Melyik bandával legyen még maffia!AU?

Sosem voltál az a tipikusan szabálytisztelő ember. A közeg, amibe beleszülettél a te esetedben nem az alázatot és lojalitást tanítja neked, sokkal inkább a lázadásra ösztönöz. Mindig is elmondhatatlan mennyiségű adrenalin járja át mindened, amikor végre egy kicsit bebizonyítod az Apádnak és a Bátyáidnak, hogy nem irányíthatnak. Hiába ragasztották rád a "Maffia Hercegnője" nevet, nem vagy hajlandó igába hajtani a fejed. Sosem tudott térdre kényszeríteni senki, és most sem hagyod magad, hogy az Apád egy jó üzletért gyakorlatilag eladott az egyik szövetséges kartell vezetőjének.

Az üzlet megkötése pillanatában kezdted el tervezni a szökésed, aminek a megvalósítására elérkezettnek látod az időt. Csak épp arra nem számítasz, hogy a kis tervedbe kerül egy aprócska hiba, amivel nem számoltál a tervezéskor...

Ő.

Minseok:

Abban a pillanatban fagysz le, amikor a hátad mögött lépések hangját hallod meg, ahogy épp igyekszel elhagyni a birtokot. Minseok egyetlen szó nélkül fogja meg a kezed és meglepően gyengéden húz magával a dolgozószobájába. 

- Hallgatom, T/N – néz rád szigorúan, és az előbbi gyengédség helyét a számonkérés, és némi düh veszi át. – Bizonyára van valami magyarázatod arra, hogy miért is kellene téged ezután életben hagynom – mondja kimérten, és tekintete egy pillanatra sem szakad el a szemeidtől,  és ujjai az arcodra siklanak – A legnagyobb kincsem lehetnél – hajol közel hozzád, mire benned reked a levegő, ő pedig elégedetten távolodik el tőled.

Kris:

Szinte vibrál a haragtól, ahogy egy óvatlan pillanatban a mellkasának ütközöl, miközben egy folyosón hátrapillantasz, hogy feltűnik-e valakinek a távozásod. Fogalmas sincs, hogy mióta is állhat az ajtóban, de esélyt sem ad arra, hogy jobb híján a szobádba zárkózz előle. 

- Hogy képzelted ezt?! – kérdezi vészjósló, halk hangon, szinte az ajkaidra suttogva a szavait. – Felesleges nekem ellenállnod, T/N – mosolyodik el önelégülten. – Előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de megtörlek – simít a csípődre. – Rajtad múlik, hogy a számodra is élvezetes utat választod vagy sem – harap lágyan az alsó ajkadra.

Luhan:

A fal mellől nézi végig, ahogy óvatos léptekkel próbálod elhagyni a házat az egyik őszi éjszaka leple alatt. Amikor a zárt ajtót rángatva próbálkozol szitkozódva, csak halkan mögéd lép, és a derekadnál fogva fordít magával szeme, a szemei pedig lángolnak a dühtől.

- Meg kell tanulnod, hogy nem mehetsz a saját fejed után – taszít finoman a falnak. – Az enyém vagy, most már hozzám tartozol – néz mélyen a szemedbe. – És hidd el, jobban jársz ha békességben töltjük el egymással az időnket – mondja komolyan, de a szavaiból kiüt az él, amiről rájössz, hogy miért tartanak tőle az emberei.

Suho:

A szemei szinte szikrákat szórnak, amikor egy banális hiba folytán lebuksz előtte. Ráadásul nem is először sikerül az egyébként  az általában nyugodtságáról híres férfit igencsak felbosszantanod. Egy határozott mozdulattal ránt magához, amikor megpróbálnád kikerülni.

- Itt szabályok vannak, T/N – néz rád. – És senkitől sem tűröm, hogy ezeket megszegje – húz magához még közelebb elérve, hogy minden porcikátok összesimuljon. – Más ezért már rég halott lenne – simít az arcodra, és az álladra fogva kényszerít, hogy a szemeibe nézz. – És ha még egyszer megpróbálod,  te is az leszel – fűzi hozzá, te pedig tudod, hogy komolyan beszél.

Yixing:

Kisebb labirintusnak is beillene a ház, amiben éltek, így igencsak megörülsz, hogy feltűnés nélkül sikerül eljutnod a hátsó ajtóig, ahol könnyen kisétálhatnál, ha nem botlanál egyenesen Yixingbe, ahogy kilépsz a házból.

- Enyje, enyje, T/N – csóválja  a fejét némiképp szórakozottan. – Nem tudom, hogy engem becsülsz le, vagy magad túl – sóhajtja lemondóan, és a csípődre vezeti a kezeit, ujjait a bőrödbe mélyesztve. – Épp ideje megtanítanom neked, hogy itt én parancsolok – harap lágyan a nyakadba.

