Castle J:

Egy MV forgatásra visz magával, miután képtelen tovább elviselni, hogy a comeback előkészületi időszakában nemhogy annyit nem tud veled lenni, amennyit szeretne, de leginkább örül, ha lát. Egyébként is szereti megmutatni neked, hogy mennyire tehetséges, és imádja, amikor dicséred. Egyszerűen kell az egójának néha egy kis simogatás. 

Így igencsak felhúzza a látvány, amikor ahelyett, hogy ráfigyelnél, az egyik hangmérnök sráccal múlatod az időd, és elhatározza, hogy kicsit játszik veled. Mozdulatai bujábbá válnak, ami szép lassan magára vonja a figyelmed, pillantása pedig perzselővé válik, ahogy találkozik a tekintetetek. 

- Csak nem gondoltad, hogy hagyom, hogy mással foglalkozz helyettem, Jagiya? – kérdezi egy ördögi mosollyal már az öltözőben, miközben finoman a falnak szorít, és egy heves csókkal feledteti el veled még a srác nevét is. 

BIC:

Seungmin egy türelmes ember. Ő maga is iskolába jár, nagyon is jól tudja, hogy mennyi stresszel jár a végzős év. Így egy ideig nem csinál ügyet abból, hogy egyre gyakrabban mondod le az előre megbeszélt randikat a tanulás miatt. Igyekszik megértő lenni, meg persze érzi ő is, hogy nem lenne fair kiakadnia, mikor te éveken át tűrted ugyanezt a a próbák miatt.

Csak hát mégis csak pasi. Szeret téged, hiányzol neki, így egy nap eljön az a pont, hogy nem képes továbbra is csendben elviselni, hogy ezúttal is a matek könyvedet választod ahelyett, hogy vele mennél el egy könnyed, laza mozis randira, ahol végre együtt tölthettek egy kis időt. Így hát fogja magát, és beállít hozzád egy ellenállhatatlan mosollyal az ajkain. 

- Szia, Jagi – integet vigyorogva. – A pasid vagyok, emlékszel még rám? – kérdezi. – Jobb vagyok, mint a trigonometria – húz magához, és ezúttal nem menekülsz... nem mintha akarnál. 

Minjae:

Imádja, amikor egy-egy koncerten megleped. A kapcsolatotok titok, így ritkán esik meg, hogy nyilvános helyen együtt legyetek. Szereti tudni, hogy támogatod, és odavan a látványért, amikor elpirulsz a színpadon nyújtott teljesítménye miatt. A szemeidből sugárzó büszkeség pedig mindennél motiválóbb számára, hogy a legjobbat nyújtsa. 

Ez alkalommal azonban egy veletek egykorú srác mellé keveredsz a koncert alatt, akivel csevegni kezdesz, ez pedig már kevésbé tetszik a Kedvesednek. Természetesen a nagy beszélgetés közepette sem veszed le a tekinteted a színpadról, azonban minden cseverészhetnéked elszáll, ahogy Minjae egy olyan táncba kezd, ami nem csak a rajongók, de a te eszed is hamar elveszi.

- Az enyém vagy, Babe – olvasod le a szájáról, miközben egy pillanatra sem vagy képes levenni a tekinteted róla. Hatalmasat nyelve figyeled a mozgását teljesen elfelejtve a melletted álló srácot, mire Minjae csak elégedetten vigyorogva kacsint rád. 

Huijun:

Huijun egy édes srác. Édes, de olykor rémesen idegesítő, és ezt pontosan tudja magáról. És soha, egyetlen egy alkalommal sem fél kihasználni ezen képességét. Főleg akkor nem, amikor úgy érzi, hogy nem kapja meg azt a mennyiségű figyelmet tőled, amennyire épp vágyik. És általában mindig sokkal többre vágyik, mint amennyit épp megkap.

Hosszú hét van mögötted, így csak fáradtan elnyúlva fekszel Huijun mellett, miközben egy könyvet olvasol, aminek épp a legizgalmasabb részénél tartasz, így kitartóan igyekszel ignorálni az egyre többet ficánkoló Kedvesed. Csakhogy ő nem az a fajta fiú, aki hagyja magát ignorálni.

- T/N, T/N, T/N – kezd el áriázni melletted, ám mikor ez hatástalan, tovább költi a rögtönzött operát. – Én édes szerelmem, ha nem figyelsz rám, abba bizony belehalok én – énekli teljes beleéléssel addig, amíg egy hatalmas sóhajjal félre nem teszed a könyvet, mikor az agyad már kétségbeesetten könyörög egy kis csendért. – Szeress! – mondja már normálisan, amikor rájön, hogy nyert... megint.

Win:

Junhyuk amolyan igazi, vérbeli maknae. Hozzá van szokva, hogy Hyungjai sokat foglalkoznak vele, és egyszerűen képtelen elviselni, ha nem az övé a figyelem, amire éppen vágyik. A te figyelmedre pedig mindig vágyik, így nehéz mellette bármit is csinálni, ha épp azt szeretné, hogy vele foglalkozz... és csak vele. 

Holnap egy nehéz kémia tesztet írsz, és tanulnod kell. Viszont annyira rég találkoztatok már, hogy hiányzott, így nem mondtad le a mai randitokat. Ám Junhyuk nem igazán van elragadtattva attól, hogy helyette a kémia könyv élvezi minden figyelmed, és megpróbálja magára vonni azt igen sajátos módszerekkel. 

Bámul. Folyamatosan. Egyetlen árva szó nélkül. Addig, amíg meg nem unod, és rá nem nézel. 

- Nahát, feltűntem – ironizál, de mikor visszafordulnál a könyv fele elkapja előled, és egy mozdulattal dönt hanyatt az ágyon. – Most egy kicsit én jövök – pillant le rád mosolyogva, majd egy apró puszi után melléd fekszik, hogy szorosan összebújva romantikázzatok egy kicsit.