörögj többért és többért. Ezt a tudás pedig most is teljes mértékben kihasználja.

- Még, Apuci! – csúszik az ajkaid közül az igencsak szenvedélyes make out session közben, mikor a fogai finoman mélyednek a belsőcombod bőrébe.

- No, de, Jagi – pillant fel, és nem tűnik úgy, hogy baja lenne a megnevezéssel. – Mik ki nem derülnek itt rólad – terül el egy incselkedő, széles mosoly az arcán, majd még nagyobb intenzitással igyekszik elérni, hogy az éjszaka folyamán újra és újra elhagyja az ajkaid ez a megszólítás.

Changkyun:

Csak a szokásos changkyuni helyzet uralkodik, amikor a Kedvesed a süketségig merül a telefonjába, és sokszori szólongatásra sem hajlandó nemhogy rád nézni, de még a füle botját megmozdítani sem, így más módszerhez vagy kénytelen folyamodni, hogy magadra vond a figyelmét egy kicsit.

- Apuci! – hagyja el a szád a megnevezés, amire persze azonnal felkapja a fejét, a Hyungjai meg kisebb fajta sokkot kapnak. Kihyun még a száját is eltátja döbbenetében, de a többiek is pislogás nélkül bámulnak a Maknaera.

- Na, de, Jagi! Ez azért nem való mindenki fülének – mondja tovább fokozva a döbbenetet, és nem vagy biztos abban, hogy nem erre ment ki az egész... simán kinézed belőle. – Mit szeretnél? – pillant rád.