Baekhyun:

Dühös, és ebből titok sem csinál. Ahogy rajtakap a szökésen, szinte bependerít a hálószobájába, és hangosan csapja be az ajtót, aminek pillanatokkal később neki is szorít. Percekig csak az arcod tanulmányozza, miközben ujjai a csípődbe mélyednek. 

- Muszáj bosszantanod állandóan? – sziszegi az arcodba, és szinte lángba borul körülöttetek a levegő. – Ne akarj kiborítani – préseli a tested magához – , mert azt nem úszod meg egyszerűen – morogja szinte a szádba. – Az enyém vagy, és jobb ha ebbe bele is törődsz, Szépségem.

Jongdae:

Épp az egyik használaton kívüli ablakon távoznál, amikor két erős kar fonódik a derekad köré, és egy határozott rántással visszahúznak a házba, majd szembefordítanak a annak gazdájával, aki csak elgondolkodva, szinte érzelmek nélkül néz rád.

- Mihez kezdjek veled? – teszi fel révetegen a kérdés. – Olyan vagy, mint egy  csiszolatlan gyémánt – kúszik egy halvány mosoly az ajkaira, és az arcodra simít. – Ritka kincs, de meg kell érte dolgozni – cirógatja a bőröd. – Micsoda nemes kihívás. Szeretem a kihívásokat – kacsint rád, és visszavisz a szobádba. 

Chanyeol:

Egy nagyszabású party estéjét nevezed ki a megfelelő alkalomnak, gondolva, hogy annyian vannak a házban, hogy senkinek sem tűnne fel a hiányod. Csak arra nem számítasz, hogy van egy ember a házban, aki egész éjjel minden egyes mozdulatod árgus szemekkel figyeli. 

- Na, de T/N – mosolyodik el gúnyosan. –, komolyan azt hitted, hogy egy pillanatra is leveszem rólad a szemeim? – csóválja a fejét. – Innentől egy pillanatra sem tűnhetsz el mellőlem az este folyamán – ránt magához. – Világos, Baby? – morogja a füledbe.

Kyungsoo:

Három nappal azután látogat meg, hogy ő maga visz vissza a szobádba a sikertelen kísérlet után, és gyakorlatilag bezár. Naponta kapsz enni, de azokon a rövid alkalmakon kívül egészen idáig senki feléd sem nézett, ami egy idő után zavarni kezd, így szinte felpattansz, ahogy végre megjelenik a szobádban.

- Hiba volt – közli keményen azonnal, ahogy belép az ajtón. – Ez egy olyan hiba volt, amit garantálom, hogy többet nem követsz el, Kedvesem. Nem vagyok az a típus, aki eltűri ezt a fajta engedetlenséget – ránt magához –, még tőled sem – sziszegi az arcodba, és újra magadra hagy.

Tao:

Szinte szórakoztatja a próbálkozásod, amit egészen addig figyelemmel kísér, amíg meg nem unja. Amikor idejét látja véget vetni az egésznek, egyszerűen csak megkocogtatja a vállad, hogy felhívja magára a figyelmed.

- Szabályok, T/N – néz rád. – Minden egyes szabály rád is vonatkozik – pillant rád. Majd  egy kissé pimasz mosoly kúszik az ajkaira, és szinte látod, ahogy az agyában összeáll egy rád nézve igencsak kétes kimenetelű terv. – De majd én megtanítom neked ezt. Élvezni fogod, nyugi – néz elszántan  szemeidbe, ami szinte egy kihívással ér fel.

Kai:

Lefagysz, ahogy belép a szobádba, miközben te épp a legszükségesebb cuccaid pakolod össze. Természetesen egyetlen pillanat elég számára, hogy összerakja, hogy mi is történik éppen. És határozottan nem boldog a felfedezéstől.

- Mondd meg nekem – sétál eléd, és szinte a falig hátráltat, de nem ér hozzád –, mit tegyek veled? – simít végig a nyakán látszólag valóban elgondolkodva azon, hogy mi legyen veled – Hercegnő – fújja egy gúnyos mosollyal az ajkain, és továbbra sem veszi le rólad a szemét.

Sehun:

Ahogy rajta kap, süt a tekintetéből, hogy egy ideje már pontosan tudja, hogy mire készülsz titokban, egyszerűen csak szórakoztatta ez az egész. Most is csak egy szórakozott mosoly ül az ajkain, ahogy váratlanul jelenik meg melletted a semmiből, amikor el akarod hagyni a házat. A mosolyt viszont lassacskán egy csábító pillantás váltja fel, amivel megállás nélkül téged mustrál.

- Biztos vagy abban, Gyönyörűségem, hogy ebbe a játékba bele akarsz kezdeni? – teszi fel a kérdést, és szép lassan a falnak szorít, miközben az ujjai a felsőd alá táncolnak. – A macska-egér játék a kedvencem – súgja a füledbe finoman ráharapva a fülcimpádra. – Főleg az a rész, amikor átveszem a jutalmam – emeli fel a fejét. – Játszunk? – húzza egy gúnyos mosolyra az ajkait.